9.rész

-Őszintén, miért jöttél?
-Őszintén szólva...reménykedtem,hogy elaludtál és én ébreszthetlek,de ez a szituáció még annál is jobb volt.-kacsintott rám.
-Komolyan azt hitted,hogy Katy hagy elaludni?
-Hát...reménykedtem. Bár Katlynen nem járt az agyam...őt kihagytam a számításaimból. Külön szobát kell neked kivenni...-elmélkedett Seb.
-Hm...félnék egyedül. Kitennél ilyen szörnyűségnek?-nagyon kíváncsi voltam a reakciójára... erre mit mond.
-Hát,ha nincs más opció...akár velem is aludhatnál.
-Lehet ott méginkább félnék.-nyújtottam rá nyelvet.
-Bátraké a szerencse.-húzta mosolyra a száját.
-Akkor talán egyszer kipróbálom.-húztam egy féloldalas mosolyra a szám.Közbe megérkeztünk az asztalhoz ahol már Tommi és Kat helyet foglalt.
-Szavadon foglak.
-Vigyázz mit ígérsz ennek a lököttnek.-szólalt meg Tommi.-Szia Tommi Parmakoski.-kihúzta a székem,hogy leülhessek.
-Szia,Cyntia Scheimia.De szólíts Tiának vagy Tiinek.-leültem.
Jó hangulatban telt a reggeli,végre megismertem Tommit,aki egy nagyon jófej srác.Kellemes a társasága.
A nap hátralévő része szokásosan telt, egy átlagos csütörtöki nap... sajtó megjelenések, autogramm osztás, bájolgás, pályabejáró...Sebastiannak. De nekem! Én azt se tudtam mikor melyik telefonon beszéljek,hova futkározzak a rengeteg papírmunka mellett;beledobtak a mély vízbe.Élveztem a helyzetet,de azért jó volt az este bedőlni az ágyba.Másnap reggel hulla fáradtan keltem fel. 6:42 volt...örültem,hogy még van 3perc az óra csörgéséig,mert utáltam azt a hangot. Örömmel észleltem,hogy sokkal jobb idő van,mint tegnap.Felvettem egy rövid sötétkék farmer szoknyát valamint egy RB-s csapatinget.Mégiscsak dolgozni megyek... Nem vacakoltam sokat a sminkkel,szerencsére nem volt problémás a bőröm,így egy kis szemcerka és spirál ki is tette a sminkelést. Katyvel már fél9-kor a pályán voltunk,ahol ismét őrültekháza uralkodott. Viszont Katlynnek volt egy jó híre számomra, du. 4-től szabad leszek. Repestem az örömtől mikor megtudtam,bár volt egy kis bűntudatom,hogy ő még marad egy kicsit.
A szabadedzések jól sikerültek;Seb a másodikat meg is nyerte.Én pedig egyre több embert ismertem meg,köztük Andrew-t,aki Sebastian egyik szerelője.Nagyon kedves srác.Egész nap nyomult,de nekem egyáltalán nem az esetem.
Eljött a 4óra és én boldogan indultam vissza a hotelbe.Örültem,hogy végre levehetem az RB-s kötelező ruhadarabokat,még ha csak néhány órára is. Egész nap nem beszéltem Sebivel, ezért megpróbáltam felhívni őt,persze sikertelenül.Lezuhanyoztam,felvettem a egy szürke tunikát amin egy óriási S betű díszelgett és hirtelen ötlettől vezérelve kimentem a tengerpartra.Levettem a papucsom és mezítláb sétáltam a homokba.Gyönyörű volt...a naplemente, a tenger...pont mint a mesékben.
Nem sokkal később észre vettem valakit fehér halásznadrágban és egy szürke felsőben ücsörögni a homokban.Háttal ült nekem,nem értettem mért a homokban ül a fehér gatyóban,hisz 5 méterre voltak a napozó ágyak.