29.rész

Halihó!: )

Hát ez a nyár utolsó része...remélem azért visszatér még a jó idő! Megpróbálok majd minél sűrűbben frisselni,de heti 3rész biztos meglesz! : ) A véleményekre még mindig kíváncsi vagyok jó/rossz egyaránt!

Eredményes tanévet mindenkinek, és kitartást 10hónap múlva újra nyár!!! =D

-Wow...még sosem jártam ilyen helyen.-mondta Seb,mikor beléptünk egy fehérneműs butikba.

-Egyszer mindent el kell kezdeni.-nyomtam egy puszit a szájára majd elindultam a fűzők irányába.-Ne csak állj ott, nézelődj vagy ha zavarba érzed magad akkor foglalj helyet.-vigyorogtam rá. Megnézett néhány "ruhácskát", párszor elkerekedett a szeme, én persze jókat kuncogtam rajta. Nagyjából 5perc után úgy döntött,hogy helyet foglal.

-Ez lesz az.-mondtam, mikor megláttam egy fekete arany fűzőt hozzá passzoló tangával.

-Felpróbálja?-kérdezte egy eladó.

-Lehet?

-Persze, jöjjön itt a próbafülke.Felvettem a fűzőt és elégedett voltam a látvánnyal.

-Megveszem.-kiabáltam ki.

-Had nézem meg én is.-kérlelt a kedvesem és a lábait már az ajtó előtt láttam.

-Hogyne,még mit nem. Majd látod rajtam, ha eljött az ideje.

-Hazafelé erről fogok ábrándozni.-kinevettem.

-Feleslegesen ne kínozd magad.-léptem ki a fülkéből és átsétáltam a kasszához. Elővettem a kártyám,de Sebi gyorsabb volt az övét már lehúzták.

-Én fizetem, ne is ellenkezz!-jelentette ki ellent mondást nem tűrően.

-Nem!Nem engedem.-elvette a szatyrot és megindult a kijárat felé.

-Köszönjük!Viszlát!-már kint is volt a kocsinál. Megszólalni nem tudtam,utána mentem és beültem a kocsiba én is.

-Sebastian ilyet nem csinálhatsz.

-Kötöttünk egy egyességet. Én tartom magam hozzá remélem te is.-mosolygott rám huncutan.

-Én nem mentem bele.

-Hallgatás beleegyezés. Ebédelünk?

-Ne próbálj témát váltani.

-De ezt a témát már kiveséztük, nincs miről beszélni. Szóval,hol együnk?

-Nekem mindegy.-játszottam a durcásat,de ő csak nevetett rajtam.Megcsörrent a mobilja. Nem beszélt sokat, kb. 2perc lehetett.

-Kimi velünk jön haza és együtt ebédelünk vele,jó?

-Úgy sincs beleszólásom.-továbbra is csak nevetgélt rajtam,nem nagyon vette komolyan a sértődésem. Kíváncsi voltam Kimire, sok mindent hallottam róla.Köztudottan szótlan,de Seb mégis kedveli a társaságát. Egy Moon nevű kis étteremben találkoztunk. Először láttam őt élőben, közelről és igen sármos. Teljesen máshogy viselkedett,mint amit a sajtóban látni lehet. Közvetlen volt, kedves, és igazán jól szórakoztam velük. El is felejtettem,hogy én most épp haragszom Sebre. Érdekes volt hallani,hogy a fiúk még véletlen se hozzák szóba a Forma 1-et. Leginkább viccelődtek, vagy közös program lehetőségeket egyeztették, Sebastian ki is hívta Kimit egy újabb fallabda mecsre. Mikor Sebi kettesben hagyott minket nem tört be a kínos csend,amit vártam. A Jégember bátran kérdezett rólunk illetve a törött ujjam se került el a figyelmét.

A repülőn a tervezett alvás helyett a fiúk ökörségeit hallgattam. Hogy ezek mindenből verseny csinálnak...

Ki tud több mogyorót betenni a szájába? Vagy ki tud gyorsabban megenni 30szál ropit folyadék nélkül. Épp ideje volt leszállni,mert már fájt a hasam a nevetéstől.

-Izgulok.-szólalt meg a kis szőkém,mikor már ketten voltunk és a háza felé hajtottunk.

-Miért izgulsz?

-Hát, a randi miatt.-felnevettem,mikor maghallottam az okot.

-Amiatt nem kell, nem most találkozunk először, szóval kínos biztos nem lesz.

-Persze...te könnyen beszélsz,nem te főzöl... Meg mert most leszünk először együtt hosszabb ideig.-nézett mélyen a szemembe.

-Csak ketten.-mosolyogtam rá.

-Igen.Szeretném ha minden jól sikerülne.-még nagyjából negyed órát tölthettünk a kocsiban,mikor megérkeztünk.

28.rész

Sziasztok!:)

Először is szeretnék Nagyon Boldog Névnapot kívánni Trixynek! Bocsi,hogy így hajnalba..elcsúszva 3 órával,de nem felejtettelek el!:)

A futam borzalmas volt,sík ideg voltam...na mind1 az már a múlt.

Egy kicsit hosszabb rész lett,úgyh örvendeztessetek meg pár komival! :)

-Tius baj van?Ugye minden rendben,nem vagy rosszul?
-Seb én félek.-bújtam a karjaiba.
-Mitől?-kérdezte könnyedén egy kis nevetéssel a hangjában.
-Attól,hogy mindenki úgy fog reagálni,mint Katy.
-Nem fognak.-nézett a szemembe.-A csapatnál senki nem fog piszkálni.
-Honnan tudod?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Ismerem őket.-puszilta meg a homlokom. -Na, de menjünk mert a végén még elkésünk és azt viszont szóvá fogják tenni.
Mikor beértünk a konferencia terembe minden szempár ránk szegődött. Egy kicsit megilletődtem,de néhány pillanat alatt rendeztem a vonásaim és poker arccal helyet foglaltam Sebi és Katlyn között. Mindenki a csapathoz hűen, Red Bull egyenruhában volt,kivéve persze a fejeseket na meg engem. A szokásos módon zajlott az egész, én csak jegyzeteltem illetve néhány kérdésre válaszoltam majd elérkezett az a pont, ahol már kiküldtek a teremből mert titkos információkról volt szó.Felkaptam a laptopom és visszaindultam a szobánkba.
-Jól vagy?-kapott el a folyosón Katy.
-Igen.-eresztettem meg felé egy kis mosolyt.
-Figyelj én sajnálom.Nem akartalak megbántani titeket.-kezdtek el potyogni a könnyei.
-Héé Katlyn nyugi,nincs semmi baj.Ne sírj.
-Bocsi,csak a hormonok.-nevetett fel.-Akkor nem haragszol?
-Nem.-öleltem meg.
-És Seb?Ő nagyon dühös rám?
-Nem hiszem. Ő magát okolja mindenért.Tudod  milyen...De beszélj vele.
-Reggel írt egy sms-t,hogy intézzek neki még egy jegyet Svájcba,de akkor még nem volt elég bátorságom elétek állni. Igaza volt,nincs jogom beleavatkozni az életetekbe.-tárta ki az szobaajtót előttem.-Ugye bejössz?-bólintottam.
-Azóta már mindenki lenyugodott,úgyhogy nyugodj meg.-ültem le egy fotelbe. -A pici jól van?
-Persze,nincs semmi baja.-simogatta meg a pocakját.
Még egy jó 20percig beszélgettünk majd átmentem a szöszim szobájába összepakolni minden cuccunk.
-Mit csinálsz? -búgta a fülembe egy édes hang.
-Pakolok.-fordultam felé és meglengettem előtte egy koszos pólót.
-Segítsek?
-Hm...ugye nem gondoltad, hogy a ruháidat én fogom összepakolna ha te is itt vagy?
-Akkor ha elmegyek összepakolod?-kezdett el kekeckedni.
-Na azt már nem, nem vagyok a bejárónőd.-adtam a kezébe a pólóját.
-Vicceltem.-tekerte a nyakam köré a ruhadarabot és azzal húzott magához egy hosszú csókra. A kezei elengedték a felsőt,ami ezáltal ismét a földön kötött ki. Lassan vándoroltak az ujjai a derakamról át a combomra a kis ruhám alá.
-Hé...el a mancsokkal.-toltam el magamtól.
-Nem is csináltam semmit.-tette az ártatlant.
-Aha...szeretem a te kis semmittevéseidet.-húztam mosolyra a szám.-De ha most nekem esel tuti nem készülsz el.És amúgy is...mi lesz a randizunk dologgal?-válaszolni már nem tudott mert csörgött a telefonom így inkább elkezdett pakolni.Meglepődve láttam,hogy Trixi számát jelzi a kis készülék. Kinyomtam majd visszahívtam.
-Szia hugi!-köszöntöttem vidáman a kereszthúgom.
-Szia!Tudunk beszélni?-kérdezte kicsit félve.
-Persze.Mesélj miért kerestél!-huppantam le az ágyra,amivel egy fejcsóválást valamint egy sóhajt váltottam ki Sebiből.
-Azért mert te nem keresel.-hányta a szememre,hogy elhanyagoltam őt az elmúlt 2hétben.
-Ne haragudj,csak annyi dolgom volt mostanában.-itt már Seb érdeklődve nézett rám,mert hát egy kukkot sem érthetett a beszélgetésből, mivel az magyarul zajlott.
-Tudom,mondta Regi. Na mesélj már!-lelkesült be a kis drágám.
Elmondtam neki az elmúlt hetem,hogy pontosan kinél dolgozom,hogy miket csináltam és persze a balhét se hagytam ki.
-Én komolyan neki megyek láncfűrésszel Katlynnek,ha még egyszer be mer szólni.-nagyot nevettem az ötletén.Olyanokat tud mondani,hogy az eszem megáll.
-Nem nézel te egy kicsit sok horrorfilmet mostanában?Hány éves is vagy,17? Akkor még nem is nézheted őket.-kezdtem húzni az agyát.
-Muszáj neked mindig a korral jönni? Nem bírnád ki,hogy ne dörgöld az orrom alá,hogy idősebb vagy,ugye?
-Hát ez a hugicák sorsa.-a szépszeműm átöltözött,befejezte a pakolászást és elterpeszkedett mellettem az ágyon. Még nagyjából 10percet beszéltünk,addig Vetti vagy a hajammal játszott vagy a combom cirógatta be be csúsztatva a kezét a ruhám alá.
-Nem bírod ki,hogy 10percig ne rád figyeljek,mi?
-Milyen 10perc? Volt az 40 is.-háborodott fel majd kiharcolt magának egy csókot.
-Nem akarom elrontani a pillanatot,de indulnunk kéne vásárolni.
-Már alig várom,hogy kis micsodákba lássalak.-húzta kaján mosolyra a száját.
-Honnan veszed,hogy megmutatom neked?-kezdtem el csipkelődni.
-Ugye ezt most nem mondtad komolyan?
-De.-vágtam rá,egy-null ide.
-Kössünk egyességet!
-Mégpedig?-mosolyogtam rá, vajon mi talált már megint ki?
-Én veszek neked minden országba ahová csak megyünk fehérneműt...
-Igen,és?
-Cserébe, megígéred,hogy egyszer láthatom rajtad őket.
-Hm...hát nem is tudom,hogy belemenjek-e vagy sem...-játszottam a nagyon gondolkozót.
-Fontold meg.-húzott fel az ágyról.-Mehetünk?
-Aha.-felkaptam a táskám és célba vettük a butikokat.

27.rész

Sziasztok!
Itt az új,bocsi,hogy ilyen későn...
HAJRÁ SEBASTIAN SZÉPSZEMŰ VETTEL!!!
Ennyi... jah és kérek szépen komit! 8)

- Mióta vagy fent? - kérdeztem rekedt, álmos hangon.
- Már egy ideje.
- Mond, hogy nem én keltettelek fel. Ugye nem rugdostalak meg vagy ilyesmi?
- Nem, dehogy. Egyszerűen nem tudtam aludni. - mosolygott rám szelíden.
- És mit csináltál addig, miért nem keltettél fel?
- Néztem, ahogy alszol. – simított végig a törött ujjamon.
- Úr isten! Ugye nem csináltam semmi égőt?
- Azt leszámítva, hogy horkolsz… Nem, nem csináltál semmit. - Húzott magához egy puszira.
- Horkolok? Én nem horkolok! - bontakoztam ki az ölelésből. - Most csak hazudsz! - néztem rá szúrósan.
- Jól van, tényleg nem horkoltál. - emelte fel a kezeit, ezzel jelezve, hogy megadja magát.
- Na azért! Ilyennel nem tudsz átverni. - hajoltam vissza egy apró csókra. –Mennyi az idő?
- Mindjárt 7:30, rendeljek reggelit?
- Ühüm. Sonkás-sajtos omlettet kérek. – felvette a telefont és már tolmácsolta is a kérésem.
- Inni mit szeretnél?
- Fekete teát. –odabújtam hozzá, puszikkal hintettem be a nyakát és a meztelen felsőtestét, míg le nem tett a telefont. Megszólalt az ébresztő. Kinyomtam aztán kicsúsztam az ágy szélére majd ki is keltem belőle. Két lépés után éreztem, hogy a lábaim nem bírnak el, megkapaszkodtam az ágy végébe, hogy mégse a földre essek. Néhány másodperc múlva már Seb ÁLLT előttem.
- Minden oké?
- Persze, csak megszédültem. –egyenesedtem ki majd újra összecsuklott a lábam.
- Nem úgy tűnik, hogy tudsz egyenesen állni.
- Ha nem is olyan jól, mint te, –néztem a szürke boxerre. – de menni fog egyedül is. Három lépés múlva már nem érzetem talajt a lábam alatt. A karjaiban voltam útban az ágy felé. – Hékás… Tegyél le!
- Amint visszadugtalak az ágyba. –felnevettem. A következő másodpercben már újra vízszintesben voltam rajtam pedig a hercegem. Épp elmerültünk egymásban, mikor kopogtak az ajtón. – Itt a reggeli, megyek, kinyitom az ajtót. Te addig ne mozdulj.
- Rendben. –együtt elfogyasztottuk a reggelit először én mentem zuhanyozni, addig ő TV-t nézett, majd mikor végeztem ő következett. Mikor kiért még mindig köntösben álltam.
- Azt hittem már felöltöztél. –mosolygott rám huncutul.
- Nem akarok megint Red Bull cuccba menni. Herótom van tőle, a környezetemben lévő embereken mind kék felsők nadrágok...
- Nem igaz, rajtam nem mindig kék van. Szoktam fehéret, feketét és szürkét is hordani.
- Jól van, viccelődj csak. Én akkor is kihasználom azt az időt, amíg nem kell RB felszerelésben festenem. –váltottam egy csatornát a TV-n.
- Akkor vegyél fel valami mást. – sétált be a készülék elé egy szál törcsiben.
- Komolyan? –lelkesültem be. –És nem fognak megszólni?
- Hát, amikor kint vagyunk a pályán, akkor maradj inkább a csapat öltözetnél, de egy értekezlet miatt nem hinném. –felugrottam az ágyról és sietős léptekkel a nyakába vetettem magam. Egy csók és már rohantam a ruháimhoz.
- Akkor talán ezt veszem fel. –dobtam ez ágyra egy piros kisruhát. Felnevetett.
- Szerintem inkább hanyagold a pirosat.
- Jó igaz, az talán túlzás lenne. Akkor ez?
- Búj bele és eldöntöm.
- Oké. Rohamléptekkel elfoglaltam a fürdőt belebújtam a kis ruhába és mentem a „bíró” elé. –Nos? Megfelel?
- Meg. Nagyon szép vagy. –ölelt magához.
- Csak ennyi? Csókot nem kapok?
- Dehogy is nem. –egy picit lábujjhegyre álltam átkulcsoltam a nyakát és egy édes csókot váltottunk.
- Na azért. –mosolyogtam rá. Néhány perc múlva indultunk a megbeszélésre.
- Felészültél, hogy valószínűleg a csapatból mindenki tud már rólunk?. -megtorpantam. Nem tudtam mit válaszolni, csak most jöttem rá mennyire félek.

Tia ruhája:

26.rész

Egymásra néztünk és egy apró csókot váltottunk, amit meg is örökítettem első képnek. Csináltam még egy fotót csak úgy spontán mosolygós-összebújós kép lett majd visszadőltünk az ágyba.
- Na mi lesz, rendeljek valami kaját?-simított ki néhány kósza tincset az arcomból.
-A-a.-néztem a gyönyörű kék szempárba.- Nem kell, inkább hozatok fel egy meleg kakaót.
- Kakaót? -kérdezte csillogó szemekkel,olyan volt mint egy kisfiú.
- Ühüm, vagy forrócsoki, ha nincs kakaó. Kérsz te is? -kérdeztem vigyorogva.
- Igen.-kezdett el hevesen bólogatni majd a telefonért nyúlt. Leadtuk a rendelést és 5perc múlva már az ágyban kortyolgattuk.
- Finom.- jegyezte meg Sebi.
- Az. Bár a fogkrémre kicsit furi az íze.-elmosolyodott a megállapításomon és letette a bögréjét.
- Haragszol rám? -kérdezte néhány perc elteltével. Váratlanul ért a kérdése, tudtam,hogy fogunk még a hétvégéről beszélgetni,de nem gondoltam,hogy most. Még kavarogtak bennem az érzelmek és nem tudtam rögtön válaszolni. Egyre csak az arcomat fürkészte, talán túl sokáig gondolkoztam...Biztatás kép rámosolyogtam és letettem én is a poharam.
- Nem haragszom rád! Rosszul esett,hogy még csak meg se akartál hallgatni,de valamilyen szinten érthető. Nem ismerjük túl régóta egymást ezért még nem alakulhatott ki köztünk a kellő bizalom.
- Talán meg kéne próbálnunk átlagos emberként közeledni egymás felé. Mondjuk randizhatnánk...-elmosolyodtam az ötletén.
- Randi? Nem késtünk mi még el vele?
- Nem, miért késtünk volna?
- Hát mondjuk, mert már most egy ágyban fekszem veled és holnap, ha minden igaz már Svájcban, a te házadban fogok aludni.
- De ez nem jelenti azt,hogy elkéstünk valamivel. Megígérem neked,hogy amíg nem bízol meg bennem 100%-osan addig egy ujjal se nyúlok hozzád. Viszont kérlek ne mond,hogy nem jössz velem. Már úgy beleéltem magam. Mi lenne ha mondjuk megejtenénk az első randit nálam?
- Mire gondolsz?
- Mondjuk vacsi...én főzök.
- Tudsz főzni?
- Hát vezetni jobban tudok, de azért majd csak összehozok valami finomat. Nem lehet olyan nehéz.
- Ha negyed olyan jól főzöl mint vezetsz, akkor nyert ügyed van. De azért remélem nem spagettivel akarsz elkápráztatni.-nevettem el magam.
- Igazából pont arra gondoltam.-vakarta meg a fejét. -De azt hiszem feltalálom magam.-kacsintott rám.
- Na abba biztos vagyok, de azért mentő ötletként szerezd be egy pizzéria számát. -húztam magamhoz egy puszira.
- Ennyire azért nem kell lenézni.-játszotta a sértődöttet.
- Ohh ne haragudjon főszakács úr. Mivel engesztelhetném ki?
- Nem hiszem, hogy ez sikerülhet.
- Azért én megpróbálom.- fölé hajoltam és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.- Na, sikerült kiengesztelnem?
- Úgy gondolom próbálja újra.-belemosolyogtam a csókba majd mikor elváltunk felnevettem.
- Átmentem?-pislogtam rá nagyokat.
- Jelessel.-végig simított az arcomon majd egy kis puszi után befészkeltem magam a karjaiba. Az álommanó néhány perc múlva rám is talált.
Másnap reggel, mikor kinyitottam a szemem és ott feküdt mellettem, boldog voltam, a lehető legjobb ébredés volt. Láttam,hogy úgy néz rám, mint aki megnyerte a lottó ötöst. Nem értettem, mert inkább én vagyok a szerencsés,hogy vele lehetek.

25.rész

Sziasztok!
Jubileumi részhez érkeztünk. Ez a 25.!!! Ja és ma meglett hivatalosan is a 30 rendszeres olvasóm is...Hella személyében. Köszönöm nektek,hogy olvastok és boldogítotok a kommentekkel.
Millió Puszií :)


- Ti meg mi a francot csináltok itt?-abban a pillanatban leugrottam Sebről ahogy meghallottam Katlyn hangját.
- Miért minek látszik? -kérdezett vissza Seb.
- Nektek elment az eszetek?! -fakadt ki Kat. -Tia mit mondtam neked...
- Tudom.-sütöttem le a szemem.- De mi tényleg...
- Nehogy azt mond,hogy szeretitek egymást!
- Márpedig ez így van és neked ebbe nincs beleszólásod.-förmedt rá Sebi.
- Ti mit ittatok? Hülyék vagytok? Te eltöröd az ujjad miatta...-mutatott rá a kis szőkémre.-Te meg elcseszted a versenyed, mert nem tudsz koncentrálni.
- Katlyn ezt most azonnal fejezd be! -szólt oda keményen Seb.- Mit képzelsz mi vagy te? Tudtommal nem vagy az anyánk...-állt fel az ágyról majd magával húzott engem is.-Kicsim szedd össze a cuccod,rendben?-nézett rám angyali szemekkel.
- De miért? -húztam össze a szemöldököm.
- Szerintem jobb lesz, ha ma nálam alszol.-simította meg az arcom.
- Sebastian! -indított volna monológot újból Katy,ha a kedvesem nem szakítja meg.
- Majd megbeszéljük.-intette le, engem pedig elkezdett noszogatni. Gyorsan bedobáltam a szekrényben lévő cuccaimat a táskámba majd a fürdő felé indultam.
Öt perc elteltével már Seb szobájában ültem az ágyon a tőle kapott fényképezőgéppel a kezemben.
- Nem tetszik? -fészkelte be mögém magát a kis vigyorim.
- De igen. Nagyon figyelmes. Nem gondoltam,hogy megjegyzed mi a legkedvesebb hobbim.-mosolyodtam el.
- Neked könnyű volt kitalálni mi az aminek örülnél, de apának...-sóhajtott fel.
-Ennyire nehéz eset?
- Igazából nem az, csak nem szereti,ha olyan ajándékot kap amihez köze van a pénznek.
- Ohh...értem, hát manapság úgy tényleg nehéz. De végül csak kitaláltál valamit vagy nem?
- De igen.-mondta ki huncutan.
- Elárulod?
- Végül is neked is van hozzá közöd. Sőt igazából, te vagy a meglepetés.
- Én? Ezt,hogy érted?
- Hát, apu és Fabi kijönnek a következő nagydíjra...
- És?
- És már nagyon kíváncsi rád...-nevetett fel.
- Te meséltél nekik rólam? -kérdeztem meglepetten.
- Előttük nincsenek titkaim,de ha lennének akkor sem téged rejtegetnélek.-csókolt bele a nyakamba.
- Ennek örülök.-kibújtam a karjaiból és a kis párducmintás hálóingemmel elindultam a fürdő irányába.
- Hová mész?-indult meg utánam a kis hercegem.
- Egy perc és itt vagyok. Feküdj vissza.
Átöltöztem, rendbe szedtem magam, fogat mostam és már siettem is vissza hozzá.
-Na jó kicsivel több mint egy perc volt.-álltam meg a fürdő ajtajában.
-Potom 15perc.-kapcsolt egyet a tévén. Még nagyjából 2percig az támasztottam az ajtófélfát, mikor a szeme rám tévedt. Azt hiszem köpni nyelni nem tudott.
-Azért levegőt ne felejts el venni.-ismételtem a szavakat utána és elindultam az irányába.
- Azt hiszem megbocsátom,hogy nem 1 perc volt.
- Reménykedtem.-bújtam be mellé az ágyba. Maga alá fordított és újabb csókcsatába bonyolódtunk.-Éhes vagyok.-mondtam ki nemes egyszerűséggel,mikor egy kicsit huzamosabb ideig levegőhöz jutottam.
- Gondolhattam volna.-nevetett fel.-És mit szeretne enni a széphölgy?
- ÁÁÁ mindegy...majd eszek reggel.-húztam magamhoz egy puszira.
- Mikor reggel?
- Nyolc-kilenc körül,mikor felébredünk.
- Kilenckor már a megbeszélésen fogunk csücsülni.
- Óóó basszus, elfelejtettem. Akkor vásárolni se mehetek majd el.
- Miért, mit szerettél volna venni?
- Fehérneműt vagyis hát ilyen kis hálóinget.
- És azt mért pont itt kell? Otthon nem jó?
- Nem. A lelkemre kötötték,hogy itt vegyek mert itt nagyon szép darabok vannak.
- Máshol is biztos vannak szépek.
- Ne ellenkezz velem mert visszaköltözöm Katlynhez.
- Jól van befogom.-húzta be játékosan a cipzárt a száján.
- Amúgy is mindegy már. A megbeszélés tuti tart majd délig az én gépem pedig fél háromkor indul.
- Hm,tudod mit...ha nem Angliába mész,hanem inkább eljössz néhány napra hozzám,akkor lesz időd elmenni még vásárolni.
- Hozzád Svájcba?-csodálkoztam el az ötletén.
- Igen. Csak nem félsz?
- Mitől félnék?
- Hogy elrabollak és soha többé nem adlak vissza senkinek.
- Egy észem már elraboltad, úgyhogy ettől már nem félek.-mosolyogtam rá.
- Helyes.- egy érzéki csókot váltottunk és újra alá kerültem.
- Mikor indul a géped?
- Ötkor és az út rövidebb mintha haza mennél.
- De nem is hoztam úgy cuccot magammal.
- Ne keress kifogásokat. Holnap elkísérlek vásárolni és megveszünk mindent amire szükséged lehet.
-Nem úszom meg, igaz?-néztem rá tettetett kétségbeeséssel.
-De nem ám.-harapott bele a vállamba.
-Auuu...-sikítottam fel nevetve.- Ma valahogy nem szeretnék vámpírosat játszani.
-Akkor mit szeretnél játszani?-húzta huncut mosolyra a száját.
-Hát, mondjuk most szeretnék Csipkerózsika lenni és egy jó nagyot aludni.
-Értettem.-mondta lemondóan majd lekecmergett rólam.
-Lehet még egy kérésem?
-Mond Csipkerózsika, mivel tehetlek boldoggá?
- Csinálhatok egy képet?
- Milyen képet?
- Egy fotót...Rólunk. Az első közös képünk.
- Hogy szeretnéd?
- Mondjuk ülj be mögém és karolj át.
- Ahogy az előbb?
- Igen, pont úgy..olyan szerelmesen.

24.rész

Hali!
Húú hát inkább nem mondok semmit...remélem tetszeni fog és leírjátok az ŐSZINTE véleményetek!:)
Puszii


Újabb és újabb számok következtek és kezdtem álmosodni. Fáradtnak éreztem magam és borzasztóan fájt a mellkasom. Bűntudatom volt,mert ha nem ugrálok Andrew karjaiban a győzelem után vagy ha akkor mindent elmondok Sebnek,talán nem történik meg...Ismét sírni kezdtem.
Egyszer csak besüppedt mellettem az ágy és egy ismerős illatot éreztem meg. Egy illatot, ami a boldogságot jelentette. Majd karokat éreztem körülöttem és egy erős ölelést. Nem tudtam eldönteni,hogy ez a valóság vagy már álmodom. Kivettem a fülhallgatót a fülemből és vártam.Összeszedtem minden bátorságom, behunytam a szemem és megfordultam az ölelésben. Néhány másodperc múlva kinyitottam és az én Gyémántszemű Hercegem nézett rám. Bűntudat,önvád,félelem és talán megnyugvás váltakozott a szemében. Jaime már nem volt a szobában, egyedül voltunk, csak ő és én. A mellkasához bújtam és újra hangos zokogásba kezdtem.
- Csss. Ne sírj!-símogatta körkörös mozdulatokkal nyugtatás képp a hátam.- Kérlek ne sírj!-mélyeket lélegeztem a levegőből, amit teljesen átjárt az illata.
- Kérlek ne haragudj rám! Én tényleg nem csináltam semmit.- néztem fel a kék szemeibe.
- Kicsim ne csinál nekem még nagyobb bűntudatot, így is cefetül érzem magam. Sajnálom,hogy egy barom voltam és nem hallgattalak meg. És kérlek ne haragudj,hogy olyan csúnyán beszéltem veled. Hidd el én nem gondoltam komolyan,amit mondtam.-egy könycsepp jelent meg a szemében,ami nem sokkal később legördült az arcán. Nem akartam őt sírni látni, nem akartam,hogy miattam sírjon.Még közelebb bújtam és egy puszit nyomtam a nyakára.-Annyira megijesztettél.-sóhajtott fel pár perc után.-Azt hittem...szóval..még kimondani is szörnyű.
-Mit hittél?-simítottam meg az arcát. Már nem sírtam,mintha azzal,hogy itt fekszik mellettem megkaptam volna a morfiumom.
-Azt,hogy tényleg nekimentél valaminek és, hogy...Szóval nem tudtam milyen állapotba vagy csak,hogy kórházba szállítottak.-adott egy puszit a homlokomra.
-Jajj szegénykém! Én nem akartam neked bűntudatot csinálni, csak rávágtam az autó ajtaját az ujjamra mikor veszekedtünk és Jaime pedig bevitt a kórházba. De,hogy őszinte legyek...megfodult a fejembe,hogy talán úgy minden könyebb lenne. Még szerencse,hogy nem az a típus vagyok, aki mindig a könyebb utat választja.
-Nem tudod mekkora kő esett le a szivemről.
Meg akartam csókolni, érezni akartam az ajkait,de nem voltam biztos benne,hogy ő is ezt akarja.Felemeltem a fejem,hogy a szemébe nézhessek és a testem megbolondult. A szivem olyan rendszertelenül kezdett el verni, amennyire csak lehetett, alig kaptam levegőt...csak pislogni tudtam,vagy talán még azt is elfelejtettem egy pillanat töredékéig. Aztán nyeltem egyett meg vettem egy mély levegőt és egy csókot kezdeményeztem. Lágy volt és puhatolózó, csak néhány másodpercig tarthatott. Mikor elváltunk,mintha egy alkoholistátol vették volna el az alkoholt úgy vágytam minden érintésére,hogy szinte fájt. Szerencsére nem tartott sokáig,mert vágyat láttam a szemeiben és onnantól nem volt megállás. Maga alá fordított, nagyon vigyázott a kezemre és inkább a fejem fölé nyomta majd csókolni kezdett. Egy évre elég érzelem volt azokban a csókokban. Csak néhány pillanatra szakadtunk el egymástól, és olyankor is csak őt tanulmányoztam.
-Azért levegőt ne felejts el venni.-nevetett fel.Mintha a legédesebb angyal nevetett volna. Azt hiszem,teljesen belészerettem,soha senkitől nem függtem érzelmileg ennyire és ez megrémisztett.-Mi a baj?-gördült le mellém.
-Semmi.-mosolyogtam rá.-Mostmár semmi.-feküdtem most én rá és újabb csókokat váltottunk. Minden csókot másnak éreztem és egyre boldogabb voltam. Mint egy elem amit feltettek az elemtöltőre. Már jó ideje szeretgethettük egymást,mikor nyílt az ajtó még hallottam néhány lépést aztán síri csend. Bárcsak maradt volna még egy kicsit ez az érzés...

23.rész

Sziasztok!!!:)
Na remélem szerettek,mert nagyon sokat szenvedtem a rész begépelésével...kétszer kellett újra kezdenem..de úgy érzem megérte! Most hajnali 4óra és csak miattatok vagyok még fent,úgyh legalább véleményeket kérek...Gondolom mindenki rájön ebből a részből,hogy a blog folytatódik tovább..:DRemélem örültök!:D Mindenikinek ajánlom a linket amit betettem..magyarul megy a szám..olvassátok el.Mostantól majdnem minden részhez lesz valami zene,mert úgy érzem így még kifejezőbb! Na ez megteszi regénynek?XD A rész Trixykémé...remélem most nem fogsz pityeregni! Pusziii


- Seb figyelsz? - rázott meg Tommi. -Seb nem,nem halt meg. Nincs semmi baja, azon kívül,hogy eltört egy ujja. Már itt van a szobájában.
-Akkor miért nem vagyunk már ott?
-Mert Kat azt mondta,jobb ha most békén hagyjuk.
- Honnan tudjam,hogy nem hazudsz? Honnan tudjam,hogy nem csak azért találtátok ki ezt,hogy ne boruljak ki?
- Te is tudod, hogy nem szokásom neked hazudni. Gyere vissza inkább a szobádba,majd holnap beszélsz vele. Te is és ő is kipihentitek magatokat meg már amúgy is 9óra és még holnap reggel vár rád egy megbeszélés.
-De nekem látnom kell,hogy megnyugodjak...csak még egyszer hadd öleljem meg.
-Seb tényleg jobb lenne, ha nem most akarnál beszélni vele.
- Nem akar látni,ugye?-kérdeztem csalódottan.De hát mit is várhatnék...
-Nem erről van szó,csak tudod Jaime úgy is ott van most vele.-harapta el a mondat végét.-De a szobáját nélkülem is megtalálod,nem egyszer jártál már benne. Viszont Seb, kérlek ne csinál jelenetet.
-Nem fogok.-hajtottam le a fejem a célzás hallatán.-Megígérem.-el kell fogadnom,ha ezek után nem engem akar.-Te miért nem jössz? Hová mész?-muszáj volt megkérdeznem,mert nem hagyott volna egyedül,ha nem lett volna fontos.
-Katlynért elküldöm Damont a kórházba,illetve megkért,hogy értesítsek mindenkit,hogy senkivel nem történt komoly baj.
-De Katy miért van még bent? Hogy-hogy nem jött vissza Tiáékkal?
-Azt mondta elintézi a papírokat és neki ahhoz nem kell segítség valamint megvizsgáltatja magát,nehogy itt a nagy izgalmak közepette fellépjen valami komplikáció.-összehúztam a szemöldököm,hirtelen nem értettem mire gondol.-Tudod a baba... -jah,tényleg.-Ilyenkor még nagyobb az elvetélés kockázata.
-Remélem vele is minden renben.Vagyis velük. És Tommi...
-Igen?
-Köszönöm,hogy nem hagytál magamra.
-Te se hagytál volna. Na menj a kis hercegnődhöz és változz vissza csúnya békából daliás herceggé.-mondta vigyorogva.
-Rohanok.-ezzel a szöveggel mosolyt csalt az arcomra. Futva indultam meg a 641-es szoba felé.Mikor az ajtóhoz értem, megtorpantam. Mi van,ha nem akar látni? Ha nem kíváncsi rám? Mondjuk az érthető lenne,de nagyon fájna. De mi van, ha pont rám van szüksége és a gyávaságom miatt nem lehetünk együtt. Nem félhetek a tetteim következményétől..nem lehetek megint ennyire önző! Félretéve minden gondolatomat,bekopogtam. Vártam...kb egy perc múlva nyílt az ajtó és Alguersuari(Jaime)állt velem szemben.
-Te mit akarsz itt? -kérdezte mérgesen.
-Csak látni akarom,hogy biztonságba van és utána igérem el megyek.Feltéve,ha ő mást nem akar.
-Addig van biztonságban,míg te-bökött az ujjával felém.-nem vagy a közelében.
-Jó, elismerem ezt megérdemeltem, de Jaime kérlek engedj be!- néztem a szemébe a spanyolnak.
-Tudod te egyáltalán,hogy ezek után is mennyire szeret téged?
-Szeret?-néztem rá hitetlenkedve,majd mikor felfogtam a szó igazi jelentését a boldogság fogott el. Minta a föld felett jártam volna 2 lépéssel.
-Igen,te idióta,annak ellenére,hogy egy oltári nagy barom vagy.-állt félre,hogy én is beférjek.
-Kösz.-rögtön az ágy felé vettem az irányt,ahol összegömbölyödve feküdt és zenét hallgatott. Sírt,láttam a testén, ahogy rázkódik. A szívem szorult össze a látványtól. Tudtam,hogy miattam van az egész és szörnyű bűntudatom volt. Féltem az elutasítástól,de aki mer az nyer...Beszélnem kell vele.

(Tia szemszögből,újra)

Begipszelték a bal kisujjam, amire sikeresen rávágtam a kocsi ajtaját és fél9kor már a szobámban voltunk. Még lezuhanyozni se volt erőm,felvettem egy fekete melegítőalsót egy zöld csónaknyakú félhosszú felsővel és az ágyra rogytam. Elővettem az iPod-om és elkezdtem zenét hallgatni.Jaime végig melletem volt...nem tudom,hogy fogom ezt neki meghálálni. Szerintem nem mert az ágyra ülni,így egy fotelben foglalt helyet. Egy ideig szótlanul, vele és az ajtóval szembe feküdtem,de akkor beugrottak a képek Sebiről,mikor meglát...újra sírni kezdtem és inkább megfordultam. Gondolom az sem segített,hogy épp Leona Lewis Bleeding Love című számát hallgattam. Felhangosítottam a zenét,hogy teljesen kizárjam a külvilágot és így már semmit sem hallottam a körülöttem történő dolgokból. Csak a zene volt és én... "valami történt az első pillanatban veled, A szívem megolvadt, talált valami igazat.És mindenki körbenéz, azt hiszik megőrültem.De nem érdekel, mit mondanak, szerelmes vagyok beléd.."
Nem féltem,tudtam,hogy a kis torreádorom nem fog itt hagyni.

22.rész

Hello!
Nah itt a várva várt rész... Ne utáljatok, ha nem muszáj!Még mindig Sebastian szemszögű a blog. Puszií :)



- Hogy mi? Mit beszélsz?- nem épp erre számítottam.
- Kórházban van. Balesete volt. –végre rendezte a lélegzetét.
- De mi történt? Súlyos? Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled. –szörnyű bűntudat kerített hatalmába.
- Nem tudok semmit, csak azt, hogy balesete volt és kórházba szállították.
- Ki mondta?
- Katlyn. Azt mondta majd hív.
- Melyik kórházban van? Oda kell mennem. Az egész az én hibám. –sietve indultam vissza a szobámba, Tommi pedig végig mellettem lépdelt.
- Nem tudom, bocs haver. – beértünk a liftbe. Nyomtam azt a rohadt gombot, de nem akart gyorsabban záródni az ajtó.
- Csukódj már be te szemét! – rivalltam rá a vastömbre, ami végre bezárult és néhány másodperc múlva már a hatodik emeleten nyílt ki. Kétségbe estem, mi van, ha nem éli túl.
- Seb van még valami. –léptünk be a szobám bejáratán.
- Még valami? Mi jöhet még? Ne kímélj.
- Tia nem hazudott. Tényleg Andrew mászott rá és ha te nem lépsz be az ajtón akkor…
- Úr isten! Mekkora egy féreg vagyok. – rogytam le a földre.
- Ne emészd magad. Félreérthető volt a helyzet.
- De nem hittem neki, még csak meg sem hallgattam és…
- Hidd el minden helyrehozható. Leültök, és majd megbeszélitek.
- Tommi…
- Mi van?
- Miattam van kórházba. –folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
- Miért mondasz ilyet? Ne beszélj hülyeségeket. – húzott fel a padlóról. –Légy erős.
- De ez az igazság, én mondtam neki, hogy hajtson az első oszlopnak. De Tommi én nem gondoltam komolyan, én csak nagyon mérges voltam. –ő csak állt és kikerekedett szemekkel bámult rám. –Elvesztettem, ha meghal…
- Seb ezt verd ki a fejedből. - szólt hozzám újra.
- Ha meghal, akkor miattam hal meg. Én ölöm meg, mert egy barom vagyok. - temettem az arcom a tenyerembe.
- Nem tudunk még semmit, ne gondolj ilyenekre.
- Tommi, én szeretem őt. – kezdtem el zokogni. Nem érdekelt a duma, hogy a férfiak nem sírnak, nem bírtam tovább.
- Ne már Seb.
- Még ha fel is épül… Nem fog megbocsátani és én nem tudok nélküle élni. Vagyis tudok, de nem akarok. Látod, megint milyen önző vagyok? Mindig csak magamra gondolok, és aki fontos nekem azt megbántom.
- Jajj haver… - leült mellém az ágyra és hátba veregetett.
- Ha nem éli túl, akkor én…
- Sebastian azt most fejezd be. Elég az önmarcangolásból. Mosd meg az arcod aztán húzzál felöltözni. - lökött arrébb. – Én addig kiderítem, melyik kórházban van.
Nem ellenkeztem. Lezuhanyoztam, felöltöztem, de közbe csak arra tudtam gondolni, hogy: Vége! Elcsesztem! Elveszítettem őt és talán jobb is neki nélkülem, mert én egy önző szemétláda vagyok, és Ő jobbat érdemel nálam.
- Na, mit tudtál meg? – néztem a finn barátomra, aki bár jól leplezte szintén kétségbe volt esve.
- Semmit. – görbült le a szája. – Katy nem veszi fel. - ismét összezuhantam, minta egy úthenger ment volna át rajtam. Frusztrált, hogy én csak itt ülök, és nem tudom, hogy segíthetnék Tián. – Talán, ha átmennénk a szobájába összeszedni néhány dolgot, ami a kórházba jól jöhet neki, annak biztos örülne. –javasolta Tommi. Bólintottam, legalább addig is csinálok valamit és nem kell itt ülnöm.
Az agyam folyton a Tiával kapcsolatos emlékeket kereste. Az első találkozás, az a jelenet, amit levágott… sosem felejtem el. Aztán az étterem, mikor magáról mesélt és este végül a lakásában kötöttünk ki. Már akkor úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném. Aztán a szomszédnyanya, aki megzavart minket, és az itt töltött pár nap. A tengerparton, mikor össze voltam zavarodva… csak néhány perc kellett neki és máris boldoggá tett. A reggelek, mikor kinyitja azokat a csokibarna szemeit és rögtön mosolyog. Istenem add, hogy ne legyen baja. – az emlékekből egy zaj zökkentett ki. Tommira néztem, ő pedig a telefonját fixírozta. Már fél úton voltunk Tiu szobájához.
- Katlyn az. –mondta majd kis habozás után felvette. - Hogy van? ... Aha…Értem…Megmondom,Rendben. Szia. -mondta hűvösen majd mikor letette elkezdett húzni a szobám irányába.
- Meghalt? – kezdtem el pánikolni. Majd újra sírni kezdtem. Nem tudtam felfogni… Az nem lehet...Szükségem van rá!

http://www.youtube.com/watch?v=ns5mNRqHwyU&feature=related (úgy érzem ez a dal eléggé illik ehhez a részhez...)

21.rész

Heyhóó!:D
Nah itt az új rész! Remélem sok komi lesz..kíváncsi vagyok mit szóltok ehhez a részhez. Teljesen más lesz a rész, Réka lakat a szádon! :D
Na nincs több rizsa, Jó olvasást! :D
Jah és a rész elsősorban Mysticnek megy! :D Bocs csajszii :D



- Beszéltél tegnap apukáddal? – törtem meg a csendet.
- Igen, beszéltem vele reggel. Miért?
- Hát neki is tegnap volt a névnapja.
- Tudom, nem felejtettem el. - válaszolt ridegen.
- Seb, nem tudom te tegnap mit láttál, de a reakciód alapján biztos nem azt, ami történt. Hidd el nekem, én nem hülyítettelek, az én érzelmeim őszinték voltak – mondtam újabb 2 perc csend után.
- Igen, ezt tegnap nagyon jól bizonyítottad, mikor Andikével hemperegtél az ágyban.
- De én nem hemperegtem! Te komolyan azt gondolod, hogy én ennyire hülye vagyok? Megbeszéljük, hogy este együtt leszünk és én pont akkor mászok rá Andrewra… Persze, csak is. – kezdett kihozni a sodromból.
- Tia láttam, amit láttam.
- De mit láttál? Mond meg mit láttál!?
- Andikét alatta pedig téged… egy ágyban, ahol épp nyalakodtok.
- Az eszedbe se jutott, hogy milyen könnyen kerülhettem ilyen kiszolgáltatott állapotba? Te, aki alig tíz kilóval nehezebb, mint én simán letepersz. Andrew, aki vagy negyven kilóval nehezebb, konkrétan azt csinál velem, amit akar.
- Ja, magyarázkodni én is tudok. – annyira rosszul esett, hogy nem akarja megérteni, amit mondok. Mintha a falhoz beszélnék… - Megnyugodhatsz, nem foglak kirúgni, mert jól végzed a munkád, de nem akarlak a közelembe tudni. - fájt, amit mond, mintha szíven szúrtak volna. Nem gondoltam, hogy ennyi idő alatt ennyire belészerettem. –Tartsuk a három lépés távolságot. Nekem nincs szükségem még egy púpra a hátamon.
- Kösz, szóval én csak egy púp vagyok a hátadon. - nem szólt semmit, behajtott a hotel mélygarázsába. –Tudod mit, inkább rúgj ki. Rúgj ki, én nem akarok a terhedre lenni és nem akarok minden nap egy olyan emberrel találkozni, aki majdnem megerőszakolt. –nyeltem egy nagyot az utolsó szó előtt. Annyira dühített, hogy nem lát a saját szemétől.
- Na persze. – harapta el a szavakat.

(Seb szemszögéből folytatódik tovább a blog)

- Nekem mindegy, ha nem akarsz dolgozni, add be a felmondásod. - kiszálltam az autóból majd néhány másodperc után ő is követett. Olyan erővel vágta be az ajtót, hogy nem hagytam szó nélkül. –A felesleges energiád ne az autón vezesd le, menj el inkább futni. Vagy ha annyira törhetnéked van, akkor ülj be a kocsiba, aztán hajts neki az első oszlopnak. - fájdalom futott végig az arcán, de nem foglalkoztam vele. Becsapva éreztem magam. Úgy játszott velem, mint Dzsepettó Pinokkióval míg bábu volt. Azért titkon még reménykedtem, hogy Tommi kiszed Anrewból vagy a többi szerelőből valami infót, ami előtámasztja Tius állítását, de nem akartam hitegetni magam. Elindultam a lift felé, Tia meg a sofőr felöli ajtóhoz tipegett.
- Kösz az ötletet, talán a legjobb az lesz, ha megfogadom.
- Csinálj, amit akarsz. – hagytam ott. Még hallottam, hogy telefonál és Jaime nevét mondja, aztán bezárult a felvonó.
Háromnegyed hattól, fél nyolcig szenvedtem a szobámba, kapcsolgattam a tv-t, de egy csatornánál se időztem sokáig. Megpróbáltam aludni, de csak forgolódtam az ágyban. Nem tudtam másra gondolni csak rá. Miért csinálta ezt velem? Nem ismerhettem őt ennyire félre, és Christian se.
Úgy döntöttem úszom egyet. Felvettem a fürdőnadrágom meg egy köntöst és elindultam az uszodába. Már majdnem a medencénél jártam, mikor futólépteket hallottam magam mögött, aztán mintha a nevemet kiabálnák. Megfordultam és Tommi állt velem szembe.
- Na, végre, hogy megvagy! Már mindenhol kerestelek.
- Mi ilyen sürgős? Úgy nézel ki, mint aki most futotta le a maratont.
- Tia… - fújtatott Tommi.
- Mi van Tiával? Mond már Tommi, mit tudtál meg?- alig bírtam magammal, most kiderül az igazság.
- Tia kórházban van.

20.rész

Halihó!

Na, itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Igazából ez egy átvezető rész,de nem rizsázok többet. Véleményeket kérek!!! :D


Már a rajtnál látszott, hogy Sebastian nincs ott fejben. Rögtön pozíciót vesztett majd a boksz taktika se vált be és végül 3. lett. A versenyt Button nyerte, aminek cseppet sem örültem; még egy győzelem a Brawnosoknak. A második Mark lett, így összességében mégis mi zártunk jobb hétvégét.
Vészesen fogyott az idő a találkozásig. Fél 5 volt és tudtam, hogy Vetti kb. most adja az utolsó interjút, lezuhanyozik utána pedig már csak percek kérdése. Feszülten figyeltem a telefonom, mikor csörren meg. Jaime közben magyarázott nekem valamit a dj-skedéssel kapcsolatban, de ha visszakérdezné valaki, nem tudnám megmondani miről volt pontosan szó. Megszólalt a telefonom, hirtelen görcsbe rándulta a hasam.

- Igen. - szólaltam meg félve.
- Szia, Tommi vagyok. Seb felöltözik, 5 perc múlva, ha neked is megfelel, indultok.
- Ő. Rendben. Hol találkozunk?
- A kocsinál.
- Figyelj Tommi, szóval csak ketten leszünk Sebivel vagy jön még valaki?
- Ketten. – tipikus finn, egy szavas válaszok.
- Értem. Akkor indulok is. Szia
- Okosan. - súgta a telefonba.
- Oké és kösz. – tettem le.

Eszméletlenül féltem a beszélgetéstől, de mégis annyira vártam, hogy újra a közelébe lehessek.

- Megleszel nélkülem? – fordultam a kis spanyol felé.
- Persze. Ügyes legyél és magabiztos. Ne feledd mit mondtam. Bármi van, hívj nyugodtan. Rendben?
- Persze. Hívlak majd, megígérem. Még egyszer köszönök mindent. – adtam egy puszit neki és siettem a parkoló felé.

Előbb értem az autóhoz, mint Ő, ezért nekidőltem a motorháztetőnek és vártam. Egy perc elteltével, egy fáradt szőkeség ballagott felém a hátán egy táskával a kezében pedig a slusszkulccsal.

- Vezessek én?- kérdeztem Sebitől, mikor közelebb ért hozzám.
- Neked van jogsid?- kérdezte meglepetten.
- Van.
- És vezetni is tudsz?
- Hát tudtommal csak akkor adnak jogsit. – nem vettem fel a szurkálódást.
- Az, hogy valakinek van jogosítványa, nem jelenti azt, hogy vezetni is tud.
- Hát, én tudok.
- Miért pont most akarsz vezetni?
- Mert te most vezettél 2 órát, gondolom elfáradtál.
- Nem szeretek az anyósülésen utazni. - lépett a sofőr felöli ajtóhoz.
- Utazhatsz hátul is. – mosolyogtam rá.
- Na persze. Még mit nem.
Már az út felénél jártunk, de nem igazán szóltunk egymáshoz. Nem tudtam, hogy kéne elkezdenem vagy egyáltalán mit kéne mondanom.

Újra itthon!

Heuréka!

Nos,itthon vagyok...:) Nem írok beszámolót a nyaralásról, viszont frisst már este vagy legkésőbb holnap délelőtt hozok!
Hát a hét végi futam...nagyon mérges és csalódott voltam,nem értettem miért büntették meg...(görögül néztem, teli nyomták reklámmal és a karatyolásukból se értettem semmit)
Seb is nyaral Szardínián...remélem kipiheni magát és újult erővel magabiztosan tér vissza a szünet után. A kedvenc pályám fog jönni(Spa) remélem nyerni fog!

Még valami: Nagyon Boldog Névnapot Bogim!!!:D (L) Ne,hogy azt hidd,hogy elfelejtettelek csak Görögből nem tudtam sms-t írni, úgyh utólagosan Boldogot!!!:D
Sagapo poli= nagyon szeretlek (nah ezt tanultam görögbe...xD)