23.rész

Sziasztok!!!:)
Na remélem szerettek,mert nagyon sokat szenvedtem a rész begépelésével...kétszer kellett újra kezdenem..de úgy érzem megérte! Most hajnali 4óra és csak miattatok vagyok még fent,úgyh legalább véleményeket kérek...Gondolom mindenki rájön ebből a részből,hogy a blog folytatódik tovább..:DRemélem örültök!:D Mindenikinek ajánlom a linket amit betettem..magyarul megy a szám..olvassátok el.Mostantól majdnem minden részhez lesz valami zene,mert úgy érzem így még kifejezőbb! Na ez megteszi regénynek?XD A rész Trixykémé...remélem most nem fogsz pityeregni! Pusziii


- Seb figyelsz? - rázott meg Tommi. -Seb nem,nem halt meg. Nincs semmi baja, azon kívül,hogy eltört egy ujja. Már itt van a szobájában.
-Akkor miért nem vagyunk már ott?
-Mert Kat azt mondta,jobb ha most békén hagyjuk.
- Honnan tudjam,hogy nem hazudsz? Honnan tudjam,hogy nem csak azért találtátok ki ezt,hogy ne boruljak ki?
- Te is tudod, hogy nem szokásom neked hazudni. Gyere vissza inkább a szobádba,majd holnap beszélsz vele. Te is és ő is kipihentitek magatokat meg már amúgy is 9óra és még holnap reggel vár rád egy megbeszélés.
-De nekem látnom kell,hogy megnyugodjak...csak még egyszer hadd öleljem meg.
-Seb tényleg jobb lenne, ha nem most akarnál beszélni vele.
- Nem akar látni,ugye?-kérdeztem csalódottan.De hát mit is várhatnék...
-Nem erről van szó,csak tudod Jaime úgy is ott van most vele.-harapta el a mondat végét.-De a szobáját nélkülem is megtalálod,nem egyszer jártál már benne. Viszont Seb, kérlek ne csinál jelenetet.
-Nem fogok.-hajtottam le a fejem a célzás hallatán.-Megígérem.-el kell fogadnom,ha ezek után nem engem akar.-Te miért nem jössz? Hová mész?-muszáj volt megkérdeznem,mert nem hagyott volna egyedül,ha nem lett volna fontos.
-Katlynért elküldöm Damont a kórházba,illetve megkért,hogy értesítsek mindenkit,hogy senkivel nem történt komoly baj.
-De Katy miért van még bent? Hogy-hogy nem jött vissza Tiáékkal?
-Azt mondta elintézi a papírokat és neki ahhoz nem kell segítség valamint megvizsgáltatja magát,nehogy itt a nagy izgalmak közepette fellépjen valami komplikáció.-összehúztam a szemöldököm,hirtelen nem értettem mire gondol.-Tudod a baba... -jah,tényleg.-Ilyenkor még nagyobb az elvetélés kockázata.
-Remélem vele is minden renben.Vagyis velük. És Tommi...
-Igen?
-Köszönöm,hogy nem hagytál magamra.
-Te se hagytál volna. Na menj a kis hercegnődhöz és változz vissza csúnya békából daliás herceggé.-mondta vigyorogva.
-Rohanok.-ezzel a szöveggel mosolyt csalt az arcomra. Futva indultam meg a 641-es szoba felé.Mikor az ajtóhoz értem, megtorpantam. Mi van,ha nem akar látni? Ha nem kíváncsi rám? Mondjuk az érthető lenne,de nagyon fájna. De mi van, ha pont rám van szüksége és a gyávaságom miatt nem lehetünk együtt. Nem félhetek a tetteim következményétől..nem lehetek megint ennyire önző! Félretéve minden gondolatomat,bekopogtam. Vártam...kb egy perc múlva nyílt az ajtó és Alguersuari(Jaime)állt velem szemben.
-Te mit akarsz itt? -kérdezte mérgesen.
-Csak látni akarom,hogy biztonságba van és utána igérem el megyek.Feltéve,ha ő mást nem akar.
-Addig van biztonságban,míg te-bökött az ujjával felém.-nem vagy a közelében.
-Jó, elismerem ezt megérdemeltem, de Jaime kérlek engedj be!- néztem a szemébe a spanyolnak.
-Tudod te egyáltalán,hogy ezek után is mennyire szeret téged?
-Szeret?-néztem rá hitetlenkedve,majd mikor felfogtam a szó igazi jelentését a boldogság fogott el. Minta a föld felett jártam volna 2 lépéssel.
-Igen,te idióta,annak ellenére,hogy egy oltári nagy barom vagy.-állt félre,hogy én is beférjek.
-Kösz.-rögtön az ágy felé vettem az irányt,ahol összegömbölyödve feküdt és zenét hallgatott. Sírt,láttam a testén, ahogy rázkódik. A szívem szorult össze a látványtól. Tudtam,hogy miattam van az egész és szörnyű bűntudatom volt. Féltem az elutasítástól,de aki mer az nyer...Beszélnem kell vele.

(Tia szemszögből,újra)

Begipszelték a bal kisujjam, amire sikeresen rávágtam a kocsi ajtaját és fél9kor már a szobámban voltunk. Még lezuhanyozni se volt erőm,felvettem egy fekete melegítőalsót egy zöld csónaknyakú félhosszú felsővel és az ágyra rogytam. Elővettem az iPod-om és elkezdtem zenét hallgatni.Jaime végig melletem volt...nem tudom,hogy fogom ezt neki meghálálni. Szerintem nem mert az ágyra ülni,így egy fotelben foglalt helyet. Egy ideig szótlanul, vele és az ajtóval szembe feküdtem,de akkor beugrottak a képek Sebiről,mikor meglát...újra sírni kezdtem és inkább megfordultam. Gondolom az sem segített,hogy épp Leona Lewis Bleeding Love című számát hallgattam. Felhangosítottam a zenét,hogy teljesen kizárjam a külvilágot és így már semmit sem hallottam a körülöttem történő dolgokból. Csak a zene volt és én... "valami történt az első pillanatban veled, A szívem megolvadt, talált valami igazat.És mindenki körbenéz, azt hiszik megőrültem.De nem érdekel, mit mondanak, szerelmes vagyok beléd.."
Nem féltem,tudtam,hogy a kis torreádorom nem fog itt hagyni.