44.rész

Sziaszok! :)

Nagysokára itt az új rész, új szereplők... Jó olvasást! :)

- Én köszönöm. - zárta le az interjút Vetti. - Viszont hallásra.-bontott vonalat. Miközben én még mindig Gergővel, egy magyar barátommal beszélgettem, aki nem mellesleg ügyvéd.
- Jó renden van Tia, megbeszéltük. Felveszem a kapcsolatot a barátnőddel aztán meglátom mit tehetek.
- Köszönöm. Lekötelezel.
- Ugyan már. -régóta ismertem Gergőt, de valahogy az elmúlt időben keveset beszéltünk. - Catalina itt nyúz, hogy adjalak neki oda egy kicsit. -sóhajtott fel.
- Akkor mire vársz? Már úgyis rég beszéltünk.
- Oké. Vigyázz magadra. Szia.
- Szia. -már át is adta a telefont spanyol barátnőmnek, így a köszöntést már ő hallotta.
- Szia Tiaaa. -sipákolt a készülékbe. -Már olyan rég hallottam a hangod... Úgy örülök, hogy hívtál. Mesélj már! Mi van veled? Eltűntél.
- Ne haragudjatok! Szégyellem is magam miatta...
Nagyjából 20percig csacsogtunk. Seb mellettem látványosan unta magát.
- Na végre! Azt hittem már soha nem teszed le.
- Ohh... De kis türelmetlen valaki. -kuncogtam rajta. -Megyek, kiválasztom mit veszek fel a partidra... -húztam cinkos mosolyra a szám.
- Az én partimon te ruha nélkül vagy.
- Azt a bulit már megtartották. -keltem fel az ágyról.
- Nem, csak elkezdték... de még közel sincs vége. -jött utánam és belecsókolt a nyakamba majd a kezeit már a pólóm alatt éreztem.
- Nem bírom tartani a tempód. -fordultam meg a karjaiban. -Én már hulla vagyok. -néztem rá nagy szemekkel.
- Jól van, megkegyelmezek neked.- hálásan néztem rá. -Estig...-tette hozzá egy féloldalas mosoly kíséretében én pedig fejcsóválva a szekrény elé sétáltam.
- Férfiak...
- Nők... -huppant vissza az ágyba és bekapcsolta a TV-t. Mivel nem talált semmi érdekeset elővette a tőle kapott fényképezőm és fotózni kezdett. -Szerinted anya megharagszik, ha most lemegyek enni? -kérdezte jó pár kép készítése után.
- Hm... nem hiszem, hogy örülne neki. De hozok neked fel mindjárt valamit, nehogy itt éhen halj nekem.
Fel se tűnt, hogy már késő délután lett. Felvittem neki az ételt, és neki álltam a készülődésnek. Na persze, ő még mindig nem bírt magával. Folyton csinálta a képeket. Mire elkészültünk mindketten, már nagyjából 150fotónál jártunk. Elkoboztam tőle a gépet és kézen fogva lesétáltunk az emeltről...
Lent már nagy volt a nyüzsgés, Seb készségesen  mutatott be minden ismerősének, akik ahogy telt az idő egyre többen lettek.
- Na ki vagyok? -vetette hátulról Sebire magát egy szőke lány.
- Erica? -fordultunk felé.
- Boldog Szülinapot! -ölelték át egymást. -Olyan jó újra látni itthon.
- Én is örülök... A többieket hol hagytad? Kenny azt mondta együtt jön a csapat.
- Anyukád elkapta őket, valamiben segítenek neki. -rántotta meg  vállát.
- Jól van akkor. - Erica érdeklődve pillantott felém. - Jajj, ti még nem is találkoztatok... -helyeslően mosolyogtam a drágámra.   - Erica, ő itt Tia...
- A barátnőd. -fejezte be a lány vigyorogva a mondatot.
- Igen. Kicsim, ő Erica... Egy középiskolába jártunk, mindig együtt bandáztunk.
- Feltéve, ha Sebastian épp nem versenyzett. -lépett mellénk egy jóképű férfi, ismerős volt, mintha már láttam volna a fényképeken. - A híres Kenny Gottschalk. -mutatta be saját magát és nyújtott kezet.
- Vagy inkább hírhedt. -jelent meg egy magas fiú is. - Adam vagyok. -nézett a szemembe.
- Ők mind a nagy csapat tagjai? -emeltem a tekintetem Sebas felé.
- Bizony. Már csak Hanna hiányzik. -válaszolt Erica.
- Már akinek...- motyogtam alig hallhatón.
- Öcsi, beszélhetnénk kicsit. -lépett közénk Steph.
- Persze...- gyengéden megcsókolt majd a nővére után indult. - Ne egyétek meg. -nézett vissza jelentőség teljesen Kennyre, aki csak felemelte a kezét, jelezve, hogy meg se fordult a fejében. - Te meg ne higgy nekik. - kiabál vissza nekem. Vigyorogva fordultam vissza a társasághoz, ahol Kennyt már nem láttam, de pár pillanat múlva egy üveg pálinkával valamint négy pohárkával tért vissza, amit ellenvetést ne tűrően a kezünkbe nyomott.
- Egészségetekre! -húzta le egybe a pohár tartalmát, mi meg sorba követtük őt.
- Szóval, miért is vagy te olyan híres, vagy hírhedt?
- Ááá, ezt kár volt megkérdezned, most órákon keresztül hallgathatod, ahogy isteníti magát. -sóhajtott fel színpadiasan Adam. - Erica, nem vagy éhes? -fordult a lány felé.
- De, ehetünk valamit,úgy sincs kedvem végig hallgatni hány nővel volt az elmúlt hónapban... -vigyorgott ördögien Kennyre.
- Hm... már mindent értek, nagy nőcsábász vagy, igaz? - mondjuk minden adottsága meg volt hozzá. Sármos arc, sportos, gondozott test, látszott rajta,hogy odafigyel magára.
- Hát... nem panaszkodhatom.
Kenny nagyon közvetlen volt, sokat nevettem mellette, és cseppet sem unatkoztam. Seb már jó  ideje magamra hagyott, így a szememmel a "tömeget" kezdtem pásztázni, de minden hiába, nem láttam sehol. Kezdett frusztrálni.
- Ne haragudj, megkeresem Sebet... -szakítottam meg Kenny újabb elvetemült történetét.
- Jó, én meg asszem iszom valamit.- bökött az italok felé.
Mivel bent nem találtam, kisétáltam a kertbe. Ott meglepő látvány fogadott. Hanna és Sebi épp ölelkeztek, elég hosszasan. A lábaim mintha a földbe gyökereztek volna, míg Kenny mellém nem lépett egy pohár valamivel a kezében. Rögtön kikaptam a mancsából és egy húzásra ledöntöttem.
- Szólhattál volna, hogy szomjas vagy. -nevetett fel. -Hoztam volna neked is. Nézd ott van Seb meg Hanna. -mutatott a párosra majd feléjük indult, én pedig lassan haladtam utána.
- Hello. -köszöntem fanyarul mikor az asztaluk elé léptem.
- Szia. -vigyorgott rám lehengerlően a párom. - Hát te is előkerültél... -álltak fel a székekből.
- Hm... én el se vesztem. -mondtam enyhe gúnnyal a hangomban majd a tekintetem  Hanna felé emeltem. -Hát újra találkozunk...
- Ti ismeritek egymást? -kérdezte meglepetten Sebastian.
- Bizony, már volt szerencsém találkozni a jelenlegi barátnőddel. -nézett velem farkas szemet a "sátán".
Mi az,hogy jelenlegi? Még egy ilyen beszólás és nagyon kihúzza a gyufát...
- Remek... -mondta boldogan az ünnepelt. -Kenny hozz még ide egy székeket és akkor mindenki elfér majd itt.
- Ááá... én úgyse ülök le. Látod ott van Abbie, marha jól néz ki, megyek megtáncoltatom. -hát tényleg nem bír magával.
Vetti leült szigorúan közénk, és mint aki nem vett észre semmit, beszélgetésbe kezdett. Próbáltam jó pofit vágni a hármasunkhoz, de Hanna mindent elkövetett,hogy nekem kellemetlen legyen. Folyton a közös emlékeket idézte fel, amihez persze én nem tudtam hozzá szólni. Egy idő után nagyon meguntam az egészet és felálltam az asztaltól.
- Hová mész? -szólt hozzám Seb hosszú idő után először.
- Be. Iszom valamit, amúgy is fázom kicsit.
- Talán nem mini ruhába kéne lenned. -csipkelődött a nagysága, de csak elengedtem a fülem mellett...
Bent rögtön az italos pult felé vettem az irányt, majd egy üveg vodkával a kezembe a karaoke-t kezelő sráchoz iramodtam. Nézegetni kezdtem a számokat, közben kortyolgattam az alkoholt. Már a felét elhagytam, de semmi kedvemre való dalt nem találtam. Hirtelen két ismerős kar fonódott körém, majd kivette a kezemből az üveget, aminek már az egyharmada hiányzott.
- Szerintem elég lesz...-"súgta" a fülembe, amennyire a hangos zenétől lehetett.

 Tia&Seb ruhája:

43.rész

Hello!

Bocsi, hogy ennyit kellett várni... Gipszes Trixymnek küldöm a részt! xDRemélem nem fáj nagyon a lábad! : )

(Tia szemszög)

Mikor kinyitottam a szemem egy hatalmas rózsacsokor feküdt mellettem.
-Szia! –szólalt meg halkan Sebi a fürdő ajtajából. Annyira meglepődtem, hogy még visszaköszönni se tudtam.
- Boldog Születésnapot!  – mondtam elcsukló hangon, pár perc csend után.
–  Hogy legyen boldog, ha azt kell látnom, hogy te nem vagy az. –rogyott le az ágyra. -Én, annyira sajnálom! Nem akartalak megbántani, tudom, hogy eltúloztam a dolgokat.  – felültem és átkulcsoltam a lábam. Tudtam, ha hozzám ér, elvesztem a fejem és nem fogjuk megbeszélni a problémát.– Megértem,ha most haragszol rám, de annyira mérges lettem, mikor elolvastam az sms-eket amikbe arra biztat,hogy menj Amerikába. – még mindig feldúlt volt illetve nagyon fáradtnak látszott.
- Megértem, - szólaltam meg rekedten. – de hiába vagy dühös, akkor is meg kellett volna beszélnünk.
- Tudom. - hajtotta le a fejét.
- De ahelyett, hogy felnőttek módjára megpróbáltuk volna rendezni ezt a helyzetet, te inkább elrohantál. – hánytam a szemére a történteket. – Számítsak arra, hogy ez mindig így lesz?–fájt kimondanom ezeket a szavakat és valószínűleg neki is fájt.
- Nem. – mondta bűnbánóan. – Sajnálom, nem gondolkoztam. Csak az járt a fejembe, hogy elveszítelek, hogy inkább őt választod és az álmaidat. Hülye voltam. Egy féltékeny állat, de azért mert félek. Félek, hogy nem vagyok neked elég jó. –nézett mélyen a szemembe.
- Azok az álmok akkor születtek, mikor még nem ismertelek. –térdeltem elé. –Ha le kell mondanom róluk, azért mert veled vagyok, akkor legyen. Megteszem.  Ha te nem vagy velem, akkor nem is olyan fontosak.  –túrtam bele a jobb kezemmel a hajába.
- Biztos? –húzott egész közel magához. Egy aprót bólintottam, majd finoman megcsókolt.
- Ezért utálom a rózsacsokrot. –emeltem fel a virágokat néhány perc hallgatás után. – Ha egy fiú rózsát ad egy lánynak, akkor tuti valami hülyeséget csinált előtte.
Édesen felnevetett, majd egy puszit lehelt az ajkamra. –Szeretlek. – mondta komolyan.
- Én is szeretlek téged! –néztem könnyes szemekkel rá.
– Kicsim, mi a baj? - megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy semmi. - Mond el, kérlek! - beleültem az ölébe, ő szorosan ölelt magához.
- Rémisztő, hogy mennyire függök már tőled. Még aludni se tudok, ha te nem vagy velem. –osztottam meg vele a gondolataim. Eldőlt velem az ágyon és cirógatni kezdett.
- Most itt vagyok. –suttogta a fülembe. –És itt leszek akkor is mikor felébredsz.
-  Ígéred?
- Ígérem. – lehunytam a szemem és el is aludtam.
Arra ébredtem, hogy üvölt a telefonom.
- Kussolj már el, kuss… - kezdtem el kutatni a párnám alatt.
-  Mi van? – szólalt meg Seb félkómásan.
- Semmi, aludj még. –mosolyogtam rajta majd kislisszoltam a fürdőbe.
Maya hívott, de mire felvehettem volna letette. Ha fontos, úgyis újra próbálkozik. Dél múlt néhány perccel. Kettőkor interjú, szóval még egy jó órát aludhatunk. Visszabújtam Vetti mellé az ágyba, aki már édesen szuszogott. Épp csak elhelyezkedtem, mikor ismét rákezdett a mobilom.
- Ezt nem hiszem el. –morgolódtam magamban.
- Mond Maya, mi ilyen fontos? –kérdeztem egy kissé erélyesen.
- Vége! –zokogott a telefonba.
- Maya, minek van vége? Miért sírsz?
- Tius, vége a karrieremnek…
- Mond el mi történt, mert így nem tudok segíteni.
- Kiadtak egy kazettát az én nevemmel. –egyre hangosabban sírt.
- Milyen kazettát?
- Érted az én nevemmel. Pont most, mikor beindult minden. Elbuktam a Vogue címlapját. –már hisztizett.
- Maya, állj! –ripakodtam rá. – Szedd össze magad! Vegyél mély levegőt. Megvan?
- Ühüm.
- Jó. Akkor kezdjük az elején. Milyen kazettát adtak ki a neveddel?
- Pornó kazettát. –sikított fel, de próbálta elnyelni.
- Mit? –kérdeztem döbbenten.
- Pornó kazettát, az én nevemmel ellátva.
- De ugye nem szerepelsz benne?
- Nem. Nem tudom, nem volt erőm megnézni.
- És Hayley?
- Nincs itthon.
- Ryan?
- Ryan-t nem érdekli, összekaptunk. - kezdett keserves zokogásba újra.
- Ohh. –sóhajtottam nagyot. Seb felkelt és odasétált mögém. – Készítettél ilyen filmet valaha?
- Én nem. –mondta kétségbe esetten.
- Figyel, nincs semmi gond. Tisztázzuk. Mindjárt felhívom egy ügyvéd barátom. Jó?
- Jó. –szipogott a készülékbe.
- Próbálj megnyugodni.
- Egész éjjel nem tudtam aludni. –panaszkodott fáradtan.
- Akkor most próbálj meg. Hidd el, jót fog tenni. Majd hívlak.
- Tiu?
-Igen?
- Köszönöm.
- Te is megtennéd értem. Szép álmokat. Szia. –meg se vártam a további hálálkodást, vonalat bontottam.
- Na, mi történt?
- Mayát csőbe húzták. –mondtam feszülten. –Feküdjünk még vissza. - fordultam vele szembe.
-Vaaagy? Bepótolhatjuk az elmaradt közös pancsolást. –vigyorgott rám féloldalasan.
Kibújtam a sortomból. Több se kellett neki, szinte letépte rólam a pólót, majd villámgyorsan magáról is a ruhákat. Akkor kaptam észbe, mikor már lihegve álltunk a kabinba.
- Megnézed az ajándékod?
- Azt hittem, te vagy az ajándékom. –csókolt meg gyengéden.
- Hát, nem egészen. Én csak az elő ajándék vagyok. - nyomtam a tusfürdőjéből a kezembe.  - Na meg lehetek utó ajándék is. – kezdtem el szétkenni a testén.
- Azt hiszem a legjobb szülinap vár rám. –búgta a fülembe.

42.rész

Halihóóó! : )


Meghoztam az új részt....  Csütörtökön megpróbálom hozni a következőt, de rajtatok is múlik! :D Puszií


- Hogy mi? - kérdeztem meglepetten.
- Ne akard letagadni, most írt egy újabb sms-t az a gorilla. - vágta oda epésen, közben felkelt az ágyról és belebújt a pólójába.
- Szivem, ne értsd félre. Ő csak egy barátom. -léptem egyet felé.
- Akkor miért titkoltad? - emelte meg a hangját.
- Én nem titkoltam, hisz nekem nem jelent semmit.
- Hm... és ezt most el kéne hinnem? - nevetett fel gúnyosan, majd elhagyta a szobát.
- Seb, kérlek beszéljük ezt meg. - mentem utána egy szál törölközőbe csavarva.
- Nincs miről beszélnünk. -fordult vissza felém. A tekintetéből áradt a megvetés és a harag.
- Sebastian, ne csináld ezt. -kérleltem őt, már a bejárati ajtó előtt.
- Én ne csináljam? -kérdezte felháborodottan. -Mégis mit?
- Ne menj el. -fogtam meg a vállát,hogy magam felé fordítsam és a szemébe nézhessek.
- Hagyjál! -dörrent rám, majd távozott a házból.
Összerezzentem, ahogy becsapódott az ajtó. Sírva vonszoltam magam vissza a zuhany alá. Jó negyed óráig ott álltam. Miután felöltöztem megpróbáltam felhívni Sebit. Kicsöngött, de nem vette fel.
Három óra teljesen kiesett. Nem tudtam megmozdulni sem, csak feküdtem az ágyon. Nyolc óra után valamivel Melie jött be hozzám.
- Áthoztam a meglepit.-csukta be az ajtót. - Baj van? - kérdezte ijedten, mikor rám nézett.
Újabb könnycseppek gördültek végig az arcomon, de válaszra nem voltam képes.
- Héé.... Nyugi. -ült le mellém és egy zsepit húzott elő a zsebéből. -Tudok segíteni? -megráztam a fejem, majd kifújtam az orrom. - Nem vagy éhes? -ismét a fejemet ráztam. -Mi történt? Seb bántott? Ha igen, megverem. -egy picit felnevetem, aztán visszatért a rossz kedvem. -Na jó, látom nem akarsz beszélni róla...De ha meggondolod magad, gyere át hozzám nyugodtan.
- Rendben. -préseltem ki magamból egy szót.
Miután egyedül maradtam újra tárcsáztam Sebit, de kinyomott.Belesajdult a szívem.
Elővettem a laptopom és böngészni kezdtem a neten...Próbáltam nem Rá gondolni, nem sok sikerrel.
Úgy döntöttem beteszek egy filmet, de kb. a felénél elaludtam. Hajnali 5óra körül járt, mikor felriadtam. Rögtön a telefonomért nyúltam, hátha írt vagy hívott, de csalódnom kellett.Elővettem az albumot meg a fotókat és levonultam velük a földszintre. Egyesével elhelyeztem a képeket benne, mindegyikhez írtam 1-2 mondatot, hogy még személyesebb legyen. Már a vége felé jártam, mikor lépteket hallottam meg a hátam mögül.
- Hogy. Hogy ilyen korán fent vagy? - kérdezte Heike, majd leült mellém.
- Nem bírtam aludni.
- Mi ez? -bökött az albumra.
- Seb ajándéka.
- Megnézhetem?
- Persze. -adtam a kezébe. Míg nézegette az arcára egy kedves anyai mosoly ült.
- Nagyon fog tetszeni neki. -tette vissza az ölembe, hogy befejezhessem.
- Remélem. -mondtam alig hallhatóan.
- Tegnap nagyon későn ért haza? -sétált a konyha felé.
- Még nincs itthon. -szökött könny a szemembe.
- Akkor hol van? -kérdezte meglepetten és visszalépett mellém.
- Nem tudom. -mondtam már a sírástól eltorzult hangon.
- Veszekedtetek? - kérdezte elhűlten.
- Nem. Vagyis igen, de egy hülye félreértés miatt.Én nem akartam őt megbántani.
- Fiatalok.-csóválta meg a fejét. - Na, ne itasd az egereket. Gyere, csinálok neked egy finom kakaót. -húzott fel a kanapéról, hogy átsétáljunk a konyhába. Nem is szólt hozzám, míg szép lassan meg nem ittam.
- Jobb egy kicsit, kedvesem?
- Igen. Köszönöm. -néztem rá hálásan majd ásítottam egyet.
- Dőlj le egy kicsit. Korán van még.
- Rendben. - mondtam engedelmesen és megindultam az emeletre.


(Seb szemszög)


A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és megint padlóra kerülünk. Körülbelül így éreztem magam... Egész éjszaka nem aludtam semmit és most muszáj haza mennem. Anyut nem hagyhatom cserben...
- Jó reggelt mindenkinek! - köszöntem, mikor erőt vettem magamon és besétáltam a nappaliba.
- Boldog Szülinapot! - jött elém Melanie és két puszival köszöntött.
- Köszönöm. Többiek?
- Anyu a konyhában,-megindultam a helység irányába. - mindenki más alszik. -válaszolt készségesen a kérdésemre.
- Szia anyukám! -öleltem meg hátulról.
- Boldog Születésnapot, kisfiam. - puszilgatott össze.
- Köszi. -mosolyodtam el.
- Merre jártál? -kezdett el faggatózni.
- Anya, már 22éves vagyok. Minden országban nagykorú, szóval nem kell beszámolnom. -ültem le egy székre.
- Az lehet, de a fiam vagy és kérdeztem valamit. -nézett rám szúrósan.
- Kennyvel biliárdoztunk. - adtam meg magam.
- Nem gondolod, hogy nem reggel kéne hazajönnöd, ha itt van a barátnőd? -támadott le Mel is.
- Hm... Nem hiszem, hogy őt annyira zavarja.
- Beszéltél vele, meghallgattad?
- Nem, de...
- Nincs semmi de! Megértem,hogy haragszol rá... de egyvalamit te is érts meg: az elvesztegetett napokat nem lehet visszahozni, és később bánni fogod,hogy most nem tudsz túllépni a sérelmeiden. Tudom mit beszélek, fiam. Hidd el!
- Kérlek ne szóljatok bele! Ez az én dolgom... Az lesz a legjobb, ha haza megy.
- Elég legyen. -hördült fel a nővérkém. - Szerelmes vagy belé, ezt a vak is látja.
- Én igen, de Ő...
- Ő! Tegnap végighallgattam mit érez irántad... Ne mond, hogy te nem érzed, ne mond,hogy nem veszed észre! Én is átéltem ezt, és tudod mit, halálra rémültem. Mi lesz, ha megbánt? Mi lesz, ha elhagy? Mi lesz, ha meghal?... Nem tudnám elviselni. Ezért rövidre zártam nehogy megtörténjen, és mondjak valamit? Ez volt életem leges- legnagyobb baklövése. Te most ugyanezt a hibát készülsz elkövetni, és átkozott legyek, ha ezt végig nézem. Kockáztatni kell! Muszáj! Nem mondom,hogy sosem fog megbántani, de azt garantálom, hogy bármennyire is fog fájni , sosem lesz fogható ahhoz a fájdalomhoz, amit a megbánás okoz... Mellette önmagad lehetsz, úgy szeret, ahogy vagy, minden hülyeségeddel együtt. Vele boldog lehetsz. Ne add fel, azért mert félsz!
- Igaza van...-szólalt meg anya. - Tedd félre a büszkeséged és menj fel hozzá.

41.rész

Halihó!

Wáá leírhatatlanul boldog vagyok, annyit kellett várni erre a győzelemre,de megérte...
Nem tudom,hogy fogom kibírni az elkövetkezendő 3 futamot,mert borzasztóan igulok végig... Kb ilyen ájulás környkén leszek majd... xD de az se számít, ha nyer!!! : )
Egy extra hoszú részt hoztam, a győzelem örömére...Remélem tetszei fog... Ha írtok komikat hozom a következőt! :D Puszií

-Sziasztok! - köszönt barátságosan a hölgyemény majd 2 puszit adott Melnek. –Azt hiszem mi még nem találkoztunk. – fordult felém. – Hanna vagyok. –nyújtott kezet.
- Szia! Én pedig Tia. –mondtam zavartan.
- Rég láttalak. –jegyezte meg Melie.
- Hát igen… Tudod a suli miatt nem jöttem mostanában, de Seb szülinapját ki nem hagynám.
- Ezek szerint, holnap ott leszel a bulin.
- Igen, megpróbálok majd beszélni Sebivel a kapcsoltunkról.
Csak álltam ott ledöbbenve, nem tudtam, hogy kéne kezelnem a helyzetet.
- Vagy szerinted már ma este beszéljek vele? –az én szemeim egyre inkább kerekedtek. –Ugye már tegnap hazajött?
- Igazából, jöttek. –mondta Melanie.
- Miért kivel jött? – kérdezte kíváncsian Hanna. – Csak nem Tommi is elkísérte?
- Nem erről van szó. –mondta nyögvenyelősen a nővér. - Ő szóval, Tia Sebastian barátnője.
Hanna teljesen ledöbbent a hallottaktól, majd mikor tudatosult benne az előbb közölt tény, lekezelő pillantásokkal mért végig. A telefonom csörgése zökkentett ki minket a némaságból. Elnézést kérve otthagytam őket és felvettem azt.
- Szia Szívem, mond!
- Szia Kicsim! Mikor értek haza?
- Most fogunk indulni. Még úgy 40perc. –mondtam, de még az előbbi beszélgetés járt a fejembe.
- Baj van?
- Nem, nincs semmi baj. - mosolyogtam bele kicsit hamiskásan a telefonba. –Miért lenne baj?
- Olyan furcsa vagy. –mellém lépett Melanie és a szatyrokkal a parkoló felé kezünk el sétálni.
- Majd, ha haza értünk mesélek.
- Jól van Drágám. Vigyázzatok az úton.
- Renden. Na sziaaa.
- Szia.
Bedobtam a telefonom a táskámba és elvettem egy szatyrot Meltől.
- Öcsi volt?
- Igen. – bólogattam hevesen.
- Ne haragudj, ez elég kellemetlen volt. –utalt vissza váratlan találkozásra.
- Az. - adtam neki igazat. –De azért vicces, hogy tegnap este Seb pont azt bizonygatta, hogy köztük már nincs semmi és már egyikőjük se érez másik iránt barátságnál többet. – mondtam kicsit savanyúan majd beszálltam az autóba.
- Ha Seb ezt mondta, akkor Ő úgy is gondolja, Hannával meg ne foglalkozz… Már régóta érlelődött a kapcsolatuk vége és mióta szakítottak nem is találkoztak.
- És ha most meglátja, aztán mégis rájön, hogy még mindig Őt szereti? – osztottam meg az aggodalmamat.
- Bízz már magadban te lány… Én még soha nem láttam ilyennek. Fülig beléd van zúgva! –mosolygott rám.
- Azt mondod? – a lelkemet egy kicsit megnyugtatta az előbbi szavaival.
- Egyértelmű. Azért 5hónap alatt már ráébredt volna, ha hibázik. És te? Szerelmes vagy? –tette fel óvatosan a kérdést.
- Nem tudom mit jelent szerelmesnek lenni, csak azt, hogy mikor először a szemébe néztem olyan érzésem volt, mintha már évek óta ismerném őt. Minden percben vele akarok lenni, és ha nem vagyunk együtt, csak rá tudok gondolni. Csak egy hónapja vagyunk együtt, és már nem tudom elképzelni az életem nélküle. Függője lettem a mosolyának, a hangjának, a csókjainak ezek nélkül már nem teljes a napom. Ha csak hozzám ér, ha csak az illatát megérzem, a szívem egyből hevesebben kezd verni. Mérhetetlen boldogág kerít hatalmába és erről önző mód nem akarok lemondani. Minden döntésem, minden mozdulatom akarva, akaratlanul hozzá igazítom. Ha vele vagyok nincsenek félelmeim egyet kivéve, hogy soha nem akarom őt elveszíteni. –most néztem rá először mióta belekezdte a monológomba. A szemei könnyesek voltak és ettől én is elérzékenyültem.
- Jajj, ha most nem vezetnék, biztos megölelgetnélek. – nevetett fel és megtörölte a szemét aztán én is követtem a példáját. – Itt lehet kapni a világ legfinomabb Sacher tortáját. - mutatott egy helyes kis cukrászda felé, mikor beértük Heppenheim városába.
- Akkor azt hiszem ide Sebnek muszáj lesz elhoznia. –kezdtem el nevetni.
- Szerintem már azt sem tudja, hol van… Tommi szerint jobb neki, ha miden ilyen helyet elfelejt. - rázta meg a fejét.
- Hát, akkor lehet, mégsem én vagyok a megfelelő személy számára. Minden étkezésnél a desszertet várom a legjobban.
- Én meg vagyok győződve róla, hogy titeket a jó istenke is egymásnak teremett. –állította le a motort a ház előtt.
- Bevinnéd te a képeket és az albumot? Nálam azt hiszem, nem lenne biztonságban.
- Látom arra rájöttél, hogy Sebi kíváncsi típus… - nyitotta ki a csomagtartót.
- Addig nem hagyna békén, míg meg nem kapja.
- Ki nem kap meg mit? –sétált előre Sebastian az udvarról.
- Én. Téged. - ugrottam a nyakába és forrón megcsókoltam.
- Hmm… Nekem is hiányoztál. –mondta miközben a kezeivel végig simított a nyakamtól a fenekem aljáig.
- Mit csináltál idekint? – megragadtam a kezét és elkezdtem behúzni a lakásba, így Melanie feltűnés nélkül behozhatta az ajándékokat.
- Fabival fociztunk, aztán még telefonáltam.
Szétnéztem a földszinten, de senkit nem találtam. –És a többiek?
- Anyu valamelyik szomszédnál, apu kb. 1 órája elment itthonról, öcskös szerintem a szobájába gépezik, Stephanie pedig még mindig a vőlegényénél. Ő majd csak holnap jön haza.
- Jól van. Mi lenne, ha lezuhanyoznék és utána elvinnélek valahova. –sétáltam fel a lépcsőn egyenesen a szobája felé.
- Hová akarsz te vinni engem? –kérdezte mosolyogva.
- Meglepetés. De hidd el, hamarabb megtudod, mint, hogy odaérjünk, mert én nem találok oda. – léptem ki a ruhámból.
- Az jó. –kezdett el nevetni. –És mi lenne, ha együtt tusolnánk és utána mennénk. –kiléptem a cipőmből, egy fehérneműben álltam előtte.
- Seb! Sebastian, hol vagy? – kezdett l kiabálni Fabi.
- Siess, mert nem várlak meg. –dobtam hozzá a melltartóm, amit reflexből elkapott és beléptem a fürdőbe.
- 2 perc, Édesem!
Eltelt már 10 perc is, de még mindig nem jött a zuhany alá. Kezdtem rosszra gondolni, úgyhogy elzártam a vizet, magam köré csavartam egy törölközőt és kiléptem a szobába. Meglepődve tapasztaltam, hogy Seb póló nélkül fekszik az ágyon és a telefonom tanulmányozza szorgalmasan.
- Mit csinálsz? – érdeklődtem meg kedvesen.
- Mióta sms-ezel a hátam mögött a kis Phelpssel? –kérdezte meg vádlón, dühtől elborult tekintettel.

40.rész

Sziasztok!

Itt az új rész :) Ma még elvileg hozok egyet este felé :D Puszií

Felvettem egy pólót meg egy rövid sortot és letörölhetetlen vigyorral lementem reggelizni. Azt hiszem, még mindig a tegnap este hatása alatt voltam.
- Jó reggelt! -köszöntem Melnek, aki épp a tojásokat verte fel.
- Neked is jó reggelt. -mosolygott rám kedvesen. Szereted a rántottát?
- Nagyon. Segítsek? -léptem mellé.
- Nem kell. Foglalj helyet és mesélj. Milyen volt az éjszakátok? Jól aludtál? -kérdezte sunyin vigyorogva.
- Úgy aludtam mint a bunda, arra sem ébredtem fel, hogy Seb kimászik mellőlem.
- Aha, érthető. Biztos elfáradtál.
- Mire célozgatsz? -nevettem fel.
- Ááá, én semmire. -tette le elém az ételt. -Teát?-emelte meg a kancsót.
- Kérek, köszönöm.
Leült mellém egy székre, az állát megtámasztotta a tenyerén és csak nézett.
- Jó,rendben...Fantasztikus volt az éjjel. -szólaltam meg pár falat után. -Elmondok mindent,csak ne nézz így rám.
Felkuncogott. -Na abban biztos voltam, ahogy megláttam Sebet. Te pedig csak megerősítettél benne. -kortyolt bele a teájába.
- Miért voltál benne olyan biztos?-pirultam el egy kicsit.
- Mert mindketten fülig érő szájjal jöttetek le az emeletről.
- Megnyugodtam. Azt hittem...
- Nem, nem voltatok hangosak. -szakított félbe.
Néhány perc múlva befejetem a reggelit.
- Mióta boldogítjátok egymást?
- Egy hónapja. -felálltam az asztaltól és a tányérommal megindultam a konyha felé.
- És hogy bírod a hülyeségeit? -jött utánam a fiatalabbik nővér.
- Hidd el, neki nehezebb dolga van velem.
- Helyes. -nevetett fel, majd abban a pillanatban megérkezett a csipet-csapat.
- Sziasztok!-kiabáltunk ki egyszerre. Válasz nem érkezett,de ahogy közelebb értek hallottuk, hogy valamin vitáznak.
- Fiam nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nem kell Fabinak a te példádat követnie.
- De ha ki szeretné próbálni, akkor miért nem engeded neki?
- Mert még kicsi. -fakadt ki az anyából.
- Nem vagyok már olyan kicsi. -háborodott fel Fabi is.
- Miről van szó? -fordultam Melanie felé.
- A tökmag ki akarja magát próbálni a gokartosok közt, de anyu nem engedi neki.
- És apukátok?
- Ő már rég elvitte volna, de nem akar anyuval vitázni. Nem jó vele rosszba lenni.-a végét már suttogta mert a család is csatlakozott hozzánk.
- Szia Kicsim! -lépett elém Vetti és egy apró csókot lehelt az ajkaimra.
- Szia Hercegem! -köszöntem én is, beletúrtam a hajába és egy újabb csókban forrtunk össze, ami egy kicsit tovább tartott.
- Hoztam neked valamit.- súgta a fülembe.
- Mit? -néztem rá kíváncsian.
- Majd este megmutatom.
- Jobb lenne ha mi aktivizálnánk magunkat, mert be fog zárni minden. -zavarta meg az idilli pillanatot Melie.
- Átöltözöm és mehetünk.
- Elvigyelek titeket? -ajánlotta fel a szolgálatait a kedvesem.
- Szó sem lehet róla. -intettem le őt gyorsan. - Jut eszembe, holnap lesz egy telefonos interjúd, ma meg beszélned kéne Chrissel. -kezdtem el slattyogni a helységből kifelé.
- Már megtettem.
- Jól van okoska... -mondtam. - Néhány perc és itt vagyok.
Magamra öltöttem egy nyári kisruhát, a szandimat csatoltam be,mikor nyílt a szobánk ajtaja.
- Maradj itthon velem. -ült le mellém a kis szőkém.
- Azt hittem már megbeszéltük.
- Jó, de akkor legalább had menjek veled.
- Nem lehet. De ígérem sietünk majd haza. Csak 2 órát adj.
- Jó, annyit azt hiszem kibírok nélküled. -felálltam és körbe forogtam előtte.
- Gyönyörű vagy. - lehajoltam, egy puszit nyomtam a szájára majd elhagytam a szobát. Körülbelül 2perc múlva a családi házat is.
Célirányosan egy Fotos boltba mentünk, előhívattam az összes eddig készült képünk. Két órát kellett várnunk rá, úgyhogy addig úgy döntöttünk körülnézünk hátha találunk egy szép albumot, mikor az megvolt a ruhák felé vettük az irányt. Nagyon jól szórakoztunk, eléggé egymásra hangolódtunk. Pont egy inget nézegettünk, majd azt vettem észre,hogy Melanie integetni kezd valakinek. Oda kaptam a fejem és egy ismerős szőke nő intett vissza.
- Na, megvegyem Sebnek? -bökött oldalba.
- Nekem tetszene rajta...
- Akkor menjünk a kasszához.
Beálltunk a sorba, láttam, hogy nagyon gondolkozik valamin.
- Ha szeretnéd elmondhatod min töröd a fejed. Háta tudok segíteni. -mosolyogtam rá kedvesen.
- Végül is, holnap úgyis találkoztok...
- Kivel?
- Akinek az előbb intettem, tudod az a szőke lány...
- Igen.
- Ő Hanna volt.- ahogy kimondta a lány megjelent mellettünk.

Tia ruhája:

Ha esetleg nem mindenkinek világos Sebastian családfája, itt egy kis segítség hozzá! :)

Heike: Seb anyukája
Norbert: Seb apukája
Stephanie: Seb idősebb nővére
Melanie: Seb fiatalabb nővére
Fabi: Seb öcsikéje
Hanna: Seb volt barátnője
Adam, Kenny, Emma: Seb középiskolás közeli barátai-->ők a következő fejezetekben fognak szerepelni

39. rész

Hellóóóó!!! : )

Nahát, itt az új rész, újabb +18-as, nem mondok semmit… : ) Egyszerűen, így jött most! : )
Vagyis mégis… Trixykém lógsz 1 Guruval! J <3

- Remélem, éhesek vagytok. –mosolygott rám szelíden Heike.
- Mint a farkas.
- Helyes, ezt már szeretem.
Leültünk a már megterített asztalhoz és vártuk a finomabbnál finomabb fogásokat. Heike istenien főzött, látszott a sok éves tapasztalat, bár személy szerint nekem a levessel volt egy kis problémám, mert utálom a zöldbabot, de erőt vettem magamon és letuszkoltam azt is. A desszert viszont mennyei volt… Meggyes öntött lepény.
 Az egész ebéd alatt nagyon jó volt a hangulat, sokat nevettünk
- Mindjárt felhívom Tommit és beárullak mit ettél. – csipkelődtem Sebbel, mikor átültünk a kanapékra.
- Van egy-két ötletem, hogy dolgozhatom le gyorsan.  –húzott az ölébe. – De a te segítséged is kellene. – túrta el a hajam a ball vállamra és bele puszilt a nyakamba.
-  Azt hiszem megoldható. –sóhajtottam fel.
- Sebastian, miért ül Tia az öledbe? Biztos kényelmesebb lenne neki a kanapén.  – kérdezte Heike, majd a kezembe nyomott egy vastag fényképalbumot.
- Hidd el anyu, ennél jobb helye nincs. –vigyorgott lehengerlően Seb.
- Gondoltam szívesen nézegetnél képeket.
- Igen, köszönöm. –belelapoztam az albumba és egy nagyon szőke, nagyon édes kisfiú kacsintott vissza rám. Pont olyan volt, mint Fabi, csak szőkébb.
- Jajj de édes voltál.  – olvadoztam a látványtól.
- Mi az, hogy voltam? – kérdezte felháborodottan a párom.
- Ma már nem az édes jelzőt használnám rád.
- Akkor mit?
Beharaptam az alsó ajkam és újra a képekre néztem. – Inkább hagyjuk.
Az album elején rengeteg gyerekkori kép, a születése után, aztán a gokartos korszak és így szépen haladtunk előre az időben. Jókat nevetgéltem közben, Heike pedig majd minden képhez elmesélt egy történetet is.  Elérkeztünk a gimnáziumi részhez, a fogszabályzóhoz, na meg persze Hannához is.  Na, itt már nem olyan szívesen hallgattam a sztorikat… Azoknál a fotóknál, ahol bújták egymást vagy épp csókolóztak nagyon gyorsan átlapoztam.  Ez talán Sebinek is feltűnt, de szerencsére már nem volt sok kép hátra.
Már eléggé besötétedett, így a fáradságra hivatkozva elvonultunk lefeküdni.
Beléptünk a hálóba, kattant a zár… Seb rögtön a falnak nyomott és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk.
 – A szüleid házában vagyunk.
- Majd halkak leszünk.
- Szerinted ez menni fog nekünk? – kérdeztem ironikusan. – Angliába is nagyon ment. –kezdtem el nevetni.
- Pont így izgi. - kacsintott rám.
 Pár pillanat múlva már az ágyon feküdtünk. Felemelkedett rólam, hogy levegye a pólóját, ekkor én kibújtam alóla és az egyik szekrény elé sétáltam.
- Mi baj? –sétált mögém Vetti. Megráztam a fejem és leemeltem egy dobozt az egyik polcról. – Ne mond, hogy semmi. –kivette a kezemből és visszatette a helyére a ládikát. –Mond el! –fordított magával szembe.
- Szereted még őt? –sütöttem le a fejem.
- Hannát? – egy aprót bólintottam. – Ő a múltam része, nem tudom kitörölni onnan… Egy kedves személy a szívemnek, de csak, mint barát. Rengeteg emlék köt hozzá, amiről képeket is láthattál, viszont nem véletlen nem vagyunk már együtt.  A napokban úgyis megismered, majd meglátod, hogy nincs köztünk már semmi.
- Miért kell megismernem? – húztam el a szám, mire ő felnevetett és magához húzott.
- Ismerem anyát, nem véletlen akarta, hogy most jöjjünk… Biztos vagyok benne, hogy születésnapi bulit szervezett.
- És Hannát is meghívta rá. Igaz?
- Valószínű. – egy puszit adott a számra, amitől máris jobban éreztem magam.
Eldöntöttem, hogy nem foglalkozom feleslegesen a múltjával, nem idegesítem magam.
Kivettem a pólót a kezéből, amit maga előtt tartott.  Az ujjaimat végighúztam a mellkasán majd egyre lejjebb haladva a kockás hasán át eljutottam az övéig.
Huncutul rám mosolygott, felkapott majd nagy hévvel az ágyra vetődött velem.  Vadul csókolt, egyre követelőzőbben… Megszabadítottuk egymást a ruháinktól, már csak egy bugyi volt rajtam, amit egyetlen mozdulattal tépett le rólam. A keze végigszánkázott a testemen meg sem állva a legérzékenyebb pontomig. Nem teketóriázott sokat két újjal hatolt belém… Okos volt, mert tudta, hogy ha nem csókol közbe, biztos felsikítok. Beleharaptam azokba az érzéki ajkakba, amik a testem egyéb részeit kényeztették, Ő pedig felszisszent a fájdalomtól, de láthatólag tetszett neki. Nem bírtam tovább, így felé kerekedtem és a kezeimbe vettem az irányítást. Azt hiszem, most neki esett nehezére csöndben maradni. Mikor „megunta” az ingerlésem, visszafordított a hátamra és egy határozott mozdulattal hatolt belém.
-  AAAA…- visítottam fel.
- Cssssss… - tapasztotta be a szám a drágám.
Helycserés támadás hajtottam végre és a csípőjén találtam magam ezzel átvéve az irányítást. Így értünk fel a csúcsra, majd fáradtan borultam rá a mellkasára.
- Elszakítottad a bugyim. –panaszoltam néhány perc pihenés után.
- Bocsáss meg, már nem bírtam magammal. – kacarászott mellettem.
- Pedig nagyon szép volt...
- Szeretnéd, hogy eltemessük?
- Vicces vagy.
- Jól van na... Csak úgy mondtad mintha katasztrófa történt volna.
- Sajnálom, drámai alkat vagyok.
- Holnap veszünk helyette másikat.
- Holnap nem jó.
- Miért nem?
- Melanienak már elígérkeztem.
- És mit csináltok majd?
- Az titok. Csupa csajos dolgot.
- Jól van, titkolózz csak. Én akkor Fabival leszek egész nap. – mondta durcásan.
-  Helyes, tuti örül majd neki. – bújtam még közelebb hozzá. – Felnéz rád, olyan akar lenni, mint te.
- Tudom. – döntött a hátamra és újra csókolni kezdett…

Reggel egy kis üzenetet találtam magam mellett:

„ Jó reggelt szerelmem, újabb gyönyörű nap számomra, mert szerethetlek…  Anyuékkal elment vásárolni, Nem volt szívem felébreszteni. Remélem, még itthon leszel, mikor haza érek.”

Nagyot nyújtóztam, majd kipattantam az ágyból és elindultam zuhanyozni.

Közlemény

Sziasztok!


Hoztam nektek egy nagyon jó hírt.... végre sikerült beszélnem Szabussal és kiderült, hogy új blogot csinált, de a tartalom a régi szóval folytatja az írást...csak éppen a kis drágám elfelejtett szólni!!! :@ Gondolom mindenki örül neki! :D Én nagyon!!! :)
http://azentorteneteim.blogspot.com/  ez a címe :D
Millió Puszi mindenkinek!
Tia

38.rész

Halihóó! : )

Fent a friss, este koncertre megyek azért kapjátok meg most! :D 

Remélem tetszik, holnap hozom elvileg a folytatást. : )
Puszillak titeket! :D

Június 30-án hajnali 5-re volt ébresztő állítva, hogy én legyek az első, aki Boldog Szülinapot kíván kedvenc olimpikonomnak.  Mivel 5óra az időeltolódás, így náluk még csak éjfél felé járt.
 „Bajnok! Eltelt megint egy év, s újra eljött ez a nap, a nap mikor minden a Tiéd… Nap, Hold, Csillagok ezzel az sms-sel kívánok Boldog születésnapot! Remélem első voltam J Puszií, Tia”

A kis versike után pár perccel jött is a válasz.
„Én ilyen verset nem tudok, de köszönöm szépen. Igen te voltál az első J már majdnem aludtam…
Azért egy valami még hiányzik az életemből… L”
Sebastian elkezdett mocorogni mellettem, úgyhogy jobban láttam eltenni a telefonom.
- Miért nem alszol? –kérdezte álmosan, a szemét ki nem nyitva.
- Elzsibbadt a kezem. - füllentettem egyből.
- Gyere. - húzott magához majd adott egy puszit a fejem búbjára és aludt is tovább.
Nem gondoltam volna, hogy Mike és én tartani fogjuk a kapcsolatot, de minden nap sms-ezünk illetve egy héten 2-szer,3-szor Skypeon is beszélünk, Seb legnagyobb „örömére”. Nem sokkal később engem is elnyomott az álom. Reggel későn keltünk és egész nap szervezkedtem meg pakolásztam a holnapi útra, Sebnek jóval kevesebb cucca volt mivel a csapat az overáljait és a versenyfelszeléseit elhozza, ruhái pedig vannak Németországban is. Meg is kaptam, hogy mennyi ruhát hozok, de ez érdekelt a legkevésbé. Mindenre fel akartam készülni.
Július 1-én az ébredésnél hatalmas görcsöt éreztem a hasamban. Nem voltam egy félős típus, ha be kellett mutatkozni a szülőknek, de Sebi anyukájától mégis tartottam. Aznap valahogy semmi nem volt jó és azt Seb is észrevette.
- Izgulsz? –nézett rám a szeme sarkából.
- Nem. -vágtam rá egyből.
- Akkor miért tördeled a kezed? – lépett mögém és hátulról átölelt.
- Mi van, ha nem tetszem majd neki? – fordultam meg az ölelésben.
- Semmi. –mosolygott rám bátorítóan. –Nem neki kell tetszened, hanem nekem és biztosíthatlak, hogy engem már levettél a lábamról.
- Biztos? – néztem fel a kék szemeibe.
- Biztos. –a két keze közé vette az arcom ás lágyan megcsókolt.
-  Megyek, átöltözöm. – léptem ki a karjai közül.
- Kicsim, nem kell. Nagyon szép vagy így is, felesleges negyedjére átöltözni. Amúgy is indulnunk kell a reptérre.
- Hm… Rendben.
Az út nem volt olyan hosszú, Mannheim repterére érkeztünk meg, ahol már Fabi várt ránk Melanie-val az oldalán.
- Sziasztok! - köszöntöttük egymást vidáman majd a puszik kiosztása után megindultunk a kocsi felé. Seb és Fabi a legújabb PS játékról beszéltek, így én Melie mellett maradtam.
- Én már sokat hallottam rólad, alig vártam, hogy megismerhesselek. – csacsogta, míg beszálltunk az autóba. Természetesen Sebi a volán mögé ült, ami ellen senkinek nem volt ellenvetése.
- Hát, itt vagyok… és egy hétig biztos a nyakatokon leszek.
- Anyu, már teljesen be van sózva, mert öcsi már több mint egy hónapja nem dugta haza az orrát. – nézett rá rosszallóan. – Meg persze miattad is.
- Miattam? - kérdeztem meglepetten.
- Igen. –bólogatott hevesen. Seb a visszapillantóból rám mosolyogott, mivel én hátra ültem Fabian mellé.
Körülbelül fél órás út után érkeztünk meg a Heppenheimbe és még 3 perc múlva egy kék családi ház elé.  Gyönyörű virágos kert fogadott a kapu mögött, a hasamba pedig visszatért az egyre nagyobb görcs. Szerelmem támaszként megfogta a kezem és így léptünk be az otthonukba. Finom illatok csapták meg az orrom, gondolom az ebéd lehetett az és az a furcsa melegség, amit az otthon nyújt.  Egy mély levegő után elindultunk be a nappaliba. Sehol senki. Egy picit megnyugodtam, majd ebből az állapotból Vetti kiabálása rángatott ki.
- Anya, Apa hahóóó, megjöttünk!!!
- Az emeleten vagyok. – szólt le Norbert, majd néhány másodperc után lebattyogott közénk.
- Anyu? – kérdezte a három gyerek szinte egyszerre.
- Elment Stephanie-val a boltba egy újabb gyümölcsléért. – mondta fáradtan.
- Pont most? Miért, nem volt jó, ami itthon van? – faggatózott tovább Seb, miközben megölelték egymást. Én álltam ott és csak hallgattam a fejleményeket, még nagyon kellett fülelnem minden szóra, mert eléggé hadarták az ékes német nyelvet. –Norbert közben hozzám is elért, jól megölelgetett majd 2 puszi után a kanapé felé terelgetett.
- Mióta megtudta, hogy Tia is jön, azóta csak a mai napra készül. Ilyen süti, olyan süti, ilyen üdítő meg olyan… Tudod milyen, mindig meg akar felelni.
Ledöbbentem, Sebastian végig szívatott, hogy az anyukája milyen érzékeny a barátnő témára!? Nem hiszem el, én meg ezért szorongok már 3 napja.
- Te kis szemét. –mondtam Sebnek angolul majd jól hátba vágtam.
- Én? Mit tettem?
- Itt ijesztgetsz már egy hete és kiderül, hogy az anyukád nem is utál.
- De én soha nem mondtam, hogy utál.
- De azt se, hogy nincs ellenére a kapcsolatunk.
- Hannát nem így fogadta. Őt eleinte nagyon nem kedvelte aztán meg nagyon megszerették egymást. Fel akartalak készíteni a legrosszabbra.
- Ja és közbe meg jót szórakoztál rajtam. – ültem át a másik kanapéra, hogy ne mellette legyek. – Arra nem gondoltál, hogy Hannával azért volt olyan amilyen, mert fiatalok voltatok és féltett!?
- Én sem tudtam, hogy ennyire készül. – telepedett le mellém, az arcomat az arca felé fordította majd érzékien megcsókolt.
- Fújjj. – szólalt meg Fabi és gyorsan elfordult. Mindenkiből kitört a nevetés és ekkor lépett be Heike az ajtón.
- Na, mi ez a nagy nevetés, fiatalok? – kérdezte ő is mosolyogva.
- Sebastian ledugta a nyelvét Tia torkán. – ismét nagy nevetésbe kezdtünk.
- Öcsi, szerintem néhány év múlva már nem így fogsz gondolkodni. –jegyezte meg Steph.
Mi bemutatkoztunk egymásnak, míg a fiúk behozták a csomagokat. Annyira boldog volt mindenki, jó volt látni őket így együtt, egy nagycsaládként, amibe talán egyszer én is beletartozom majd.