40.rész

Sziasztok!

Itt az új rész :) Ma még elvileg hozok egyet este felé :D Puszií

Felvettem egy pólót meg egy rövid sortot és letörölhetetlen vigyorral lementem reggelizni. Azt hiszem, még mindig a tegnap este hatása alatt voltam.
- Jó reggelt! -köszöntem Melnek, aki épp a tojásokat verte fel.
- Neked is jó reggelt. -mosolygott rám kedvesen. Szereted a rántottát?
- Nagyon. Segítsek? -léptem mellé.
- Nem kell. Foglalj helyet és mesélj. Milyen volt az éjszakátok? Jól aludtál? -kérdezte sunyin vigyorogva.
- Úgy aludtam mint a bunda, arra sem ébredtem fel, hogy Seb kimászik mellőlem.
- Aha, érthető. Biztos elfáradtál.
- Mire célozgatsz? -nevettem fel.
- Ááá, én semmire. -tette le elém az ételt. -Teát?-emelte meg a kancsót.
- Kérek, köszönöm.
Leült mellém egy székre, az állát megtámasztotta a tenyerén és csak nézett.
- Jó,rendben...Fantasztikus volt az éjjel. -szólaltam meg pár falat után. -Elmondok mindent,csak ne nézz így rám.
Felkuncogott. -Na abban biztos voltam, ahogy megláttam Sebet. Te pedig csak megerősítettél benne. -kortyolt bele a teájába.
- Miért voltál benne olyan biztos?-pirultam el egy kicsit.
- Mert mindketten fülig érő szájjal jöttetek le az emeletről.
- Megnyugodtam. Azt hittem...
- Nem, nem voltatok hangosak. -szakított félbe.
Néhány perc múlva befejetem a reggelit.
- Mióta boldogítjátok egymást?
- Egy hónapja. -felálltam az asztaltól és a tányérommal megindultam a konyha felé.
- És hogy bírod a hülyeségeit? -jött utánam a fiatalabbik nővér.
- Hidd el, neki nehezebb dolga van velem.
- Helyes. -nevetett fel, majd abban a pillanatban megérkezett a csipet-csapat.
- Sziasztok!-kiabáltunk ki egyszerre. Válasz nem érkezett,de ahogy közelebb értek hallottuk, hogy valamin vitáznak.
- Fiam nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nem kell Fabinak a te példádat követnie.
- De ha ki szeretné próbálni, akkor miért nem engeded neki?
- Mert még kicsi. -fakadt ki az anyából.
- Nem vagyok már olyan kicsi. -háborodott fel Fabi is.
- Miről van szó? -fordultam Melanie felé.
- A tökmag ki akarja magát próbálni a gokartosok közt, de anyu nem engedi neki.
- És apukátok?
- Ő már rég elvitte volna, de nem akar anyuval vitázni. Nem jó vele rosszba lenni.-a végét már suttogta mert a család is csatlakozott hozzánk.
- Szia Kicsim! -lépett elém Vetti és egy apró csókot lehelt az ajkaimra.
- Szia Hercegem! -köszöntem én is, beletúrtam a hajába és egy újabb csókban forrtunk össze, ami egy kicsit tovább tartott.
- Hoztam neked valamit.- súgta a fülembe.
- Mit? -néztem rá kíváncsian.
- Majd este megmutatom.
- Jobb lenne ha mi aktivizálnánk magunkat, mert be fog zárni minden. -zavarta meg az idilli pillanatot Melie.
- Átöltözöm és mehetünk.
- Elvigyelek titeket? -ajánlotta fel a szolgálatait a kedvesem.
- Szó sem lehet róla. -intettem le őt gyorsan. - Jut eszembe, holnap lesz egy telefonos interjúd, ma meg beszélned kéne Chrissel. -kezdtem el slattyogni a helységből kifelé.
- Már megtettem.
- Jól van okoska... -mondtam. - Néhány perc és itt vagyok.
Magamra öltöttem egy nyári kisruhát, a szandimat csatoltam be,mikor nyílt a szobánk ajtaja.
- Maradj itthon velem. -ült le mellém a kis szőkém.
- Azt hittem már megbeszéltük.
- Jó, de akkor legalább had menjek veled.
- Nem lehet. De ígérem sietünk majd haza. Csak 2 órát adj.
- Jó, annyit azt hiszem kibírok nélküled. -felálltam és körbe forogtam előtte.
- Gyönyörű vagy. - lehajoltam, egy puszit nyomtam a szájára majd elhagytam a szobát. Körülbelül 2perc múlva a családi házat is.
Célirányosan egy Fotos boltba mentünk, előhívattam az összes eddig készült képünk. Két órát kellett várnunk rá, úgyhogy addig úgy döntöttünk körülnézünk hátha találunk egy szép albumot, mikor az megvolt a ruhák felé vettük az irányt. Nagyon jól szórakoztunk, eléggé egymásra hangolódtunk. Pont egy inget nézegettünk, majd azt vettem észre,hogy Melanie integetni kezd valakinek. Oda kaptam a fejem és egy ismerős szőke nő intett vissza.
- Na, megvegyem Sebnek? -bökött oldalba.
- Nekem tetszene rajta...
- Akkor menjünk a kasszához.
Beálltunk a sorba, láttam, hogy nagyon gondolkozik valamin.
- Ha szeretnéd elmondhatod min töröd a fejed. Háta tudok segíteni. -mosolyogtam rá kedvesen.
- Végül is, holnap úgyis találkoztok...
- Kivel?
- Akinek az előbb intettem, tudod az a szőke lány...
- Igen.
- Ő Hanna volt.- ahogy kimondta a lány megjelent mellettünk.

Tia ruhája:

Ha esetleg nem mindenkinek világos Sebastian családfája, itt egy kis segítség hozzá! :)

Heike: Seb anyukája
Norbert: Seb apukája
Stephanie: Seb idősebb nővére
Melanie: Seb fiatalabb nővére
Fabi: Seb öcsikéje
Hanna: Seb volt barátnője
Adam, Kenny, Emma: Seb középiskolás közeli barátai-->ők a következő fejezetekben fognak szerepelni