71.rész

Sziasztok!

Itt egy újabb rész. :D Remélem tetszeni fog. Köszi a komikat! Mellékeltem videók, képeke és a dalt is :D Puszií

-  De muszáj megtudnom. –néztem rá reményvesztetten.
- Halihó, Széphölgy. – jelent meg előttem ismét a tetovált kész, de most egy felest tartva a kezében. – Jöttem, hogy elraboljalak.
- És hova akarsz vinni? – vettem el a poharat.
- A táncparkettre. Az előbb még táncolni akartál.
- Nem is tudom… - húztam el a szám.
- Menj csak vele! –noszogatott Seb. - Nekem még úgyis van egy jelenésem. Állítólag valami ajándékot kapok. –csillant fel a szeme.
- Rendben. – lehúztam a pohár tartalmát és egy kicsit összerázkódtam az erős vodkától.
Az elkövetkező órát Kimi társaságában töltöttem. Jó volt vele lenni, nem kellett folyton beszélnünk, mindketten élveztük, hogy csak táncolunk és iszunk. Már enyhén be voltam csípve, mikor Sebet újra láttam elsuhanni mellettem. A Dj a sok pörgős szám után egy lágyabb dalra váltott. Egy pillanatra lehunytam a szemem és mire kinyitottam Kimi eltűnt előlem. Meg akartam fordulni, hogy kimenjek cigizni, ha már itt hagytak, de a derekam köré egy kéz fonódott.
- Szörnyen vékony vagy. – „súgta” a fülembe.
- Köszi. – fordultam mégis szembe vele és a nyakába kapaszkodtam. -  És, hol jártál bárányka?
- Kaptam egy autót. – vigyorgott lehengerlően.
- Ohh, csak úgy?
- Mert megnyertem az első Abu Dhabi Nagydíjat. –világosított fel.
- Értem. Milyen nagylelkűek itt az emberek… Itt kéne maradnom, hátha én is kapok egyet. –viccelődtem.

♪♫♫♪♫ „De senki más nem ismer annyira ezen a Földön, mint te.

Ezért valószínűleg örökre elvarázsoltál.”

 ♪♫♫♪♫ - énekelte Seb a szemembe mélyedve Ne-yo sorait.
♪♫♫♪♫ 

„Hihetetlenül szeretlek. 

Hihetetlenül szükségem van rád. 

És utálom, hogy ennyire szeretlek.”

 ♪♫♫♪♫ - fejeztük be együtt a dalt.

- Szeretem ezt a számot.
- Én is. - összemosolyogtunk.
Talán az alkohol hatására, de kezdtem egyre inkább azt érezni, hogy meg akarom őt csókolni és ez megrémisztett.
- Azt hiszem jobb lesz, ha megkeresem Mayát és mi elindulunk.
- Most?
- Igen, egy kicsit sokat ittam és mire még visszaérünk… Már késő van.
- De a szobátok 3 emelettel van feljebb.
- Uhh, tényleg. Látod, mondom, hogy sokat ittam. – mondtam zavartan. Mikor megleltük Mayát épp Adammel csókolózott a teraszon. Nem akartam belerondítani a barátnőm estéjébe, így visszavonulót fújtam. – Azt hiszem, ő még maradni akar.
- Nekem is úgy tűnik. Te biztos menni akarsz?
- Igen, az lesz a legjobb.
- Akkor felkísérlek.
- Á, nem kell. Nem szükséges. Egyedül is feltalálok.
- De én szeretnélek felkísérni.
- Hát jó. –sóhajtottam fel.

- Megjöttünk. –torpantam meg a hotelszoba előtt. – Köszi, az egész napot.
- Jól érezted magad?
- Igen.
- Ennek örülök, kár, hogy ilyen kevés időt tölthettünk együtt.
- De legalább nyertél. –böktem meg a vállát.
- Igen. – húzta egy féloldalas mosolyra a száját.
- Akkor én megyek. – nyitottam ki a kis kártyával az ajtót. – Szólnál majd Mayának, hogy én már feljöttem? –fordultam vissza.
- Persze.
- Jah és üdvözlöm az öcsédet.
- Átadom. –néhány másodpercig szótlanul álltunk egymással szemben. Nehezemre esett elköszönni tőle. – Ráérsz holnap délután? – törte meg a csendet.
- Elvileg igen.
- Nem lenne kedved csinálni együtt valamit? Szerintem a srácok is szívesen jönnének.
- De, jó ötlet.
- Remek. –újabb csend állt be.
- Akkor… Jó éjt kis Herceg! – köszöntem el.
- Jó éjt Szép Hercegnő! –lépett közelebb és egy puszit lehelt az arcomra.

Becsuktam az ajtót, lerúgtam a cipőm és egy furcsa érzéssel a hasamba az ágyba dőltem. Egyszer boldognak éreztem magam és teljesnek, aztán zavartnak, majd kétségbeesettnek… Rémisztő volt a sok érzés, ami hirtelen elöntött. Bevonultam a fürdőbe, zuhanyozni valamint rendbe szedni magam, illetve a gondolataim.
- Hahóó! Tius! –nyitott be lassan Yaya a mosdóba. – Minden oké?
- Aham. Miért?
- Kopogtam, de nem válaszoltál.
- Bocs. Na, mond, mit szerettél volna? –tettem le a hajkefét a pultra.
- ÁÁÁÁ, Tiuci én olyan jól éreztem ma magam.
- Azt vettem észre. –somolyogtam, miközben átsétáltunk a hálóba. – Jól csókol? – ültem le az ágyra.
- Ühü. – úgy vigyorgott, mint a vadalma.
- Örülök, hogy végre boldognak láthatlak. Adam rendes srácnak tűnik.
- Holnap randizunk. – takarta el szégyenlős kislány módjára az arcát egy párnával. – Már alig várom. – jót mosolyogtam a lelkesedésén.
- Mikor találkoztok? –bújtam be a takaró alá.
- Délután.
- Jól van.
- Ugye nem haragszol?
- Miért haragudnék?
- Mert egyedül hagylak.
- Nem ismersz? Tudhatnád, hogy feltalálom magam.
- Tudom. És mit fogsz csinálni?
- Majd elcsászkálok a városba.
- Egyedül?
- Mért ne?
- Szó sem lehet róla. Seb biztos elkísér, ha megkéred.
- Nem biztos, hogy meg akarom rá kérni. –sóhajtottam nagyot.
- Miért? Történt valami, amiről nem tudok?
- Nem, csak olyan furcsa érzéseket vált ki belőlem… Félek.
- Mitől, kincsem?
- Tőle.
- Mi?
- Jó nem tőle. De még soha nem éltem át ilyet. Folyton érzem a deja vu-t, ha vele vagyok. Lehet ez az egész közeg váltja ki. Emlékezz vissza, Christian is tudta a nevem pedig soha nem találkoztam vele. Sok arc annyira ismerős, rengeteg dolgot tudok a Forma 1-ről és azon belül is leginkább a Red Bullról. – ahogy kimondtam mindezt hangosan, kezdett összeállni a kép. Kiugrottam az ágyból, előkaptam a laptopom és gyorsan bekapcsoltam.
- Mi az? – nem válaszoltam, mert megígértem nekik, hogy nem keresek rá a neten a múltamra és tudtam, hogy ellenezné. – Tius, mit csinálsz?
- Tudtam! – kiáltottam fel, mikor megláttam egy képet magamról és Christianról egy versenyhétvégén, majd Mayus felé fordítottam a gépet.

Seb átveszi az autót 2009 Abu Dhabi

Hotel

A dal aminél táncoltak: Rihanna & Ne-Yo I hate that I love you
Seb szülinapján is ezt énekelték együtt:)

70.rész

Sziasztok!

Fent az új rész, kicsit gyorsabban, mint szokott… és ha írtok komikat, akkor a következő is hamar érkezik! :D Szóval rajtatok múlik! :D Köszönöm annak, aki vette a fáradságot és az előző részekhez pötyögött pár sort! Ez a rész hosszabb, mint az átlag, jó olvasást ! :D

 Épp beültünk a boxba, mikor Seb visszaért a parádéról. Integetett nekünk, majd egy sráccal a nyomában hátra robogott.
- Baj van?- kezdett el vizslatni Mayus.
- Nem... Miért lenne?
- Olyan furcsán viselkedsz.
- Csak eszembe jutott valami, de este megdumáljuk.
- Oksi. Adam és Maya az elmúlt órákban teljesen egymásra hangolódta, így én feltűnés nélkül elmerülhettem a gondolataimban.
„Honnan olyan ismerős nekem ez a közeg? Honnan tudtam a csapatfőnök nevét? És ő az enyémet? Talán nem véletlen jöttünk ide…” Jó ideig merenghettem magamban, mert már egyre nagyobb nyüzsgés volt körülöttem.
- Tessék? – rezdültem össze, ahogy megéreztem, hogy valaki a vállamon kopog.
- Ne haragudj! – lépett elém az előbb látott fiú. – Seb küldött, hogy kérdezzem meg nincs-e kedved kijönni pár percre a rajtrácsra?
- A rajtrácsra? –ámultam el, mire ő bólintott. – De nagyon szívesen. – álltam fel a helyemről.
- Még várj, miután Seb kihajt, együtt kisétálunk.
- Rendben. – figyeltem, ahogy Vetti baloldalról beszáll az autóba, becsatolják és már gurult is ki. Ismét „deja vu” érzés uralkodott el rajtam… ha a közelemben van, folyton ezt érzem, mintha már átéltem volna mindezt.
- Na, jössz? –zökkentettek ki ismét a gondolataimból.
- Persze. –pattantam fel.
- Egyébként Tommi vagyok. – nyújtott kezet.
- Én Tia. – viszonoztam. Rengeteg ember mászkált a pályán, de mi meg sem álltunk a második rajtkockáig ahová szép lassan a kis németet is betolták. Tommi kis időre magamra hagyott, hogy segítsen Sebinek majd együtt visszatértek hozzám. - Szia! –mosolygott magabiztosan.
- Hali! – vettem el a sisakot a kezéből. – Hogy jutott eszedbe, hogy kihívj ide?
- Gondoltam kiengesztellek, ha már olyan csúnyán eltűntem ebéd után.
- Ohh. Jó ötlet volt. Nyerni fogsz?
- Arra fogok törekedni.
- Helyes. –hátráltunk két-három lépést, mert egyre több fotós gyűlt körénk.
- Nath. – szólt Seb egy közelünkben lévő Red Bullosnak. – Kérlek, kísérd vissza a hölgyet.
- Egy pillanat.
- Akkor… a bulin találkozunk. – léptem közelebb hozzá.
- Nem jössz a csapattal a dobogó alá?
- Szeretnéd?
- Örülnék neki.
- Akkor keress majd a dobogó tetejéről a tömegbe. –öleltem meg.
- Nem lesz nehéz megtalálni.
- Miért? –húzódtam el tőle.
- A legszebb lányt kell keresnem.
- Jajj… - pirultam el. - Sportban szerencsét csak a vesztesnek kívánnak, úgyhogy én inkább sok sikert mondanék.
- Köszönöm. 
A versenyt végig izgultam… eleinte Lewis vezetett, de a verseny felétől Seb átvette az első helyet és a leintésig meg is tartotta. Mark futott be a második helyen, így nem csoda, hogy nagy volt az öröm a Red Bullnál. A harmadik pedig az idei év világbajnoka, Jenson Button lett.
- Engedjetek előre, Tiával vagyok! – kiabált Nath, és a korlátig vezetett.
Vetti mosolygott, ugrált, kacsingatott… Boldog voltam, hogy a kis bohócot boldognak láttam. Mindenki a himnuszt énekelte, miközben én elmerültem Seb szemeibe.
                                                         ~oOo~

Elgondolkoztam azon, hogy talán meg kellene várnunk Sebet, de mivel ő előreláthatóan jóval később végez, mint mi, a buli helyszínét választottuk. Maya, Adam és én fél kilenc körül érkeztünk meg, rajtunk kívül még nem sokan voltak. Mondhatni, hogy a buli elég lapos volt, így mindhárman rendeltünk bemelegítésnek egy pohár piát. Egy óra múlva már egész szép társaság verődött össze és az idő előrehaladtával, na meg bizonyos alkoholmennyiség után a hangulat is egyre oldottabb lett. A srácok a táncparkettre igyekeztek én pedig az erkélyre egy doboz cigi társaságában. Kivettem egy szálat, a számba helyeztem, míg öngyújtóért kutakodtam a táskámban…
„ A francba” – idegeskedtem, mikor rájöttem, hogy valahol elveszthettem, mert nem találtam sehol.
- Szabad? – nyúlt elém egy tetovált férfikéz.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá hálásan, miután meggyújtotta a cigarettám. Egy darabig velem szembe állt és csak nézett, pontosan tudtam, hogy ki ő. A kedvencem volt valamikor régen, de ezt nem volt szándékom elárulni neki. Nekitámaszkodott a korlátnak, a tekintetét még mindig magamon éreztem, talán arra várt, hogy mondjak valamit.
- Tia vagyok. – árultam el a nevem, miközben elnyomtam a csikket.
- Kimi. – mosolygott halványan.
- Tudom. Nos, Mr. Räikkönen elszív velem még egy cigarettát vagy inkább táncolni lenne kedve?
- Leginkább inni. – nevetett hangosan.
- Aba is jó partner tudok lenni.
- Helyes. – leemelt két pezsgős poharat egy pincérfiú tálcájáról és az egyiket a kezembe adta.
- Mire iszunk?
- Igyunk Sebastianra, hisz részben miatta vagyunk itt és igyunk az utolsó Ferraris futamomra. – koccintottunk, majd belekortyoltam az általam nem igazán preferált italba.
- Nem szereted?
- De, csak energiaitallal… illetve nem kevés alkohol után már mindegy.
- Hozzak egy koktélt inkább?
- Nem kell, ne fáradj! Szóval, utolsó Ferráris verseny… Milyen érzés?
- Őszintén szólva ez a verseny sem különbözött a számomra, mint az összes többi. Ugyanabban az ütemben közelítettem meg mindent, és a kormányt is ott fogtam, ahol eddig. – megmosolyogtam a kijelentését. Tipikus Jégember.
- Van esély arra, hogy jövőre is tagja légy a mezőnynek?
- Hát, soha ne mond, hogy soha… de jelenleg a jövőmet már a Rally világában látom.
- Ohh, hát itt vagytok ?! – lépett a teraszra Seb.
- Asszem megyek. Majd beszélünk haver… –veregette meg Kims Sebi vállát. – én most iszom valami erősebbet. –sétált vissza a zenétől hangos terembe.
- Gratulálok, kis király. – borultam a nyakába.
- Köszi. – forgatott meg a levegőben egyszer. – Miért kis király? – tette le a lábaimra.
- Miért mi szeretnél lenni?
- Mondjuk herceg.
- Igaz, úgyis szőke vagy…- kuncogtam fel. – Na meg kékszemű. –vigyorogva megcsóválta a fejét.
- Éhes vagy?
- Nem. Te igen?
- Egy kicsit, de muszáj enned velem, mert olyan érzésem van, mintha reggel óta is fogytál volna.
- Vicces vagy. Kis Humor Herold… - kinevetett.
- Egy szelet pizzát? – kezdette el befelé terelgetni.
- Ha eszem leszállsz erről a témáról.
- Nem ígérem meg, de mondjuk, az öcsémet bemutatom neked. – ültettet le egy asztalhoz.
- Jó. –lelkesültem fel. – De várj, én már nagyon rég beszéltem németül.
- Nyugi, valami azt súgja menni fog. – kacsintott majd elviharzott.
Néhány perc múlva két Sebastian közeledett felém, egy kicsi és egy nagyobb.
- Szia Tius. – csüccsent mellém a kissrác.
- Hello Fabi.
- Jó étvágyat! – tett le elém Seb egy szeletet az egyik kedvenc pizzámból.
- Tudjátok milyen rég ettem pizzát… - haraptam bele.
- El tudom képzelni. – szurkálódott ismét Sebastian.
- Rossz példát mutatsz az öcsédnek. – korholtam le.
- Szerintem is vékony vagy. – szólt közbe a legifjabb.
- Szép… szövetkeztetek ellenem, ugye? -ártatlanul néztek mindketten rám.
- Tia neked van barátod? – váltott hirtelen más témába Fabi.
- Hát, nem vagy te egy kicsit fiatal hozzám? – vicceltem el a dolgot.
- Én az vagyok, de a bátyám pont illik hozzád.
- Tényleg? – vettem fel az üdítőm, hogy azzal is leplezzem a zavarom.
- Szerintem igen. Szép pár lennétek. – Sebre néztem, és a szemében szerelmet láttam, még mindig szereti Selenát és valószínűleg soha senkit nem szeretne úgy, ahogy őt.
- Megkeresem aput. – ugrott fel Fabian az asztaltól. – Majd jövök. – intett pát.
- Finom? – bökött a pizzámra.
- A kedvencem. – elmosolyodott. – Tudod, ha veled vagyok folyton deja vu érzésem van. –osztottam meg vele az észrevételeimet. – Olyan ismerős itt nekem minden, és képzeled sétáltunk a paddock-ba, mikor megláttam a csapatfőnökötöket.
- Christiant?
- Igen, Christiant. Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna vele, de automatikusan ráköszöntem és ő meg vissza.
- Lehet csak udvarias akart lenni.
- És udvariasságból tudta, hogy mi a nevem? – vállat rántott, erre már ő sem tudott mit mondani. – Meg kéne keresnem. – hasított a gondolat a fejembe majd felálltam az asztal körül futó kanapéról.
- Ilyen tömegbe úgyse találod meg. – fordított vissza magával szembe.
- De… - sóhajtottam fel.
- Nincs kedved inkább táncolni? – húzott egészen közel magához.

69.rész

Heyhó! :D

Itt a friss :D Remélem tetszeni fog, igyekszem a követkőt hamarabb hozni! Iwi drágám a részt neked ajánlom, fel a fejjel!!! :D  Puszií

Nem sokat aludtam az éjjel mégis boldogan és izgatottan keltem fel. Mayával a készülődés mindig hosszadalmasabb feladat volt, mintha egyedül tenném… Aznap reggel csak háromszor öltöztünk át és még nem voltunk biztosak a döntésben.

„Mosolygós Szép Reggelt! :D Ne mond, hogy nem szólok előre… úgy készüljetek, hogy este bulizunk! :D”
„Húú, de magabiztos itt valaki! :D Köszönjük a figyelmeztetést, megyünk negyedjére is átöltözni. :) Délben találkozhatnánk, csak írd meg, hova menjünk. :D”
„Gyertek a főbejárathoz, a VIP parkolóban foglak várni.”

                                               ~oOo~

- Tius, biztos jó kapunál vagyunk? –aggodalmaskodott a kocsiból kihajolva Mayus.
- Igen. Azt mondta a főbejáraton menjünk be, és ahogy látod ez az. Itt a kártyád ezzel beengednek. –adtam a kezébe.
- Inkább hívd fel Sebet!
- Jól van, mindjárt. – tárcsáztam és pár pillanat múlva egy kedves hang szólt a készülékbe.
- Szia! –vette fel lelkesen. - Már dél lenne? –lepődött meg. – Vagy csak eltévedtetek…
- Szia! Tizennégy perc múlva dél és képzeld, már itt vagyunk a bejárat előtt.
- Pedig lemertem volna fogadni, hogy kéni fogtok.
- Erre inkább nem reagálok. –felnevetett.
- Gyertek be, a pakolóba kiküldöm elétek egy barátom. Nekem még el kell intéznem valamit.
- Rendben, de honnan fogom megismerni?
- Hidd el, ő tudni fogja, kit keressen.
- Jó-jó. Ciao. – bontottam vonalat, majd ráléptem a gázra.
Leparkoltam egy szabad helyre, alig telt el két perc és egy jó kiállású srác kopogtatott a kocsink ablakán.
- Sziasztok! A nevem Adam. –mutatkozott be nekünk és kisegített az autóból.
- Hello. Én Tia vagyok.
- Tudom. Hallottam rólad. –mosolygott rám. – Te pedig minden bizonnyal Maya. –lépett a barátnőmhöz.
- Igen. Örülök a találkozásnak.
- Szabad? –ajánlotta fel mindkét kezét, amibe mi bátran belekaroltunk, majd ballagni kezdtünk a home-ok felé. – Mindenki engem fog irigyelni, hogy ilyen szép hölgyek társaságát élvezhetem. - jelentette ki büszkén.
- Ugyan már. – legyintettem, Maya meg fülig érő szájjal vigyorgott fel rá.
- Éhesek vagytok, igaz?
- Én nem. –ráztam meg a fejem.
- Ne csináljátok már! Sebnek most kell ebédelnie és nagyon szomorú lesz, ha nem tartunk vele.
- Ohh szegényke. – kuncogott fel drága barátném. – Tiu, én amúgy is kezdek éhes lenni és te se ettél ma még semmit.
- Akkor megbeszéltük. Hölgyeim, megérkeztünk. – álltunk meg a Red Bull főhadiszállása előtt. – Csak utánatok. – nyitotta ki udvariasan Adam az ajtót.
- Egyébként Seb merre császkál? – kérdeztem egy asztalhoz leülve.
- Csak nem engem emlegettek? – közeledett felénk széles vigyorral a száján a mi kis pilótánk és akaratlanul az én szám is mosolyra húzódott.
- De igen. – válaszolt Maya.
- Itt is vagyok. Remélem nem várattalak meg nagyon titeket. – lehajolt hozzám és két puszit adott az arcomra.
- Dehogy. Seb, bemutatom a barátnőm. Ő itt Maya.
- Hello. – nézett futólag Yayus szemébe majd visszafordult hozzám.
- Rendeltetek már?
- Nem. Most ültünk le. – felelt a kérdésre Adam.
- Akkor javaslom, tegyük meg.
- Én nem kérek semmit, de ti egyetek bátran. – kezdtem el dobolni az ujjaimmal az asztal lapján.  –Sebi a kijelentésem hallatán morcosan nézett rám. – Meleg van, és nem kívánok semmit… - míg a többiek kikérték az ebédjüket én a szememmel keresni kezdtem egy helyet ahol rágyújthatnék. Kezdtem érezni, hogy már egy napja nem cigiztem.
- Mit keresel?
- Semmit..
- Egy helyet, ahol rágyújthat. – válaszolt lemondóan Maya, mintha csak a fejemben olvasott volna. Utálta, hogy dohányzom, de nem tehetett ellene.
- Cigizel? – kérdezte meglepetten Adam, mire én bólintottam egyet.
- Hát, itt nem lehet, de ha szeretnéd, elkísérlek oda, ahol igen.
- Ne fáradj, előbb fejezzétek be. Jó étvágyat!
- Köszönjük. Nem gondoltad meg magad? – pillantott rám Vetti és a villájával felém közelített.
- Nem.
- Kitaláltam egy új célt magamnak.
- Na, és mi lenne az?
- Segítek neked hízni és leszokni a cigarettáról.
- És honnan veszed, hogy én szeretném ezt?
- Látom rajtad.
- Ha sikerül neked… esküszöm, bulit szervezek! – lelkendezett Szöszi.
Addig szekáltak, míg ki nem kértem magamnak is egy adag ételt. Ebéd után Sebas körbevezetett minket a Home-ban. Épp kiindultuk a pályára, mikor egy ismerős hang szólt utánunk.
- Seb várj! – mindannyian megfordulunk.
- Mond Rocky!
- Oh Hello! – mosolygott ránk kedvesen. – Látom elfoglalt vagy…
- Ti beszéljetek nyugodtan, én füstölök egyet, ők meg elkísérnek, ugye?
- Persze.
- Majd utánatok megyek. – mondta némi csalódottsággal a hangjában.
- Oksi.
Azt hittem jobb érzés lesz újra nikotint vinni a szervezetembe, de mikor elszívtam rájöttem, hogy nem is volt rá igazán szükségem… csak a megszokás.
Szép lassan ballagtunk vissza a boxokhoz és egyre több ismerős arc bukkant fel itt-ott. De a legnagyobbat akkor csodálkoztam, mikor a Red Bull csapatfőnöke mellett hallattam el.
- Szia Christian! –köszöntem rá automatikusan.
- Szia Tia! –sietett el mellettem.
Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy Christian Hornerrel ezelőtt elvileg még életemben nem találkoztam. De hát, akkor ez mi volt?

Tius

68.rész

Sziasztok!

Előző részekhez köszönöm a komikat! Szép hétvégét mindenkinek! Szombaton vagy vasárnap újra jelentkezem! :D Puszií

- Van egy lány, akibe hihetetlenül szerelmes vagyok. – mondta ki egy sóhajjal kísérve.
- De hát ez jó!
- Hm… Igen, az volt. Kár, hogy valaki odafent úgy gondolta, hogy nem érdemeljük meg egymást. –nézett mélyen a szemembe.
- Nem értelek. Elveszítetted őt? –helyeslően bólintott. – Hogy hívták? – kérdeztem halkan.
- Tihm… - fojtogató köhögés tört rá, gyorsan mögé siettem, hogy hátba tudjam veregetni.
- Jobban vagy? – simogattam meg a hátát, mikor abbahagyta a fuldoklást.
- Aha. Köszönöm. – mondta hálásan.
- Figyelj, ha téged ez nagyon felzaklat, akkor inkább beszéljünk másról.
- Nyugi, csak félrenyeltem. – mosolygott halványan. – A neve Selena.
- Hogy ismerted meg? Mesélj róla! –kérleltem őt.
- Hát még nem találkoztam olyan nővel, mint ő. Érzékeny és mégis eszméletlenül erős. Őszinte. Okos, de minden bolondságba, minden játékba benne van. Talpraesett. Egy kicsit makacs. – nevetett fel, majd újra a gondolataiba temetkezett, az emlékeibe s a tekintete az én szemeimbe. - Gyönyörű. Érzéki. Vidám, aki ha szomorú vagy akkor is megpróbál mosolyt csalni az arcodra. Céltudatos és a legnagyobb álmait mégis képes volt feladni értem. – hátra dőlt a székben és egy mély levegőt vett. – Aztán egy félreértés miatt elszakadtunk egymástól. Hiába próbáltam megkeresni, ő makacs volt… - rázta meg a fejét. - Utána pedig már késő volt. Autóbalesete volt. –hajtotta le a fejét. – És a legszebb az egészben, hogy utólag kiderült, hogy ami miatt szakított velem az egy másik nő gonoszsága illetve hazugsága. De már nem tudtam elmondani neki.
- És mikor a kórházba értél akkor szembesültél a tényekkel, igaz?
- Pontosan.
- Szereted még?!
- Nagyon. Vele képzeltem el az életem, és ha visszakapnám őt… nem érdekelne ki, mit mond, hogy fiatal vagyok és ráérnék még, én feleségül venném. – annyira megérintettek a szavai, hogy jó ideig nem szóltam egy szót sem, csak a fagyimat turkáltam. – Nem ízlik? – kérdezte vigyorogva a fagyim felé bökve.
-  Igazából, annyira nem szeretem a gyümölcs fagyikat. Nem tudom miért ezt kértem…
- Nekem az egyik kedvencem. – kanalazott bele a kelyhembe. – Szerintem nem rossz. – rántotta meg a vállát.
- Mindegy. Ha kéred, megeheted, én úgy látszik elfáradtam mára és már nem vagyok képes jó döntéseket hozni, pedig a szívem azt súgta, hogy ezt kell rendelnem.
- Kérjünk ki valami mást?
- Nem. Ugye nem haragszol meg, ha én inkább eltenném magam holnapra?
- Dehogy. Nekem is ideje lefeküdni, ha holnap nyerni akarok. – felálltunk az asztaloktól és a felvonóhoz vettük az irányt.
- Kérdezhetek egy utolsót? – tettem fel a kérdésemet, a szobám bejárata előtt.
- Persze. – mosolygott rám.
- Miért hagyott el? Mi volt az oka?
- Azt hitte, vagyis hittük, hogy terhes tőlem az a másik nő, Renáta.
- Megcsaltad? – bukott ki belőlem.
- Nem. Soha nem bántanám szándékosan.
- Akkor?
- Mielőtt megismerkedtem Selivel együtt voltam Renivel… néhány alkalomról beszélünk, de ő azt állította terhes. T…, ő… szóval Selena kiborult és a történet többi részét már ismered.
- Sajnálom. –szorítottam meg a kezét, majd Seb magához ölelt. Talán fél percig állhattunk egymás karjaiba, mikor Sebastian szobájának az ajtaja kinyílt és egy kisfiú lépett ki rajta. – Azt hiszem, téged keresnek. – toltam el magamtól.
- Az öcsém, Fabian. – köszörülte meg a torkát.
- Szia. –integettem oda neki.
- Hello. - köszönt vissza.
- Nem igazán beszél angolul. –jegyezte meg a bátyus. – Remélem, holnap találkozunk. – lépett pár lépést hátra.
- Aludj jól!

(Seb szemszög)

- Te is szerelmem! – suttogtam, s becsuktam magam mögött az ajtót.
- Na, mi volt? – támadott le a férfi tömeg, aki a lakosztályomba tartózkodott.
- Ohh. – sóhajtottam boldogan fel, és egy fotelbe huppantam.
- Olyan vagy, mint egy szerelmes kölyök. – paskolta meg a lábam apu.
- Mert az vagyok. – vigyorogtam fülig érő szájjal.
- Emlékszik rád? – puhatolózott Adam.
- Még nem, de majd fog. Holnap kint lesznek Mayával a futamon. Nyernem kell. –ugrottam fel az ülőalkalmatosságról.
- Biztos? – érdeklődte meg Tommi.
- Ezer százalék. Bármennyire utálja is Maya ezt a sportot, holnap nagyon fogja érdekelni.

Egy óra múlt néhány perccel, mikor a várva várt SMS megérkezett.
„Szia Seb! Azért írok, hogy szóljak, örömmel kilátogatunk a pályára. Feltéve, ha még mindig szeretnéd, hogy holnap, vagyis már ma… :D  a helyszínen szurkoljunk neked. Szép Álmokat! :) Puszií, Tia”

„Ennek rendkívül örülök. Reggel a portán átvehetitek a belépőket. A futam 5kor kezdődik, de ha van kedvetek előbb kiérni (kb. dél körül), akkor körbevezetnélek titeket! :D Nekem sajnos később már nem lesz időm. :( Neked is szép álmokat Hercegnő! :D”

(Tia szemszög)

Harminc percen keresztül veszekedtem Mikekal, mivel nem hívtam fel mikor megérkeztünk, pedig megígértem és ő meg persze aggódott értem. Megértem és igaza is van, de akkor is idegesít, hogy úgy kezel néha, mint egy gyereket. Ráadásul, mikor közöltem, hogy Abu Dhabiban vagyok egyenesen őrjöngeni kezdett. Fél óra után feldúltan bontottam a vonalat, mert már nem bírtam az összeesküvés elméleteit hallgatni illetve a féltékenységét. Már azon a ponton voltam, hogy haza utazom, de szerencsére Maya mellettem volt és nem engedett rossz döntést hozni. A Forma1-es programba is azonnal belement, így írtam Sebnek egy rövid sms-t majd visszahívtam Mikeit. Az a fránya lelkiismeret nem hagyott nyugodtan aludni...

                       ~oOo~

Miután letettem a telefont még vagy egy órán keresztül gondolkoztam Sebastian történetén. Nagyon megfogott az a szeretet, amit Selena iránt érzett. Sajnáltam, hogy egy olyan rendes ember, mint ő nem lehet felhőtlenül boldog. Eszembe jutott egy ötlet, hogy talán az én Maya barátnőmmel jól kijönnének… Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejembe aludtam el.

67.rész

Heyhóóó! :D

Végre hétvége! :D Szóval nagyon örültem, hogy aktivizáltátok magatokat és írtatok nekem komikat! Köszönöm szépen!!! :D ♥ Örülök, hogy legtöbbetek tetszését elnyerte az előző rész, és remélem senkit nem zavart, hogy ugrottam egy kicsit a történetben. Próbálok még egy rész hozni majd a napokban. Szép hétvégét mindenkinek! :) Ja, igen… Kubica jobban van és én rendkívül boldog vagyok ezért. Vetti szombat, vasárnap tesztel. :D Na, nem rizsázok többet itt a friss.

- Én emlékszem rád! –mosolyogtam a férfire, akinek szintén hatalmas vigyor volt az arcán. – Láttalak augusztus közepén egy kórházban. Baltimore-ban.
- Oh. Értem. –mondta kisé csalódottan, majd kisegített a vízből. – Sebastian Vettel vagyok. – nyújtott kezet.
- Az én nevem Cyntia Scheimia.
- Örülök, hogy belém botlottál.
- Hát, igen… mégegyszer elnézést.
- Elnézem, ha eszel velem egy fagyit.
- Kedves tőled, de nem szeretnélek még jobban feltartani.
- Ugyan már. Ne utasíts vissza… összetörik a szívem. – tett a kezét a mellkasára, amitől én halkan felkuncogtam.
- De, ilyen vizesen? Fürdőruhában? – néztem rá fancsali arccal, mire ő hangos nevetésbe tört ki.
- Nem muszáj most rögtön. Eltolhatjuk egy kicsit, ha neked úgy jó.
- Rendben, akkor öltözzünk át és találkozzunk itt 10-kor.
- Oké. –egyezett bele.

Elindultunk a szobáinkhoz és kiderült, hogy épp egymás mellett van.

Megszárítkoztam, Maya gyorsan átvasalta a hajam, magamra kaptam egy lenge ruhát és néhány percet még a sminkeléssel is vacakoltam. Tudtam, hogy csak egy egyszerű fagyizásról van szó, mégis fontosnak éreztem. Volt valami, a srácban, ami vonzott. Valami titok, amit úgy éreztem meg kell tudnom.

Kiléptem az ajtómon és meglepődtem, mikor a bejárattal szemben a falnak támaszkodva megpillantottam Sebastiant.
- Késtem?
- Nem, én lettem kész előbb.
- Akkor megnyugodtam. – a lifthez sétáltunk.
- Egyébként vacsoráztál már?
- Még nem…
- Én sem. Mi lenne, ha a fagyi előtt ennénk valami érdemlegeset is?!
- Annyira nem vagyok éhes. – húztam el a szám. –De szívesen veled tartok. – beszálltunk a liftbe és egy kisfiú fordult felénk. Nagy szemekkel bámulta Sebastiant majd kotorászni kezdett a táskájában.
- Aláírnád? Te vagy a kedvencem. –tolt egy Forma1-es újságot a vacsorapartnerem elé.
- Persze. Természetesen. –firkált valami krikszkrakszot a címlapra.
- Akkor ezért voltál olyan ismerős. –böktem oldalba.
- Ismerős voltam?
- Igen. Gondolom a munkám miatt már találkoztam a neveddel csak nem sikerült archoz kötni.
- Miért? Mit dolgozol? –leértünk az étterembe és egy sarokban lévő asztalhoz invitáltak.
- Riporter vagyok. – foglaltam el a helyem.
- És szereted a Forma1-et? –kérdezte, mikor már a pincérek „békén hagytak”.
- Én minden sportot szeretek.
- Milyen diplomatikus válasz. –somolygott az orra alatt.
- Jó, akkor majdnem mindegyiket.
- Ki a kedvenced?
- A Forma1-be? –bólintott. – Nincs kedvencem.
- Ugyan már. Mindenkinek van.
- Nekem még ha lenne, akkor se mondhatnám el.
- Szóval van. –kortyolt az italába.
- Nincs. Komolyan. Lehet, hogy régen volt, de az elmúlt másfél évre nem igazán emlékszem.
- Miért nem? – vágta fel az időközben megérkezett ételt.
- Balesetem volt. Azért voltam kórházban… Na, és te? Mesélj magadról. Ígérem egyik lap címlapján se fog visszaköszönni, amit most mondasz. Kivéve, ha azt szeretnéd. –tereltem el a témát.
- Mit meséljek?
- Mondjuk, hogy miért vagy épp Abu Dhabi-ban?
- Itt van az évadzáró futam, holnap van a verseny.
- Ohh. Akkor sok sikert.
- Köszönöm. Néztél már végig élőben futamot.
- Gyerekként volt szerencsém.
- És… tetszett?
- Amire emlékszem belőle, az csupa pozitív élmény.
- Lenne kedved holnap kijönni a pályára?
- Ezt most komolyan kérdezed?
- Halálosan.
- Ezer örömmel. –lelkesültem az ötletért.
- Akkor szerzek neked belépőt és reggel átviszem.
- Szuper… vagyis mégse. –szontyolodtam el.
- Miért?
- Egy barátnőmmel érkeztem ide, és nem hinném, hogy őt érdekelné.
- Tudod mit? Megadom a számom. Te beszélsz a barátnőddel, és ha úgy döntötök, hogy jöttök, akkor felhívsz.
- De biztos nem gond?
- Nem. –csóválta meg mosolyogva a fejét. – Add ide a telefonod és beírom a számom.
- Tessék. – kotorásztam elő a táskámból a kis készüléket majd a kezébe nyomtam. Feloldotta a zárat és az arca, minta egy csöppet elkomorult volna.
- Így ni. – adta vissza. Ránéztem a kijelzőre, amin Mikekal közös képünk díszelgett s eszembe jutott, hogy még mindig nem hívtam fel.
- Kérdezhetek valamit?
- Ühüm.
- Ne vedd tolakodásnak, de érdekelne miért voltál a kórházba? Annyira belém égett a tekinteted, hogy még néhány nap múlva is eszembe jutottál.
- Valóban? És szerinted miért hagytam ilyen nyomot benned?
- Nem tudom, de mikor belenéztem a szemedbe, ami teli volt fájdalommal, csalódottsággal és kétségbeeséssel, úgy éreztem, mintha közöm lenne hozzá. – nevettem zavaromban. – Képtelenség, igaz? De mégis úgy éreztem valahogy segítenem kellene. –jó idegig nem szólalt meg. – Most hülyének nézel, ugye?
- Nem, dehogy. Érdekes, amit mondasz…
- Szóval?
- Hát, akkor ott egy szörnyű hírt kaptam és valószínűleg azt láthattad rajtam. – tette le az evőeszközöket.
- Nem kell róla beszélnünk, ha nem akarsz.
- Nem, nem baj. Szívesen elmondom, ha kíváncsi vagy.
- Hallgatlak.
- Jól van, de csak akkor, ha közben elkezdesz végre enni. Még hozzá se nyúltál.
- Ja, igen. Néha elfelejtek enni.
- Sűrűn előfordulhat. – mondta két tettetett köhögés között.
- Milyen gonosz vagy… - szúrtam a villám egy saláta kupacba. – Látod, én elkezdtem. –felnevetett.
- Akkor, én jövök?!

Tia

66.rész

Sziasztok!

Gondolom már mindenki értesült róla, hogy Robert Kubica hatalmasat bukott egy rally versenyen, súlyos sérüléseket szerzett és még jelenleg is műtik. Én bízom benne, hogy nem szenvedett annyira súlyos sérüléseket, hogy a versenyzői karrierjét fel kelljen adnia, de sajnos a hírek leginkább amputációról szólnak. Szörnyű belegondolni is, hogy a mi kedvenceink folyton ilyen veszélyeknek teszik ki magukat…
Sok sikert a felépüléshez! Remélem, hamar újra látjuk őt az F1-ben!

Boldog névnapot Dorottyák és Dórák! :D

( Seb és Maya SMS-ek a kórházi találkozástól Abu Dhabi-ig )

Aug. 28.
„Ma érnek haza a nyaralásból. Holnap átmegyek hozzájuk. Majd jelentkezem. Kitartást!”

Aug. 29.
„Még mindig nem írtál pedig már éjfél, ennyire szörnyűek a fejlemények!?”
„Bocsi, de tudod, te most néhány órával előrébb jársz. Hát… attól függ, mit jelent a szörnyű kifejezés.”
„Ezt elfelejtettem, de nem bírok így aludni. Lefeküdtek? Még mindig nem emlékszik? Ha tudsz, akkor írj, és ne kímél! Tudni akarok MINDENRŐL!”
„Rendben. Igen, lefeküdtek. Sajnálom. Viszont öröm az ürömben, hogy kimondottan rád nem emlékszik, de az érzelmekre, amiket tőled kapott, arra igen. :) ”
„Ezt hogy érted?”
„Kevés volt neki érzelmileg, amit Mike nyújtott. :) (6)Na aludj,mert holnap nyerned kell!”

Szept.14.
„Túl van az első munkáján. Nagyon ügyes volt! Találsz videókat róla a neten. Mi van Renátával meg a babával?”
„Szörnyen vékony! Mit csináltok vele? Eszik rendesen? Mi van a rosszulléteivel, elmúltak már? Egyébként mióta van ilyen egyenes haja? Renáta és a baba is jól vannak elvileg.”
„Hát összesen hét kilót fogyott, de már visszahízott egy kilót. Ma volt orvosnál, először azt hitték terhes, mert a tünetek arra utaltak, de kiderült, hogy valószínűleg a stressz az oka mindennek. A haja… :), hát az augusztus végétől. Nem tetszik? Mi az, hogy elvileg?
„Rajta minden tetszik, de furcsa! Még szerencse, hogy nem terhes. Tényleg megőrültem volna… Azért írtam, hogy elvileg, mert nincs szüksége rám csak a pénzemre… :/”
„Honnan veszed? Azért az orvosi vizsgálatokra elmész, nem?”
„Ő mondta. Dehogy megyek… egyszer vetettem fel az ötletet, de leüvöltötte a fejem, úgyhogy inkább hanyagolom a témát.”

Szept.29.
„Maya, nem hiszem el! Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek… Az egész csak színjáték volt, Renáta nem terhes tőlem…”
„Mi van? Ez komoly?”
„Esküszöm. A családom meglátogatott a Szingapúri nagydíj előtt, ezért Renátának is kötelező volt a megjelenés. Én apuval eljöttem Szingapúrba, anyu, és az öcsém még néhány napot ott töltöttek. Ez volt a veszte és egyben a szerencséje is… Rosszul lett, anyu nagyon megijedt, mert Reni a hasát fájlalta. Kihívta az orvost és ott kiderült, hogy vakbélgyulladása van és, hogy végig egy párnával tömte ki a hasát. A leleteket, amiket nekem adott hamisította illetve megvette egy másik terhes nőtől.”
„Te jó ég! Ez őrült! Az ilyen embert szanatóriumba kell zárni. És most? Hogyan tovább?"
„Fogalmam sincs! Legszívesebben most rögtön repülnék Amerikába, de előbb meg kell nyernem egy versenyt! :D”
„Seb, ne kapkodjunk! Szépen meg kell terveznünk mindent. Sok sikert a hétvégén!”

Okt. 7.

„Mond, hogy rá tudtad venni az utazásra!”
„Nyugi, ha minden jól megy, Brazíliába találkoztok… :D”

Okt.16
„Ne haragudj, de mégse leszünk ott. Mike megtudta hova készülünk és sikerült keresztülhúzni a számításainkat. :(”
„Értem…  :( Akkor időmérő után kitalálunk valami mást. :/”

Okt.18.
„Ne törj le! Fiatal vagy, leszel Te még világbajnok. Kitaláltam valamit. :D”
„Köszönöm a bíztató szavakat, de már reménytelennek érzem magam… Mindennél jobban szükségem van Tiára.”
„Ígérem, Abu Dhabiban ott leszünk!”
„És most, hogy iktatod ki a halat?”
„Lényegében a történet ugyanaz, csak Tia se fogja megtudni az úti célt, csak az utolsó pillanatban.”
„És szerinted az a gorilla nem jön rá, hogy hova akarod elhozni?”
„Hát, csak az indulás előtti este fogom felhívni Tius, így ha belemegy, már nem tudja majd lemondani. :D”
„Remélem, összejön.”

Okt.29.
„Szia! Sínen vagyunk! :D Belement, holnap este indul a gépünk. :D”
„Nem fogok tudni aludni! Izgulok! :D”
„Már csak néhány óra. Bírd ki addig! :)”
„Nem tudom, hogy hálálom ezt meg neked… Köszönök mindent! Vigyázzatok az úton!”

Okt.31.
„Leszállt a gépünk, elindulunk a szállodába, ha odaérünk, írok! :) Ja és gratulálok az első sorhoz!”
„El se hiszem… :D Várlak titeket. A szobákat elintéztem nektek.”

(Tia szemszög)

- Kivel sms-ezel ilyen bőszen? – kíváncsiskodtam mikor újra taxiban ültünk.
- Senkivel. – tette el a telefonját.
- Aha… - vigyorogtam sejtelmesen majd kibámultam az ablakon. – Tetszik nekem ez a város. – szólaltam meg újra, mikor megállt az autó a hotel előtt.
- Örülök neki! Holnapra van már programunk, de hétfőn elmehetnénk várost nézni.
- Benne vagyok! – a recepcióhoz sétáltunk. Megszereztük a kulcsokat és gyorsan elfoglaltuk a szobánk. Kilenc óra felé járt az idő, kicsit éhes voltam és nagyon kíváncsi. Legszívesebben elindultam volna felfedezni a környéket, de Maya nem akart leszállni a telefonról.
- Megharagszol, ha most lelépek? – tátogtam el neki a mondatot, mire ő csak megrázta a fejét.
- Hova akarsz menni? Hol keresselek majd?–tolta el a fülétől a mobilt.
- Láttam egy csábító óriási medencét.
- Majd lemegyek hozzád, ha végeztem.
- Rendben. – kihalásztam a bőröndömből egy fürdőrucit és leslattyogtam az impozáns látványt nyújtó medencéhez.

„A terv első része kipipálva, megunta a várakozást… Lent van a medencénél! :D”
„Indulok”

Leültem a medence szélére és néztem a benne boldogan játszó gyerekeket. Eszembe jutott, hogy elfelejtettem felhívni Mikiet viszont a telóm fent hagytam a szobába. Felpattantam, de hirtelen beleütköztem valakibe. Elvesztettem az egyensúlyom és vészesen közeledett felém a víz, reflexből megpróbáltam megkapaszkodni a parton álló srácba, de csak azt értem el, hogy mindketten csobbantunk…
- Ne haragudj! – kezdtem el szabadkozni, mikor a köhögő rohamom kezdett csillapodni.
- Nincs semmi gond. – tűrte hátra hajam, ami eddig az arcomat takarta.
- Sajnálom, én… - felemeltem a fejem, belenéztem a kék szemébe és elakadt a szavam. – Én, én… Emlékszem rád! 

65.rész

Sziasztok!

Nos, Sebiről felkerült még egy kép. ( baloldalon ) Kérdésem a következő: Szerintetek melyik kép a jobb? :D Sorry, hogy ennyit kellett várni az új részre! :/  Köszönöm a komikat! :D Puszi

ui: Figyelmesek legyetek az időpontok olvasásánál!

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás emlékére rendezett buli remek volt. Becsiccsentve estem be a szállodai szobába, ahol a lányokkal éjszakáztunk… végig rajtam röhögtek, nem mintha ők nem lettek volna becsípve.
Másnap nehéz volt az ébredés, de egy erős kávé cigivel és fájdalomcsillapítóval megtette a hatását.

2009. Szeptember 13. vasárnap

Shaquille O'Neal és Mike „összecsapására” több ezren voltak kíváncsiak élőbe és még többen követték figyelemmel az interneten valamint a televíziókon. Nagy feladatot kaptam és szerencsére sikerült megugranom az akadályt. Boldog voltam, mert nem csak a szerkesztőségnek, de magamnak is bebizonyítottam, hogy van helyem ebben a szakmában.

                                           ~oOo~

Lassan két hónapja dolgozom az SS-nél ( Speed Sports ) és ez idő alatt rengeteg sportágban próbálhattam ki magam, mint riporter, szakújságíró, vagy műsorszerkesztő.  Szerencsére a vezetőség hamar bizalmat szavazott nekem, így egy állandó stábbal kezdtem mérkőzésekre valamint rendezvényekre járni. Rettentően imádtam minden percét a munkámnak és büszke voltam magamra egy-egy elvégzett feladat után.

2009. Október 29. csütörtök

-  Ki zaklat téged ilyen későn? – morgolódott a telefonom csörgése végett Mike az ágyban.
- Szia Mayám! – köszöntem úgy, hogy a párom is egyből rájöjjön ki keltette fel.
- Szia Bébi! Ugye nem ébresztettelek fel.
- Ha fel is ébresztettél, már nem mindegy?
- De, igaz. – nevetett a készülékbe. - Lenne egy óriási kérésem.
- Kivele. – kimásztam az ágyból és a fürdőbe osontam.
- Ki tudsz most venni szabit?
- Most szabin leszek négy napig, de miért?
- Komolyan? Jujj, de jó.
- Maya, beavatnál engem is, hogy miért olyan jó?
- Mert elkísérhetsz egy fotózásra utána pedig még pár napot maradnánk szórakozni. – ujjongott a telefonba.
- Mikor?
- Holnap este 21:45-kor indulna a repülőgépünk.
- Hol van a fotózás, hogy repülni kell?
- Hát, ez legyen meglepetés. – kuncogott.
- És akkor honnan tudjam, milyen ruhát pakoljak…
- Ezek szerint, akkor jössz velem. – sipákolt boldogan.
- Megyek, csak áruld el hova és hány napra.
- Hát annyit árulok el, hogy egy 12órás repülőút vár ránk és meleg helyre megyünk.
- Aha.
- Jah és nyolc nap, de ugye abból kettő utazás.
- Hm…- sóhajtottam fel. – Akkor még több napot kell kivennem.
- Igen, el tudod intézni?
- Hát megpróbálom.
- Éjjen- éjjen-éjjen. –skandálta. – Ugye tudod, hogy szétbulizzuk magunkat? – kérdezte ördögien.
- Sejtettem. – csóváltam meg a fejem. – Leteszlek, holnap hívlak, hogy mit sikerült szerveznem. Jó éjt!
- Neked is!

Miután bontottuk a vonalat még pár percig gondolkoztam, hová is mehetünk, de mikor a kezembe veszem a jegyet, úgyis kiderül. Visszacammogtam a hálóba.
- Mit akart? – igazította meg a takarót rajtam Michael.
- Elhívott egy fotózásra.
- Az jó. –nyomott puszit a számra.
- Holnap este találkozunk és utána még néhány napot együtt töltünk.
- De…
- Te úgyis edzőtáborba leszel elsejétől tizedikéig, én meg legalább nem leszek addig egyedül és Maya mellett unatkozni se fogok.
- De akkor még több ideig nem foglak látni.
- Drágám, én holnap este megyek, te meg holnapután reggel. Néhány óra különbség.
- Az is sok… és hol lesz a fotózás?
- Hát… azt nem tudom, de az biztos, hogy messzire. – vigyorogtam tündérien.
- Milyen messzire?
- Szerintem egy másik kontinensre. – haraptam be az alsó ajkam.
- Ne már, kicsim. Én nem akarom, hogy egyedül császkáljatok egy idegen országban.
- Most miért? Nem lesz semmi bajunk, ígérem. Vigyázni fogunk egymásra.
- De… áh, mindegy. Feleslegesen jártatom a szám, azt csináltok, amit akartok. – fordított nekem sértődötten hátat.
- Muszáj ezt?
- Mit?
- Ezt a durcáskodást… Ahelyett, hogy hasznosabb dolgokra használnánk a maradék időt.
- Alszom. Jó éjt!

Reggel felhívtam a „felettesem”, hogy szabadságot kérjek. Nem kellett sokat győzködnöm Izzyt, hogy elengedjen. Egy akadály leküzdve, nem úgy, mint Mickey. Folytatta a hűvös viselkedést és féltem, hogy így fogunk elválni, de én már döntöttem. Nem fogok itthon ülni, míg ő edzőtáborozik.

- Nem gondolod, hogy gyerekesen viselkedsz?
- És te nem gondolod, hogy meg kéne beszélnünk az ilyen döntéseket?
- Milyen döntéseket, Michael? Ne idegesíts már fel, az csak egy kis nyaralás, amíg te távol leszel. – csöngettek.
- Hagyjuk.
- Szerintem is. – csuktam le a bőröndöm tetejét.

Mire leértem már Mike beengedte a kis modellem.
- Heyhó! Kész vagy? Minden megvan?
- Azt hiszem.
- Töltők? – kérdezet fáradtan Mike.
- Eltettem.
- Kint megvárlak a kocsiba. – Szöszi megölelte gyorsan az olimpikont majd kiviharzott a házból.
- Hívlak, ha elfoglaltuk a szállást. – közöltem savanyúan. Nagyon nem akartam így elbúcsúzni.
- Rendben. – húzott magához. – Okosan és óvatosan. – vette a két keze közé az arcom és megcsókolt.
- Ezt nem lehetett volna néhány órával hamarabb? –szúrósan nézett rám. – Nem? Nem. Hát jó.
- Szeretlek. – hajolt le egy újabb csókra.

( A taxiban)

- Na, mi van? Mickey és Minnie fasírtban van?
- Ne szemétkedj.
- Csak ő hívhat Minninek?
- Yaya, fogd be, mert itt hagylak. – direkt hívtam így, mert a gimibe egy volt pasija akasztotta rá ezt a nevet. - Inkább mesélj, mi van Ryannel ? Ugye nem fogadtad vissza?
- Nem. Jobb nekem nélküle.

                                         ~oOo~

Tizenkét órás repülőút után 19:47-kor szálltunk le a gépről Abu Dhabi repterén.