70.rész

Sziasztok!

Fent az új rész, kicsit gyorsabban, mint szokott… és ha írtok komikat, akkor a következő is hamar érkezik! :D Szóval rajtatok múlik! :D Köszönöm annak, aki vette a fáradságot és az előző részekhez pötyögött pár sort! Ez a rész hosszabb, mint az átlag, jó olvasást ! :D

 Épp beültünk a boxba, mikor Seb visszaért a parádéról. Integetett nekünk, majd egy sráccal a nyomában hátra robogott.
- Baj van?- kezdett el vizslatni Mayus.
- Nem... Miért lenne?
- Olyan furcsán viselkedsz.
- Csak eszembe jutott valami, de este megdumáljuk.
- Oksi. Adam és Maya az elmúlt órákban teljesen egymásra hangolódta, így én feltűnés nélkül elmerülhettem a gondolataimban.
„Honnan olyan ismerős nekem ez a közeg? Honnan tudtam a csapatfőnök nevét? És ő az enyémet? Talán nem véletlen jöttünk ide…” Jó ideig merenghettem magamban, mert már egyre nagyobb nyüzsgés volt körülöttem.
- Tessék? – rezdültem össze, ahogy megéreztem, hogy valaki a vállamon kopog.
- Ne haragudj! – lépett elém az előbb látott fiú. – Seb küldött, hogy kérdezzem meg nincs-e kedved kijönni pár percre a rajtrácsra?
- A rajtrácsra? –ámultam el, mire ő bólintott. – De nagyon szívesen. – álltam fel a helyemről.
- Még várj, miután Seb kihajt, együtt kisétálunk.
- Rendben. – figyeltem, ahogy Vetti baloldalról beszáll az autóba, becsatolják és már gurult is ki. Ismét „deja vu” érzés uralkodott el rajtam… ha a közelemben van, folyton ezt érzem, mintha már átéltem volna mindezt.
- Na, jössz? –zökkentettek ki ismét a gondolataimból.
- Persze. –pattantam fel.
- Egyébként Tommi vagyok. – nyújtott kezet.
- Én Tia. – viszonoztam. Rengeteg ember mászkált a pályán, de mi meg sem álltunk a második rajtkockáig ahová szép lassan a kis németet is betolták. Tommi kis időre magamra hagyott, hogy segítsen Sebinek majd együtt visszatértek hozzám. - Szia! –mosolygott magabiztosan.
- Hali! – vettem el a sisakot a kezéből. – Hogy jutott eszedbe, hogy kihívj ide?
- Gondoltam kiengesztellek, ha már olyan csúnyán eltűntem ebéd után.
- Ohh. Jó ötlet volt. Nyerni fogsz?
- Arra fogok törekedni.
- Helyes. –hátráltunk két-három lépést, mert egyre több fotós gyűlt körénk.
- Nath. – szólt Seb egy közelünkben lévő Red Bullosnak. – Kérlek, kísérd vissza a hölgyet.
- Egy pillanat.
- Akkor… a bulin találkozunk. – léptem közelebb hozzá.
- Nem jössz a csapattal a dobogó alá?
- Szeretnéd?
- Örülnék neki.
- Akkor keress majd a dobogó tetejéről a tömegbe. –öleltem meg.
- Nem lesz nehéz megtalálni.
- Miért? –húzódtam el tőle.
- A legszebb lányt kell keresnem.
- Jajj… - pirultam el. - Sportban szerencsét csak a vesztesnek kívánnak, úgyhogy én inkább sok sikert mondanék.
- Köszönöm. 
A versenyt végig izgultam… eleinte Lewis vezetett, de a verseny felétől Seb átvette az első helyet és a leintésig meg is tartotta. Mark futott be a második helyen, így nem csoda, hogy nagy volt az öröm a Red Bullnál. A harmadik pedig az idei év világbajnoka, Jenson Button lett.
- Engedjetek előre, Tiával vagyok! – kiabált Nath, és a korlátig vezetett.
Vetti mosolygott, ugrált, kacsingatott… Boldog voltam, hogy a kis bohócot boldognak láttam. Mindenki a himnuszt énekelte, miközben én elmerültem Seb szemeibe.
                                                         ~oOo~

Elgondolkoztam azon, hogy talán meg kellene várnunk Sebet, de mivel ő előreláthatóan jóval később végez, mint mi, a buli helyszínét választottuk. Maya, Adam és én fél kilenc körül érkeztünk meg, rajtunk kívül még nem sokan voltak. Mondhatni, hogy a buli elég lapos volt, így mindhárman rendeltünk bemelegítésnek egy pohár piát. Egy óra múlva már egész szép társaság verődött össze és az idő előrehaladtával, na meg bizonyos alkoholmennyiség után a hangulat is egyre oldottabb lett. A srácok a táncparkettre igyekeztek én pedig az erkélyre egy doboz cigi társaságában. Kivettem egy szálat, a számba helyeztem, míg öngyújtóért kutakodtam a táskámban…
„ A francba” – idegeskedtem, mikor rájöttem, hogy valahol elveszthettem, mert nem találtam sehol.
- Szabad? – nyúlt elém egy tetovált férfikéz.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá hálásan, miután meggyújtotta a cigarettám. Egy darabig velem szembe állt és csak nézett, pontosan tudtam, hogy ki ő. A kedvencem volt valamikor régen, de ezt nem volt szándékom elárulni neki. Nekitámaszkodott a korlátnak, a tekintetét még mindig magamon éreztem, talán arra várt, hogy mondjak valamit.
- Tia vagyok. – árultam el a nevem, miközben elnyomtam a csikket.
- Kimi. – mosolygott halványan.
- Tudom. Nos, Mr. Räikkönen elszív velem még egy cigarettát vagy inkább táncolni lenne kedve?
- Leginkább inni. – nevetett hangosan.
- Aba is jó partner tudok lenni.
- Helyes. – leemelt két pezsgős poharat egy pincérfiú tálcájáról és az egyiket a kezembe adta.
- Mire iszunk?
- Igyunk Sebastianra, hisz részben miatta vagyunk itt és igyunk az utolsó Ferraris futamomra. – koccintottunk, majd belekortyoltam az általam nem igazán preferált italba.
- Nem szereted?
- De, csak energiaitallal… illetve nem kevés alkohol után már mindegy.
- Hozzak egy koktélt inkább?
- Nem kell, ne fáradj! Szóval, utolsó Ferráris verseny… Milyen érzés?
- Őszintén szólva ez a verseny sem különbözött a számomra, mint az összes többi. Ugyanabban az ütemben közelítettem meg mindent, és a kormányt is ott fogtam, ahol eddig. – megmosolyogtam a kijelentését. Tipikus Jégember.
- Van esély arra, hogy jövőre is tagja légy a mezőnynek?
- Hát, soha ne mond, hogy soha… de jelenleg a jövőmet már a Rally világában látom.
- Ohh, hát itt vagytok ?! – lépett a teraszra Seb.
- Asszem megyek. Majd beszélünk haver… –veregette meg Kims Sebi vállát. – én most iszom valami erősebbet. –sétált vissza a zenétől hangos terembe.
- Gratulálok, kis király. – borultam a nyakába.
- Köszi. – forgatott meg a levegőben egyszer. – Miért kis király? – tette le a lábaimra.
- Miért mi szeretnél lenni?
- Mondjuk herceg.
- Igaz, úgyis szőke vagy…- kuncogtam fel. – Na meg kékszemű. –vigyorogva megcsóválta a fejét.
- Éhes vagy?
- Nem. Te igen?
- Egy kicsit, de muszáj enned velem, mert olyan érzésem van, mintha reggel óta is fogytál volna.
- Vicces vagy. Kis Humor Herold… - kinevetett.
- Egy szelet pizzát? – kezdette el befelé terelgetni.
- Ha eszem leszállsz erről a témáról.
- Nem ígérem meg, de mondjuk, az öcsémet bemutatom neked. – ültettet le egy asztalhoz.
- Jó. –lelkesültem fel. – De várj, én már nagyon rég beszéltem németül.
- Nyugi, valami azt súgja menni fog. – kacsintott majd elviharzott.
Néhány perc múlva két Sebastian közeledett felém, egy kicsi és egy nagyobb.
- Szia Tius. – csüccsent mellém a kissrác.
- Hello Fabi.
- Jó étvágyat! – tett le elém Seb egy szeletet az egyik kedvenc pizzámból.
- Tudjátok milyen rég ettem pizzát… - haraptam bele.
- El tudom képzelni. – szurkálódott ismét Sebastian.
- Rossz példát mutatsz az öcsédnek. – korholtam le.
- Szerintem is vékony vagy. – szólt közbe a legifjabb.
- Szép… szövetkeztetek ellenem, ugye? -ártatlanul néztek mindketten rám.
- Tia neked van barátod? – váltott hirtelen más témába Fabi.
- Hát, nem vagy te egy kicsit fiatal hozzám? – vicceltem el a dolgot.
- Én az vagyok, de a bátyám pont illik hozzád.
- Tényleg? – vettem fel az üdítőm, hogy azzal is leplezzem a zavarom.
- Szerintem igen. Szép pár lennétek. – Sebre néztem, és a szemében szerelmet láttam, még mindig szereti Selenát és valószínűleg soha senkit nem szeretne úgy, ahogy őt.
- Megkeresem aput. – ugrott fel Fabian az asztaltól. – Majd jövök. – intett pát.
- Finom? – bökött a pizzámra.
- A kedvencem. – elmosolyodott. – Tudod, ha veled vagyok folyton deja vu érzésem van. –osztottam meg vele az észrevételeimet. – Olyan ismerős itt nekem minden, és képzeled sétáltunk a paddock-ba, mikor megláttam a csapatfőnökötöket.
- Christiant?
- Igen, Christiant. Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna vele, de automatikusan ráköszöntem és ő meg vissza.
- Lehet csak udvarias akart lenni.
- És udvariasságból tudta, hogy mi a nevem? – vállat rántott, erre már ő sem tudott mit mondani. – Meg kéne keresnem. – hasított a gondolat a fejembe majd felálltam az asztal körül futó kanapéról.
- Ilyen tömegbe úgyse találod meg. – fordított vissza magával szembe.
- De… - sóhajtottam fel.
- Nincs kedved inkább táncolni? – húzott egészen közel magához.