37.rész

Sziasztok! : )


Húú hát már egy hete nem írtam..és szégyellem is magam érte....Szóval mindenkitől elnézést kérek...
És itt az új rész : )

Az edzés után Seb a szokásos verseny megbeszélésre ment én pedig a Katlyntől kapott feladataimat végeztem. Este a közös zuhanyzás után fáradtan dőltünk be az ágyba.
-Holnap Micheallel kell néznem a futamot.-mondtam egy kicsit zavartan majd közelebb fészkeltem magam hozzá.
-Mi van? Mi az,hogy kell?-könyökölt fel mögöttem.
-Ezt a feladatot kaptam. Ennyi,nem több.-fordultam szembe vele.
-Tudtommal én nem kértelek meg rá.-nézett szúrósan rám.
-Te nem,de Natalie és Christian igen.
-Akkor majd beszélek velük.
-És Mike is.-jegyeztem meg halkan.
-Nem,nem nem és nem. Szálljanak le rólad!-fújtatott tovább.-Holnap nekem is szükségem lesz rád.
-De Katyvel már mindent előkészítettünk, az interjúknál meg majd ő jelen lesz.
-Nem érdekel. Nem akarom,hogy azzal az agyon szteroidozott idiótával legyél.
-Hééé...Seb,állj le! Egy, értsd meg én is dolgozni vagyok itt és ha megkérnek valamire azt el kell végeznem.-szóra nyitotta a száját,de leintettem őt..-Kettő, ha ő szteroidokat szed, akkor majd minden sportoló. Három NE LEGYÉL FÉLTÉKENY!-tagoltam szép érthetően a szavakat.
-Én nem vagyok féltékeny.-hördült fel.
-Remek. Akkor nincs is miről beszélnünk.-helyezkedtem újra vízszintesbe.
-Tia,te most komolyan ennyivel lezárod?
-Igen.-vágtam rá.
-De nem veszed észre,hogy mióta itt van az a...mind1,-forgatta meg a szemeit.-azóta folyton utánad koslat?
-De nem csinál semmit,csak beszélgetünk. Amúgy meg én élvezem a társaságát.
-Éljen...Öröm táncot ne járjak?
-Nem tudom miért akadsz ki, utánad hány nő koslat?
-Jó,igazad van,de ha a közelembe van folyton azt érzem el akar venni tőlem.-bújt vissza mellém.
-De nem fog.-mondtam lágyan.-Nem tudna.-mosolyogtam rá.
Egy apró csókot váltottunk majd a karjaiba fészkeltem magam és gyorsan álomországban találtam magam.
Mivel reggel nem kellett olyan korán kelnünk,teljesen kipihentnek éreztem magam. Seb talán már túlzottan kipihent is volt,mert egész reggel a hülyeségeivel fárasztott. A reggeli alatt rájöttem, hogy körülbelül az öccsével egy szellemi szintre süllyedt és ő ezt roppant mód élvezte. Egészen addig tartott a nagy nevetgélés és bohóckodás,míg az úszófenomén meg nem érkezett közénk.Szerencsére a fiúk már amúgy is indulni készültek,így nem kellett kellemetlen perceket átélnünk.Gyors búcsúzkodást vettem volna tőlük,ha Sebi nem épp ma reggel akarja bebizonyítani, hogy ő mennyire szeret...Csak egy hosszú csók után engedett át Mike asztalához.
-Jó reggelt!-köszöntött vidáman.-A kedven színem.-mutatott a ruhámra.
-Sebastiané is.-mosolyogtam rá.
-Ohh, pedig reménykedtem,hogy miattam.-mondta csalódottan majd kihúzta a székem.
-Köszönöm.-foglaltam helyet.
-Ezek szerint szent a béke köztetek...
-Igen, minden rendben.Megbeszéltük.
-Képzelem.... Láttam már reggeliztél,de nem rendelnél mégis valamit?
-De persze, iszok egy teát míg te befejezed.
-Michael Phelps vagyok, az isten szerelméért...Napi 10000 kalóriát viszek be a szervezetembe.Szerinted míg te megiszol egy teát én befejezem az étkezést?És ne válaszolj, költői kérdés volt.
-Rendben. Ráérünk, szóval csak nyugodtan. De ha attól megnyugszol,akkor rendelek egy palacsintát is.
-Helyes. Azt én is akartam.
Rengeteg információt tudtam meg róla illetve ő rólam.Valahogy nem esett nehezemre vele nyíltan beszélgetni. Fél 12 körül értünk a pályára, ott végigmentem vele a kiállításon,közben néhány interjút adott majd vissza a Reb Bull főhadiszállására. Gondoltam fél órára "elengedem a kezét" elvégre Natalieval még úgyis le kell ülnie a beszélnie...Én addig megkerestem Sebet.
-Szia drágám.-léptem be a szobájába.Az ágyon feküdt és néhány lapot nézegetett.-Zavarlak?
-Nem, dehogy.-ült fel, a papírokat pedig maga mellé helyezte.A kezeit felém nyújtotta,odasétáltam elé majd az ölébe húzott.
-Lenyugodtál már?
-Én eddig is nyugodt voltam.-mosolygott rám.
-Hát, reggel inkább olyan voltál mint egy rossz gyerek.
-Jól aludtam és most minden a helyén van. Mi, az autó és valahogy ma nyertesnek érzem magam.
-Örülök, remélem estére az egész csapat elmondhatja majd magáról.
Még egy negyed óráig szeretgettük egymást majd én visszabattyogtam az amerikaihoz,Seb pedig elindult a parádéra.
A rajtnál remegtem az idegtől,nehogy valami baj legyen,de feleslegesen aggódtam. Sebastian rajt cél győzelmet aratott. Sok időm nem volt a csapattal lenni,mert Mikeot hatkor át kellett adnom Damonnek,aki kivitte őt a reptérre. Számot cseréltünk majd miután ők elhagyták a látóterem, elindultam Seb keresésére....Nem akartam kimaradni a nagy ünneplésből. Hazai pályán győztünk,így biztos voltam a hajnalig tartó bulizásba. Csalódnom nem kellett,mert fél négykor estünk be a szobánkba,kicsit ittas állapotban. Hamar megszabadultam a ruháimtól a segítőmnek köszönhetően.Szinte ahogy letettem a fejem már aludtam is.
Reggel,ami háromnegyed egyet jelentett,enyhe fejfájással ébredtem. Christiannak volt annyi esze,hogy a megbeszélést áttette keddre, így az egész napot végig lustálkodtunk illetve Fabival játszottunk.
Másnap a délelőtti megbeszélés után Norbertet és a kis törpét kivittük a reptérre.
-Anyád már neheztel rád.-jegyezte meg a legidősebb Vettel.
-Miért?Mit tettem?-nézett rá érdeklődően a kedvesem.
-Inkább mit nem tettél....
-Akkor mit nem tettem?
-Nem látogattad meg őt már több mint 1hónapja.
-Tudom apu,de nem volt időm.-nem akartam közbe szólni,úgyhogy inkább lehajoltam Fabihoz és segítettem neki kibontani a csokiját,ami rajta kifogott. Én sokáig nem vacakoltam vele, túl nagy volt már a rutinom benne.
-Ilyet ne is mondj anyádnak.
-Jó a következő nagydíj úgyis otthon lesz, előtte haza megyünk.-pont visszaemelkedtem közéjük,mikor ezek a szavak elhagyták a száját.
-Biztos nagyon fog örülni nektek.-lelkesedett Norbert,én meg minden erőmmel azon voltam,hogy az előbbi sokk után összeszedjem magam.
-Le fogjátok késni a gépet.Már harmadjára mondták be.-hívtam fel a figyelmüket a tényre.
-Jajj-jajj,akkor gyere kis fiam menjünk.-húzta maga után a legfiatalabb Vettelt. Gyors puszilkodás után ők a német föld felé vették az irányt mi pedig vissza a gyárba.

Tia ruhája vasárnap:

36.rész

Sziasztok! : )


Hát...tudom nagyon sokan vártatok erre a részre, bevallom őszintén én is! :D
Nem tudom nektek mennyire jönnek át majd benne az érzelmek, bennem rengeteg volt. Remélem sikerült kiírnom. Elsősorban az én egyetlen Rékámnak illetve a gportálos perverz Zizikéimnek ajánlom!:) Vevy, Trixy, Kacca, Bogi, Dóri, Devil nektek nem szabad elolvasni a részt! :D :P
Előre szólok +18-as! :)
Remélem sok komival megajándékoztok majd! :D Puszií

Mivel a víz csobogása nem akart abbamaradni gyorsan  behúztam a függönyöket majd felkapcsoltam a kis lámpát,hogy legyen egy kis fény a szobában. Alig,hogy visszaültem az ágyra Seb lépett ki a fürdőből. Egy fehér törölköző volt a dereka köré tekerve, a testén még látszódott néhány víz csepp.A kezében egy másik törcsi, amivel a haját törölte.Hirtelen megtorpant, amikor észrevett, szóra nyitotta a száját,de hang nem jött ki rajta. Felkeltem és odasétáltam elé, átkaroltam a nyakát és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ahogy elváltak az ajkaink,úgy tolt el magától Ő is.
-Ne értsd félre, gyönyörű vagy-mért végig a szemeivel.-és nagyon szeretném, ha megtörténne,de nem azért mert bűntudatod van. Haragudtam rád,de nem kérem,hogy engesztelésképp feküdj le velem.
-Nem csak azért vagyok most itt, mert ki akarlak engesztelni.-léptem közelebb hozzá.-Kiengesztelésképp a csókot kaptad.-mosolyogtam rá.-Azért vagyok itt, mert...SZERETLEK.-hangsúlyoztam ki a szavakat.-Szeretlek téged, és senki mást.-döntöttem a homlokom a homlokának.-Én bízom benned és akarlak. Most.-egy fülig érő mosoly jelent meg az arcán, majd egy csókot kezdeményezett. Lassan, egymáshoz simulva kezdtünk el hátrálni az ágyig, ott óvatosan fektetett el majd felém emelkedett.
-Én is szeretlek.-suttogta a fülembe, fokozatosan apró csókokkal haladt végig a nyakamon,amitől rázott a hideg.. Levette a cipőm, aztán egyenként lehúzta a comb fixem. Mikor már a lábaim minden egyes milliméterét a csókjai borították újabb "ruhadaraboktól' szabadultam meg. Az összes rezdülésére odafigyeltem,ahogy ő is az enyémekre.Nem kellettek szavak ahhoz,hogy tudjuk mire vágyik a másik. Minden érintése szerelemmel volt teli és egyre nagyobb tüzet csinált bennem, már szinte kínzott a vágy amit iránta éreztem. Olyan közel volt,de mégsem. Egy kéjes,de annál hálásabb sóhaj hagyta el a számat, mikor végre belém hatolt. Lassú,de mély döféseket éreztem, amitől egy egy hangosabb sikoly szalad ki a számon, majd egyre gyorsabban és szenvedélyesebben mozgott bennem. Egy pillanatra sem engedte át az irányítást és egy idő múlva éreztem,hogy közel járok a "beteljesülés kapujához" Néhány mély lökés és az a bizonyos kapu kitárta ajtóit. Megfeszült a testem és nem sokkal később Seb is csatlakozott a mámoros gyönyörhöz.  Hiába volt már több komoly kapcsolatom egyszer sem éreztem ezt az érzést. Nem az orgazmusról volt szó,hanem érzelmileg...teljesen más töltése volt ennek az aktusnak,mint ezelőtt bármelyiknek. Végre teljesnek éreztem magam...Megtaláltam a másik felem,akit már soha nem akarok elveszíteni. Még jó ideig egymást kényeztettük,majd 3óra körül megpihentünk.Csönd uralkodott,de egyikünk sem tudott aludni.
-Szeretlek!-néztem fel rá a mellkasáról.
-Én is szeretlek, Szerelmem.-emelkedett meg egy lágy csókért. A fejemet újra a mellkasán pihentettem,ő pedig a hátam cirógatta. Nem tudom, mikor aludhattunk el,viszont egyben biztos voltam...Eddigi életem legszebb éjszakája van a hátam mögött.Nem volt se gyertya,se rózsa csokor...sőt pezsgő és eper sem,de a szerelmemmel lehettem és mellette sebezhetetlennek éreztem magam.
Reggel háromnegyed 7kor szólt az ébresztőnk és borzasztó nehezen keltünk fel. Seb kinyomta az órát majd magunkra húzta a takarót. Szorosan ölelt magához.
-Csípj meg,hogy nem álmodtam az egészet és,hogy biztos legyek benne,hogy most sem álmodom...-szólaltam meg rekedt hangon.
-Ha te álmodtál,akkor én is.-puszilt bele a hajamba.
-Gyönyörű álom volt.-leheltem csókot a felsőtestére.
-Nem akarok felkelni.-kezdett el nyöszörögni mikor megszólalt a 7órás ébresztő.
-Én igen.-ültem fel az ágyba.
-Te se akarj!-húzott vissza magához.Felnevettem.-Most mi van?
-Nemsokára az ajtó előtt fog tombolni az öcséd és ha nem kezdünk el készülődni,akkor így fog látni.
-Biztosíthatlak,hogy engem már látott így.Téged meg majd jól betakarlak.Látod?Így! -húzta vissza a fejünkre a takarót.
-Aha,..-mosolyogtam rá,de a szemei már csukva voltak.-Szívem!-szólaltam meg 2perc után.
-Hm?
-Így,hogy fogsz nekem pole-t nyerni?
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?-nyitotta ki a gyönyörű szemeit.
-De bizony. -mondtam magabiztosan.
-Túl fáradt vagyok egy polehoz, de vasárnap elhozom neked az első helyet.
-Ígéred?
-Ígérem.
-Rendben. De ha jól tudom ahhoz,hogy elindulhass a versenyen ahhoz kvalifikálnod kell magad.
-Túl okos vagy.-sóhajtott fel.
-Ezért szeretsz.-szálltam ki az ágyból. Oldalra döntötte a fejét és úgy mért végig.
-Őőőő...nem csak ezért.-mosolygott rám kajánul.
-Elmentem zuhanyozni.
Mire kikászálódott az ágyból én már végeztem,így a közös zuhanyzásról lemaradt. Reggel egy kicsit késve érkeztünk a pályára. Mindenkinek feltűnt,hogy mennyire fáradtak vagyunk. Chris valahogy megsejthette miért..."Csak nem Kimitől?" ezért egész délelőttre eltiltott Sebitől. Olyan voltam mint az élőhalottak, senki nem vette hasznom, úgyhogy úgy döntöttem Fabival töltöm az időm. Seb végül az időmérőt megnyerte... Mérhetetlenül büszke voltam rá és nagyon boldog,ahogy Ő is. A második Barrichello, a harmadik pedig Mark lett. Az egész csapat optimistán tekintett a vasárnap elé.

Egy kép 2009. 06. 20. (Szombat időmérő után)

*pole(pole pozíció) =  a rajtrácson elfoglalt rajthely, amit az időmérő edzésen futott idők alapján foglalnak el a pilóták... értelem szerűen a leggyorsabb pilóta kerül az első rajt kockába és így halad lefelé...
Csak azért írtam le, mert tudom, hogy van olyan olvasóm aki nem néz Forma 1-et : )

35.rész

Hello! : )


Nos hát, itt az új rész, elég hosszú lett és még így sincs benne amit ma annyira meg akartam írni.... Szóval, kérek szépen komit és akkor gyorsabban hozom a frisst! Puszií

Katyt és Mikeot bemutattam egymásnak,de csak Sebi járt a fejemben.
-Mike itt hagyhatlak Katlynnel egy kicsit?
-Persze.-mosolygott rám biztatóan.
-Katy?Neked sem okoz problémát?
-Dehogy.-legyintett.-Menj csak.
-Köszönöm.
Pár perc múlva a kis durcás németem felé sétáltam, ahogy meglátott felállt a székéből.Megvárta míg oda érek mellé,majd egy csöndes ki irodába léptünk be.
-Szia!-köszöntem félve, mikor becsuktam magam mögött az ajtót.
-Szia? Csak ennyi, egy szia?-kérdezte felháborodottan.
-Nem.-hajtottam le a fejem.
-Minek van telefonod,ha nem vagy képes felvenni? Ha legalább egy kibaszott sms-emre válaszoltál volna.
-Sajnálom. Elfelejtettem.
-Persze..megjelenik itt egy kopoltyús barom és rögtön van aki fontosabb. És mi ez a pulcsi rajtad?
-Fáztam és Mike odaadta az övét.
-Ohh a kis Mike milyen rendes.-mondta merő gúnnyal a hangjában.
-Seb,én tényleg sajnálom. Kérlek ne haragudj! Eltoltam tudom, de majd este együtt vacsizunk.
-Tudod te milyen érzés volt nekem, mikor az öcsém egész ebéd alatt azt kérdezte tőlem,hogy mikor jön már Tia? Én meg, mindjárt itt lesz, DE TE SEHOL NEM VOLTÁL.-emelte meg a hangját, amitől egy kicsit összerezzentem..-Bocs,nem akartalak megijeszteni.-mondta néhány másodperc csend után és közelebb lépett hozzám.
-Igazad van.-nem néztem a szemébe,mert szégyelltem magam.
-Nem akartam kiabálni.-lépett közvetlen elém,az államnál fogva felemelte a fejem,az arcom a két keze közé fogta majd lágyan megcsókolt. -Szeretlek.-suttogta,mikor elváltak az ajkaink. Melegség öntötte el a szívem és végtelenül boldognak éreztem magam. Én is ki akartam mondani ezt a szót,mikor megcsörrent a telefonom..Bocsánatkérően néztem rá, fejcsóválva fordult el tőlem.
 -Vedd csak fel,biztos hiányzol már a kis Mikenak.
-Ne haragudj!-suttogtam majd fogadtam a hívást.
-Szia Megmentőm!-köszöntött vidáman Chris.
-Szia Christian! Miért hívsz?
-Meg akartam köszönni a mai napot, illetve,hogy megkérdezzem merre vagy.
-Sebbel vagyok hátul a Homeban.-az érintett a neve hallatán érdeklődve nézett rám.
-Remek, akkor gyertek ki és együtt elmegyünk vacsorázni. Seb biztos örülne, hogy megismerheti a "Csodaúszót".-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Biztos.-mondtam fanyarul.-Mindjárt kint leszünk.
-Rendben.Várunk.-bontottuk a vonalat.
Mély levegőt vettem és odasétáltam Vetti elé.
-Mond,mit akart!?-mondta fáradtan.
-Hogy menjünk ki. Be akar téged mutatni Michaelnek.-gúnyosan felnevetett.
-Ennyi?
-Nem.-ráztam meg a fejem. -Azt akarja,hogy vacsorázunk együtt.
-Hm..még mit nem! Én apuékkal eszem,te meg azt csinálsz amit akarsz.
-Seb, kérlek.
-Menj!-mutatott rá az ajtóra. -Ne várakoztasd meg a drága cápád.
-Sietek.-léptem ki az irodából.
-Igen, ezt már hallottam.-fordított hátat, én pedig fájó szívvel hagytam ott.
Elmondtam Chrisnek,hogy Sebi nem tud ma velünk lenni,mert megígérte az öccsének,hogy együtt töltik az estét,de nagyon sajnálja...Muszáj volt hazudnom,mert nem akartam még Chris lecseszését is hallgatni. Gyáva dolog volt, tudom. Pár perc telhetett el és Sebastian robogott ki hátulról. Nem köszönt senkinek,csak hozzám vágta a pulcsiját és távozott.
-Mi baja?-nézett rám Chris.
-Féltékeny.-vágta rá Katlyn.
-Ohh...értem.
Visszaadtam Mikenak a pulcsiját és átbújtam a kedvesemébe. Megnyugtatott az illata,de arra elékeztetett,hogy mit szúrtam el.Szerencsére Mike Natalieval ment és nem velem,így tudtam egy kicsit gondolkodni. Útban a kocsi felé összefutottam Kimivel..
-Mi van kis béna? Hol hagytad a kötésed?-viccelődött a Jégember.
-Hm...-kaptam a hang irányába a fejem.-Ja, az.... kedden megszabadultam tőle.
-És ennek nem kéne örülni?
-Örülök neki.-húztam mosolyra a szám a látszat kedvéért.
-Aha, nem versz át. Na mesélj! Mi történt? Láttam Seben is,hogy nincs minden rendben.
Elmeséltem neki nagy vonalakban a történteket,de ő körülbelül annyit fogott fel,hogy Sebi kimondta,hogy szeret.
-Komolyan kimondta?-hitetlenkedett a finn.
-Igen.Én meg csak álltam ott,míg meg nem csörrent a mobilom.
-És te szereted?
-Igen.
-Akkor? Kitaláltad már mivel fogod kiengesztelni?
-Tulajdonképpen ebben a pillanatban,de segítened kéne.
-Nekem? Miben?
-Én már késésbe vagyok,de el kéne hozni néhány dolgot a szobánkból Segítesz?
-Egye fene.

(Kimi szemszög)

Istenem...mondtam én Sebnek,hogy jobb a csajok nélkül. Tia és az ötletei...Én pakoljam össze az ő kis hálóingjét, ráadásul mit mondjak majd annak a lökött németnek... Elmerengtem a gondolataimban és csak azt vettem észre,hogy a szállodai szobájuk előtt állok. Bekopogtam és kis idő múlva Seb ajtót nyitott.
-Szia haver!-köszöntem zavartan.
-Szia!Hát te? Mi szél hozott?-invitált beljebb
-Őőő..hát nem tudom,hogy is mondjam.
-A mai napom már nem lehet rosszabb,úgyhogy csak nyögd ki.-terült el az ágyon.
-Rendben. Szóval, Tia megkért,hogy pakoljak össze neki néhány dolgot.
-MI VAN?
-Hát izééé... tudod,hálóing meg fogkefe és hasonlók.
-Aha...Mindent értek, az az úszó nyomorék elvette az eszét. Pakolj össze azt amit akarsz nem érdekel!Én meg még meg akartam várni...
Látszott rajta,hogy szíven ütötte a dolog...Megmutatta merre találom a cuccokat, én pedig gyorsan el is kezdtem keresni az ezüst szatyorkát,amit Tiu kért. Mikor összeszedtem mindent távoztam. Rossz volt őt, így otthagynom,de majd megköszöni. Belenéztem a szatyorba és egy nagyon dögös fehérneműt láttam meg benne. Egyre biztosabb voltam,hogy nem fog rám neheztelni. Kilencre beszéltük meg a találkozót a szálloda halljában, de azt nem gondoltam volna,hogy Phelps is vele lesz.

(Tia szemszög)

-Sziasztok!-köszöntött minket Kimi vidáman.
-Szia!-mosolyogtam rá,már határozottan jobb kedvem volt.
-Üdv!-köszönt az amerikai is.
Gyors bemutatkozás után megkaptam a csomagot.
-Ha Sebnek mégse tetszene, én a 487-es szobában vagyok.-húzta kaján mosolyra a száját.
-Megnézted?-kérdeztem tettetett felháborodással,
-Meg.-nevetett fel.- Szerintem nyert ügyed van.
-Remélem is,-mosolyogtam én is.-Mit is mondtál 487?-mentem bele a játékba.
-Az az. De csak úgy szólok,hogy nagyon ki volt. Meg akart várni téged, és most azt hiszi,hogy nem alszol vele.
-Hát, nem is alszom vele.Köszönöm.-emeltem meg a szatyrot majd adtam neki egy puszit és elindultam Mike szobájába. A vacsi alatt megbeszéltük,hogy nála nyugodtan összekészülhetek, azt hiszem ezt Sebinek jobb ha nem mondom majd el. Lezuhanyoztam, laza hullámokat varázsoltam a hajamba, kifestettem magam és bele bújtam a Törökországban vásárolt fehérneműbe. Tizenegy óra előtt nem sokkal már teljesen kész voltam.
-Mázlista a pasid.-jegyezte meg Mike.
-Miért?
-Mert övé a szíved.-mondta csalódottan.
-Igen.-mosolyogtam szelíden.-Köszönök mindent.
-Ugyan már. Bocs,ha kellemetlenséget okoztam.-megöleltem őt és elhagytam a szobáját. Viccesen nézhettem ki egy fürdő köntösbe, magassarkúba, kisminkelve tipegtem át a szobánkba.Reméltem,hogy a hercegem még nem alszik. Félve nyitottam be a szobába,de nem találtam ott senkit. Víz csobogást hallottam a fürdőből, így elhelyezkedtem az ágyon és vártam míg kilép az ajtón.

Tia rucija:

34.rész

Sziasztok! : )


Kicsit késő van már,de itt az új rész... kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá! : )


-Velem miért nem németül társalogsz?-bújt be mellém az ágyba.
-Hm...Hogy mi?-fordultam felé, álmosan.
-Hát, míg lent voltunk németül beszélgettünk,de ahogy elváltunk apuéktól rögtön angolra váltottál.
-Megszokás.-hunytam le a szemem.-Lent Fabi miatt beszéltem németül.
-Ez azt jelenti,hogy csak ha a családom társaságát élvezzük, akkor vagy hajlandó az ékes német nyelvet használni?!
-Igen, ha nem muszáj ne erőltessük.
-Pedig szerintem szépen beszélsz.
-Most miért fontos ez?-nyitottam ki újra a szemem.
-Mert az anyanyelvem.
-És? Te megtanulsz miattam magyarul?-fordítottam hátat neki.
-Az azért teljesen más.
-Miért lenne más?
-Mert neked nem az alapoktól kellene kezdened,csak bele kéne rázódnod.-húzott szorosan magához.
-Ne győzködj.Ha szeretném már akkor se menne.
-Aludj rá egyet.-puszilta meg a vállam.-Jó éjt hercegnőm.
-Jó éjt hercegem.
Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Az óra fél hetet se mutatott.
-Mond Christian.-suttogtam bele a készülékbe.
-Szükségem lesz ma rád. Minél előbb.
-Miért?Történt valami?
-Nem, még nem,de egy fontos vendéget várunk.
-Milyen fontos vendéget?-bújtam ki Seb karjaiból.
-Mindent el fogok mondani,de kérlek kezdj el készülődni, mert fél tízre a Londoni reptéren kell lenned.
-Hogy mi?-ültem fel az ágyban.-Nekem ma Sebastian családjára kell figyelnem.
-Jobb,ha ezt kivered a fejedből,mert egész napos program. Igyekezz!
-Már most utálom azt a vendéget.-mondtam morcosan és kikeltem az ágyból.
-Az élet nem habos torta. Mikor a többiek elindulnak a pályára te is elindulsz a reptérre.
-Szóval nyolcra legyek kész.
-Pontosan.
-Mit vegyek fel? Red Bull csapatruha vagy valami elegánsabb?
-Csinos legyél, a részleteket rád bízom.
-Akkor férfi.-léptem a szekrény elé.-Hívlak,ha kész vagyok.-mondtam,majd letettem.
Vettem egy gyors zuhanyt, ami egy kicsit segített a felébredésben. Sebi ébresztője 7re volt beállítva,így volt még 10percem a vallomásig. Reméltem,hogy nem fog nagyon megharagudni. Felöltöztem majd a tükör elé mentem sminkelni,mikor meghallottam a dallamos csengést. Néhány perc múlva már a fürdőszoba ajtajában állt a kis álomszuszék,
-Nem bírtál aludni?-sétált mögém.
-Bírtam volna,de sajnos egy éve megismertem egy Christian Horner nevű pasast.
-Mi van? Várj, még reggel van.
-Semmi.-fordultam felé.-Chris felhívott,hogy szüksége van rám, úgyhogy kezdjek el most készülődni.
-Aha.-vakarta meg a tarkóját.-És mikor érsz vissza?Ugye együtt ebédelünk,ahogy megbeszéltük?!
-Nem tudom meddig tart,de ígérem sietek majd.-nyomtam egy puszit az ajkaira.
-Amúgy kivel kell találkoznod?-indult meg kifelé az ajtón.
-Fogalmam sincs...De honnan tudtad,hogy nem irodai munkát kapok?
-Akkor kékbe lennél.-emlékeztettett a Red Bull fő színére.-És nem vacakolnál ennyit a sminkeléssel.
Igaza volt.Még fél órámba telt mire indulásra kész lettem.Felhívtam Christian, aki persze csak egy telefonszámot adott, bizonyos Natalie-ét. Szerencsére Natalietól már több információt kaptam. A világ valaha volt legsikeresebb olimpikonja látogat el hozzánk. Igen Michael Phelpsről van szó, állítólag egy szponzori egyezség miatt jön ide.A németem egy kicsit morcos volt,mikor elköszöntem, még egy mosolyt se engedett meg magának.
Izgatottan száltam be az autóba...Rögtön megjegyeztem magamnak,hogy azért a látszatra itt is adnak. Érdekes volt a 10 centis sarkakban vezetni,de hát csak megoldottam. Fél 10 előtt 7perccel futottam be a megbeszélt helyre. Michael is megjelent 15perccel később.
-Jó napot!-léptem elé magabiztosan és kezet is nyújtottam.-Cyntia Scheimia vagyok, engem küldtek a Red Bulltól.
-Hello, Michael Phelps.-rázott velem kezet. Hiába volt rajtam tisztességes magassarkú, még így is nagyjából 15centivel magasabb volt.-Kellemes meglepetés.-jegyezte meg.
-Mi?-kérdeztem kíváncsian.
-Egy kigyúrt gorillára számítottam,aki mindenki figyelmét felhívja magára.
-Ne becsülj alá.-vigyorogtam rá.
-Eszem ágában sincs. Nem úgy értettem,hogy te nem vagy szemre való, csak veled van esélyem meglógni a tömeg elől.-mentegetőzött.
-Értem. Ezek szerint nem keresed a reflektorfényt!
-Nem igazán.-mosolygott kedvesen.
-Akkor mondjuk, induljunk. Nehogy kiszúrjon valaki.-nevettem fel.
-Jó ötlet.
Aranyos volt,ahogy megpróbálta a lépteit az én lépéseimhez igazítani.
Ahogy észre vettem tetszett neki a járgány,így meg is engedtem, hogy vezessen. GPS úgyis volt az autóban. A visszafele út igen kellemesen telt, sokat viccelődött és határozottan élveztem a társaságát. A szállodába érve elintéztem a szobája papírjait, majd a kicsomagolás után a pálya felé vettük az irányt, háromnegyed 1re oda is értünk. Csak ekkor pillantottam a mobilomra, amin már több sms és hívás díszelgett Sebtől. Nem volt időm elolvasni őket,mert Natalie kiszúrt minket és leültetett ebédelni. Jó ideje beszélgettünk és egyáltalán nem éreztem tehernek a társaságát. Furcsa mód valamiért még vonzódtam is hozzá. Már ég vége volt a második szabadedzésnek is mikor a telefonom újra a kezembe került, Katlyn hívott.
-Igen?
-Szia. Csak szólni akartam,hogy ha kedves az életed,akkor kerüld most el Sebet.
-Nem értelek.Miért kerüljem?
-Együtt kellett volna ebédelnetek.-rikácsolta a telefonba.
-Jajj ne!-csaptam a homlokomra, teljesen kiment a fejemből.
-Hol vagy most?
-A Home-ban.
-Akkor nem mondom,hogy fuss,mert már az is késő.
-Miért?
-Fordulj meg!
Lassan hajtottam végre az utasítást, és megértettem miért mondta. Sebi jött be épp az ajtón és köszönés nélkül berohant hátra a telemetriai részlegbe. Két perccel később Katy is belépett az ajtón én pedig lefagyva ültem továbbra is az asztalnál.

Tia ruhája....

33/b rész

Halihó!

Itt a második rész : ) Annyira örültem a mai 4. helynek.. talán még soha nem örültem ennyire! Ericanak, új olvasómnak és Katimnak,drága barátnőmnek küldöm ezt a részt. : ) Próbálok majd írni a hét közben mert hétvégén biztos nem fogok! Puszií

Csütörtök reggel egy kicsit nehezen keltem fel...Borzasztóan fájt a fejem és még nem akartam felfogni,hogy újra indul az eszeveszett rohangálás,telefonálgatás.A ruháim közt válogattam,mikor megláttam Sebet előttem,fogkefével a szájában.

-Ma este érkeznek apuék.-totál fogkrémes volt.
-Azt hittem csak holnap késő délután jönnek.-néztem rá meglepetten.

-Úgy volt, de mivel Fabinak már vége a sulinak,így hamarabb is el tudtak indulni.
-Remek.-nyeltem egy nagyot és a ruháim felé fordultam.
-Most mi van?-fordított szembe magával.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.Még mindig kíváncsian nézett...-Semmi, csak fáj a fejem.

-Mondtam este,hogy ne a csokival akarj jóllakni...-puszilta meg a homlokom, amitől tiszta fogkrém lettem.

-Kösz.-töröltem le a habot a fejemről.- Nem kell okoskodni. Mindjárt reggelizek és jól leszek.

-Jól van,meg se szólaltam.-emelte fel a kezeit majd elkezdett nevetni.

-Ne nevess!- összecsavartam a kezemben lévő pólót és ráhúztam vele a fenekére.
-Szeretnél újra a zuhanyba kikötni?
-Úgyse mered...-felkapott a vállára és megindult velem a fürdőbe.
-Sebastian Vettel most azonnal tegyél le,mert különben nagyon megbánod!-mondtam határozottan, fejjel lefelé lógva.
-Húúha,nagyon félek!-nevetett fel.
-Jól is teszed.-kezdtem el ütni a fenekét, pár másodperc után ismét talajt éreztem a lábaim alatt..-Szerencséd, hogy nem tettél be a kabinba.-mutogattam a mutató ujjammal fenyegetően. Behajolt a kézmosó csaphoz és kiöblítette a száját.Hátat fordítottam neki és elindultam kifelé,mikor vízcseppeket éreztem meg a vállamon.-Ugye most nem fröcsköltél le?!
-Énnn? Dehogy!-nevetett fel.

-Mint az oviban.-sóhajtottam nagyot majd gyors felöltözés után elindultunk a reggelizni. 

A csapatban nagy volt az izgalom, mégis csak hazai futam... Rengeteg csapattag hozza ki a versenyre a családját és még inkább bizonyítani akarnak. A nap mondhatni átlagosan telt el is felejtettem,hogy este átesem a nagy találkozáson. Nem aggódtam miatta, valahogy nem tartottam az apukájától. Hétre értünk vissza a hotelbe. Rengeteg rajongó várt a két pilótára, Seb pedig készségesen dedikált...én addig gyorsan lezuhanyoztam,mire kész lettem már Ő is felért a szobánkba és az ágy végén ült.
-Ma még nem is csókoltalak meg.-húzott az ölébe.
-Hát...meg is vagyok sértve miatta.-sütöttem le a szemem.
-Akkor most bepótoljuk.-emelte meg az állam és egy édes csókot lehelt az ajkaimra.
-Ennyi?-pislogtam rá nagyokat. Több se kellett neki, eldőlt velem az ágyon és nagyjából 10percig meg se szólaltunk. Nem is tudtunk volna,hisz a szánkat másra használtuk.-Kíváncsi vagyok apukádra, de Fabira még inkább.-mosolyogtam rá.
-Hééé..nem lesz ő egy kicsit fiatal neked?
-Legalább ha megöregszem mondhatom,hogy van egy jó pasim. Mindenki engem fog irigyelni.
-Na jó...asszem ezt anyunak nem fogom elmesélni.

-Elég neki,hogy egy fiát elveszem, igaz? Nem mondott semmit,úgyhogy valahogy a lényegre tapinthattam. A hercegemnek egy telefon miatt el kellett menni, így nyugodtan öltöztem fel. Negyed kilencet beszéltünk meg a vacsi időpontjának,de mivel nyolckor már kész voltam lementem az étterembe. Alig foglaltam helyet egy kis srácot szúrtam ki, aki teljesen olyan volt, mint Sebastian csak sokkal kisebb.Néhány lépéssel lemaradva sétált mögötte Norbert és a kis szőkém. Akaratlanul is fülig érő mosoly ült ki az arcomra, és így vártam meg a Vettel családot. Mikor Sebi észrevett lehajolt az öccséhez, és gondolom megmutatta merre keressen engem. Egy perc múlva már Fabi állt előttem egy kis autóval a kezében.
-Szia, én Fabian vagyok!- köszöntött kedvesen.
-Szia én pedig Cyntia,de szólíts Tiának.-nyújtottam kezet.
-Te meg Fabinak, jó?
-Rendben, akkor szia Fabi! Nem ülsz le?-mutattam a mellettem lévő székre.
-De.Már nagyon éhes vagyok.Apuék mindjárt jönnek,csak ők nem akartak futni.-szinte alig, hogy kimondta megálltak előttem az előbb említettek.
-Szia édesem.-adott egy puszit a számra a kedvesem majd Norbert felé fordultunk.- Ő az apukám.
-Jó estét! Norbert Vettel.-nyújtott kezet.
-Cyntia Scheimia. Örülök a találkozásnak.-ráztam kezet, majd két puszit adtam az arcára.

-Nem túloztál.-nézett elismerően a fiára.
-ÉHES VAGYOK!- emelte meg a hangját Fabi. Nehogy már rá ne figyeljünk...
-Akkor rendeljünk.-ültem le mellé a székbe.
-Fabian nem szeretnél velem helyet cserélni?-emelte rám a tekintetét Vetti, amitől rögtön elmosolyodtam.

-Nem. Jó nekem itt.
-Azt gondoltam.-rázta meg a fejét.
Nagyon jó hangulatban telt az este, nehezen váltam el a legkisebb Vetteltől,de megbeszéltük,hogy holnap a nap nagy részét együtt töltjük.

-Nagyon kedvel az öcsém.-jegyezte meg Seb,mikor beléptünk a szobánkba.
-Én is kedvelem őt. Meg apukádat is.
-Örülök neki.-telepedett le az ágyra. -Gyere ide.-mutatott maga mellé. Bebújtam a karjaiba és csendben öleltük egymást. Jó volt végre nyugalomban lenni.

-Elmegyek zuhanyozni.-mondta fáradtan.
-Okés. Siess vissza.

33.rész

Sziasztok!


Mindjárt kezdődik a futam... HAJRÁ SEB!!! : )
Megpróbálok ma még1 részt hozni!

Letett az ágyra és elkezdett csikizni.
-Ne...SEB...NEEE!!!-kiáltoztam,miközben próbáltam kibújni a kezei alól. Abbahagyta a csikizést és lehajolt,hogy megcsókoljon.-De, akkor is megnéztem volna hogy bénáztok.-mondtam,mielőtt elért volna a számig.-megcsóválta a fejét és lehúzódott tőlem.
-Te akartad...-újra elkezdett csikizni,de én gyorsan befeszítettem a hasam,így nem fogott el rögtön a nevetés. -Jó, hát nekem is vannak más ötleteim.-mondta mikor észrevette a kis trükköm és felállt velem az ágyról majd megindult a fürdő felé. Néhány másodperc múlva már a zuhany alatt álltunk.
-Ne merészeld!-mondtam fenyegetően,mikor a csap fel nyúlt.
-Kiprovokáltad.-megnyitotta a csapot és felém tartotta.
-Megbánod!!!-kezdtem el vele harcolni. 5perc múlva már lehiggadva, csuron vizesen álltunk a zuhanykabinba.-Most jobb?-kérdeztem tettetett felháborodással.
-Határozottan.-húzott magához egészen közel. Felemelt,a lábaimat a dereka köré fontam és csókolózni kezdtünk. Lassan ereszkedett le velem a földre majd pár perc elteltével, elváltak egymástól az ajkaink.
-Nézd meg most,hogy nézünk ki.- a krémszínű ruhám teljesen a testemre tapadt és egy kicsit át is látszott, na nem annyira mint amennyire az ő fehér inge engedett rálátást a felsőtestére.
-Nekem, így is tetszel.-simította ki a vizes tincseket az arcomból.-fejcsóválva mosolyogtam rá.
-Jobb lesz ha átöltözünk,mert meg fogunk fázni.-leszálltam róla és kiléptem a kabinból. Nem jött rögtön utánam,így visszanéztem, ő még mindig a földön ült és az arcát a kezeibe temette.
-Mi van?Miért nem jössz ki innen?-guggoltam le mellé.
-Nem akarok felébredni.-elnevettem magam és odahajoltam,hogy megcsókoljam. A csók végén megharaptam a száját.-Auuu.-nyúlt a szájához ahogy elhúzódtam.
-Csak, hogy biztos légy benne,hogy nem álmodsz.-vigyorogtam rá gonoszul. Kiléptem a ruhámból,magam köré csavartam egy törölközőt és vissza sétáltam a hálóba. Az este további része már "csendben" zajlott. Másnap ismét 11 körül keltünk. Semmi kedvem nem volt  kikelni az ágyból,mert szakadt az eső. Szerencsére meg tudtam győzni Sebit,hogy ma tartsunk lustálkodós napot, így csak mikor éhesek voltunk akkor hagytuk el a szobát. Illetve a mai nap volt 2telefonos interjúja a kis németnek,de azok egyenként nagyjából 5 percig tartottak. Este moziba akartunk menni,de azt is elhalasztottuk. Egész nap egymás bújtuk... ez egy külső szemlélő számára biztos nagyon idegesítő lenne,de én a fellegekbe jártam. Csütörtökön egy kicsit előbb keltem,így megleptem a hercegemet egy reggelivel. Déltől kettőig Sebi edzett Tommival én pedig összepakoltam minden cuccom, valamint elküldtem Sarahnak a tegnapi interjúkat. Seb 5körül vitt ki a  reptérre.
-Biztos nem maradsz?
-Hidd el maradnék,de már nagyon rég nem láttam Mayát. -karoltam át a nyakát és megcsókoltam.
-Akkor csak egy hét múlva látlak?!-húzta el a száját.
-Gyere kicsit előbb Angliába, úgyis ott a gyár meg nálam is lehetünk.-bemondták,hogy a gépem hamarosan felszáll.
-De....-befogtam a száját.
-Megoldod. Majd hív,hogy döntöttél. Mennem kell.-csókoltam meg forrón. Felhívtam Mayát melyik hotelben fog megszállni. Az információ után én is ott vettem ki szobát,sőt úgy döntöttünk,hogy elég lesz kettőnknek egy. Fáradtan dőltem be az ágyba és már alig vártam a másnapot. Reggel izgatottan keltem fel, barátnőm érkezése miatt. Épp megreggeliztem mikor felszóltak a portáról, hogy Maya Koyzina feljönne. Nyitott ajtóval vártam és, ahogy megláttam rögtön a nyakába borultam.
-Áááá Tius!!!-sikította a nevem, miközben a szoba közepén ugráltunk.-Végre,hogy látlak....
A néhány perces sikítozás után, nyugodtan ültünk az ágyon és már felnőtt módjára beszélgettünk. Viccesnek találtam, hogy mindketten egy-egy világhírű sportolóval kezdtünk járni,közel egy időben.  Hát igen, Mayával még a középiskolás éveim alatt ismerkedtem meg, mindketten csere diákok voltunk Angliában. Én Magyarországról, ő pedig Finnországból. Gyorsan megtaláltuk a közös nevezőt, hasonló az ízlésünk a gondolkozásunk, olyan nekem mintha a testvérem lenne. Sajnos mivel dolgozni jött az ideje nagy részét a fényképező gép előtt töltötte...Vasárnap nehéz szívvel váltam el tőle,de megígértem neki,hogy a Forma1-es nyári szünetben meglátogatom őt. Seb végül kedd este jött Angliába,így túl sok időt nem töltöttünk együtt. Szerdán bementünk a gyárba és mivel a pálya 40percre volt az éjszakát már ott töltöttük.

32.rész

Heyhó!

Itt a várva várt randis rész. Remélem elnyeri majd a tetszésetek. Várom a véleményeket. Dóri barátnőmnek és Boginak tisztelgek első sorban ezzel a fejezettel. : )

(Tia szemszög)

Mikor megláttam Sebet az ajtóban, a lélegzetem is elállt. Mintha hirtelen 10 fokkal melegebb lett volna. Elképesztően szexi volt, felzselézett szőke haj, egy fehér ing...akár egy herceg.
-Wow...Gyönyörű vagy.- adott egy csókot a számra.
-Köszönöm.-pirultam el.-Remélem a vacsira is volt időd, és nem csak a ruhád kiválasztásával foglalkoztál...-csipkelődtem kicsit.
-Kételkedsz bennem?-segítette le rólam a kis kabátot és megindultunk az étkező felé.
-Nincs rá okom?-húztam tovább az agyát erre ő egy szenvedélyes csókot lopott.-Húúú, hát ezt nevezem én első randinak.-nevettem fel.
A konyhában égett a villany, így egy kicsit bevilágította a teret,de a hangulat világítást a gyertyák adták. Az asztalon egy csodaszép gerbera csokor és egy édes mackó várt.
-Nem felejtetted el?- néztem rá meghatottan. Odalépett mögém a hajamat elsöpörte a vállamról majd belepuszilt a nyakamba, amitől rögön kirázott a hideg.
-Nem, ahogy ezt sem.-csókolt újra bele a nyakamba.
-Ne csináld,mert nem fogok tudni ésszerűen gondolkodni.-fordultam szembe vele.
-Szerelemben, nem kell ésszerűen gondolkodni.-nézett mélyen a szemembe, a tekintete szinte perzselt.
-És mi szerelmesek vagyunk?-mosolyodtam el és beharaptam az alsó ajkam. Nem szólt semmit csak magához húzott és megcsókolt. Mikor elváltunk úgy éreztem,mintha nem is a Föld nevű bolygón élnénk. Csak Ő és Én léteztünk, MI minden gondot, minden terhet, minden aggodalmat, minden félelmemet elfelejtettem és ha a szemébe néztem ugyan ezt láttam.Nem ismertem még ezt az érzést és akkor már tudtam, szerelmes vagyok!!!
-Na hozhatom a vacsit?- mosolygott rám, magabiztosan.
-Alig várom!-kihúzta a székem, majd helyet foglaltam. Pár perc múlva visszatért hozzám, kezében a sushival.-Bevallom, azt hittem nem fog sikerülni,de ez nagyon jól néz ki.-mondtam,mikor letette elém a tányért.
-A legjobb a pályán, a legjobb a konyhában, a legjobb az ágyban. Kész főnyeremény vagyok.
-Ja és az lehagytad, hogy a legszerényebb.-forgattam meg látványosan a szemem.
-Így igaz.-nevetett fel. -Mit szeretnél inni? Hozzak bort, pezsgőt, üdítőt...
-Nem szeretem a bort.
-Az jó,mert én sem.
-A pezsgőt pedig csak energiaitallal iszom meg,de most az se kérek.
-Pedig hozok szívesen.-pattant fel az asztaltól.
-Inkább mentes vizet szeretnék.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Hozom.-futólépésben haladt a konyha felé.
-Ennyire, azért nem kell sietni, nyugi nem fogok elrohanni.-eszembe jutott Maya és,hogy el kell mondanom a korai indulásról szóló tervem.
Végre nekikezdtünk a vacsinak és nem csak jól nézett ki...nagyon finom is volt.
-Mostantól te fogsz főzni.-mondtam elismerően, az üres tányéromra pillantva.
-Nem, nem...legközelebb te mutatod meg mit tudsz.
-Rendben. De ezt nehéz lesz leköröznöm. Még a pálcikákat se felejtetted el.
-Na majd a desszert után nyilatkozz.
-Van desszert is?-kérdeztem meglepetten.
-Egyszer azt mondtad, neked a desszert a legfontosabb.
-Na akkor lássam azt a remekművet.
Nem akartam elhinni,hogy ezt mind ő csinálta...Tuti volt valami segítsége vagy valami csalafintaság van ebbe a vacsiban,mert ennyi ideje nem volt.
-Átülünk a kanapéra?-kérdezte,mikor elém tette az édességet.
-Persze.Jó ötlet.-kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén,majd belekóstoltam a tiramisuba. Annyira aranyos volt,még egy kis szívecskét is rajzolt a finomság tetejére.
-Na milyen?-érdeklődött a kis konyhatündér.
-Egy picit megborult a rum,de amúgy isteni. Ügyes vagy.-adtam egy elismerő csókot neki.-Látod?-mutattam neki az üres poharat, néhány perc elteltével.Kivette a kezemből és letette a kis asztalra. A távirányítóért nyúlt és halk zenét kapcsolt majd az ölébe ültetett, magával szembe. A lábaimat cirógatta és hosszasan fürkésztük egymást tekintetét.
-Mondanom kell valamit.-szakítottam meg a csendet.
-Neked mindig van valami amit mondanod kell.-harapott bele a vállamba.
-Akkor nem mondom...majd pénteken arra ébredsz,hogy nem vagyok melletted.-mondtam közömbösen.
-Hogy mi? El akarsz menni? -nézett rám értetlenül.
-Na mégis kíváncsi vagy?-kérdeztem gúnyosan, mire ő csak bólintott.-Pénteken Londonba jön egy barátnőm és megbeszéltük,hogy találkozunk.
-Muszáj ezen a héten? Nem érne rá később?
-Már két hónapja nem láttam és nagyon hiányzik.
-És én nem fogok hiányozni?-odabújtam hozzá és megcsókoltam a füle alatt. amitől egy halk sóhaj hagyta el a száját.
-Azt hittem megérted.-súgtam a fülébe.
-Megértem,csak azt hittem egész héten velem leszel.-mondta csalódottan.
-Hidd el, megunnál.-húzódtam hátrébb.
-Kétlem.-húzott vissza és egy hosszú csók csatába bonyolódtunk.
-Nekem is van valami, amit nem mondtam el.-megijedtem.-Jajj,nyugi nem olyan rossz.Nincs semmi baj.
-Akkor jó.Na mond?
-Hát,szóval...én megpróbáltam elkészíteni a sushit,de először leragadt a rizs, aztán meg túl kemény volt... A moszat lappal is voltak gondok egy idő után már nyúlt mint a takony...és nem hiszem,hogy azt szívesen megetted volna. Úgyhogy inkább rendeltem.-nézett rám bocsánatkérően, mire én felnevettem.
-Tudtam,hogy nem fog sikerülni. Tudtam,hogy valami nem stimmel,bár én először azt hittem hívtál valakit,hogy segítsen.
-Igazából hívtam is....-kíváncsian néztem rá.-Kimit,de neki se ment...Úgyhogy most egy időre nem akarok hosszabb időt a konyhába tölteni. Szerintem mindenkinek jobb is lesz így.
-Pedig megnéztem volna,hogy bénáztok.-vigyorogtam ördögien.
-Igen?!-felkelt velem és megindult az emeletre.
-Hová viszel?-kérdeztem nevetve.
-Aki mások szerencsétlenségén jót mulat vállalja a következményeket.
-Ááá...most meg fogsz büntetni?
-Meg bizony.-lépett be velem a hálóba.

Sebastian illetve egy kínai konyha remekműve....

Sushi

Tiramisu

31.rész

Sziasztok!


Hát meghoztam a részt a konyhai "akcióról".Remélem tetszik és ez után már tényleg a randi jön. Számítok a véleményekre.Puszií: )

Seb szemszög újra : )

Tia elment, úgyhogy a legjobb lesz,ha neki is látok a vacsinak. Kipakoltam mindent a pultra és neki láttam a desszert elkészítésének. Anyu azt mondta, nem nehéz elkészíteni a Tiramisut, ráadásul sütni sem kell,így az mellett döntöttem. Nem is lett volna semmi gond, ha pontosan leírják miből mennyit tegyek. Mi az, hogy egy kevés rum? Kinek mennyi a kevés...Körülbelül 1óra alatt kész is lettem vele,de a konyha már most úgy nézett ki mint egy csatatér. Nekikezdtem a sushinak,hát itt már az első lépésnél akadályba ütköztem. "Mi az, hogy sushi rizs? A hagyományos rizs nem is jó? Miért kell hétszer megmosnom? Ezek az ázsiaiak nem normálisak."  Hát elsőre nem sikerült, mert leragadt a rizs a lábos aljára. Második nekifutásra már nem ragadt le,de valahogy olyan keménynek tűnt. Áttértem a lazacra meg a kis rákokra. Szerencsére velük nem kellett sokat bíbelődnöm, csak megtisztítani ,illetve megfelelő méretre vágni. Mire végeztem a rizs is kihűlt állapotban volt, így kitette egy lapos tányérra és elővettem azokat a moszat lapokat. "Lehet mire a végére érek megutálom az egészet." Csíkokra vágtam majd megpróbáltam eloszlatni rajta a rizst,de nem igazán akart sikerülni. Kezdtem elveszteni a türelmem,mikor megszólalt a csengő. Megtöröltem a kezem és kibattyogtam az ajtóhoz.
-Szia haver!-rázott kezet velem Kimi.
-Szia, gyere be!-invitáltam beljebb.
-Tia merre van? Mit csináltok?
-Zürichben vásárol vagy valami olyasmit. Én épp a vacsit főzöm, te pedig pont jókor jöttél.
-Igen? Miért érzem azt, hogy valami hülyeségbe akarsz bevenni?
-Nem hülyeség.-léptünk be a konyhába.-Sushit csinálunk.-mondtam ki,mintha az olyan jó program lenne.
-Te csinálsz, én biztos nem.
-Ne már Kimi, ketten többre megyünk.
-Ja, és az ágyban is segítsek majd?-lépett a rizses tálhoz és undorodva turkált bele.
-Kösz nem kell, ott otthonosabban mozgom.
-Az jó hír,mert ezzel biztos nem nyűgözöd le Tiát.
-Akkor segítesz? Nemsokára haza ér és még csak a desszert van kész.
-Remek. Remélem az is ilyen undorító.-fintorgott tovább.
-Az egész jól sikerült.
-Ugye tudod,hogy ezért jössz nekem eggyel.
-Aha.-vigyorogtam rá diadalittasan.
-Töröld le a vigyort a képedről, én bármikor azt mondhatom, hogy megyek.
-Tudom.-vigyorogtam tovább, mert úgyse fog itt hagyni.
Újra neki láttam az előbb itt hagyott "remekműnek".Most se akart a norin(tengeri moszat lap) maradni. A lap pedig kezdett átmenni takony állagúba. Kimi eszméletlen jól szórakozott rajtam.
-Ha olyan ügyesnek gondolod magad próbáld meg.
-Hát nálad nem lehet nehéz ügyesebbnek lenni.
-Hajrá.-léptem hátrébb a pulttól.
Gyorsan kezet mosott és maga elé vett egy moszat lapot. Figyeltem hátha neki sikerül,de ő se járt nagyobb szerencsével. Körülbelül 15perc alatt, ketten megcsináltunk egyet, de mikor a feltekerés fázishoz értünk, kiderült, hogy valami bambusz izével kéne feltekerni.Hát nekem meg olyanom nem volt.
-Sebastian ez reménytelen.-nevetett fel Kimi. Már nem tudtam mit csinálni én is csak nevettem.
-És akkor most mi legyen?
-Szerintem rendelj.-adta az egyszerű választ. Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe...
-Mi van ha rájön?
-Mond meg neki, hogy nem akartad megmérgezni és higgye el, hogy jobban járt ezzel a megoldással.
Minden sushira emlékeztető nyomot eltüntettünk, bepakoltam a mosogató gépbe és megfogadva Kimi tanácsát rendeltem kaját. A finn barátom, megvárta míg kihozzák az ételt, majd távozott. Hétre beszéltük meg,hogy visszajön Tius, úgyhogy van még 2órám és 40percem elkészülni. Felmentem, kiválasztottam mit vegyek fel. Egy sötét farmer és egy fehér ing mellett döntöttem. Lezuhanyoztam, felzseléztem a hajam, hogy ha már randi akkor adjuk meg mindennek a módját. Felöltöztem, majd lementem megteríteni és valami romantikus hangulatot csinálni. Halk zene,gyertyák és ekkor jutott eszembe a virág...A francba,hogy elfelejtettem. Felhívtam Kimit, hátha lesz olyan kedves és elmegy helyettem egy virágoshoz.
-Mondjad Seb, megint mit basztál el?-hát igen,kicsit nyers,de arany szíve van.
-Szia! Nem rontottam el semmit, vagyis hát elfelejtettem virágot venni.
-Tépj a szomszéd kertjéből.
-Kimi az azért mégse olyan.
-És most mit vársz tőlem?
-Elmennél egy virágoshoz és hoznál nekem egy csokor gerberát.
-Persze...Macit is hozzak?-kérdezte ironikusan.
-Ja, jó ötlet. Légyszíves hozz mindkettőt.
-Te totál belezúgtál ebbe a lányba.-sóhajtozott lemondóan a telefonba.
-Ne irigykedj!
-Eszem ágába sincs. Na inkább megveszem neked azt a gazt.
-Gerberát, el ne felejtsd!
-Más nem jó?
-Nem, mert az a kedvenc virága. És ne mondj semmit, csak hozd. Csipkedd magad.
-Megáll az ész én teszek neked szívességet és még te dirigálsz. Nagyon sokba fog ez neked kerülni.
-Jól van,jól van...-adtam meg magam, majd bontottuk a vonalat.
Fél hét volt,mikor a Jégember befutott. Persze eljátszotta,hogy ő mekkora hős és én meg milyen béna vagyok,de nem is figyeltem oda rá...már csak Tia járt a fejembe. Eljött a hét óra...na persze Tia igazi hölgyhöz méltóan még nem érkezett meg. Hét óra 9perckor megszólalt a mobilom, ami azt jelentett,hogy mindjárt itt lesz. Vettem egy mély levegőt és lassan elindultam az ajtóhoz.

30.rész

Sziasztok!


Itt a várva várt rész...Leginkább a ház leírását olvashatjátok,illetve az első napot. : )
Kellemes hétvégét mindenkinek! Még majd jelentkezem...

Már sötétedett,de még így is ámulatba ejtett a hely szépsége. Egyik oldalt a hegy a másikon pedig egy gyönyörű tó. Mikor kiszálltam a kocsiból egy fehér két színtes házat láttam magam előtt.Már nagyon kellett pisilnem így nem néztem körbe rongyoltam be a házba..
-Merre van?-kiabáltam az előszobából Sebinek mikor észbe kaptam,hogy most járok itt először.
-Az első ajtó rögtön balra egy fürdő, és nem kell kiabálni itt vagyok mögötted.-csípett bele a derekamba. Mikor megkönnyebbülten kiléptem újra a folyosóra, ő épp az utolsó csomagokat hozta be az autóból.
-Ne ácsorogj itt..-tolt beljebb egy kicsit. -Ne félj nem fog egyik ajtó mögül se előugrani egy szörny. A cipőm kopogott a fa padlón,mikor elindultam a felfedező útra... Egy óriási térbe léptem be,ami takarta a nappalit,a konyhát és az étkezőt is egyben. Mindenhol fehér falak,amik csak úgy tátongtak az ürességtől,hiányoztak a képek vagy bármi ami érzelmeket vagy emlékeket idézhet fel egy emberben. Már értettem miért mondta,hogy nem annyira otthonos. Balra egy modern amerikai konyha, ami mindennel fel volt szerelve,de látszott rajta,hogy nem sokszor használták. A konyhával szemben,tehát a jobb oldalamon egy hatalmas fa étkezőasztal volt látható.Első gondolatom róla rögtön a nagy család volt,aztán,hogy egy nagy család alapításához mennyit kell fáradni,például ezen az asztalon...Szerintem Seb is örülne a sok kis lurkónak,na persze nem most,majd évek múlva. Tovább lépkedve,balra egy hosszú lépcső vezetett fel az emeletre illetve le az alagsorba.A tér többi részét a nappali tette ki, az is két részre bontva. Három barna kanapé,krémszínű párnákkal ölelt körbe egy alacsonyabb asztalt illetve a kandallót. A másik részen egy méretes TV illetve a hosszá tartozó hangfalak kapták a főszerepet, előtte egy színtén barna, bőr ülőgarnitúrával. Az asztal itt sem hiányzott, ha jól láttam valami nasis tál lehetett rajta. Gigászi üveg ajtók engettek ki a teraszra,ahol csak egy asztalt és három széket találtam. Feltűnt, hogy sehol nem találkoztam egy  vázával vagy növényekkel.
-Nos? Felnézünk?-lépett mellém Sebastian.
-Persze.-megfogta a kezem és a lépcső irányába kezdett el terelni. Az emeleten a hálószobák voltak,Seb rögtön a sajátjába húzott be.
-A többi,úgyse érdekes.-jegyezte meg és egy csókot lopott. A hálónak érdekes kialakítása volt. Először egy úgynevezett "előszobába" léptünk,ahol széles ablakok,krémszínű falak, (bár a rossz fény viszonyoknak köszönhetően először borzalmasan ronda zöldnek nézett ki) fotelek, egy kis kandalló,és egy rendetlen íróasztal fogadott.A szobából balra nyílt a háló,középen egy nagy francia ággyal,szembe vele egy nagyméretű plazma tv. Az ágy két oldalán egy egy éjjeli szekrény mellettük mindkét oldalon egy egy ajtó. Az egyik egy jókora gardrób volt, sötét barna tolóajtós szekrényekkel a bal oldalon, velük szembe pedig végig tükrök. A másik pedig egy impozáns fürdő.Mikor befejeztem a szobák szemügyre vételét,Sebastian már nem volt mellettem így elindultam a földszintre. Nem találtam sehol, egyszer csak hátulról felkapott és a frászt hozta rám,még a hideg is kirázott tőle.
-Csak nem megijedtél?-tett le a padlóra.
-Csak de, és ez egy gonosz húzás volt. Miért bújtál el?-fordultam felé.
-Nem bújtam el, bevittem a táskákat a mosókonyhába.
-Aha,és az merre van?
-Emlékszel az első fürdőre, rögtön balra? -bólintottam. -Na abból nyílik egy ajtó, és ott kap helyet a mosókonyha.
-Nem is vettem észre ott ajtót.
-Pedig ott van.-húzott magához egy csókra. Végre nyugalom vett körbe,sehol egy fotós,egy csapattag, egy média szereplő.
-Elhiszem. -mosolyogtam rá és egy újabb csókot váltottunk.
-Ideje vacsizni. Mit szeretnél enni,pizzát, kínait, thai kaját vagy esetleg valami németeset?-húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Maradjunk a pizzánál.-léptem ki a nagy nehezen a cipőmből, mert a bal kezemen lévő kötést akadályozott kicsit.-És te mikor főzöl nekem?
-Mikor főzzek?-indult meg a konyha felé, én pedig lassan utána.
-Holnap?
-Rendben. És mivel kápráztassalak el? Bármit kérhetsz, simán elkészítem.
-Hohó...hú de fent hordja valaki az orrát. Hát jó, akkor mondjuk legyen sushi.
-Jó azt talán nem olyan simán, de érted mindent. Nagyjából 40perc múlva kihozták a pizzákat, szép lassan elfogyasztottuk közben nevetgéltünk,beszélgettünk vagy csak egymást fürkésztük. Mikor befejeztük,elpakoltunk és felmentünk a hálóba. Épp ideje volt telefont nézni,mert már 14 nem fogadott hívás díszelgett a kijelzőjén.Öten voltak olyan okosak, hogy  az üzenetrögzítőt is megtanulták használni, így azokat meghallgattam. A többi valószínű nem olyan fontos, majd holnap visszahívom mind. Vettem egy forró zuhanyt, Sebi addig telefonon beszélt a családjával.Mikor kiléptem a fürdőből épp elköszönt.
-Este 10kor zaklatod az otthoniakat?-ültem mellé az ágyra.
-Megígértem nekik,hogy ma telefonálok.-fektetett végig az ágyon.Heves csókolózásba kezdtünk.
-Menj fürödni te is.-toltam el magamtól.
-De el fogsz aludni.
-Nem fogok, megígérem. Na persze mire kiért a fürdőből én már az igazak álmát aludtam,de megébredtem mikor bebújt mellém az ágyba. Átkarolt és együtt szuszogtunk tovább. Reggel az ölelésében ébredtem, megfordultam és még békésen szunyókált.
-Tudom, hogy nézel.-szólalt meg iszonyat mély hangon, de a szemét nem nyitotta ki. Felnevettem, mikor meghallottam. Közelebb húzott és egy puszit nyomott a homlokomra.-Még egy kicsit aludjunk.-kérlelt, mintha iskolába kéne mennie.
-Oké.-egyeztem bele, kis idő múlva újra elnyomott az álom. Mikor felkeltünk már 11körül járhatott. Együtt csináltunk reggelit, majd a tv előtt el is pusztítottuk. Seb elment bevásárolni az esti vacsihoz,külön megkért, hogy ne menjek vele. Nagyon izgatott volt már most,mi lesz vele este. Én addig bepakoltam a mosogatógépbe, elindítottam egy mosást, majd ki is teregettem. Mikor végeztem mindennel, a tegnapi telefonálókat hívtam vissza. Kiderült, hogy egy régi barátnőm, Maya péntektől hétfőig Londonban lesz.Már két hónapja nem láttam és borzasztóan hiányzik.Úgy terveztem, hogy egész héten itt leszek Svájcban, de a kis vigyorim csak megérti, hogy találkozni szeretnék vele. Mikor Sebastian hazaért finoman közölte, hogy jobb lenne, ha nem itthon készülődnék, mert akkor az nem is igazi randi. Nagyon beleélte magát a kis drágám, így hát nem rontottam el a terveit, gyors átöltözés után elindultam vissza Zürichbe. Vásárolgattam, beültem egy szépségszalonba, a fodrásznál kezdtem, nem engettem, hogy bármi drasztikus változást csináljon rajtam. Levágta a frufrum, ami már kicsit hosszabb volt a megszokottnál, illetve becsavarta a hajam. Nagyjából másfél órát töltöttem itt.Aztán átültem egy pedikűröshöz majd a manikűrös tett fel a pontot arra a bizonyos i-re. Szerencsére volt lehetőségem a szalonba átöltözni, így teljes harci díszben vártam a taximra.Már 6óra is elmúlt néhány perccel,mikor visszaindultam Walchwilbe. Az egy órás út végére már én is elkezdtem izgulni...Vajon mit alkotott a kis hercegem?!

Tia ruhája így nézett ki : )