33/b rész

Halihó!

Itt a második rész : ) Annyira örültem a mai 4. helynek.. talán még soha nem örültem ennyire! Ericanak, új olvasómnak és Katimnak,drága barátnőmnek küldöm ezt a részt. : ) Próbálok majd írni a hét közben mert hétvégén biztos nem fogok! Puszií

Csütörtök reggel egy kicsit nehezen keltem fel...Borzasztóan fájt a fejem és még nem akartam felfogni,hogy újra indul az eszeveszett rohangálás,telefonálgatás.A ruháim közt válogattam,mikor megláttam Sebet előttem,fogkefével a szájában.

-Ma este érkeznek apuék.-totál fogkrémes volt.
-Azt hittem csak holnap késő délután jönnek.-néztem rá meglepetten.

-Úgy volt, de mivel Fabinak már vége a sulinak,így hamarabb is el tudtak indulni.
-Remek.-nyeltem egy nagyot és a ruháim felé fordultam.
-Most mi van?-fordított szembe magával.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.Még mindig kíváncsian nézett...-Semmi, csak fáj a fejem.

-Mondtam este,hogy ne a csokival akarj jóllakni...-puszilta meg a homlokom, amitől tiszta fogkrém lettem.

-Kösz.-töröltem le a habot a fejemről.- Nem kell okoskodni. Mindjárt reggelizek és jól leszek.

-Jól van,meg se szólaltam.-emelte fel a kezeit majd elkezdett nevetni.

-Ne nevess!- összecsavartam a kezemben lévő pólót és ráhúztam vele a fenekére.
-Szeretnél újra a zuhanyba kikötni?
-Úgyse mered...-felkapott a vállára és megindult velem a fürdőbe.
-Sebastian Vettel most azonnal tegyél le,mert különben nagyon megbánod!-mondtam határozottan, fejjel lefelé lógva.
-Húúha,nagyon félek!-nevetett fel.
-Jól is teszed.-kezdtem el ütni a fenekét, pár másodperc után ismét talajt éreztem a lábaim alatt..-Szerencséd, hogy nem tettél be a kabinba.-mutogattam a mutató ujjammal fenyegetően. Behajolt a kézmosó csaphoz és kiöblítette a száját.Hátat fordítottam neki és elindultam kifelé,mikor vízcseppeket éreztem meg a vállamon.-Ugye most nem fröcsköltél le?!
-Énnn? Dehogy!-nevetett fel.

-Mint az oviban.-sóhajtottam nagyot majd gyors felöltözés után elindultunk a reggelizni. 

A csapatban nagy volt az izgalom, mégis csak hazai futam... Rengeteg csapattag hozza ki a versenyre a családját és még inkább bizonyítani akarnak. A nap mondhatni átlagosan telt el is felejtettem,hogy este átesem a nagy találkozáson. Nem aggódtam miatta, valahogy nem tartottam az apukájától. Hétre értünk vissza a hotelbe. Rengeteg rajongó várt a két pilótára, Seb pedig készségesen dedikált...én addig gyorsan lezuhanyoztam,mire kész lettem már Ő is felért a szobánkba és az ágy végén ült.
-Ma még nem is csókoltalak meg.-húzott az ölébe.
-Hát...meg is vagyok sértve miatta.-sütöttem le a szemem.
-Akkor most bepótoljuk.-emelte meg az állam és egy édes csókot lehelt az ajkaimra.
-Ennyi?-pislogtam rá nagyokat. Több se kellett neki, eldőlt velem az ágyon és nagyjából 10percig meg se szólaltunk. Nem is tudtunk volna,hisz a szánkat másra használtuk.-Kíváncsi vagyok apukádra, de Fabira még inkább.-mosolyogtam rá.
-Hééé..nem lesz ő egy kicsit fiatal neked?
-Legalább ha megöregszem mondhatom,hogy van egy jó pasim. Mindenki engem fog irigyelni.
-Na jó...asszem ezt anyunak nem fogom elmesélni.

-Elég neki,hogy egy fiát elveszem, igaz? Nem mondott semmit,úgyhogy valahogy a lényegre tapinthattam. A hercegemnek egy telefon miatt el kellett menni, így nyugodtan öltöztem fel. Negyed kilencet beszéltünk meg a vacsi időpontjának,de mivel nyolckor már kész voltam lementem az étterembe. Alig foglaltam helyet egy kis srácot szúrtam ki, aki teljesen olyan volt, mint Sebastian csak sokkal kisebb.Néhány lépéssel lemaradva sétált mögötte Norbert és a kis szőkém. Akaratlanul is fülig érő mosoly ült ki az arcomra, és így vártam meg a Vettel családot. Mikor Sebi észrevett lehajolt az öccséhez, és gondolom megmutatta merre keressen engem. Egy perc múlva már Fabi állt előttem egy kis autóval a kezében.
-Szia, én Fabian vagyok!- köszöntött kedvesen.
-Szia én pedig Cyntia,de szólíts Tiának.-nyújtottam kezet.
-Te meg Fabinak, jó?
-Rendben, akkor szia Fabi! Nem ülsz le?-mutattam a mellettem lévő székre.
-De.Már nagyon éhes vagyok.Apuék mindjárt jönnek,csak ők nem akartak futni.-szinte alig, hogy kimondta megálltak előttem az előbb említettek.
-Szia édesem.-adott egy puszit a számra a kedvesem majd Norbert felé fordultunk.- Ő az apukám.
-Jó estét! Norbert Vettel.-nyújtott kezet.
-Cyntia Scheimia. Örülök a találkozásnak.-ráztam kezet, majd két puszit adtam az arcára.

-Nem túloztál.-nézett elismerően a fiára.
-ÉHES VAGYOK!- emelte meg a hangját Fabi. Nehogy már rá ne figyeljünk...
-Akkor rendeljünk.-ültem le mellé a székbe.
-Fabian nem szeretnél velem helyet cserélni?-emelte rám a tekintetét Vetti, amitől rögtön elmosolyodtam.

-Nem. Jó nekem itt.
-Azt gondoltam.-rázta meg a fejét.
Nagyon jó hangulatban telt az este, nehezen váltam el a legkisebb Vetteltől,de megbeszéltük,hogy holnap a nap nagy részét együtt töltjük.

-Nagyon kedvel az öcsém.-jegyezte meg Seb,mikor beléptünk a szobánkba.
-Én is kedvelem őt. Meg apukádat is.
-Örülök neki.-telepedett le az ágyra. -Gyere ide.-mutatott maga mellé. Bebújtam a karjaiba és csendben öleltük egymást. Jó volt végre nyugalomban lenni.

-Elmegyek zuhanyozni.-mondta fáradtan.
-Okés. Siess vissza.