32.rész

Heyhó!

Itt a várva várt randis rész. Remélem elnyeri majd a tetszésetek. Várom a véleményeket. Dóri barátnőmnek és Boginak tisztelgek első sorban ezzel a fejezettel. : )

(Tia szemszög)

Mikor megláttam Sebet az ajtóban, a lélegzetem is elállt. Mintha hirtelen 10 fokkal melegebb lett volna. Elképesztően szexi volt, felzselézett szőke haj, egy fehér ing...akár egy herceg.
-Wow...Gyönyörű vagy.- adott egy csókot a számra.
-Köszönöm.-pirultam el.-Remélem a vacsira is volt időd, és nem csak a ruhád kiválasztásával foglalkoztál...-csipkelődtem kicsit.
-Kételkedsz bennem?-segítette le rólam a kis kabátot és megindultunk az étkező felé.
-Nincs rá okom?-húztam tovább az agyát erre ő egy szenvedélyes csókot lopott.-Húúú, hát ezt nevezem én első randinak.-nevettem fel.
A konyhában égett a villany, így egy kicsit bevilágította a teret,de a hangulat világítást a gyertyák adták. Az asztalon egy csodaszép gerbera csokor és egy édes mackó várt.
-Nem felejtetted el?- néztem rá meghatottan. Odalépett mögém a hajamat elsöpörte a vállamról majd belepuszilt a nyakamba, amitől rögön kirázott a hideg.
-Nem, ahogy ezt sem.-csókolt újra bele a nyakamba.
-Ne csináld,mert nem fogok tudni ésszerűen gondolkodni.-fordultam szembe vele.
-Szerelemben, nem kell ésszerűen gondolkodni.-nézett mélyen a szemembe, a tekintete szinte perzselt.
-És mi szerelmesek vagyunk?-mosolyodtam el és beharaptam az alsó ajkam. Nem szólt semmit csak magához húzott és megcsókolt. Mikor elváltunk úgy éreztem,mintha nem is a Föld nevű bolygón élnénk. Csak Ő és Én léteztünk, MI minden gondot, minden terhet, minden aggodalmat, minden félelmemet elfelejtettem és ha a szemébe néztem ugyan ezt láttam.Nem ismertem még ezt az érzést és akkor már tudtam, szerelmes vagyok!!!
-Na hozhatom a vacsit?- mosolygott rám, magabiztosan.
-Alig várom!-kihúzta a székem, majd helyet foglaltam. Pár perc múlva visszatért hozzám, kezében a sushival.-Bevallom, azt hittem nem fog sikerülni,de ez nagyon jól néz ki.-mondtam,mikor letette elém a tányért.
-A legjobb a pályán, a legjobb a konyhában, a legjobb az ágyban. Kész főnyeremény vagyok.
-Ja és az lehagytad, hogy a legszerényebb.-forgattam meg látványosan a szemem.
-Így igaz.-nevetett fel. -Mit szeretnél inni? Hozzak bort, pezsgőt, üdítőt...
-Nem szeretem a bort.
-Az jó,mert én sem.
-A pezsgőt pedig csak energiaitallal iszom meg,de most az se kérek.
-Pedig hozok szívesen.-pattant fel az asztaltól.
-Inkább mentes vizet szeretnék.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Hozom.-futólépésben haladt a konyha felé.
-Ennyire, azért nem kell sietni, nyugi nem fogok elrohanni.-eszembe jutott Maya és,hogy el kell mondanom a korai indulásról szóló tervem.
Végre nekikezdtünk a vacsinak és nem csak jól nézett ki...nagyon finom is volt.
-Mostantól te fogsz főzni.-mondtam elismerően, az üres tányéromra pillantva.
-Nem, nem...legközelebb te mutatod meg mit tudsz.
-Rendben. De ezt nehéz lesz leköröznöm. Még a pálcikákat se felejtetted el.
-Na majd a desszert után nyilatkozz.
-Van desszert is?-kérdeztem meglepetten.
-Egyszer azt mondtad, neked a desszert a legfontosabb.
-Na akkor lássam azt a remekművet.
Nem akartam elhinni,hogy ezt mind ő csinálta...Tuti volt valami segítsége vagy valami csalafintaság van ebbe a vacsiban,mert ennyi ideje nem volt.
-Átülünk a kanapéra?-kérdezte,mikor elém tette az édességet.
-Persze.Jó ötlet.-kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén,majd belekóstoltam a tiramisuba. Annyira aranyos volt,még egy kis szívecskét is rajzolt a finomság tetejére.
-Na milyen?-érdeklődött a kis konyhatündér.
-Egy picit megborult a rum,de amúgy isteni. Ügyes vagy.-adtam egy elismerő csókot neki.-Látod?-mutattam neki az üres poharat, néhány perc elteltével.Kivette a kezemből és letette a kis asztalra. A távirányítóért nyúlt és halk zenét kapcsolt majd az ölébe ültetett, magával szembe. A lábaimat cirógatta és hosszasan fürkésztük egymást tekintetét.
-Mondanom kell valamit.-szakítottam meg a csendet.
-Neked mindig van valami amit mondanod kell.-harapott bele a vállamba.
-Akkor nem mondom...majd pénteken arra ébredsz,hogy nem vagyok melletted.-mondtam közömbösen.
-Hogy mi? El akarsz menni? -nézett rám értetlenül.
-Na mégis kíváncsi vagy?-kérdeztem gúnyosan, mire ő csak bólintott.-Pénteken Londonba jön egy barátnőm és megbeszéltük,hogy találkozunk.
-Muszáj ezen a héten? Nem érne rá később?
-Már két hónapja nem láttam és nagyon hiányzik.
-És én nem fogok hiányozni?-odabújtam hozzá és megcsókoltam a füle alatt. amitől egy halk sóhaj hagyta el a száját.
-Azt hittem megérted.-súgtam a fülébe.
-Megértem,csak azt hittem egész héten velem leszel.-mondta csalódottan.
-Hidd el, megunnál.-húzódtam hátrébb.
-Kétlem.-húzott vissza és egy hosszú csók csatába bonyolódtunk.
-Nekem is van valami, amit nem mondtam el.-megijedtem.-Jajj,nyugi nem olyan rossz.Nincs semmi baj.
-Akkor jó.Na mond?
-Hát,szóval...én megpróbáltam elkészíteni a sushit,de először leragadt a rizs, aztán meg túl kemény volt... A moszat lappal is voltak gondok egy idő után már nyúlt mint a takony...és nem hiszem,hogy azt szívesen megetted volna. Úgyhogy inkább rendeltem.-nézett rám bocsánatkérően, mire én felnevettem.
-Tudtam,hogy nem fog sikerülni. Tudtam,hogy valami nem stimmel,bár én először azt hittem hívtál valakit,hogy segítsen.
-Igazából hívtam is....-kíváncsian néztem rá.-Kimit,de neki se ment...Úgyhogy most egy időre nem akarok hosszabb időt a konyhába tölteni. Szerintem mindenkinek jobb is lesz így.
-Pedig megnéztem volna,hogy bénáztok.-vigyorogtam ördögien.
-Igen?!-felkelt velem és megindult az emeletre.
-Hová viszel?-kérdeztem nevetve.
-Aki mások szerencsétlenségén jót mulat vállalja a következményeket.
-Ááá...most meg fogsz büntetni?
-Meg bizony.-lépett be velem a hálóba.

Sebastian illetve egy kínai konyha remekműve....

Sushi

Tiramisu