8.rész

-Nem vagy ma valami beszédes.-jegyezte meg Seb.

-Hm....jah csak gondolkozom.

-Min?

-Két nap múlva már Törökországban leszek,mint az asszisztensed vagyis mint a Red Bull mindenese.Néhány hónapja meg még kávéval rohangáltam egyik irodából a másikba.

-Ha így haladsz 1év múlva már Christian székében fogsz ülni...Vagy az enyémben.-viccelte el a dolgot.-Miért baj az,hogy végre jó dolgok történnek veled?-húzta fel a szemöldökét.

-Nem baj,de ennyi jó után akaratlanul is valami rossznak kell jönnie.

-Jajj ne butáskodj!-ölelte meg egy pillanatra.-Nézd ott van Katlyn.-mutatott egy nagyon elfoglaltnak látszó nálam valamivel alacsonyabb szőke hajú csinos nőre.

Katlyn intett,hogy menjünk utána,mi pedig szó nélkül elindultunk.Bementünk egy irodába,helyet foglaltunk és megvártuk míg befejezi a telefonálást.

-Ez vár rád is.-nyújtott kezet.-Katlyn Backer,Sebastian MÉG sajtósa.- akaratlanul is a hasára néztem.

-Cyntia Scheimia,Sebastian MÁR sajtósa?-ezen összemosolyogtunk.

-Sebastian a géped 3óra múlva indul,ha nem akarod lekésni jobb ha elindulsz.-fordult a nő SEbfelé.

-Értettem.-vigyázzba vágta magát.Vicces volt,azt hittem ilyet csak én csinálok.Kezdtem érteni Christian miért rám gondolt.

-Majd átküldöm emailbe a focival kapcsolatos információkat.Rendben?-Sebi csak bólintott. Hm..jót beszélgetnek.- gondoltam magamba.

-Én azt hittem csak 2nap múlva repülünk.-kezdtem el értetlenkedni, mikor leesett mit mondott az előbb Katy.

-Mi igen,de Sebnek még vissza kell mennie Svájcba és szerdán este már focizik.

-Akkor széphölgyek...Törökországban találkozunk.-hajolt meg előttünk Basi. Adott egy puszit még a fejemre és kisétált a szobából.

-Látom jól kijöttök.-csak bólintottam.-Egyet jól jegyezz meg. Jobban teszed ha kerülöd a Forma1-ben dolgozókat.Ne hagyd,hogy elcsábulj a csillogásnak,mert ez igazából egy kegyetlen világ.

Két nap múlva már arra eszméltem fel,hogy landolunk. Eszméletlen gyorsan telt el ez a 48óra.Folyton Katlyn "fenekében" lógtam. Próbáltam minél több dolgot megtanulni.

-Izgulsz?-kérdezte Kat.

-Ááá dehogy.-mondta rezzenéstelen arccal.-Persze,hogy izgulok.

-Nyugi,nem lesz semmi gond.Minden rendben lesz,és még most én is itt leszek...

Remélem.-mondtam magamban.Nem mertem bevallani,hogy nem szimplán izgulok egyenesen rettegek a hétvégétől, és most még csak szerda este van.Mi lesz velem szombaton? És vasárnap? Rosszul lettem, ha csak erre gondoltam.

A Bosphorus-ban volt a szállásunk...lélegzet elállítóan gyönyörű volt. Katlynnel kaptunk közös szobát, a 641-est.Hihetetlen volt. Jah és nem mellesleg Basi a 646-os szobában volt.Nem volt erőm semmihez,így csak írtam egy sms-t.Elküldtem a barátnőimnek és a családomnak majd aludtam is. Másnap 8-kor Katlyn ébresztett.Közölte,hogy egy óra múlva reggelizünk Sebbel és Tommival,egyeztetjük a mai programot aztán mi megyünk előkészíteni mindent.

Elmentem lezuhanyozni majd kihúztam a szemem feltettem 1kis szempilla spirált valamint ajak balzsamot és nem vacakoltam tovább.Katy közben beszólt,hogy ő lemegy foglal egy asztalt valamint telefonál párat.Néhány perc múlva kopogtattak az ajtón.Felvettem a fehérneműm valamint a fürdőköntösöm,azt hittem Katlyn jött vissza ezért így nyitottam ajtót.

-Igen...Mit hagytál itt?-kérdeztem már elcsukló hangon mikor megláttam ki áll az ajtóban.

-Jó reggelt.-köszönt Sebi vidáman, láthatóan nem jött zavarba, mikor meglátta mi van rajtam...sőt!-Zavarok?

-Őő...nem,csak azt hittem Katlyn hagyott itt valamit.-léptem2-t hátrébb,hogy mégse az ajtóban álljunk.-Gyere be.

-Kösz.Rég láttalak.-mondta lebigyeztett szájjal,majd elindult az ágy felé és egy cseppet sem zavartatta magát, helyet foglalt.

-Helyezd magad kényelembe.-mondtam kicsit gúnyosan.-Én addig felöltözök.Odaálltam a szekrény elé majd elkezdtem gondolkozni, mit is vegyek fel.?

-Fordulj el!-szóltam rá Basira.Pár pillanat múlva fancsali arccal de végrehajtotta az utasítást.

-Megfelel?

-Tökéletes.

Láttam, hogy farmer és egy Red Bullos pulcsi van rajta,így kivettem egy sötét csőfarmert és egy RB-s sötétkék pólót.Észrevettem,hogy leskelődik,de nem szóltam rá.

-Kösz, megfordulhatsz.-szóltam oda neki.

-Én köszönöm.-dobott egy huncut mosolyt majd felkelt az ágyról.

Felvettem egy fekete magassarkú cipőt,felkaptam a kabátom meg a táskám és indultunk is.

7.rész

Sziasztok!Hát mivel a Kis Szépszemű nyert ma ezért hoztam még egy részt!Pedig azt mondtam nem hozok!Szóval Alofun remélem elégedett vagy és remélem írtok véleményeket!=)



Reggel mikor felébredtem még mindig boldog voltam. Felvettem egy fekete fényes legginget, egy barack színű hosszított,félpántos testhez simuló felsővel valamint egy lapos fekete kis csizmát. Feldobtam egy természetes sminket, hosszú barna hullámos(bár valaki szerint göndör) derekamig érő hajamat kiengedtem.Két kis hullám csattal tűztem csak el az arcomból.A frufrum kivasaltam és elindultam a szemben lévő boltba.Mikor kiléptem a házból éreztem,hogy kicsit hideg van így visszamentem egy fekete bőr kabátért. Vettem rengeteg péksütit,amit csak megkívántam.Vittem gyümölcsöt és müzlit is,ha esetleg a kis szépszemű nem ehet sütikét.Mikor visszaértem épp egy álmos Sebastian jött velem szembe 1pólóban és egy bokszerben.Próbáltam nem nagyon nézni....
-Jó reggelt.-köszönt vidáman,mikor már kitudta nyitni a szemét.
-Jó reggelt.
-Velem álmodtál?-kérdezte huncutan mosolyogva,de én nem válaszoltam.-Velem álmodtál.-már nem kérdezte,kijelentette,majd büszkén kihúzta magát.-Jó mert én meg veled álmodtam.
-Óóó tényleg?Én meg azt mondom reggelizzünk.
-Rendben.-megindultunk a konyha felé.-Mondtam már,hogy gyönyörű vagy ma?
-Még nem.-húztam mosolyra a szám.
-Ó,nagy hiba.Akkor most mondom. Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.
-Na és izgulsz már?-nem értettem mire gondol.
-Miért kéne?
-Hát csak,mert két nap múlva indulunk Törökországba.
-Áá valóban.Még rengeteg dolgom lesz addig.
Befejeztük a reggelit,így én felálltam és elkezdtem összepakolni.Basit meg elküldtem felöltözni,mosakodni.15 perc múlva teljes harci díszben állt előttem.
-Én kész vagyok.Tőlem indulhatunk.-mondtam.
-Oké,akkor hozom a táskám.
5 perc múlva már az autópályán száguldoztunk.Mélyeket szívtam a levegőbe...eszméletlen jó volt az illata és a bezárt autóban még jobban érződött.
-Valami baj van?-kérdezte aggodalmasan és lassítani kezdett,mert akkor tűnt fel neki,hogy hasítunk az aszfalton.
-Nincs semmi baj!Miért?-nem értettem a kérdését.-Nem kell lassítanod.- ismét felvette az eredeti tempót.
-Csak mert olyan nagy levegőt veszel.-felnevettem,nem gondoltam,hogy ennyire feltűnő.-Mi az?-értetlenkedett tovább.
-Semmi,csak nagyon kellemes az illatod.-mondtam ki nemes egyszerűséggel.
-Tényleg,tetszik?
-Tényleg.Ja és köszi a tegnapi levelet.Jót mulattam rajta.Mary néni tudja,mikor kell jönni.-nevettem ismét.
-Az biztos.-nevetett már ő is.
Észre se vettem, de már a gyár parkolójába hajtottunk be. 3perc múlva már a recepciónál sétáltunk.

6.rész

És akkor megszólalt a csengő.Egyszerre sóhajtottunk fel mindketten.Hátrébb léptem és elindultam a hang irányába.
-Szervusz,kislányom.-szólalt meg a szomszédom az ajtóban.-Remélem,nem zavarok!
-Jó estét,Mary néni.Nem,nem tetszik zavarni.-pedig,ha tudná mennyire zavar.-Miben segíthetek?
-Hát csak egy fekete Mercedes áll az udvarotokba és még sosem láttam itt,ezért gondoltam átnézek,hogy még egyben vagy-e.
A kíváncsi vén banya.-mondtam magamban.
-Igen,minden rendben.Egy kedves barátom nálunk éjszakázik ma.-mosolyogtam rá kedvesen,pedig legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra.
-Jó éjt,Mary néni.-tessékeltem ki a házból.
-Jó éjt,bogaram.- becsuktam az ajtót és elindultam Seb irányába
-Mit akart a néni?-kérdezte kíváncsian.
-Megijedt a Mercitől.Azt hitte bántani fognak.
-És milyen jól gondolja.-nézett rám huncutan,egy játékos mosollyal az arcán.
-Talán azt el tudom majd viselni.-mentem én is bele a játékba.Elé léptem,rámosolyogtam,aztán láttam felcsillanni a vágyat a szemében.Ekkor megböktem és elindultam a hálók irányába.
-Megmutatom hol fogsz aludni.
-Rendben.-sóhajtott...egy kicsit csalódott volt,de elindult utánam a szobába.
-Megfelel?-mutattam körbe a vendégszobán.
-Tökéletes.-nem is nézett körbe,csak megállt az ajtóban és engem figyelt. Megfordultam és elindultam ki, de az ajtóba belé ütköztem.
-Kiengednél?!-néztem fel rá. A 168cm-em nem számított alacsonynak,de neki kb. az orráig érhettem.
-Biztos,hogy azt szeretnéd?-felemelte a fejem,hogy a szemébe nézzek,de én nem vártam addig.
-Biztos.-vágtam rá.Tudtam,hogy nem jó,ha rögtön egymásba gabajodunk.Arrébb lépett,így már elfértem mellette,de azért adtam egy puszit az arcára,közel a szájához amitől elmosolyodott.
-Szükséged van valamire?
-Már nem.-szólt vissza,mint aki a mennyekben járna.
-Ha mégis ,akkor a szobám a tiéd mellett van.A fürdő pedig a folyosó végén.-nem voltam biztos benne,hogy a szobámról való információt meg kellett adnom.
Lementem a konyhába kivettem a fagyóból egy doboz fagyit és visszamentem a szobámba.Nem tudtam másra gondolni csak azokra a gyönyörű szemekre,arra az imádnivaló mosolyra és az ajkaira,amit még mindig kívántam.Nem akartam még lezuhanyozni,mert érezni akartam az illatát magamon. Hallottam,hogy ő már végzett a zuhanyzással,így erőt vettem magamon és elindultam fürdeni.Beléptem a fürdőbe,és mintha a mennyben jártam volna.Éreztem a tusfürdő illatát,ami átjárta az egész testem.Néhány percig csak álltam,aztán észrevettem egy levelet a tükör előtti mosdó pultján.

"Köszönöm a mai napot. Köszönöm az őszinteséged.
Ja és már most utálom a szomszédod."
Csók: Seb

Ezen nevetnem kellett,de annyira igaza volt.

5/b.rész

Mikor kiértem az étterem elé,Seb már a kocsi előtt állt és várt.Kinyitotta az autó ajtaját megvárta míg beülök és rám csukta.Beszállt mellém és már indultunk is.
-Melyik szállodába leszel?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Még nem tudom.Nem foglaltam szobát sehol.-meglepett.-Elegem van a szállodákból,az egyedüllétből. De miért kérded?
-Hát csak, mert ha gondolod és a barátnőd se bánja,akkor alhatsz nálam.-egy kicsit zavarba jöttem mikor kimondtam.
-Most megleptél.-láttam,ahogy felcsillant a szeme.
-Csak egy ötlet volt.-mondtam közömbösen.
-Nekem nagyon tetszik ez az ötlet.-egymásra mosolyogtunk.
-És a barátnőd nem lesz mérges?
-A barátnőm?Milyen barátnőm?Hannára gondolsz?
-Igen...hát ti nem vagytok...
-Nem,nem vagyunk együtt.Már 4 hónapja szabad vagyok.
Láttam,hogy rám néz,de nem mertem a szemébe nézni,mert féltem,hogy nem bírok magammal. Be kellett látnom, teljesen elvarázsolt.
-Értem.Hát akkor nincs akadály.-mosolyogtam rá magabiztosan.
-És a barátnőid?Azt mondtad velük laksz.
-Igen,de ma egyikük se alszik otthon. Itt akkor fordulj jobbra.-mondtam pár perc múlva.
-Rendben.
Láttam,hogy gondolkozik valamin,így inkább nem szóltam egy szót sem.Nem volt kínos a csend,mindketten emésztettük az eddig hallottakat.
-Itt balra,az utca végén jobbra és szint rögtön balra.-nem szólt semmit csak követte az utasítást.-Aztán az utca végén megint balra és a fehér kerítéses ház lesz az.
-Oké. Ez?
-Igen.Megjöttünk.-kinyitottam a kaput,hogy be tudjon állni az autóval.Megvártam míg leállítja a motort,kiszáll kiveszi a táskáját,majd elindultunk befelé.
-Húú...hát nagyon kellemes...otthonos.-nézett körbe Basi.
-Köszönjük.-elégedetten mosolyogtam rá.
-Nekem is ez hiányzik.-forgott egyet a nappaliban.
-Mi?Egy nappali?-kérdeztem csipkelődve.
-Nem,egy női kéz nyoma.-mondta ki egy sóhajjal.
-Jajj,te szegény!Ne mond nekem,hogy nem jut minden ujjadra 50 lány.-csipkelődtem tovább.
-De nem olyan lányok,akik otthont tudnának varázsolni.
-Miért ő milyen?
-Hát...ő egy olyan lány,aki őszinte,talpraesett,vicces,okos,akibe érzek valami különlegeset,és nem rossz pont ha csinos.
-Pff...és te ismersz ilyen lányt?-eddig észre se vettem,hogy míg beszélt egyre közelebb lépet hozzám.
-Hát véletlen épp most ismertem meg egy ilyen lányt.-ismét közelebb lépett már szinte éreztem a leheletét az arcomon.
-Véletlen...-suttogtam,mert már nem jött ki hang a torkomon.
-Az.-súgta ő is oda és még közelebb lépett. Már csak a száját tudtam nézni,a szájt amit annyira kívántam.Érezni akartam az ajkait az ajkaimon,beleharapni abba a gyönyörű szájba. És akkor....

5.rész

Cyntia Scheimia vagyok,20éves múltam május elején.Apám német származású,anyám magyar-olasz és én Magyarországon nőttem fel.
-Akkor beszélsz németül?!-csillant fel a szeme.
-Igen beszélek,de nem a szüleimnek köszönhetően. Nem ismerem apukám,anyámat pedig 12 évig nem is láttam...mondjuk utána se sokat.-láttam a döbbenetet az arcán de csak folytattam.-A nagymamám nevelt fel engem és a nővéremet,Reginát is. Mindennél jobban szeretem őket. Regi a világ legjobb testvére.Soha,egyetlen egyszer sem vitáztunk,mert tudtuk,hogy mi csak egymásra támaszkodhatunk.-megsimította a kezem, amin elmosolyodtam.-Mindig, mindenben segítettük egymást,részben neki köszönhetem azt is,hogy most itt vagyok.Minden álmom az volt,hogy egyszer sport riporter legyek vagy Forma1-es szakkommentátor,de sajnos ahhoz rossz nembe születtem.-húztam el a szám. Két barátnőmmel lakom együtt,Melody és Jessica,nagyon a szívemhez nőttek.Nincs háziállatom.Kedvenc virágom talán a nagyfejűke.
-Hogy mi?-kérdezte nevetve.
-Gerbera.
-Értem.
ŐŐő mi van még...megszállott fotómániás vagyok.Álom autó egy fehér Range Rover pink dísz tárcsákkal.-ahogy kimondtam mosolyra szaladt a szája.-Ahová mindenképpen szeretnék eljutni az Amerika.Szeretem a nyüzsgést,pörgést. Imádom a desszerteket...legszívesebben mindig desszerttel kezdenék.
-Igen ezt már tudom.-nevetett fel.
-Igen..-pirultam bele..Hát mit is mondjak még...
-Pasik?-kérdezte egy féloldalas mosollyal.
-Hát..az most nincs.Soha nem voltam még szerelmes.
-Hogy mi?-kerekedett el a szeme.
-Most mi a megdöbbentő,hogy nincs pasim vagy,hogy még nem voltam szerelmes?
-Hát őszintén szólva...reméltem,hogy nincs barátod.De az meglepett,hogy nem voltál még szerelmes.
-Hát,ami nem megy,azt nem kell erőltetni.
-Lehet csak rossz férfiakkal hozott össze a sors.-belenézett a szemembe és ismét egy huncut mosoly jelent meg az arcán.
-Lehet.-mosolyodtam el én is.
Beszélgettünk,mesélt magáról, a családjáról, a Forma1-ről,a terveiről közben már befejeztük rég az ebédet,de egyikünknek se tűnt fel,hogy már 4órája ülünk az étterembe.Kezdett besötétedni.
-Mennünk kéne.-hívtam fel a figyelmet az időre.
-Igen tudom.-mondta kicsit szomorúan.-Csak olyan jól éreztem magam.
-Még kimegyek a mosdóba és mehetünk.Oké?
-Rendben addig én rendezem a számlát és telefonálok is egyet.Kint megvárlak.
-Oks.Köszi!

4.rész

-Azt hittem már nem is jössz.-lépett elém Seb és kinyitotta a Mercedes ajtaját.
-Nincs olyan szerencséd.-mondtam egy hatalmas vigyorral majd beültem az autóba.-Hová megyünk?-nem tudtam abbahagyni a vigyorgást ahogy Sebi sem.
-Ebédelni!?-rám nézett a szeme sarkából,majd egy huncut mosolyt villantott,amitől én szinte teljesen elolvadtam.Néhány perc múlva már az autópályán száguldoztunk.Nem félt gyorsan vezetni,teljesen biztos volt magában.Nem csoda hisz a királykategoriában is a legjobbak közt van,ha nem a legjobb.
-Sietsz valahova vagy csak gyorsan meg akarsz szabadulni tőlem?-kacérkodtam vele hisz jól tudtam,hogy neki ez normális tempó.
-Jajj,ne haragudj!Megszokás.-majd lassítani kezdett.-Azt hittem élvezed a sebességet.
-Persze,hogy élvezem.Csak húzom az agyad.-nevettem fel.-Melletted nem félek.-mondtam ezt már komolyan.-Vagy kéne?-újra előbújt belőlem a kisördög,de itt már ő is érezte,hogy csak viccelek.
-Ennek örülök.Sokat fogunk mi még együtt autókázni.
-Hát, igazad van.Biztos húzós lesz a munka.-adtam az ártatlant.
-Én nem csak arra gondoltam.-mindkettőnk arcára mosoly ült.Mire reagálhattam volna megállt az autó. Basi kiszállt, majd kisegített engem is.
Nem csak helyes,vicces még udvarias is.-konstatáltam magamban.Túl tökéletes.
Besétáltunk a Pluogh-ba ami gyönyörű volt.Még soha nem jártam ott,de úgy tűnt Seb nem most jár itt először.Kért egy nem dohányzó asztalt két főre.Odakísértek a helyünkre,a kezünkbe nyomtak 1-1 étlapot,megkérdezték mit kérünk inni,majd kettesbe hagytak.A szám elé húztam az étlapot és elkezdtem kuncogni.
-Most mi van?-értetlenkedett Seb.
-Semmi.Csak honnan tudtad,hogy nem dohányzom?
-Hát először is,ha dohányoznál nem lenne ilyen gyönyörű a mosolyod.-erre újra elmosolyodtam.Másodszor nem lenne ilyen fantasztikus az illatod illetve egyszer se gyújtottál rá mióta együtt vagyunk.Mellékesen,kikötöttem Christiannak,hogy csak olyan valaki jöhet szóba aki nem dohányzik.
-Rájöttem.Te zavarba akarsz hozni!
-Én csak az igazat mondom.-felemelte a kezét és olyan édesen mosolygott rám....jajjj
-Hát ha tényleg így gondolod,akkor köszönöm.
-Választottal már?-nem sürgetett,tényleg kíváncsi volt a nagy étvágyamra.
-Igen.-láttam ahogy felcsillan a szeme.Narancsos-diós csokitortát kérek. És te?
-Most komolyan sütizni akarsz?-kérdezte meglepetten. Vagy most te akarsz minél gyorsabban túlesni rajta?-kérdezte csalódottan.
-Jajj,dehogy! Csak úgy megkívántam a sütit és nem tudom mennyi időd van rám.
-Annyi időm van rád amennyit csak szeretnél.
-De én nem akarlak feltartani.
-Ne mondj ilyen butaságot.Nem tartasz fel.
-De ha úgy kell itt hagynom ezt a remek éttermet,hogy nem is ettem a desszertből,akkor nagyon csalódott leszek.Az a te lelkiismereteden szárad!
-Most komolyan,miért mennénk el desszert előtt?
-Nem tudom...valami közbejön.Felhívnak telefonon vagy tudom is én.-húztam el a számat.
Mélyen belenézett a szemembe,majd kikapcsolta a mobilját.
Mondtam,hogy a tiéd vagyok.-mosolyra húzódott a szánk.-Most már rendelsz valami normálisat is?Kíváncsi vagyok arra a nagy étvágyra...
-Igen.-vágtam rá,szinte még be se fejezte a mondatát.
-Akkor jó.Kezdtem tényleg azt hinni,hogy menekülsz.De megnyugodtam.
Felvehetem a rendelést?-kérdezte udvariasan egy fiatal férfi,aki közben le se vette rólam a szemét. Láthatólag ez Sebastiannak nem tetszett,ezért gyorsan leadta információkat,majd odafordult hozzám.
-Mesélj magadról.
-Mit meséljek?Mire vagy kíváncsi?
-Bármit vagyis mindent.Rád.-mondta mosolyogva majd lassacskán megérkezett az ebédünk is.
Hát rendben.-azzal bele is kezdtem a monológomba.

3.rész

Hát jól tudtam...nem is telt el 5másodperc.épphogy csak kiléptem az irodából,Christian már kiabált is utánam.
-Álljon csak meg ifjú hölgy.Nem gondolod,hogy magyarázattal tartozol?-úgy kérdezte,mint aki nem ért semmit.De hát,hogy is értené,hisz ő is férfiból van,de mivel a főnököm a főnököm visszafordultam.
-Nem,nem gondolom.Megegyeztünk,ha nem tetszik,nem kell vele dolgoznom.
-Hát nekem nem úgy jött le,hogy nem tetszik.-csipkelődött velem.
-Jól van gúnyolódj csak.-mondtam sértődötten.-Semmit nem kérdezett.Végignézett rajtam,majd közölte,hogy megfelel.Én dolgozni jöttem ide és nem pilótákat szórakoztatni.-ezen elkezdett nevetni.-Jól van,most meg nevess ki!-megfordultam és újra elindultam,de elkapta a karom.
-Rendben befejeztem a nevetést,csak ez az egész annyira vicces.
-Vicces!?-háborodtam fel.-Hát én cseppet sem találom viccesnek.
-Majd annak fogod,ha már mindent érteni fogsz.Sebastian azért mondta,hogy neki megfelelsz,mert megbízik bennem. Ha beszélt is volna veled 15percet,akkor se tud meg rólad többet,mint amit én mondtam neki.-megállt,hagyta,hogy feldolgozzam hallottakat. Bólintottam és ismét mosolyra húzódott a szám.
-Szegény!Akkor most jól bemutatkoztam,-mondtam egy keserű mosoly kíséretében.
-Hát igen!De nyugi,azt is elmondtam neki,hogy eléggé temperamentumos vagy.Na gyere menjünk vissza,oké?-mondta biztatóan mosolyogva.
-Rendben.-egy kicsit szégyelltem magam,ezért amikor visszaértünk a szobába rögtön elnézést kértem.
-Ne haragudj!-mondtam ki egy szelíd mosollyal.
-Semmi gond!Megértem,nem lehet könnyű nőként.-viszonozta a mosolyt,majd ismét azt vettem észre,hogy elmerülök azokba a gyönyörű szemekbe.Pár percig csak álltunk és egymáss szemét fürkésztük,mikor Chris megunta és köhögött kettőt.
-Seb,ebédeltél már?-kérdezte,megtörve ezzel a csendet.
-Nem,még nem,de kezdek éhes lenni.
-Remek,akkor velem tartasz?
-Persze.Esetleg te Cyntia?-kérdezte kicsit félve.Christian felnevetett,majd csak ennyit mondott:
Tií bárhol,bármikor,bármennyit képes enni.
Elmosolyodtam,mert igaz volt.Christiant is ennek köszönhetően ismertem meg és valamilyen szinten ennek köszönhettem az állásomat is.
-Akkor?-kérdezte Basi már kicsit nagyobb önbizalommal.
-Örömmel.Hozom a cuccom.-majd egy fülig érő mosollyal távoztam.
Pár perc múlva ismét a Még főnököm irodája előtt álltam.Vártam mikor indulhatunk.Amikor már meguntam(alig telt el 3perc:P) bekopogtam.
-Igen,szabad.-szólt ki Christian.
-Megyünk?-léptem beljebb.Sebastian nem láttam sehol.Megijedtem,azt hittem mégse akar velem ebédelni.
-Jajj elfelejtettelek felhívni.Na mindegy,akkor most mondom.Nem tudok veletek menni,mert tárgyalnom kell.Viszont Seb már lent vár a parkolóba.
-Ő,oké.Akkor ebéd után jövök.-megkönnyebültem,hogy nem Sebi akar lerázzni.
-Emlékeztetlek,hogy mostmár Sebastiannak tartozol elsősorban elszámolással.
-Értettem.-kihúztam magam mint egy katona,ezen ő csak mosolygott.
-Késésben vagy!-hívta fel a figyelmem.
-ÓÓÓ igen,tényleg.Akkor szia!
-Tia várj!-szólt utánam.
-Igen?
-Ugye...szóval,ugye neked nincs barátod?-kérdezte félve az én magabiztos főnököm,vagy már nem tudom mim.
-Mármint pasim?-kérdeztem vissza meglepetten.Erre ő csak bólintott.-Hát az nincs.
-Akkor jó.-egy kis vigyort féltem felfedezni az orra alatt.
-Miért?-kíváncsiskodtam.
-Semmiség.Szia!
-Szia.-rácsuktam az ajtót és szinte futva indultam a parkolóba.Míg leértem egyfolytában ez járt a fejembe: "Lerázott!Vajon ez miért volt fontos?Csak nem?"-Nem,ezt felejtsd el most azonnal!-szóltam magamra

2.rész

Az irodámban "ücsörögtem" 6 másik hölgy társammal,mikor megcsörrent a telefonom.Vártam a 3.csörgésig(nehogy már azt higgyék, nincs semmi dolgom) majd felvettem.
-Igen.Hallgatlak.-kissé elnyújtottam a szavakat.
-Szia. 2perc múlva legyél az irodámban.
-Értettem!-vigyázzba vágtam magam,bár ő ezt nem láthatta,viszont a lányok jót mulattak rajtam.
Elindultam. Jess az egyik barátnőm még odaszólt mielőtt kiléptem volna a szobából.
-Héé kislány,ha nem tetszik a szépszemű,ajánlj be engem...-felkuncogtam majd visszakiabáltam...
-NE is álmodj róla!!!-Jessel mindig Sebről ábrándoztunk,ezért is volt furcsa,hogy Christian rám gondolt,hisz ezzel ő is tisztában volt.
Egy perc múlva már Christian ajtója előtt topogtam.Bevallom izgultam... nem kicsit,nagyon. Beléptem az irodába és a szememmel rögtön Sebit kerestem,de nem láttam sehol. Csalódott voltam és ezt a nagyfőnök is látta rajtam.
-Nyugi,mindjárt itt lesz.-nyugtatgatott,de azért jót szórakozott rajtam.-Foglalj helyet.
-Értem.Köszönöm.-egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Kérsz valamit?-kérdezte kedvesen.
-Őőő...egy kakaó jól esne.-tudtam,hogy nincs a gyárba kakaó. Miért is lenne,hisz nem vagyunk gyerekek,de húzni akartam az agyát.
-Most komolyan kakaót szeretnél?-megrázta a fejét.
-Jó akkor egy RedBull is megteszi.-vigyorogtam rá, mint aki elérte amit akart.
-Tessék.-letette elém és kinyitotta.
-Ment volna egyedül is.-kötekedtem.-De azért köszi!
-Hogy neked semmi nem jó!-színpadiasan felsóhajtott. Tudta,hogy direkt csinálom,így belement a játékba. Ismét csörgött a telefonja,de csak rövid ideig beszélt és letette.
-Felkészültél? Három perc és Sebastian belép azon az ajtón.-a gyomrom görcsbe rándult,de az ő hangjában is izgatottságot véltem felfedezni.
Épp letelt a három perc mikor nyílt az ajtó.
-Pontos.-mondta mosolyogva Christian.
-Mint mindig.-válaszolt Seb. Kezet fogtak,majd odafordult hozzám.
Felálltam a székből,kinyújtottam felé a kezem és bemutatkoztam.
-Szia,Cyntia Scheimia vagyok.-nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról és ahogy a szemébe néztem megszűnt a görcs.-Basszus,mint a gyémánt.-mondtam ki magyarul,hangosan mikor a szemébe néztem.Szerencsére nem értettek egy szót sem.
-Szia,Sebastian Vettel.-nyújtott ő is kezet. A mosolya őszintének tűnt.-Ne haragudj,nem értettem,amit az előbb mondtál.Megismételnéd?
-Ááá semmiség...csak az irodába hagytam a telefonom.
-Ezt?-szólalt meg Christian mögöttünk,majd rámutatott az asztalon lévő mobilra.-Látom,jól kijöttök majd,úgyhogy itt hagylak titeket,hogy ismerkedjetek.
-Nem szükséges.Nekem megfelel a kisasszony.-mondta Seb.
-Nekem viszont nem.-sértődötten vonultam ki az irodából.Rohantam,mert tudtam,hogy 5másodperc és Christian utánam szól.

1.rész

-Igen, Cyntia Scheimia.-kaptam fel elsőre a telefont.
-Jól fizető, egy cseppet se unalmas munkát ajánlok, egy kedves, vicces, fiatal főnökkel.Rengeteg életre szóló élménnyel, utazással. Na mit szólsz?
-Neked is szia Christian.-mondtam két ásítás közt. -Te komolyan azt gondolod, hogy éjjel 2 órakor kell ezt megbeszélnünk?
-Ne haragudj, csak....
-Csak most volt rám időd...Tudom.-szakítottam félbe.
-Szóval, mit mondasz?
-Holnap megbeszéljük.Oké?Aludj jól Christian.
-Ohhké. Te is Tii.-hallottam a csalódottságot a hangjában,de különösebben nem érdekelt. Kinyomtam,majd azzal a lendülettel vágódtam is vissza az ágyba a telóm pedig a szoba valamely sarkába.
Reggel egy kicsit elaludtam,mert a mobilom nem ébresztett. Hogy is ébresztett volna,mikor darabokba találtam rá a szobám jobb sarkában.
Erről le kell szoknom.-dünnyögtem magamnak. Gyorsan lezuhanyoztam.Belebújtam egy sötét cső farmerbe felvettem egy pink toppot, rá egy fekete Red Bull-os inget amit megkötöttem a mellem alatt,így épp csak látszott a logó.Feltettem egy laza,természetes sminket és már indultam is. Mikor beértem a gyárba büszkén pillantottam az órámra ami 8:03-at mutatott mutatott. Igaz a munka időm hivatalosan 8-kor kezdődött,de aki ismer az tudja jól,hogy az órám mindig 5perccel előre van állítva.
-Jó reggelt,Alice!-köszöntöttem vidáman a recepción ülő lányt.
-Jó reggelt,Tia.-mosolygott vissza. -Christian hívat; mi rosszat csináltál?-kérdezte egy huncut mosollyal az arcán.
-Tudtommal MÉG semmit.-kihangsúlyoztam a még szót,majd mosolyogva elindultam a nagyfőnök irodájába. Mikor odaértem kopogtam,majd halkan benyitottam. Chris épp telefonált,ezért csak leültem vele szembe az asztalához. Pár perc múlva befejezte a beszélgetést és odafordult hozzám.
-Jó reggelt,Tia. Megkínálhatlak valamivel? Gondolkoztál a tegnapi vagyis mai ajánlaton?
-Szia! Köszönöm nem kérek semmit. Nem,nem gondolkoztam. Aludtam tegnap este...én olyat is szoktam.-viccelődtem vele.-Egyébként se mondtál semmi konkrétumot. Miért ilyen sürgős?Miért pont én,és ki lenne a főnököm?-bombáztam meg a kérdéseimmel.
-Szóval,lenne egy állás pont neked találták ki.
-Igen ezt már mondtad.-szakítottam félbe,ekkor ő csúnyán nézett rám. -Jó-jó,befogom.-mondtam.
-Helyes. Tehát...asszisztensre lenne szüksége az egyik pilótánknak.
-De hát Marknak ott van Ann.
-Ki mondta,hogy én Markról beszéltem?
-Akkor...szóval,akkor a szépszemű?-tátva maradt a szám.Nem mertem elhinni.-De hisz ő egyedül intéz mindent.
Igen...Sebastianról van szó.-úgy mondta ki a nevét, mint aki tudja,hogy ezzel megfogott.-Már nem,besokallt.
-Értem.De miért pont én?Hisz én csak egy gyakornok vagyok...
-Tegnap beszéltem Sebbel,elmondta mennyi nyomás van most rajta.Ráadásul Katlyn a sajtósa 3hónapos terhes és 4hónap múlva szülési szabadságra megy.
-Ühüm...de én miben tudok segíteni?-néztem rá értetlenkedve.
-Sebastian megkért,hogy keressek neki egy olyan személyt,aki talpraesett, megbízható, fiatal, rugalmas, okos és nem rossz pont ha még csinos is.-ezt már csak ő tette hozzá,meg egy apró mosolyt.
-Aha. Szóval azt kéred,hogy legyek Sebastian Vettel jobbkeze,majd ha Katlyn elmegy a sajtósa is.Igaz?
-Igen ,nagyjából erről lenne szó. A 4hónap elég lenne rá,hogy megtanulj mindent és belerázódj ebbe a nagy felhajtásba.
-Ha te tényleg úgy gondolod,hogy én vagyok a megfelelő személy,akkor rendben van,de előbb szeretnék találkozni Sebbel,hogy tudjam jól kijönnénk-e.De ha nem szimpatikus nem erősködsz.Visszakapom az asztalom!
-Megegyeztünk,de úgyis jól kijöttök majd egymással. Két füligszáj-mosolygott majd megrázta a fejét,mert ismét csörgött a telefonja.
Megindultam kifelé az irodából még halkan elköszöntem ő visszaintett én pedig kiléptem az ajtón.

Köszöntő

Sziasztok!

Köszöntelek titeket a blogomon!=)
Itt olvashatjátok majd az első művem/storym, ami a Sebastian Vettelhez a Forma1 ifjú tehetségéhez fog fűződni.
Remélem, hogy elnyeri tetszéseteket és rendszeres olvasói lesztek a blognak.
Örülök minden kritikának(jó/rossz),ezért kérlek véleményezzetek.

Hamarosan jelentkezem!=)