4.rész

-Azt hittem már nem is jössz.-lépett elém Seb és kinyitotta a Mercedes ajtaját.
-Nincs olyan szerencséd.-mondtam egy hatalmas vigyorral majd beültem az autóba.-Hová megyünk?-nem tudtam abbahagyni a vigyorgást ahogy Sebi sem.
-Ebédelni!?-rám nézett a szeme sarkából,majd egy huncut mosolyt villantott,amitől én szinte teljesen elolvadtam.Néhány perc múlva már az autópályán száguldoztunk.Nem félt gyorsan vezetni,teljesen biztos volt magában.Nem csoda hisz a királykategoriában is a legjobbak közt van,ha nem a legjobb.
-Sietsz valahova vagy csak gyorsan meg akarsz szabadulni tőlem?-kacérkodtam vele hisz jól tudtam,hogy neki ez normális tempó.
-Jajj,ne haragudj!Megszokás.-majd lassítani kezdett.-Azt hittem élvezed a sebességet.
-Persze,hogy élvezem.Csak húzom az agyad.-nevettem fel.-Melletted nem félek.-mondtam ezt már komolyan.-Vagy kéne?-újra előbújt belőlem a kisördög,de itt már ő is érezte,hogy csak viccelek.
-Ennek örülök.Sokat fogunk mi még együtt autókázni.
-Hát, igazad van.Biztos húzós lesz a munka.-adtam az ártatlant.
-Én nem csak arra gondoltam.-mindkettőnk arcára mosoly ült.Mire reagálhattam volna megállt az autó. Basi kiszállt, majd kisegített engem is.
Nem csak helyes,vicces még udvarias is.-konstatáltam magamban.Túl tökéletes.
Besétáltunk a Pluogh-ba ami gyönyörű volt.Még soha nem jártam ott,de úgy tűnt Seb nem most jár itt először.Kért egy nem dohányzó asztalt két főre.Odakísértek a helyünkre,a kezünkbe nyomtak 1-1 étlapot,megkérdezték mit kérünk inni,majd kettesbe hagytak.A szám elé húztam az étlapot és elkezdtem kuncogni.
-Most mi van?-értetlenkedett Seb.
-Semmi.Csak honnan tudtad,hogy nem dohányzom?
-Hát először is,ha dohányoznál nem lenne ilyen gyönyörű a mosolyod.-erre újra elmosolyodtam.Másodszor nem lenne ilyen fantasztikus az illatod illetve egyszer se gyújtottál rá mióta együtt vagyunk.Mellékesen,kikötöttem Christiannak,hogy csak olyan valaki jöhet szóba aki nem dohányzik.
-Rájöttem.Te zavarba akarsz hozni!
-Én csak az igazat mondom.-felemelte a kezét és olyan édesen mosolygott rám....jajjj
-Hát ha tényleg így gondolod,akkor köszönöm.
-Választottal már?-nem sürgetett,tényleg kíváncsi volt a nagy étvágyamra.
-Igen.-láttam ahogy felcsillan a szeme.Narancsos-diós csokitortát kérek. És te?
-Most komolyan sütizni akarsz?-kérdezte meglepetten. Vagy most te akarsz minél gyorsabban túlesni rajta?-kérdezte csalódottan.
-Jajj,dehogy! Csak úgy megkívántam a sütit és nem tudom mennyi időd van rám.
-Annyi időm van rád amennyit csak szeretnél.
-De én nem akarlak feltartani.
-Ne mondj ilyen butaságot.Nem tartasz fel.
-De ha úgy kell itt hagynom ezt a remek éttermet,hogy nem is ettem a desszertből,akkor nagyon csalódott leszek.Az a te lelkiismereteden szárad!
-Most komolyan,miért mennénk el desszert előtt?
-Nem tudom...valami közbejön.Felhívnak telefonon vagy tudom is én.-húztam el a számat.
Mélyen belenézett a szemembe,majd kikapcsolta a mobilját.
Mondtam,hogy a tiéd vagyok.-mosolyra húzódott a szánk.-Most már rendelsz valami normálisat is?Kíváncsi vagyok arra a nagy étvágyra...
-Igen.-vágtam rá,szinte még be se fejezte a mondatát.
-Akkor jó.Kezdtem tényleg azt hinni,hogy menekülsz.De megnyugodtam.
Felvehetem a rendelést?-kérdezte udvariasan egy fiatal férfi,aki közben le se vette rólam a szemét. Láthatólag ez Sebastiannak nem tetszett,ezért gyorsan leadta információkat,majd odafordult hozzám.
-Mesélj magadról.
-Mit meséljek?Mire vagy kíváncsi?
-Bármit vagyis mindent.Rád.-mondta mosolyogva majd lassacskán megérkezett az ebédünk is.
Hát rendben.-azzal bele is kezdtem a monológomba.