2.rész

Az irodámban "ücsörögtem" 6 másik hölgy társammal,mikor megcsörrent a telefonom.Vártam a 3.csörgésig(nehogy már azt higgyék, nincs semmi dolgom) majd felvettem.
-Igen.Hallgatlak.-kissé elnyújtottam a szavakat.
-Szia. 2perc múlva legyél az irodámban.
-Értettem!-vigyázzba vágtam magam,bár ő ezt nem láthatta,viszont a lányok jót mulattak rajtam.
Elindultam. Jess az egyik barátnőm még odaszólt mielőtt kiléptem volna a szobából.
-Héé kislány,ha nem tetszik a szépszemű,ajánlj be engem...-felkuncogtam majd visszakiabáltam...
-NE is álmodj róla!!!-Jessel mindig Sebről ábrándoztunk,ezért is volt furcsa,hogy Christian rám gondolt,hisz ezzel ő is tisztában volt.
Egy perc múlva már Christian ajtója előtt topogtam.Bevallom izgultam... nem kicsit,nagyon. Beléptem az irodába és a szememmel rögtön Sebit kerestem,de nem láttam sehol. Csalódott voltam és ezt a nagyfőnök is látta rajtam.
-Nyugi,mindjárt itt lesz.-nyugtatgatott,de azért jót szórakozott rajtam.-Foglalj helyet.
-Értem.Köszönöm.-egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Kérsz valamit?-kérdezte kedvesen.
-Őőő...egy kakaó jól esne.-tudtam,hogy nincs a gyárba kakaó. Miért is lenne,hisz nem vagyunk gyerekek,de húzni akartam az agyát.
-Most komolyan kakaót szeretnél?-megrázta a fejét.
-Jó akkor egy RedBull is megteszi.-vigyorogtam rá, mint aki elérte amit akart.
-Tessék.-letette elém és kinyitotta.
-Ment volna egyedül is.-kötekedtem.-De azért köszi!
-Hogy neked semmi nem jó!-színpadiasan felsóhajtott. Tudta,hogy direkt csinálom,így belement a játékba. Ismét csörgött a telefonja,de csak rövid ideig beszélt és letette.
-Felkészültél? Három perc és Sebastian belép azon az ajtón.-a gyomrom görcsbe rándult,de az ő hangjában is izgatottságot véltem felfedezni.
Épp letelt a három perc mikor nyílt az ajtó.
-Pontos.-mondta mosolyogva Christian.
-Mint mindig.-válaszolt Seb. Kezet fogtak,majd odafordult hozzám.
Felálltam a székből,kinyújtottam felé a kezem és bemutatkoztam.
-Szia,Cyntia Scheimia vagyok.-nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról és ahogy a szemébe néztem megszűnt a görcs.-Basszus,mint a gyémánt.-mondtam ki magyarul,hangosan mikor a szemébe néztem.Szerencsére nem értettek egy szót sem.
-Szia,Sebastian Vettel.-nyújtott ő is kezet. A mosolya őszintének tűnt.-Ne haragudj,nem értettem,amit az előbb mondtál.Megismételnéd?
-Ááá semmiség...csak az irodába hagytam a telefonom.
-Ezt?-szólalt meg Christian mögöttünk,majd rámutatott az asztalon lévő mobilra.-Látom,jól kijöttök majd,úgyhogy itt hagylak titeket,hogy ismerkedjetek.
-Nem szükséges.Nekem megfelel a kisasszony.-mondta Seb.
-Nekem viszont nem.-sértődötten vonultam ki az irodából.Rohantam,mert tudtam,hogy 5másodperc és Christian utánam szól.