5.rész

Cyntia Scheimia vagyok,20éves múltam május elején.Apám német származású,anyám magyar-olasz és én Magyarországon nőttem fel.
-Akkor beszélsz németül?!-csillant fel a szeme.
-Igen beszélek,de nem a szüleimnek köszönhetően. Nem ismerem apukám,anyámat pedig 12 évig nem is láttam...mondjuk utána se sokat.-láttam a döbbenetet az arcán de csak folytattam.-A nagymamám nevelt fel engem és a nővéremet,Reginát is. Mindennél jobban szeretem őket. Regi a világ legjobb testvére.Soha,egyetlen egyszer sem vitáztunk,mert tudtuk,hogy mi csak egymásra támaszkodhatunk.-megsimította a kezem, amin elmosolyodtam.-Mindig, mindenben segítettük egymást,részben neki köszönhetem azt is,hogy most itt vagyok.Minden álmom az volt,hogy egyszer sport riporter legyek vagy Forma1-es szakkommentátor,de sajnos ahhoz rossz nembe születtem.-húztam el a szám. Két barátnőmmel lakom együtt,Melody és Jessica,nagyon a szívemhez nőttek.Nincs háziállatom.Kedvenc virágom talán a nagyfejűke.
-Hogy mi?-kérdezte nevetve.
-Gerbera.
-Értem.
ŐŐő mi van még...megszállott fotómániás vagyok.Álom autó egy fehér Range Rover pink dísz tárcsákkal.-ahogy kimondtam mosolyra szaladt a szája.-Ahová mindenképpen szeretnék eljutni az Amerika.Szeretem a nyüzsgést,pörgést. Imádom a desszerteket...legszívesebben mindig desszerttel kezdenék.
-Igen ezt már tudom.-nevetett fel.
-Igen..-pirultam bele..Hát mit is mondjak még...
-Pasik?-kérdezte egy féloldalas mosollyal.
-Hát..az most nincs.Soha nem voltam még szerelmes.
-Hogy mi?-kerekedett el a szeme.
-Most mi a megdöbbentő,hogy nincs pasim vagy,hogy még nem voltam szerelmes?
-Hát őszintén szólva...reméltem,hogy nincs barátod.De az meglepett,hogy nem voltál még szerelmes.
-Hát,ami nem megy,azt nem kell erőltetni.
-Lehet csak rossz férfiakkal hozott össze a sors.-belenézett a szemembe és ismét egy huncut mosoly jelent meg az arcán.
-Lehet.-mosolyodtam el én is.
Beszélgettünk,mesélt magáról, a családjáról, a Forma1-ről,a terveiről közben már befejeztük rég az ebédet,de egyikünknek se tűnt fel,hogy már 4órája ülünk az étterembe.Kezdett besötétedni.
-Mennünk kéne.-hívtam fel a figyelmet az időre.
-Igen tudom.-mondta kicsit szomorúan.-Csak olyan jól éreztem magam.
-Még kimegyek a mosdóba és mehetünk.Oké?
-Rendben addig én rendezem a számlát és telefonálok is egyet.Kint megvárlak.
-Oks.Köszi!