3.rész

Hát jól tudtam...nem is telt el 5másodperc.épphogy csak kiléptem az irodából,Christian már kiabált is utánam.
-Álljon csak meg ifjú hölgy.Nem gondolod,hogy magyarázattal tartozol?-úgy kérdezte,mint aki nem ért semmit.De hát,hogy is értené,hisz ő is férfiból van,de mivel a főnököm a főnököm visszafordultam.
-Nem,nem gondolom.Megegyeztünk,ha nem tetszik,nem kell vele dolgoznom.
-Hát nekem nem úgy jött le,hogy nem tetszik.-csipkelődött velem.
-Jól van gúnyolódj csak.-mondtam sértődötten.-Semmit nem kérdezett.Végignézett rajtam,majd közölte,hogy megfelel.Én dolgozni jöttem ide és nem pilótákat szórakoztatni.-ezen elkezdett nevetni.-Jól van,most meg nevess ki!-megfordultam és újra elindultam,de elkapta a karom.
-Rendben befejeztem a nevetést,csak ez az egész annyira vicces.
-Vicces!?-háborodtam fel.-Hát én cseppet sem találom viccesnek.
-Majd annak fogod,ha már mindent érteni fogsz.Sebastian azért mondta,hogy neki megfelelsz,mert megbízik bennem. Ha beszélt is volna veled 15percet,akkor se tud meg rólad többet,mint amit én mondtam neki.-megállt,hagyta,hogy feldolgozzam hallottakat. Bólintottam és ismét mosolyra húzódott a szám.
-Szegény!Akkor most jól bemutatkoztam,-mondtam egy keserű mosoly kíséretében.
-Hát igen!De nyugi,azt is elmondtam neki,hogy eléggé temperamentumos vagy.Na gyere menjünk vissza,oké?-mondta biztatóan mosolyogva.
-Rendben.-egy kicsit szégyelltem magam,ezért amikor visszaértünk a szobába rögtön elnézést kértem.
-Ne haragudj!-mondtam ki egy szelíd mosollyal.
-Semmi gond!Megértem,nem lehet könnyű nőként.-viszonozta a mosolyt,majd ismét azt vettem észre,hogy elmerülök azokba a gyönyörű szemekbe.Pár percig csak álltunk és egymáss szemét fürkésztük,mikor Chris megunta és köhögött kettőt.
-Seb,ebédeltél már?-kérdezte,megtörve ezzel a csendet.
-Nem,még nem,de kezdek éhes lenni.
-Remek,akkor velem tartasz?
-Persze.Esetleg te Cyntia?-kérdezte kicsit félve.Christian felnevetett,majd csak ennyit mondott:
Tií bárhol,bármikor,bármennyit képes enni.
Elmosolyodtam,mert igaz volt.Christiant is ennek köszönhetően ismertem meg és valamilyen szinten ennek köszönhettem az állásomat is.
-Akkor?-kérdezte Basi már kicsit nagyobb önbizalommal.
-Örömmel.Hozom a cuccom.-majd egy fülig érő mosollyal távoztam.
Pár perc múlva ismét a Még főnököm irodája előtt álltam.Vártam mikor indulhatunk.Amikor már meguntam(alig telt el 3perc:P) bekopogtam.
-Igen,szabad.-szólt ki Christian.
-Megyünk?-léptem beljebb.Sebastian nem láttam sehol.Megijedtem,azt hittem mégse akar velem ebédelni.
-Jajj elfelejtettelek felhívni.Na mindegy,akkor most mondom.Nem tudok veletek menni,mert tárgyalnom kell.Viszont Seb már lent vár a parkolóba.
-Ő,oké.Akkor ebéd után jövök.-megkönnyebültem,hogy nem Sebi akar lerázzni.
-Emlékeztetlek,hogy mostmár Sebastiannak tartozol elsősorban elszámolással.
-Értettem.-kihúztam magam mint egy katona,ezen ő csak mosolygott.
-Késésben vagy!-hívta fel a figyelmem.
-ÓÓÓ igen,tényleg.Akkor szia!
-Tia várj!-szólt utánam.
-Igen?
-Ugye...szóval,ugye neked nincs barátod?-kérdezte félve az én magabiztos főnököm,vagy már nem tudom mim.
-Mármint pasim?-kérdeztem vissza meglepetten.Erre ő csak bólintott.-Hát az nincs.
-Akkor jó.-egy kis vigyort féltem felfedezni az orra alatt.
-Miért?-kíváncsiskodtam.
-Semmiség.Szia!
-Szia.-rácsuktam az ajtót és szinte futva indultam a parkolóba.Míg leértem egyfolytában ez járt a fejembe: "Lerázott!Vajon ez miért volt fontos?Csak nem?"-Nem,ezt felejtsd el most azonnal!-szóltam magamra