34.rész

Sziasztok! : )


Kicsit késő van már,de itt az új rész... kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá! : )


-Velem miért nem németül társalogsz?-bújt be mellém az ágyba.
-Hm...Hogy mi?-fordultam felé, álmosan.
-Hát, míg lent voltunk németül beszélgettünk,de ahogy elváltunk apuéktól rögtön angolra váltottál.
-Megszokás.-hunytam le a szemem.-Lent Fabi miatt beszéltem németül.
-Ez azt jelenti,hogy csak ha a családom társaságát élvezzük, akkor vagy hajlandó az ékes német nyelvet használni?!
-Igen, ha nem muszáj ne erőltessük.
-Pedig szerintem szépen beszélsz.
-Most miért fontos ez?-nyitottam ki újra a szemem.
-Mert az anyanyelvem.
-És? Te megtanulsz miattam magyarul?-fordítottam hátat neki.
-Az azért teljesen más.
-Miért lenne más?
-Mert neked nem az alapoktól kellene kezdened,csak bele kéne rázódnod.-húzott szorosan magához.
-Ne győzködj.Ha szeretném már akkor se menne.
-Aludj rá egyet.-puszilta meg a vállam.-Jó éjt hercegnőm.
-Jó éjt hercegem.
Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Az óra fél hetet se mutatott.
-Mond Christian.-suttogtam bele a készülékbe.
-Szükségem lesz ma rád. Minél előbb.
-Miért?Történt valami?
-Nem, még nem,de egy fontos vendéget várunk.
-Milyen fontos vendéget?-bújtam ki Seb karjaiból.
-Mindent el fogok mondani,de kérlek kezdj el készülődni, mert fél tízre a Londoni reptéren kell lenned.
-Hogy mi?-ültem fel az ágyban.-Nekem ma Sebastian családjára kell figyelnem.
-Jobb,ha ezt kivered a fejedből,mert egész napos program. Igyekezz!
-Már most utálom azt a vendéget.-mondtam morcosan és kikeltem az ágyból.
-Az élet nem habos torta. Mikor a többiek elindulnak a pályára te is elindulsz a reptérre.
-Szóval nyolcra legyek kész.
-Pontosan.
-Mit vegyek fel? Red Bull csapatruha vagy valami elegánsabb?
-Csinos legyél, a részleteket rád bízom.
-Akkor férfi.-léptem a szekrény elé.-Hívlak,ha kész vagyok.-mondtam,majd letettem.
Vettem egy gyors zuhanyt, ami egy kicsit segített a felébredésben. Sebi ébresztője 7re volt beállítva,így volt még 10percem a vallomásig. Reméltem,hogy nem fog nagyon megharagudni. Felöltöztem majd a tükör elé mentem sminkelni,mikor meghallottam a dallamos csengést. Néhány perc múlva már a fürdőszoba ajtajában állt a kis álomszuszék,
-Nem bírtál aludni?-sétált mögém.
-Bírtam volna,de sajnos egy éve megismertem egy Christian Horner nevű pasast.
-Mi van? Várj, még reggel van.
-Semmi.-fordultam felé.-Chris felhívott,hogy szüksége van rám, úgyhogy kezdjek el most készülődni.
-Aha.-vakarta meg a tarkóját.-És mikor érsz vissza?Ugye együtt ebédelünk,ahogy megbeszéltük?!
-Nem tudom meddig tart,de ígérem sietek majd.-nyomtam egy puszit az ajkaira.
-Amúgy kivel kell találkoznod?-indult meg kifelé az ajtón.
-Fogalmam sincs...De honnan tudtad,hogy nem irodai munkát kapok?
-Akkor kékbe lennél.-emlékeztettett a Red Bull fő színére.-És nem vacakolnál ennyit a sminkeléssel.
Igaza volt.Még fél órámba telt mire indulásra kész lettem.Felhívtam Christian, aki persze csak egy telefonszámot adott, bizonyos Natalie-ét. Szerencsére Natalietól már több információt kaptam. A világ valaha volt legsikeresebb olimpikonja látogat el hozzánk. Igen Michael Phelpsről van szó, állítólag egy szponzori egyezség miatt jön ide.A németem egy kicsit morcos volt,mikor elköszöntem, még egy mosolyt se engedett meg magának.
Izgatottan száltam be az autóba...Rögtön megjegyeztem magamnak,hogy azért a látszatra itt is adnak. Érdekes volt a 10 centis sarkakban vezetni,de hát csak megoldottam. Fél 10 előtt 7perccel futottam be a megbeszélt helyre. Michael is megjelent 15perccel később.
-Jó napot!-léptem elé magabiztosan és kezet is nyújtottam.-Cyntia Scheimia vagyok, engem küldtek a Red Bulltól.
-Hello, Michael Phelps.-rázott velem kezet. Hiába volt rajtam tisztességes magassarkú, még így is nagyjából 15centivel magasabb volt.-Kellemes meglepetés.-jegyezte meg.
-Mi?-kérdeztem kíváncsian.
-Egy kigyúrt gorillára számítottam,aki mindenki figyelmét felhívja magára.
-Ne becsülj alá.-vigyorogtam rá.
-Eszem ágában sincs. Nem úgy értettem,hogy te nem vagy szemre való, csak veled van esélyem meglógni a tömeg elől.-mentegetőzött.
-Értem. Ezek szerint nem keresed a reflektorfényt!
-Nem igazán.-mosolygott kedvesen.
-Akkor mondjuk, induljunk. Nehogy kiszúrjon valaki.-nevettem fel.
-Jó ötlet.
Aranyos volt,ahogy megpróbálta a lépteit az én lépéseimhez igazítani.
Ahogy észre vettem tetszett neki a járgány,így meg is engedtem, hogy vezessen. GPS úgyis volt az autóban. A visszafele út igen kellemesen telt, sokat viccelődött és határozottan élveztem a társaságát. A szállodába érve elintéztem a szobája papírjait, majd a kicsomagolás után a pálya felé vettük az irányt, háromnegyed 1re oda is értünk. Csak ekkor pillantottam a mobilomra, amin már több sms és hívás díszelgett Sebtől. Nem volt időm elolvasni őket,mert Natalie kiszúrt minket és leültetett ebédelni. Jó ideje beszélgettünk és egyáltalán nem éreztem tehernek a társaságát. Furcsa mód valamiért még vonzódtam is hozzá. Már ég vége volt a második szabadedzésnek is mikor a telefonom újra a kezembe került, Katlyn hívott.
-Igen?
-Szia. Csak szólni akartam,hogy ha kedves az életed,akkor kerüld most el Sebet.
-Nem értelek.Miért kerüljem?
-Együtt kellett volna ebédelnetek.-rikácsolta a telefonba.
-Jajj ne!-csaptam a homlokomra, teljesen kiment a fejemből.
-Hol vagy most?
-A Home-ban.
-Akkor nem mondom,hogy fuss,mert már az is késő.
-Miért?
-Fordulj meg!
Lassan hajtottam végre az utasítást, és megértettem miért mondta. Sebi jött be épp az ajtón és köszönés nélkül berohant hátra a telemetriai részlegbe. Két perccel később Katy is belépett az ajtón én pedig lefagyva ültem továbbra is az asztalnál.

Tia ruhája....