37.rész

Sziasztok! : )


Húú hát már egy hete nem írtam..és szégyellem is magam érte....Szóval mindenkitől elnézést kérek...
És itt az új rész : )

Az edzés után Seb a szokásos verseny megbeszélésre ment én pedig a Katlyntől kapott feladataimat végeztem. Este a közös zuhanyzás után fáradtan dőltünk be az ágyba.
-Holnap Micheallel kell néznem a futamot.-mondtam egy kicsit zavartan majd közelebb fészkeltem magam hozzá.
-Mi van? Mi az,hogy kell?-könyökölt fel mögöttem.
-Ezt a feladatot kaptam. Ennyi,nem több.-fordultam szembe vele.
-Tudtommal én nem kértelek meg rá.-nézett szúrósan rám.
-Te nem,de Natalie és Christian igen.
-Akkor majd beszélek velük.
-És Mike is.-jegyeztem meg halkan.
-Nem,nem nem és nem. Szálljanak le rólad!-fújtatott tovább.-Holnap nekem is szükségem lesz rád.
-De Katyvel már mindent előkészítettünk, az interjúknál meg majd ő jelen lesz.
-Nem érdekel. Nem akarom,hogy azzal az agyon szteroidozott idiótával legyél.
-Hééé...Seb,állj le! Egy, értsd meg én is dolgozni vagyok itt és ha megkérnek valamire azt el kell végeznem.-szóra nyitotta a száját,de leintettem őt..-Kettő, ha ő szteroidokat szed, akkor majd minden sportoló. Három NE LEGYÉL FÉLTÉKENY!-tagoltam szép érthetően a szavakat.
-Én nem vagyok féltékeny.-hördült fel.
-Remek. Akkor nincs is miről beszélnünk.-helyezkedtem újra vízszintesbe.
-Tia,te most komolyan ennyivel lezárod?
-Igen.-vágtam rá.
-De nem veszed észre,hogy mióta itt van az a...mind1,-forgatta meg a szemeit.-azóta folyton utánad koslat?
-De nem csinál semmit,csak beszélgetünk. Amúgy meg én élvezem a társaságát.
-Éljen...Öröm táncot ne járjak?
-Nem tudom miért akadsz ki, utánad hány nő koslat?
-Jó,igazad van,de ha a közelembe van folyton azt érzem el akar venni tőlem.-bújt vissza mellém.
-De nem fog.-mondtam lágyan.-Nem tudna.-mosolyogtam rá.
Egy apró csókot váltottunk majd a karjaiba fészkeltem magam és gyorsan álomországban találtam magam.
Mivel reggel nem kellett olyan korán kelnünk,teljesen kipihentnek éreztem magam. Seb talán már túlzottan kipihent is volt,mert egész reggel a hülyeségeivel fárasztott. A reggeli alatt rájöttem, hogy körülbelül az öccsével egy szellemi szintre süllyedt és ő ezt roppant mód élvezte. Egészen addig tartott a nagy nevetgélés és bohóckodás,míg az úszófenomén meg nem érkezett közénk.Szerencsére a fiúk már amúgy is indulni készültek,így nem kellett kellemetlen perceket átélnünk.Gyors búcsúzkodást vettem volna tőlük,ha Sebi nem épp ma reggel akarja bebizonyítani, hogy ő mennyire szeret...Csak egy hosszú csók után engedett át Mike asztalához.
-Jó reggelt!-köszöntött vidáman.-A kedven színem.-mutatott a ruhámra.
-Sebastiané is.-mosolyogtam rá.
-Ohh, pedig reménykedtem,hogy miattam.-mondta csalódottan majd kihúzta a székem.
-Köszönöm.-foglaltam helyet.
-Ezek szerint szent a béke köztetek...
-Igen, minden rendben.Megbeszéltük.
-Képzelem.... Láttam már reggeliztél,de nem rendelnél mégis valamit?
-De persze, iszok egy teát míg te befejezed.
-Michael Phelps vagyok, az isten szerelméért...Napi 10000 kalóriát viszek be a szervezetembe.Szerinted míg te megiszol egy teát én befejezem az étkezést?És ne válaszolj, költői kérdés volt.
-Rendben. Ráérünk, szóval csak nyugodtan. De ha attól megnyugszol,akkor rendelek egy palacsintát is.
-Helyes. Azt én is akartam.
Rengeteg információt tudtam meg róla illetve ő rólam.Valahogy nem esett nehezemre vele nyíltan beszélgetni. Fél 12 körül értünk a pályára, ott végigmentem vele a kiállításon,közben néhány interjút adott majd vissza a Reb Bull főhadiszállására. Gondoltam fél órára "elengedem a kezét" elvégre Natalieval még úgyis le kell ülnie a beszélnie...Én addig megkerestem Sebet.
-Szia drágám.-léptem be a szobájába.Az ágyon feküdt és néhány lapot nézegetett.-Zavarlak?
-Nem, dehogy.-ült fel, a papírokat pedig maga mellé helyezte.A kezeit felém nyújtotta,odasétáltam elé majd az ölébe húzott.
-Lenyugodtál már?
-Én eddig is nyugodt voltam.-mosolygott rám.
-Hát, reggel inkább olyan voltál mint egy rossz gyerek.
-Jól aludtam és most minden a helyén van. Mi, az autó és valahogy ma nyertesnek érzem magam.
-Örülök, remélem estére az egész csapat elmondhatja majd magáról.
Még egy negyed óráig szeretgettük egymást majd én visszabattyogtam az amerikaihoz,Seb pedig elindult a parádéra.
A rajtnál remegtem az idegtől,nehogy valami baj legyen,de feleslegesen aggódtam. Sebastian rajt cél győzelmet aratott. Sok időm nem volt a csapattal lenni,mert Mikeot hatkor át kellett adnom Damonnek,aki kivitte őt a reptérre. Számot cseréltünk majd miután ők elhagyták a látóterem, elindultam Seb keresésére....Nem akartam kimaradni a nagy ünneplésből. Hazai pályán győztünk,így biztos voltam a hajnalig tartó bulizásba. Csalódnom nem kellett,mert fél négykor estünk be a szobánkba,kicsit ittas állapotban. Hamar megszabadultam a ruháimtól a segítőmnek köszönhetően.Szinte ahogy letettem a fejem már aludtam is.
Reggel,ami háromnegyed egyet jelentett,enyhe fejfájással ébredtem. Christiannak volt annyi esze,hogy a megbeszélést áttette keddre, így az egész napot végig lustálkodtunk illetve Fabival játszottunk.
Másnap a délelőtti megbeszélés után Norbertet és a kis törpét kivittük a reptérre.
-Anyád már neheztel rád.-jegyezte meg a legidősebb Vettel.
-Miért?Mit tettem?-nézett rá érdeklődően a kedvesem.
-Inkább mit nem tettél....
-Akkor mit nem tettem?
-Nem látogattad meg őt már több mint 1hónapja.
-Tudom apu,de nem volt időm.-nem akartam közbe szólni,úgyhogy inkább lehajoltam Fabihoz és segítettem neki kibontani a csokiját,ami rajta kifogott. Én sokáig nem vacakoltam vele, túl nagy volt már a rutinom benne.
-Ilyet ne is mondj anyádnak.
-Jó a következő nagydíj úgyis otthon lesz, előtte haza megyünk.-pont visszaemelkedtem közéjük,mikor ezek a szavak elhagyták a száját.
-Biztos nagyon fog örülni nektek.-lelkesedett Norbert,én meg minden erőmmel azon voltam,hogy az előbbi sokk után összeszedjem magam.
-Le fogjátok késni a gépet.Már harmadjára mondták be.-hívtam fel a figyelmüket a tényre.
-Jajj-jajj,akkor gyere kis fiam menjünk.-húzta maga után a legfiatalabb Vettelt. Gyors puszilkodás után ők a német föld felé vették az irányt mi pedig vissza a gyárba.

Tia ruhája vasárnap: