68.rész

Sziasztok!

Előző részekhez köszönöm a komikat! Szép hétvégét mindenkinek! Szombaton vagy vasárnap újra jelentkezem! :D Puszií

- Van egy lány, akibe hihetetlenül szerelmes vagyok. – mondta ki egy sóhajjal kísérve.
- De hát ez jó!
- Hm… Igen, az volt. Kár, hogy valaki odafent úgy gondolta, hogy nem érdemeljük meg egymást. –nézett mélyen a szemembe.
- Nem értelek. Elveszítetted őt? –helyeslően bólintott. – Hogy hívták? – kérdeztem halkan.
- Tihm… - fojtogató köhögés tört rá, gyorsan mögé siettem, hogy hátba tudjam veregetni.
- Jobban vagy? – simogattam meg a hátát, mikor abbahagyta a fuldoklást.
- Aha. Köszönöm. – mondta hálásan.
- Figyelj, ha téged ez nagyon felzaklat, akkor inkább beszéljünk másról.
- Nyugi, csak félrenyeltem. – mosolygott halványan. – A neve Selena.
- Hogy ismerted meg? Mesélj róla! –kérleltem őt.
- Hát még nem találkoztam olyan nővel, mint ő. Érzékeny és mégis eszméletlenül erős. Őszinte. Okos, de minden bolondságba, minden játékba benne van. Talpraesett. Egy kicsit makacs. – nevetett fel, majd újra a gondolataiba temetkezett, az emlékeibe s a tekintete az én szemeimbe. - Gyönyörű. Érzéki. Vidám, aki ha szomorú vagy akkor is megpróbál mosolyt csalni az arcodra. Céltudatos és a legnagyobb álmait mégis képes volt feladni értem. – hátra dőlt a székben és egy mély levegőt vett. – Aztán egy félreértés miatt elszakadtunk egymástól. Hiába próbáltam megkeresni, ő makacs volt… - rázta meg a fejét. - Utána pedig már késő volt. Autóbalesete volt. –hajtotta le a fejét. – És a legszebb az egészben, hogy utólag kiderült, hogy ami miatt szakított velem az egy másik nő gonoszsága illetve hazugsága. De már nem tudtam elmondani neki.
- És mikor a kórházba értél akkor szembesültél a tényekkel, igaz?
- Pontosan.
- Szereted még?!
- Nagyon. Vele képzeltem el az életem, és ha visszakapnám őt… nem érdekelne ki, mit mond, hogy fiatal vagyok és ráérnék még, én feleségül venném. – annyira megérintettek a szavai, hogy jó ideig nem szóltam egy szót sem, csak a fagyimat turkáltam. – Nem ízlik? – kérdezte vigyorogva a fagyim felé bökve.
-  Igazából, annyira nem szeretem a gyümölcs fagyikat. Nem tudom miért ezt kértem…
- Nekem az egyik kedvencem. – kanalazott bele a kelyhembe. – Szerintem nem rossz. – rántotta meg a vállát.
- Mindegy. Ha kéred, megeheted, én úgy látszik elfáradtam mára és már nem vagyok képes jó döntéseket hozni, pedig a szívem azt súgta, hogy ezt kell rendelnem.
- Kérjünk ki valami mást?
- Nem. Ugye nem haragszol meg, ha én inkább eltenném magam holnapra?
- Dehogy. Nekem is ideje lefeküdni, ha holnap nyerni akarok. – felálltunk az asztaloktól és a felvonóhoz vettük az irányt.
- Kérdezhetek egy utolsót? – tettem fel a kérdésemet, a szobám bejárata előtt.
- Persze. – mosolygott rám.
- Miért hagyott el? Mi volt az oka?
- Azt hitte, vagyis hittük, hogy terhes tőlem az a másik nő, Renáta.
- Megcsaltad? – bukott ki belőlem.
- Nem. Soha nem bántanám szándékosan.
- Akkor?
- Mielőtt megismerkedtem Selivel együtt voltam Renivel… néhány alkalomról beszélünk, de ő azt állította terhes. T…, ő… szóval Selena kiborult és a történet többi részét már ismered.
- Sajnálom. –szorítottam meg a kezét, majd Seb magához ölelt. Talán fél percig állhattunk egymás karjaiba, mikor Sebastian szobájának az ajtaja kinyílt és egy kisfiú lépett ki rajta. – Azt hiszem, téged keresnek. – toltam el magamtól.
- Az öcsém, Fabian. – köszörülte meg a torkát.
- Szia. –integettem oda neki.
- Hello. - köszönt vissza.
- Nem igazán beszél angolul. –jegyezte meg a bátyus. – Remélem, holnap találkozunk. – lépett pár lépést hátra.
- Aludj jól!

(Seb szemszög)

- Te is szerelmem! – suttogtam, s becsuktam magam mögött az ajtót.
- Na, mi volt? – támadott le a férfi tömeg, aki a lakosztályomba tartózkodott.
- Ohh. – sóhajtottam boldogan fel, és egy fotelbe huppantam.
- Olyan vagy, mint egy szerelmes kölyök. – paskolta meg a lábam apu.
- Mert az vagyok. – vigyorogtam fülig érő szájjal.
- Emlékszik rád? – puhatolózott Adam.
- Még nem, de majd fog. Holnap kint lesznek Mayával a futamon. Nyernem kell. –ugrottam fel az ülőalkalmatosságról.
- Biztos? – érdeklődte meg Tommi.
- Ezer százalék. Bármennyire utálja is Maya ezt a sportot, holnap nagyon fogja érdekelni.

Egy óra múlt néhány perccel, mikor a várva várt SMS megérkezett.
„Szia Seb! Azért írok, hogy szóljak, örömmel kilátogatunk a pályára. Feltéve, ha még mindig szeretnéd, hogy holnap, vagyis már ma… :D  a helyszínen szurkoljunk neked. Szép Álmokat! :) Puszií, Tia”

„Ennek rendkívül örülök. Reggel a portán átvehetitek a belépőket. A futam 5kor kezdődik, de ha van kedvetek előbb kiérni (kb. dél körül), akkor körbevezetnélek titeket! :D Nekem sajnos később már nem lesz időm. :( Neked is szép álmokat Hercegnő! :D”

(Tia szemszög)

Harminc percen keresztül veszekedtem Mikekal, mivel nem hívtam fel mikor megérkeztünk, pedig megígértem és ő meg persze aggódott értem. Megértem és igaza is van, de akkor is idegesít, hogy úgy kezel néha, mint egy gyereket. Ráadásul, mikor közöltem, hogy Abu Dhabiban vagyok egyenesen őrjöngeni kezdett. Fél óra után feldúltan bontottam a vonalat, mert már nem bírtam az összeesküvés elméleteit hallgatni illetve a féltékenységét. Már azon a ponton voltam, hogy haza utazom, de szerencsére Maya mellettem volt és nem engedett rossz döntést hozni. A Forma1-es programba is azonnal belement, így írtam Sebnek egy rövid sms-t majd visszahívtam Mikeit. Az a fránya lelkiismeret nem hagyott nyugodtan aludni...

                       ~oOo~

Miután letettem a telefont még vagy egy órán keresztül gondolkoztam Sebastian történetén. Nagyon megfogott az a szeretet, amit Selena iránt érzett. Sajnáltam, hogy egy olyan rendes ember, mint ő nem lehet felhőtlenül boldog. Eszembe jutott egy ötlet, hogy talán az én Maya barátnőmmel jól kijönnének… Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejembe aludtam el.