43.rész

Hello!

Bocsi, hogy ennyit kellett várni... Gipszes Trixymnek küldöm a részt! xDRemélem nem fáj nagyon a lábad! : )

(Tia szemszög)

Mikor kinyitottam a szemem egy hatalmas rózsacsokor feküdt mellettem.
-Szia! –szólalt meg halkan Sebi a fürdő ajtajából. Annyira meglepődtem, hogy még visszaköszönni se tudtam.
- Boldog Születésnapot!  – mondtam elcsukló hangon, pár perc csend után.
–  Hogy legyen boldog, ha azt kell látnom, hogy te nem vagy az. –rogyott le az ágyra. -Én, annyira sajnálom! Nem akartalak megbántani, tudom, hogy eltúloztam a dolgokat.  – felültem és átkulcsoltam a lábam. Tudtam, ha hozzám ér, elvesztem a fejem és nem fogjuk megbeszélni a problémát.– Megértem,ha most haragszol rám, de annyira mérges lettem, mikor elolvastam az sms-eket amikbe arra biztat,hogy menj Amerikába. – még mindig feldúlt volt illetve nagyon fáradtnak látszott.
- Megértem, - szólaltam meg rekedten. – de hiába vagy dühös, akkor is meg kellett volna beszélnünk.
- Tudom. - hajtotta le a fejét.
- De ahelyett, hogy felnőttek módjára megpróbáltuk volna rendezni ezt a helyzetet, te inkább elrohantál. – hánytam a szemére a történteket. – Számítsak arra, hogy ez mindig így lesz?–fájt kimondanom ezeket a szavakat és valószínűleg neki is fájt.
- Nem. – mondta bűnbánóan. – Sajnálom, nem gondolkoztam. Csak az járt a fejembe, hogy elveszítelek, hogy inkább őt választod és az álmaidat. Hülye voltam. Egy féltékeny állat, de azért mert félek. Félek, hogy nem vagyok neked elég jó. –nézett mélyen a szemembe.
- Azok az álmok akkor születtek, mikor még nem ismertelek. –térdeltem elé. –Ha le kell mondanom róluk, azért mert veled vagyok, akkor legyen. Megteszem.  Ha te nem vagy velem, akkor nem is olyan fontosak.  –túrtam bele a jobb kezemmel a hajába.
- Biztos? –húzott egész közel magához. Egy aprót bólintottam, majd finoman megcsókolt.
- Ezért utálom a rózsacsokrot. –emeltem fel a virágokat néhány perc hallgatás után. – Ha egy fiú rózsát ad egy lánynak, akkor tuti valami hülyeséget csinált előtte.
Édesen felnevetett, majd egy puszit lehelt az ajkamra. –Szeretlek. – mondta komolyan.
- Én is szeretlek téged! –néztem könnyes szemekkel rá.
– Kicsim, mi a baj? - megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy semmi. - Mond el, kérlek! - beleültem az ölébe, ő szorosan ölelt magához.
- Rémisztő, hogy mennyire függök már tőled. Még aludni se tudok, ha te nem vagy velem. –osztottam meg vele a gondolataim. Eldőlt velem az ágyon és cirógatni kezdett.
- Most itt vagyok. –suttogta a fülembe. –És itt leszek akkor is mikor felébredsz.
-  Ígéred?
- Ígérem. – lehunytam a szemem és el is aludtam.
Arra ébredtem, hogy üvölt a telefonom.
- Kussolj már el, kuss… - kezdtem el kutatni a párnám alatt.
-  Mi van? – szólalt meg Seb félkómásan.
- Semmi, aludj még. –mosolyogtam rajta majd kislisszoltam a fürdőbe.
Maya hívott, de mire felvehettem volna letette. Ha fontos, úgyis újra próbálkozik. Dél múlt néhány perccel. Kettőkor interjú, szóval még egy jó órát aludhatunk. Visszabújtam Vetti mellé az ágyba, aki már édesen szuszogott. Épp csak elhelyezkedtem, mikor ismét rákezdett a mobilom.
- Ezt nem hiszem el. –morgolódtam magamban.
- Mond Maya, mi ilyen fontos? –kérdeztem egy kissé erélyesen.
- Vége! –zokogott a telefonba.
- Maya, minek van vége? Miért sírsz?
- Tius, vége a karrieremnek…
- Mond el mi történt, mert így nem tudok segíteni.
- Kiadtak egy kazettát az én nevemmel. –egyre hangosabban sírt.
- Milyen kazettát?
- Érted az én nevemmel. Pont most, mikor beindult minden. Elbuktam a Vogue címlapját. –már hisztizett.
- Maya, állj! –ripakodtam rá. – Szedd össze magad! Vegyél mély levegőt. Megvan?
- Ühüm.
- Jó. Akkor kezdjük az elején. Milyen kazettát adtak ki a neveddel?
- Pornó kazettát. –sikított fel, de próbálta elnyelni.
- Mit? –kérdeztem döbbenten.
- Pornó kazettát, az én nevemmel ellátva.
- De ugye nem szerepelsz benne?
- Nem. Nem tudom, nem volt erőm megnézni.
- És Hayley?
- Nincs itthon.
- Ryan?
- Ryan-t nem érdekli, összekaptunk. - kezdett keserves zokogásba újra.
- Ohh. –sóhajtottam nagyot. Seb felkelt és odasétált mögém. – Készítettél ilyen filmet valaha?
- Én nem. –mondta kétségbe esetten.
- Figyel, nincs semmi gond. Tisztázzuk. Mindjárt felhívom egy ügyvéd barátom. Jó?
- Jó. –szipogott a készülékbe.
- Próbálj megnyugodni.
- Egész éjjel nem tudtam aludni. –panaszkodott fáradtan.
- Akkor most próbálj meg. Hidd el, jót fog tenni. Majd hívlak.
- Tiu?
-Igen?
- Köszönöm.
- Te is megtennéd értem. Szép álmokat. Szia. –meg se vártam a további hálálkodást, vonalat bontottam.
- Na, mi történt?
- Mayát csőbe húzták. –mondtam feszülten. –Feküdjünk még vissza. - fordultam vele szembe.
-Vaaagy? Bepótolhatjuk az elmaradt közös pancsolást. –vigyorgott rám féloldalasan.
Kibújtam a sortomból. Több se kellett neki, szinte letépte rólam a pólót, majd villámgyorsan magáról is a ruhákat. Akkor kaptam észbe, mikor már lihegve álltunk a kabinba.
- Megnézed az ajándékod?
- Azt hittem, te vagy az ajándékom. –csókolt meg gyengéden.
- Hát, nem egészen. Én csak az elő ajándék vagyok. - nyomtam a tusfürdőjéből a kezembe.  - Na meg lehetek utó ajándék is. – kezdtem el szétkenni a testén.
- Azt hiszem a legjobb szülinap vár rám. –búgta a fülembe.