44.rész

Sziaszok! :)

Nagysokára itt az új rész, új szereplők... Jó olvasást! :)

- Én köszönöm. - zárta le az interjút Vetti. - Viszont hallásra.-bontott vonalat. Miközben én még mindig Gergővel, egy magyar barátommal beszélgettem, aki nem mellesleg ügyvéd.
- Jó renden van Tia, megbeszéltük. Felveszem a kapcsolatot a barátnőddel aztán meglátom mit tehetek.
- Köszönöm. Lekötelezel.
- Ugyan már. -régóta ismertem Gergőt, de valahogy az elmúlt időben keveset beszéltünk. - Catalina itt nyúz, hogy adjalak neki oda egy kicsit. -sóhajtott fel.
- Akkor mire vársz? Már úgyis rég beszéltünk.
- Oké. Vigyázz magadra. Szia.
- Szia. -már át is adta a telefont spanyol barátnőmnek, így a köszöntést már ő hallotta.
- Szia Tiaaa. -sipákolt a készülékbe. -Már olyan rég hallottam a hangod... Úgy örülök, hogy hívtál. Mesélj már! Mi van veled? Eltűntél.
- Ne haragudjatok! Szégyellem is magam miatta...
Nagyjából 20percig csacsogtunk. Seb mellettem látványosan unta magát.
- Na végre! Azt hittem már soha nem teszed le.
- Ohh... De kis türelmetlen valaki. -kuncogtam rajta. -Megyek, kiválasztom mit veszek fel a partidra... -húztam cinkos mosolyra a szám.
- Az én partimon te ruha nélkül vagy.
- Azt a bulit már megtartották. -keltem fel az ágyról.
- Nem, csak elkezdték... de még közel sincs vége. -jött utánam és belecsókolt a nyakamba majd a kezeit már a pólóm alatt éreztem.
- Nem bírom tartani a tempód. -fordultam meg a karjaiban. -Én már hulla vagyok. -néztem rá nagy szemekkel.
- Jól van, megkegyelmezek neked.- hálásan néztem rá. -Estig...-tette hozzá egy féloldalas mosoly kíséretében én pedig fejcsóválva a szekrény elé sétáltam.
- Férfiak...
- Nők... -huppant vissza az ágyba és bekapcsolta a TV-t. Mivel nem talált semmi érdekeset elővette a tőle kapott fényképezőm és fotózni kezdett. -Szerinted anya megharagszik, ha most lemegyek enni? -kérdezte jó pár kép készítése után.
- Hm... nem hiszem, hogy örülne neki. De hozok neked fel mindjárt valamit, nehogy itt éhen halj nekem.
Fel se tűnt, hogy már késő délután lett. Felvittem neki az ételt, és neki álltam a készülődésnek. Na persze, ő még mindig nem bírt magával. Folyton csinálta a képeket. Mire elkészültünk mindketten, már nagyjából 150fotónál jártunk. Elkoboztam tőle a gépet és kézen fogva lesétáltunk az emeltről...
Lent már nagy volt a nyüzsgés, Seb készségesen  mutatott be minden ismerősének, akik ahogy telt az idő egyre többen lettek.
- Na ki vagyok? -vetette hátulról Sebire magát egy szőke lány.
- Erica? -fordultunk felé.
- Boldog Szülinapot! -ölelték át egymást. -Olyan jó újra látni itthon.
- Én is örülök... A többieket hol hagytad? Kenny azt mondta együtt jön a csapat.
- Anyukád elkapta őket, valamiben segítenek neki. -rántotta meg  vállát.
- Jól van akkor. - Erica érdeklődve pillantott felém. - Jajj, ti még nem is találkoztatok... -helyeslően mosolyogtam a drágámra.   - Erica, ő itt Tia...
- A barátnőd. -fejezte be a lány vigyorogva a mondatot.
- Igen. Kicsim, ő Erica... Egy középiskolába jártunk, mindig együtt bandáztunk.
- Feltéve, ha Sebastian épp nem versenyzett. -lépett mellénk egy jóképű férfi, ismerős volt, mintha már láttam volna a fényképeken. - A híres Kenny Gottschalk. -mutatta be saját magát és nyújtott kezet.
- Vagy inkább hírhedt. -jelent meg egy magas fiú is. - Adam vagyok. -nézett a szemembe.
- Ők mind a nagy csapat tagjai? -emeltem a tekintetem Sebas felé.
- Bizony. Már csak Hanna hiányzik. -válaszolt Erica.
- Már akinek...- motyogtam alig hallhatón.
- Öcsi, beszélhetnénk kicsit. -lépett közénk Steph.
- Persze...- gyengéden megcsókolt majd a nővére után indult. - Ne egyétek meg. -nézett vissza jelentőség teljesen Kennyre, aki csak felemelte a kezét, jelezve, hogy meg se fordult a fejében. - Te meg ne higgy nekik. - kiabál vissza nekem. Vigyorogva fordultam vissza a társasághoz, ahol Kennyt már nem láttam, de pár pillanat múlva egy üveg pálinkával valamint négy pohárkával tért vissza, amit ellenvetést ne tűrően a kezünkbe nyomott.
- Egészségetekre! -húzta le egybe a pohár tartalmát, mi meg sorba követtük őt.
- Szóval, miért is vagy te olyan híres, vagy hírhedt?
- Ááá, ezt kár volt megkérdezned, most órákon keresztül hallgathatod, ahogy isteníti magát. -sóhajtott fel színpadiasan Adam. - Erica, nem vagy éhes? -fordult a lány felé.
- De, ehetünk valamit,úgy sincs kedvem végig hallgatni hány nővel volt az elmúlt hónapban... -vigyorgott ördögien Kennyre.
- Hm... már mindent értek, nagy nőcsábász vagy, igaz? - mondjuk minden adottsága meg volt hozzá. Sármos arc, sportos, gondozott test, látszott rajta,hogy odafigyel magára.
- Hát... nem panaszkodhatom.
Kenny nagyon közvetlen volt, sokat nevettem mellette, és cseppet sem unatkoztam. Seb már jó  ideje magamra hagyott, így a szememmel a "tömeget" kezdtem pásztázni, de minden hiába, nem láttam sehol. Kezdett frusztrálni.
- Ne haragudj, megkeresem Sebet... -szakítottam meg Kenny újabb elvetemült történetét.
- Jó, én meg asszem iszom valamit.- bökött az italok felé.
Mivel bent nem találtam, kisétáltam a kertbe. Ott meglepő látvány fogadott. Hanna és Sebi épp ölelkeztek, elég hosszasan. A lábaim mintha a földbe gyökereztek volna, míg Kenny mellém nem lépett egy pohár valamivel a kezében. Rögtön kikaptam a mancsából és egy húzásra ledöntöttem.
- Szólhattál volna, hogy szomjas vagy. -nevetett fel. -Hoztam volna neked is. Nézd ott van Seb meg Hanna. -mutatott a párosra majd feléjük indult, én pedig lassan haladtam utána.
- Hello. -köszöntem fanyarul mikor az asztaluk elé léptem.
- Szia. -vigyorgott rám lehengerlően a párom. - Hát te is előkerültél... -álltak fel a székekből.
- Hm... én el se vesztem. -mondtam enyhe gúnnyal a hangomban majd a tekintetem  Hanna felé emeltem. -Hát újra találkozunk...
- Ti ismeritek egymást? -kérdezte meglepetten Sebastian.
- Bizony, már volt szerencsém találkozni a jelenlegi barátnőddel. -nézett velem farkas szemet a "sátán".
Mi az,hogy jelenlegi? Még egy ilyen beszólás és nagyon kihúzza a gyufát...
- Remek... -mondta boldogan az ünnepelt. -Kenny hozz még ide egy székeket és akkor mindenki elfér majd itt.
- Ááá... én úgyse ülök le. Látod ott van Abbie, marha jól néz ki, megyek megtáncoltatom. -hát tényleg nem bír magával.
Vetti leült szigorúan közénk, és mint aki nem vett észre semmit, beszélgetésbe kezdett. Próbáltam jó pofit vágni a hármasunkhoz, de Hanna mindent elkövetett,hogy nekem kellemetlen legyen. Folyton a közös emlékeket idézte fel, amihez persze én nem tudtam hozzá szólni. Egy idő után nagyon meguntam az egészet és felálltam az asztaltól.
- Hová mész? -szólt hozzám Seb hosszú idő után először.
- Be. Iszom valamit, amúgy is fázom kicsit.
- Talán nem mini ruhába kéne lenned. -csipkelődött a nagysága, de csak elengedtem a fülem mellett...
Bent rögtön az italos pult felé vettem az irányt, majd egy üveg vodkával a kezembe a karaoke-t kezelő sráchoz iramodtam. Nézegetni kezdtem a számokat, közben kortyolgattam az alkoholt. Már a felét elhagytam, de semmi kedvemre való dalt nem találtam. Hirtelen két ismerős kar fonódott körém, majd kivette a kezemből az üveget, aminek már az egyharmada hiányzott.
- Szerintem elég lesz...-"súgta" a fülembe, amennyire a hangos zenétől lehetett.

 Tia&Seb ruhája: