28.rész

Sziasztok!:)

Először is szeretnék Nagyon Boldog Névnapot kívánni Trixynek! Bocsi,hogy így hajnalba..elcsúszva 3 órával,de nem felejtettelek el!:)

A futam borzalmas volt,sík ideg voltam...na mind1 az már a múlt.

Egy kicsit hosszabb rész lett,úgyh örvendeztessetek meg pár komival! :)

-Tius baj van?Ugye minden rendben,nem vagy rosszul?
-Seb én félek.-bújtam a karjaiba.
-Mitől?-kérdezte könnyedén egy kis nevetéssel a hangjában.
-Attól,hogy mindenki úgy fog reagálni,mint Katy.
-Nem fognak.-nézett a szemembe.-A csapatnál senki nem fog piszkálni.
-Honnan tudod?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Ismerem őket.-puszilta meg a homlokom. -Na, de menjünk mert a végén még elkésünk és azt viszont szóvá fogják tenni.
Mikor beértünk a konferencia terembe minden szempár ránk szegődött. Egy kicsit megilletődtem,de néhány pillanat alatt rendeztem a vonásaim és poker arccal helyet foglaltam Sebi és Katlyn között. Mindenki a csapathoz hűen, Red Bull egyenruhában volt,kivéve persze a fejeseket na meg engem. A szokásos módon zajlott az egész, én csak jegyzeteltem illetve néhány kérdésre válaszoltam majd elérkezett az a pont, ahol már kiküldtek a teremből mert titkos információkról volt szó.Felkaptam a laptopom és visszaindultam a szobánkba.
-Jól vagy?-kapott el a folyosón Katy.
-Igen.-eresztettem meg felé egy kis mosolyt.
-Figyelj én sajnálom.Nem akartalak megbántani titeket.-kezdtek el potyogni a könnyei.
-Héé Katlyn nyugi,nincs semmi baj.Ne sírj.
-Bocsi,csak a hormonok.-nevetett fel.-Akkor nem haragszol?
-Nem.-öleltem meg.
-És Seb?Ő nagyon dühös rám?
-Nem hiszem. Ő magát okolja mindenért.Tudod  milyen...De beszélj vele.
-Reggel írt egy sms-t,hogy intézzek neki még egy jegyet Svájcba,de akkor még nem volt elég bátorságom elétek állni. Igaza volt,nincs jogom beleavatkozni az életetekbe.-tárta ki az szobaajtót előttem.-Ugye bejössz?-bólintottam.
-Azóta már mindenki lenyugodott,úgyhogy nyugodj meg.-ültem le egy fotelbe. -A pici jól van?
-Persze,nincs semmi baja.-simogatta meg a pocakját.
Még egy jó 20percig beszélgettünk majd átmentem a szöszim szobájába összepakolni minden cuccunk.
-Mit csinálsz? -búgta a fülembe egy édes hang.
-Pakolok.-fordultam felé és meglengettem előtte egy koszos pólót.
-Segítsek?
-Hm...ugye nem gondoltad, hogy a ruháidat én fogom összepakolna ha te is itt vagy?
-Akkor ha elmegyek összepakolod?-kezdett el kekeckedni.
-Na azt már nem, nem vagyok a bejárónőd.-adtam a kezébe a pólóját.
-Vicceltem.-tekerte a nyakam köré a ruhadarabot és azzal húzott magához egy hosszú csókra. A kezei elengedték a felsőt,ami ezáltal ismét a földön kötött ki. Lassan vándoroltak az ujjai a derakamról át a combomra a kis ruhám alá.
-Hé...el a mancsokkal.-toltam el magamtól.
-Nem is csináltam semmit.-tette az ártatlant.
-Aha...szeretem a te kis semmittevéseidet.-húztam mosolyra a szám.-De ha most nekem esel tuti nem készülsz el.És amúgy is...mi lesz a randizunk dologgal?-válaszolni már nem tudott mert csörgött a telefonom így inkább elkezdett pakolni.Meglepődve láttam,hogy Trixi számát jelzi a kis készülék. Kinyomtam majd visszahívtam.
-Szia hugi!-köszöntöttem vidáman a kereszthúgom.
-Szia!Tudunk beszélni?-kérdezte kicsit félve.
-Persze.Mesélj miért kerestél!-huppantam le az ágyra,amivel egy fejcsóválást valamint egy sóhajt váltottam ki Sebiből.
-Azért mert te nem keresel.-hányta a szememre,hogy elhanyagoltam őt az elmúlt 2hétben.
-Ne haragudj,csak annyi dolgom volt mostanában.-itt már Seb érdeklődve nézett rám,mert hát egy kukkot sem érthetett a beszélgetésből, mivel az magyarul zajlott.
-Tudom,mondta Regi. Na mesélj már!-lelkesült be a kis drágám.
Elmondtam neki az elmúlt hetem,hogy pontosan kinél dolgozom,hogy miket csináltam és persze a balhét se hagytam ki.
-Én komolyan neki megyek láncfűrésszel Katlynnek,ha még egyszer be mer szólni.-nagyot nevettem az ötletén.Olyanokat tud mondani,hogy az eszem megáll.
-Nem nézel te egy kicsit sok horrorfilmet mostanában?Hány éves is vagy,17? Akkor még nem is nézheted őket.-kezdtem húzni az agyát.
-Muszáj neked mindig a korral jönni? Nem bírnád ki,hogy ne dörgöld az orrom alá,hogy idősebb vagy,ugye?
-Hát ez a hugicák sorsa.-a szépszeműm átöltözött,befejezte a pakolászást és elterpeszkedett mellettem az ágyon. Még nagyjából 10percet beszéltünk,addig Vetti vagy a hajammal játszott vagy a combom cirógatta be be csúsztatva a kezét a ruhám alá.
-Nem bírod ki,hogy 10percig ne rád figyeljek,mi?
-Milyen 10perc? Volt az 40 is.-háborodott fel majd kiharcolt magának egy csókot.
-Nem akarom elrontani a pillanatot,de indulnunk kéne vásárolni.
-Már alig várom,hogy kis micsodákba lássalak.-húzta kaján mosolyra a száját.
-Honnan veszed,hogy megmutatom neked?-kezdtem el csipkelődni.
-Ugye ezt most nem mondtad komolyan?
-De.-vágtam rá,egy-null ide.
-Kössünk egyességet!
-Mégpedig?-mosolyogtam rá, vajon mi talált már megint ki?
-Én veszek neked minden országba ahová csak megyünk fehérneműt...
-Igen,és?
-Cserébe, megígéred,hogy egyszer láthatom rajtad őket.
-Hm...hát nem is tudom,hogy belemenjek-e vagy sem...-játszottam a nagyon gondolkozót.
-Fontold meg.-húzott fel az ágyról.-Mehetünk?
-Aha.-felkaptam a táskám és célba vettük a butikokat.