22.rész

Hello!
Nah itt a várva várt rész... Ne utáljatok, ha nem muszáj!Még mindig Sebastian szemszögű a blog. Puszií :)



- Hogy mi? Mit beszélsz?- nem épp erre számítottam.
- Kórházban van. Balesete volt. –végre rendezte a lélegzetét.
- De mi történt? Súlyos? Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled. –szörnyű bűntudat kerített hatalmába.
- Nem tudok semmit, csak azt, hogy balesete volt és kórházba szállították.
- Ki mondta?
- Katlyn. Azt mondta majd hív.
- Melyik kórházban van? Oda kell mennem. Az egész az én hibám. –sietve indultam vissza a szobámba, Tommi pedig végig mellettem lépdelt.
- Nem tudom, bocs haver. – beértünk a liftbe. Nyomtam azt a rohadt gombot, de nem akart gyorsabban záródni az ajtó.
- Csukódj már be te szemét! – rivalltam rá a vastömbre, ami végre bezárult és néhány másodperc múlva már a hatodik emeleten nyílt ki. Kétségbe estem, mi van, ha nem éli túl.
- Seb van még valami. –léptünk be a szobám bejáratán.
- Még valami? Mi jöhet még? Ne kímélj.
- Tia nem hazudott. Tényleg Andrew mászott rá és ha te nem lépsz be az ajtón akkor…
- Úr isten! Mekkora egy féreg vagyok. – rogytam le a földre.
- Ne emészd magad. Félreérthető volt a helyzet.
- De nem hittem neki, még csak meg sem hallgattam és…
- Hidd el minden helyrehozható. Leültök, és majd megbeszélitek.
- Tommi…
- Mi van?
- Miattam van kórházba. –folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
- Miért mondasz ilyet? Ne beszélj hülyeségeket. – húzott fel a padlóról. –Légy erős.
- De ez az igazság, én mondtam neki, hogy hajtson az első oszlopnak. De Tommi én nem gondoltam komolyan, én csak nagyon mérges voltam. –ő csak állt és kikerekedett szemekkel bámult rám. –Elvesztettem, ha meghal…
- Seb ezt verd ki a fejedből. - szólt hozzám újra.
- Ha meghal, akkor miattam hal meg. Én ölöm meg, mert egy barom vagyok. - temettem az arcom a tenyerembe.
- Nem tudunk még semmit, ne gondolj ilyenekre.
- Tommi, én szeretem őt. – kezdtem el zokogni. Nem érdekelt a duma, hogy a férfiak nem sírnak, nem bírtam tovább.
- Ne már Seb.
- Még ha fel is épül… Nem fog megbocsátani és én nem tudok nélküle élni. Vagyis tudok, de nem akarok. Látod, megint milyen önző vagyok? Mindig csak magamra gondolok, és aki fontos nekem azt megbántom.
- Jajj haver… - leült mellém az ágyra és hátba veregetett.
- Ha nem éli túl, akkor én…
- Sebastian azt most fejezd be. Elég az önmarcangolásból. Mosd meg az arcod aztán húzzál felöltözni. - lökött arrébb. – Én addig kiderítem, melyik kórházban van.
Nem ellenkeztem. Lezuhanyoztam, felöltöztem, de közbe csak arra tudtam gondolni, hogy: Vége! Elcsesztem! Elveszítettem őt és talán jobb is neki nélkülem, mert én egy önző szemétláda vagyok, és Ő jobbat érdemel nálam.
- Na, mit tudtál meg? – néztem a finn barátomra, aki bár jól leplezte szintén kétségbe volt esve.
- Semmit. – görbült le a szája. – Katy nem veszi fel. - ismét összezuhantam, minta egy úthenger ment volna át rajtam. Frusztrált, hogy én csak itt ülök, és nem tudom, hogy segíthetnék Tián. – Talán, ha átmennénk a szobájába összeszedni néhány dolgot, ami a kórházba jól jöhet neki, annak biztos örülne. –javasolta Tommi. Bólintottam, legalább addig is csinálok valamit és nem kell itt ülnöm.
Az agyam folyton a Tiával kapcsolatos emlékeket kereste. Az első találkozás, az a jelenet, amit levágott… sosem felejtem el. Aztán az étterem, mikor magáról mesélt és este végül a lakásában kötöttünk ki. Már akkor úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném. Aztán a szomszédnyanya, aki megzavart minket, és az itt töltött pár nap. A tengerparton, mikor össze voltam zavarodva… csak néhány perc kellett neki és máris boldoggá tett. A reggelek, mikor kinyitja azokat a csokibarna szemeit és rögtön mosolyog. Istenem add, hogy ne legyen baja. – az emlékekből egy zaj zökkentett ki. Tommira néztem, ő pedig a telefonját fixírozta. Már fél úton voltunk Tiu szobájához.
- Katlyn az. –mondta majd kis habozás után felvette. - Hogy van? ... Aha…Értem…Megmondom,Rendben. Szia. -mondta hűvösen majd mikor letette elkezdett húzni a szobám irányába.
- Meghalt? – kezdtem el pánikolni. Majd újra sírni kezdtem. Nem tudtam felfogni… Az nem lehet...Szükségem van rá!

http://www.youtube.com/watch?v=ns5mNRqHwyU&feature=related (úgy érzem ez a dal eléggé illik ehhez a részhez...)