25.rész

Sziasztok!
Jubileumi részhez érkeztünk. Ez a 25.!!! Ja és ma meglett hivatalosan is a 30 rendszeres olvasóm is...Hella személyében. Köszönöm nektek,hogy olvastok és boldogítotok a kommentekkel.
Millió Puszií :)


- Ti meg mi a francot csináltok itt?-abban a pillanatban leugrottam Sebről ahogy meghallottam Katlyn hangját.
- Miért minek látszik? -kérdezett vissza Seb.
- Nektek elment az eszetek?! -fakadt ki Kat. -Tia mit mondtam neked...
- Tudom.-sütöttem le a szemem.- De mi tényleg...
- Nehogy azt mond,hogy szeretitek egymást!
- Márpedig ez így van és neked ebbe nincs beleszólásod.-förmedt rá Sebi.
- Ti mit ittatok? Hülyék vagytok? Te eltöröd az ujjad miatta...-mutatott rá a kis szőkémre.-Te meg elcseszted a versenyed, mert nem tudsz koncentrálni.
- Katlyn ezt most azonnal fejezd be! -szólt oda keményen Seb.- Mit képzelsz mi vagy te? Tudtommal nem vagy az anyánk...-állt fel az ágyról majd magával húzott engem is.-Kicsim szedd össze a cuccod,rendben?-nézett rám angyali szemekkel.
- De miért? -húztam össze a szemöldököm.
- Szerintem jobb lesz, ha ma nálam alszol.-simította meg az arcom.
- Sebastian! -indított volna monológot újból Katy,ha a kedvesem nem szakítja meg.
- Majd megbeszéljük.-intette le, engem pedig elkezdett noszogatni. Gyorsan bedobáltam a szekrényben lévő cuccaimat a táskámba majd a fürdő felé indultam.
Öt perc elteltével már Seb szobájában ültem az ágyon a tőle kapott fényképezőgéppel a kezemben.
- Nem tetszik? -fészkelte be mögém magát a kis vigyorim.
- De igen. Nagyon figyelmes. Nem gondoltam,hogy megjegyzed mi a legkedvesebb hobbim.-mosolyodtam el.
- Neked könnyű volt kitalálni mi az aminek örülnél, de apának...-sóhajtott fel.
-Ennyire nehéz eset?
- Igazából nem az, csak nem szereti,ha olyan ajándékot kap amihez köze van a pénznek.
- Ohh...értem, hát manapság úgy tényleg nehéz. De végül csak kitaláltál valamit vagy nem?
- De igen.-mondta ki huncutan.
- Elárulod?
- Végül is neked is van hozzá közöd. Sőt igazából, te vagy a meglepetés.
- Én? Ezt,hogy érted?
- Hát, apu és Fabi kijönnek a következő nagydíjra...
- És?
- És már nagyon kíváncsi rád...-nevetett fel.
- Te meséltél nekik rólam? -kérdeztem meglepetten.
- Előttük nincsenek titkaim,de ha lennének akkor sem téged rejtegetnélek.-csókolt bele a nyakamba.
- Ennek örülök.-kibújtam a karjaiból és a kis párducmintás hálóingemmel elindultam a fürdő irányába.
- Hová mész?-indult meg utánam a kis hercegem.
- Egy perc és itt vagyok. Feküdj vissza.
Átöltöztem, rendbe szedtem magam, fogat mostam és már siettem is vissza hozzá.
-Na jó kicsivel több mint egy perc volt.-álltam meg a fürdő ajtajában.
-Potom 15perc.-kapcsolt egyet a tévén. Még nagyjából 2percig az támasztottam az ajtófélfát, mikor a szeme rám tévedt. Azt hiszem köpni nyelni nem tudott.
-Azért levegőt ne felejts el venni.-ismételtem a szavakat utána és elindultam az irányába.
- Azt hiszem megbocsátom,hogy nem 1 perc volt.
- Reménykedtem.-bújtam be mellé az ágyba. Maga alá fordított és újabb csókcsatába bonyolódtunk.-Éhes vagyok.-mondtam ki nemes egyszerűséggel,mikor egy kicsit huzamosabb ideig levegőhöz jutottam.
- Gondolhattam volna.-nevetett fel.-És mit szeretne enni a széphölgy?
- ÁÁÁ mindegy...majd eszek reggel.-húztam magamhoz egy puszira.
- Mikor reggel?
- Nyolc-kilenc körül,mikor felébredünk.
- Kilenckor már a megbeszélésen fogunk csücsülni.
- Óóó basszus, elfelejtettem. Akkor vásárolni se mehetek majd el.
- Miért, mit szerettél volna venni?
- Fehérneműt vagyis hát ilyen kis hálóinget.
- És azt mért pont itt kell? Otthon nem jó?
- Nem. A lelkemre kötötték,hogy itt vegyek mert itt nagyon szép darabok vannak.
- Máshol is biztos vannak szépek.
- Ne ellenkezz velem mert visszaköltözöm Katlynhez.
- Jól van befogom.-húzta be játékosan a cipzárt a száján.
- Amúgy is mindegy már. A megbeszélés tuti tart majd délig az én gépem pedig fél háromkor indul.
- Hm,tudod mit...ha nem Angliába mész,hanem inkább eljössz néhány napra hozzám,akkor lesz időd elmenni még vásárolni.
- Hozzád Svájcba?-csodálkoztam el az ötletén.
- Igen. Csak nem félsz?
- Mitől félnék?
- Hogy elrabollak és soha többé nem adlak vissza senkinek.
- Egy észem már elraboltad, úgyhogy ettől már nem félek.-mosolyogtam rá.
- Helyes.- egy érzéki csókot váltottunk és újra alá kerültem.
- Mikor indul a géped?
- Ötkor és az út rövidebb mintha haza mennél.
- De nem is hoztam úgy cuccot magammal.
- Ne keress kifogásokat. Holnap elkísérlek vásárolni és megveszünk mindent amire szükséged lehet.
-Nem úszom meg, igaz?-néztem rá tettetett kétségbeeséssel.
-De nem ám.-harapott bele a vállamba.
-Auuu...-sikítottam fel nevetve.- Ma valahogy nem szeretnék vámpírosat játszani.
-Akkor mit szeretnél játszani?-húzta huncut mosolyra a száját.
-Hát, mondjuk most szeretnék Csipkerózsika lenni és egy jó nagyot aludni.
-Értettem.-mondta lemondóan majd lekecmergett rólam.
-Lehet még egy kérésem?
-Mond Csipkerózsika, mivel tehetlek boldoggá?
- Csinálhatok egy képet?
- Milyen képet?
- Egy fotót...Rólunk. Az első közös képünk.
- Hogy szeretnéd?
- Mondjuk ülj be mögém és karolj át.
- Ahogy az előbb?
- Igen, pont úgy..olyan szerelmesen.