21.rész

Heyhóó!:D
Nah itt az új rész! Remélem sok komi lesz..kíváncsi vagyok mit szóltok ehhez a részhez. Teljesen más lesz a rész, Réka lakat a szádon! :D
Na nincs több rizsa, Jó olvasást! :D
Jah és a rész elsősorban Mysticnek megy! :D Bocs csajszii :D



- Beszéltél tegnap apukáddal? – törtem meg a csendet.
- Igen, beszéltem vele reggel. Miért?
- Hát neki is tegnap volt a névnapja.
- Tudom, nem felejtettem el. - válaszolt ridegen.
- Seb, nem tudom te tegnap mit láttál, de a reakciód alapján biztos nem azt, ami történt. Hidd el nekem, én nem hülyítettelek, az én érzelmeim őszinték voltak – mondtam újabb 2 perc csend után.
- Igen, ezt tegnap nagyon jól bizonyítottad, mikor Andikével hemperegtél az ágyban.
- De én nem hemperegtem! Te komolyan azt gondolod, hogy én ennyire hülye vagyok? Megbeszéljük, hogy este együtt leszünk és én pont akkor mászok rá Andrewra… Persze, csak is. – kezdett kihozni a sodromból.
- Tia láttam, amit láttam.
- De mit láttál? Mond meg mit láttál!?
- Andikét alatta pedig téged… egy ágyban, ahol épp nyalakodtok.
- Az eszedbe se jutott, hogy milyen könnyen kerülhettem ilyen kiszolgáltatott állapotba? Te, aki alig tíz kilóval nehezebb, mint én simán letepersz. Andrew, aki vagy negyven kilóval nehezebb, konkrétan azt csinál velem, amit akar.
- Ja, magyarázkodni én is tudok. – annyira rosszul esett, hogy nem akarja megérteni, amit mondok. Mintha a falhoz beszélnék… - Megnyugodhatsz, nem foglak kirúgni, mert jól végzed a munkád, de nem akarlak a közelembe tudni. - fájt, amit mond, mintha szíven szúrtak volna. Nem gondoltam, hogy ennyi idő alatt ennyire belészerettem. –Tartsuk a három lépés távolságot. Nekem nincs szükségem még egy púpra a hátamon.
- Kösz, szóval én csak egy púp vagyok a hátadon. - nem szólt semmit, behajtott a hotel mélygarázsába. –Tudod mit, inkább rúgj ki. Rúgj ki, én nem akarok a terhedre lenni és nem akarok minden nap egy olyan emberrel találkozni, aki majdnem megerőszakolt. –nyeltem egy nagyot az utolsó szó előtt. Annyira dühített, hogy nem lát a saját szemétől.
- Na persze. – harapta el a szavakat.

(Seb szemszögéből folytatódik tovább a blog)

- Nekem mindegy, ha nem akarsz dolgozni, add be a felmondásod. - kiszálltam az autóból majd néhány másodperc után ő is követett. Olyan erővel vágta be az ajtót, hogy nem hagytam szó nélkül. –A felesleges energiád ne az autón vezesd le, menj el inkább futni. Vagy ha annyira törhetnéked van, akkor ülj be a kocsiba, aztán hajts neki az első oszlopnak. - fájdalom futott végig az arcán, de nem foglalkoztam vele. Becsapva éreztem magam. Úgy játszott velem, mint Dzsepettó Pinokkióval míg bábu volt. Azért titkon még reménykedtem, hogy Tommi kiszed Anrewból vagy a többi szerelőből valami infót, ami előtámasztja Tius állítását, de nem akartam hitegetni magam. Elindultam a lift felé, Tia meg a sofőr felöli ajtóhoz tipegett.
- Kösz az ötletet, talán a legjobb az lesz, ha megfogadom.
- Csinálj, amit akarsz. – hagytam ott. Még hallottam, hogy telefonál és Jaime nevét mondja, aztán bezárult a felvonó.
Háromnegyed hattól, fél nyolcig szenvedtem a szobámba, kapcsolgattam a tv-t, de egy csatornánál se időztem sokáig. Megpróbáltam aludni, de csak forgolódtam az ágyban. Nem tudtam másra gondolni csak rá. Miért csinálta ezt velem? Nem ismerhettem őt ennyire félre, és Christian se.
Úgy döntöttem úszom egyet. Felvettem a fürdőnadrágom meg egy köntöst és elindultam az uszodába. Már majdnem a medencénél jártam, mikor futólépteket hallottam magam mögött, aztán mintha a nevemet kiabálnák. Megfordultam és Tommi állt velem szembe.
- Na, végre, hogy megvagy! Már mindenhol kerestelek.
- Mi ilyen sürgős? Úgy nézel ki, mint aki most futotta le a maratont.
- Tia… - fújtatott Tommi.
- Mi van Tiával? Mond már Tommi, mit tudtál meg?- alig bírtam magammal, most kiderül az igazság.
- Tia kórházban van.