20.rész

Halihó!

Na, itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Igazából ez egy átvezető rész,de nem rizsázok többet. Véleményeket kérek!!! :D


Már a rajtnál látszott, hogy Sebastian nincs ott fejben. Rögtön pozíciót vesztett majd a boksz taktika se vált be és végül 3. lett. A versenyt Button nyerte, aminek cseppet sem örültem; még egy győzelem a Brawnosoknak. A második Mark lett, így összességében mégis mi zártunk jobb hétvégét.
Vészesen fogyott az idő a találkozásig. Fél 5 volt és tudtam, hogy Vetti kb. most adja az utolsó interjút, lezuhanyozik utána pedig már csak percek kérdése. Feszülten figyeltem a telefonom, mikor csörren meg. Jaime közben magyarázott nekem valamit a dj-skedéssel kapcsolatban, de ha visszakérdezné valaki, nem tudnám megmondani miről volt pontosan szó. Megszólalt a telefonom, hirtelen görcsbe rándulta a hasam.

- Igen. - szólaltam meg félve.
- Szia, Tommi vagyok. Seb felöltözik, 5 perc múlva, ha neked is megfelel, indultok.
- Ő. Rendben. Hol találkozunk?
- A kocsinál.
- Figyelj Tommi, szóval csak ketten leszünk Sebivel vagy jön még valaki?
- Ketten. – tipikus finn, egy szavas válaszok.
- Értem. Akkor indulok is. Szia
- Okosan. - súgta a telefonba.
- Oké és kösz. – tettem le.

Eszméletlenül féltem a beszélgetéstől, de mégis annyira vártam, hogy újra a közelébe lehessek.

- Megleszel nélkülem? – fordultam a kis spanyol felé.
- Persze. Ügyes legyél és magabiztos. Ne feledd mit mondtam. Bármi van, hívj nyugodtan. Rendben?
- Persze. Hívlak majd, megígérem. Még egyszer köszönök mindent. – adtam egy puszit neki és siettem a parkoló felé.

Előbb értem az autóhoz, mint Ő, ezért nekidőltem a motorháztetőnek és vártam. Egy perc elteltével, egy fáradt szőkeség ballagott felém a hátán egy táskával a kezében pedig a slusszkulccsal.

- Vezessek én?- kérdeztem Sebitől, mikor közelebb ért hozzám.
- Neked van jogsid?- kérdezte meglepetten.
- Van.
- És vezetni is tudsz?
- Hát tudtommal csak akkor adnak jogsit. – nem vettem fel a szurkálódást.
- Az, hogy valakinek van jogosítványa, nem jelenti azt, hogy vezetni is tud.
- Hát, én tudok.
- Miért pont most akarsz vezetni?
- Mert te most vezettél 2 órát, gondolom elfáradtál.
- Nem szeretek az anyósülésen utazni. - lépett a sofőr felöli ajtóhoz.
- Utazhatsz hátul is. – mosolyogtam rá.
- Na persze. Még mit nem.
Már az út felénél jártunk, de nem igazán szóltunk egymáshoz. Nem tudtam, hogy kéne elkezdenem vagy egyáltalán mit kéne mondanom.