15.rész

Hát muszáj voltam már írni...Ez egy laza kis rész lett!Jó olvasást:)


-Akkor mi az a jó hír?
-Hát ma szinte az egész napot együtt töltjük,mert én foglak az interjúkra is kísérni.
-Valóban? Akkor mi lenne,ha kihagynánk néhány interjút és inkább megünnepelnénk a névnapod.Van pár ötletem.-húzta mosolyra a száját majd egy érzéki csókkal próbált rávezetni a lényegre.
-Hatodika van?-kérdeztem meglepetten mikor kijózanodtam a csókból.
-Bizony hatodika. Mit szeretnél névnapodra?
-Mondjuk,egy pole pozíciónak nagyon örülnék. De kérlek ne verd nagy dobra,hogy névnapom van.
-De ezt meg kell ünnepelni.-kezdett ellenkezni velem.
-Az ünneplés várhat vasárnapig. Nem örülnék,ha megszólnának. Különben is ez egy újabb lebukás veszély,jobb lenne ha fékeznénk magunkat. Mi lesz a "védjük a kapcsolatunkat" dologgal?-kérdeztem egy kicsit gúnyolódva.
-Hiába gúnyolódsz,én tényleg úgy gondolom,hogy ez jót tesz nekünk. Amúgy meg miért szólnának meg? Ez a Red Bull...itt minden a bulikról szól.
-Na azért ez túlzás. Én itt egy alkalmazott vagyok és dolgozni jöttem ide nem szórakozni.-keltem ki az ágyból.
-Tudom,de én is egy alkalmazott vagyok.
-Az egészen más.
Ma nagyon kötekedős kedvében van.-jegyeztem meg magamban. -Jobb ha most elkezdünk készülődni.-zártam le a vitát.
-Rendben.-lépett oda hozzám.-De az ajándékodat este odaadom.-súgta a fülembe.
-Akkor te most nem a pole-ra gondolsz.-állapítottam meg.
-Nem! De este megtudod. 8-kor találkozzunk a szobád előtt és akkor együtt tudunk menni a pályára.
-Okés.-adott még egy puszit és elhagyta a szobám. A gondolataim az ajándék körül forogtak...Mintha csak tudta volna,hogy ezen fogok rágódni és ezért mondta volna.
Már alig volt 45percem elkészülni. Talán pont kész lettem volna ha nem csábulok el a török "reggelinek".Mivel sminkelni már nem volt időm,azt a kocsiba pótoltam be. A fiúk jót nevettek rajtam, hogy a rázkódó autóban próbáltam kihúzni a szemem. Úgy látszik ebbe a nagy cirkuszba ma én kaptam a bohóc szerepét.
Mikor a pályára értünk megijedtem. Rémisztő volt azt látni,hogy több 100 sikítozó rajongó indul meg felénk. Tommiék ismét jót mulattak az ijedtségtől eltorzult arcomon. Szerencsére épségben beértünk a kordonok mögé ahol már a "megszokott" nyüzsgés fogadott.
Sebit rögtön letámadták a német RTL riporterei ő pedig készségesen nyilatkozott nekik.
-Nagyon profi vagy.-szólaltam meg az interjú végén.
-Itt mindenki profi.-mosolygott rám és észrevétlenül megsimogatta a kezem,amitől az én szám is mosolyra szaladt.
Besétáltunk a boxba,egyeztettem Katyvel,majd kikísértem Basit még 2 interjúra. Gyorsan lementek,ahogy a 3. edzés is.