19.rész

Sziasztok!
Hát elutazom...Irány Görögország és Törökország, úgyh most jövőhét vasárnapig nem lesz friss... Ezzel a résszel búcsuzom most tőletek,de ha visszajöttem jelentkezem.
Várom a véleményeket!!!
És hajrá Sebastian "Szépszemű" Vettel! Nyerni kell a ringen!
Millió csók!:)



Mit is mondhatnék egy olyan srácnak, aki már majdnem meztelenül, egy kis "fehérneműben" látott. Mert igen,Jaime volt a tegnapi "kukkoló" aki nem bírt a kíváncsiságával és kinézett a szobájából.
-Seb és te, jártok?- nah jól a közepébe vágott.
-Igen vagyis nem. Nem tudom.- nem tudtam normálisan gondolkozni, annyira sebezhető voltam.
-Na most melyik?
-A tegnap este miatt kérdezed, igaz?- néztem rá könnyes szemekkel. Nem akartam a pályán mindenki előtt sírni, ezért inkább berángattam őt a Torrosok homejába.
-Igen. Elég durva volt.-húzta el a száját.
-Hát, tegnap estig azt hiszem mondhatjuk,hogy jártunk...de most nem tudom,hogy mi is van köztünk.-kezdtem el zokogni.
-Ne sírj!-ölelt magához és elkezdte simogatni a hátam. Annyira jól esett,hogy ilyen kedves, de akkor bevillantak a képek Andrewról és elhúzódtam tőle.
-Ne haragudj, nagyon kedves vagy,de az este után egyetlen férfi ölelését se viselem el. Kivéve egyét, az övére mindennél jobban vágyom,de már cseszhetem.-kezdtem újra hangos zokogásba, ő pedig vagy 40 zsepit nyomott a kezembe.
Egy körül járhatott mikor úgy döntöttem rendbe szedem magam és befejezem a sírást.
-Nem vagy éhes?- kérdeztem a kis torreádort mikor elkészültem.
-Ami azt illeti, éhes vagyok.
-Akkor hozok valami ebédet.
Két tányér tejszínes-csirkés tésztával tértem vissza a szobába, ahol már a közvetítés ment. Épp Sebet mutatták,amitől én kis híján elejtettem a tányérokat.
-Elkapcsoljam?-kérdezte együtt érzően Jaime.-Megértem, ha nem szeretnéd nézni. Csinálhatunk mást is.
-Nem kell. Köszönöm. Mindent köszönök,hogy meghallgattál, de nem kellett többet mondanom annál amit akartam,hogy most is itt vagy és nem hagyod, hogy összetörjek teljesen. Gondolom, nem erre számítottál...Ne haragudj,hogy így elrontottam a hétvégéd.
-Ugyan már! Örülök,hogy segíthetek és, hogy őszinte legyek egy cseppet sem bánom, hogy veled kell töltenem ezt a napot. Sebastian egy hülye, ha nem hallgat meg. Ha nekem lenne egy ilyen barátnőm.
-Milyen? Szerencsétlen idióta, idegesítő picsogó baba? Erre gondolsz?
-Nem. Arra,hogy egy őszinte csinos törékeny nő vagy aki mellé egy igazi férfi kell. Ha Seb ennek a szerepnek nem tud megfelelni, akkor magára vessen. Biztos megtalálod azt a fiút, aki minden tekintetben tökéletes neked.
-De nekem nem kell másik férfi. Nekem Ő kell.- mondtam könnyes szemekkel.
Jobbnak láttuk, ha inkább az ebédre koncentrálunk, mert egyikünk se akart újabb könnycseppeket.