17.rész

Sziasztok!!!Húúú hát nagyon keveset aludtam...és fárasztó napon vagyok tól,de itt a folytatás!!!Remélem nem fogok utálni érte! Még mindig tartom a szavam...komik=gyorsabb friss! Pusziii :)

Ez is csak akkor tűnt fel, mikor meg akart csókolni. Rögtön elléptem tőle és reméltem, hogy senki nem vette észre. Mivel Sebit a sajtószobába vitték, ahol az első három helyezett nyilatkozik, nem volt rám szükség. Megpróbáltam eltűnni azért elővettem a laptopom és beültem vele Vetti szobájába.
Gondoltam megvárom őt ott és majd együtt visszamegyünk a hotelba. Kellemetlenül éreztem magam, mert megígértem neki, hogy ma én leszek vele az interjúknál, a sajtószoba után iportokra mégis Katy kísérte. De ami igazán nyomasztott az Andrew… Elmondjam Sebnek, vagy megint túlreagálom a dolgokat?! Úgy döntöttem jobb, ha nem említem meg. Lehet, hogy ezzel elkövetek egy hibát, de nem akartam elrontani a kedvét.
Félig elfeküdtem a kanapén a laptop az ölemben és épp telefonon egyeztettem egy Talk Show-ban való szereplést, mikor Sebastian lépett be az ajtón. A szemei csillogtak a boldogságtól. Pár pillanatig még az ajtóban állt. Figyeltem, ahogy hátratett kézzel bezárja az ajtót. Kattant a zár, és mintha a fejében is kattant volna valami… csibészes mosollyal megindult felém. Az ágyhoz ért, de én még telefonáltam. Kivette az ölemből a laptopot lejjebb húzott az ágyon és fölém hasalt. A nyelvét már az ajkaimon éreztem. Nem bírtam tovább, kinyomtam a beszélgetést, és bűntudat nélkül kapcsoltam ki a telefont.

-Lehet most úszott egy Talk Show-s szereplésed.
-Nem érdekel. Ez megéri. - csókolt meg végre rendesen. A szemében a boldogságon kívül már féktelen vágyat véltem felfedezni, amit a nadrágja is mutatott.
-Ennyit érdemlek? - mutattam körbe a szobán, de csak játékból.
-Igazad van. – húzódott el tőlem. Meglepődtem. – Majd este a meglepi után megmutatom milyen jó az állóképességem. – felnevettem ezen a 2értelmű mondaton, de valószínűleg direkt használta ezeket, a szavakat.
-De Katlyn. – kezdtem ellenkezni.
-Nincs Katlyn. Ma este a homeba alszik, nem akar utazgatni. Pihenni akar.
-Ajajj. Kezdek félni. – mondtam nevetve.
-Bizony ajajj. Ma nem menekülsz. – hajolt felém egy újabb csókért. Pont elhúzódtunk egymástól, mikor meghallottuk Tommi hangját, hogy menjünk az értekezletre.
Mivel a megbeszélés inkább a versenyzőknek szólt, illetve a holnapi futamra hegyeződött ki, én 10 perc után leléphettem.
Visszamentem a szállodába, vettem egy gyors zuhanyt. Felfrissítettem a sminkem, felvettem egy szexi fehér-arany kis hálóruhát, és már csak a Szépszeműre vártam. Nagyjából fél óra elteltével kopogtak az ajtómon. Boldogan rohantam ajtót nyitni, de talán mégse kellett volna ennyire sietni.
-Szia.
-Szia. –semmit nem kérdezett, már bent is volt a szobámba, felkapott és letepert az ágyra. Próbáltam ellenkezni, de jóval erősebb volt, mint én, ezért semmit nem tudtam tenni. Teljesen kiszolgáltatott állapotban feküdtem alatta.
-Kérlek ne! – mondtam már a könnyeimtől elcsukló hangon, és megpróbáltam újra eltolni magamtól, de minden hiába.
-Ne mond, hogy te nem kívánsz. Én mióta megláttalak csak rád tudok gondolni.
-De én nem akarom!!! – kezdtem el hisztérikusan csapkodni.
-Hát nekem ez a pályán nem úgy jött le. – kiabálni kezdtem, mert észrevettem, hogy nyitva maradt az ajtó, de erre ő csak befogta a szám és elkezdett nyalogatni. Undorító volt.