13.rész

Kíváncsi leszek a vélemyénekre. Ez a fejezet nem lett a kedvencem, igazából elég gáznak érzem, de remélem nektek tetszik! :)

-Várj egy kicsit Regi,valaki be akarja törni az ajtóm.

-Okés tartom, szólj ha vagy!

Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Sebastian állt előttem.

-Igen?Miért akartad rám törni az ajtót?Máris ennyire hiányoztam?

-Ugye nem képzelted,hogy egy "Jó Éjszakát mindenkinek"-kel megúszod?-futott ördögi vigyor az arcán.Felkapott a lábával berúgta az ajtót és elindult velem az ágy felé.

-Hugii..minden rendben?Ugye nem bántanak mi ez a zaj?-aggodalmaskodott a nővérem a telefonba miközben Seb ledöntött az ágyra.

-Igen.-lihegtem a telefonba.-10per múlva visszahívlak.-mondtam,majd lettem.

-Megőrülök érted!-már póló nélkül volt.

-Héé....Kis Bika,leállnál!-Toltam el magamtól.-Állj!-mondtam újra.Próbáltam lenyugodni és fékezni magam,de nehezen ment,

-Mi a baj?-nézett rám csodálkozva.-Te..te nem...

-De igen akarom.

-Csak nem most.-fejezte be a gondolatom.

Túl gyors ez még nekem.-felkeltem és elindultam a bejárati ajtó felé.-Ráadásul most én nem értelek.Egyszer letámadsz,hogy akarsz..máskor meg eltolsz nehogy észre vegyenek.-mondtam ki keserűen.-Ez így nekem nem megy.

-Megértelek,de hidd el én kettőnkért tettem.Én csak szeretném még óvni a kapcsolatunkat,míg megerősödik.El tudod ezt fogadni?-kérdezte egy édes mosoly kíséretében.

-Persze.-hát tudok én vele ellenkezni.-De most menj!Katlyn bármelyik percben itt lehet,és nem mondanám,hogy ő örülne a kettőn közti...vonzalomnak?!

-Ezt hogy érted?

-Hát ez egyetlen tanácsa az volt,hogy óvakodjak tőled és a Forma1-esektől.-már az ajtónál álltunk.

-Hm...eldobom az agyam!

-Ami nincs az nem tudod eldobni!-mondtam egy angyali mosollyal az arcomon.

-Öhh..Kösz!-felsóhajtott és tartotta az arcát egy pusziért.-Jó éjt puszi!-nézett rám kérlelőn.Mintha egy kisfiút láttam volna.

-Utolsó!-adtam egy puszit az arcára.

-Előtti!-húzott magához immár egy csókra.

-Bolond vagy!-mondtam nevetve.

-Te teszel bolonddá.-kezébe adtam a pólóját és már értette a célzást.

-Na kifelé!-toltam ki az ajtón.

Mikor ismét egyedül voltam csak azokra a vágytól fűtött gyönyörű szemekre arra ez édes mosolyra és arra az izmos kis felsőtestre gondoltam.A merengésemből újabb telfoncsörgés szakított ki.Már kezdtem megszokni mai nap után.Rápillantottam a kijelzőre és Regi számát véltem felfedezni...-A francba elfelejtettem visszahívni.Kinyomtam és tárcsáztam.

-Ne haragudj,elfelejtettem!

-Nem haragszom,de ajánlom a cavinton-t.

-Hehehe.Nagyon vicces. Akarod hallani,hogy mi történt vagy nem?

-Persze,hogy akarom.

Elmondtam neki mindent,szóról szóra.Persze ő végig röhögte az egészet.

-Komolyan letepert?-kérdezte röhögve.

-Komolyan,és tudod milyen nehéz volt ellenállni!? Majd bele pusztultam.

-Hát nem kispályás a csávó.Pedig milyen kis édes kisfiúnak látszik.

-A látszat néha csal. Éhes vagyok.-nyöszörögtem a telefonba.

-Enni se kapsz?-nevetett újra.

-Látom jól szórakozol. De csak,hogy letörjem a kedved;elárulom,hogy baklavát fogok enni.Igazi TÖRÖK BAKLAVÁT.

-Na neee! Ez nem ér!-számítottam a reakciójára,hisz az volt a kettőnk közös sütije.Egyszerűen megbolondultunk érte.

-De-de.Majd gondolok közbe rád!-húztam tovább az agyát.

-Remélem megfulladsz tőle.-hadarta el nevetve.

-Ne reménykedj! Megyek. Szeretlek!

-Én is szeretlek!Jó éjt! VIGYÁZZ MAGADRA! Óvakodj a kanos szőkéktől.

-Nem ígérek semmit! Te is aludj jól! Puszilok mindenkit

Mire letettük Katy is visszaért a szobánkba. Szegény hulla fáradt volt,ráadásul holnap reggelre betettek neki még egy találkozót,amit sehogy nem tudott lemondani. Sajnáltam őt,mert így még korábban kellett kelnie.Ha jobban belegondolok magamat is sajnáltam,mivel ha ő elmegy ez mind az én nyakamba fog szakadni.Hagytam had menjen ő előbb fürdeni,addig én begyűrtem a "vacsit".

Lezuhanyoztam, beállítottam az ébresztőt és amíg el nem aludtam Kat egyetlen tanácsa járt a fejembe,amit én sikeresen megszegtem.

De ha ez volt a sorsom, találkozni Sebivel.Én nem akartam szerelembe esni...az az irányításom nélkül zajlott. Én nem akartam tőle semmit.Na jó, ezzel nem álltathatom magam,amint belenéztem azokba a gyémánt szemekbe..rögtön elvesztem!