19.rész

Sziasztok!
Hát elutazom...Irány Görögország és Törökország, úgyh most jövőhét vasárnapig nem lesz friss... Ezzel a résszel búcsuzom most tőletek,de ha visszajöttem jelentkezem.
Várom a véleményeket!!!
És hajrá Sebastian "Szépszemű" Vettel! Nyerni kell a ringen!
Millió csók!:)



Mit is mondhatnék egy olyan srácnak, aki már majdnem meztelenül, egy kis "fehérneműben" látott. Mert igen,Jaime volt a tegnapi "kukkoló" aki nem bírt a kíváncsiságával és kinézett a szobájából.
-Seb és te, jártok?- nah jól a közepébe vágott.
-Igen vagyis nem. Nem tudom.- nem tudtam normálisan gondolkozni, annyira sebezhető voltam.
-Na most melyik?
-A tegnap este miatt kérdezed, igaz?- néztem rá könnyes szemekkel. Nem akartam a pályán mindenki előtt sírni, ezért inkább berángattam őt a Torrosok homejába.
-Igen. Elég durva volt.-húzta el a száját.
-Hát, tegnap estig azt hiszem mondhatjuk,hogy jártunk...de most nem tudom,hogy mi is van köztünk.-kezdtem el zokogni.
-Ne sírj!-ölelt magához és elkezdte simogatni a hátam. Annyira jól esett,hogy ilyen kedves, de akkor bevillantak a képek Andrewról és elhúzódtam tőle.
-Ne haragudj, nagyon kedves vagy,de az este után egyetlen férfi ölelését se viselem el. Kivéve egyét, az övére mindennél jobban vágyom,de már cseszhetem.-kezdtem újra hangos zokogásba, ő pedig vagy 40 zsepit nyomott a kezembe.
Egy körül járhatott mikor úgy döntöttem rendbe szedem magam és befejezem a sírást.
-Nem vagy éhes?- kérdeztem a kis torreádort mikor elkészültem.
-Ami azt illeti, éhes vagyok.
-Akkor hozok valami ebédet.
Két tányér tejszínes-csirkés tésztával tértem vissza a szobába, ahol már a közvetítés ment. Épp Sebet mutatták,amitől én kis híján elejtettem a tányérokat.
-Elkapcsoljam?-kérdezte együtt érzően Jaime.-Megértem, ha nem szeretnéd nézni. Csinálhatunk mást is.
-Nem kell. Köszönöm. Mindent köszönök,hogy meghallgattál, de nem kellett többet mondanom annál amit akartam,hogy most is itt vagy és nem hagyod, hogy összetörjek teljesen. Gondolom, nem erre számítottál...Ne haragudj,hogy így elrontottam a hétvégéd.
-Ugyan már! Örülök,hogy segíthetek és, hogy őszinte legyek egy cseppet sem bánom, hogy veled kell töltenem ezt a napot. Sebastian egy hülye, ha nem hallgat meg. Ha nekem lenne egy ilyen barátnőm.
-Milyen? Szerencsétlen idióta, idegesítő picsogó baba? Erre gondolsz?
-Nem. Arra,hogy egy őszinte csinos törékeny nő vagy aki mellé egy igazi férfi kell. Ha Seb ennek a szerepnek nem tud megfelelni, akkor magára vessen. Biztos megtalálod azt a fiút, aki minden tekintetben tökéletes neked.
-De nekem nem kell másik férfi. Nekem Ő kell.- mondtam könnyes szemekkel.
Jobbnak láttuk, ha inkább az ebédre koncentrálunk, mert egyikünk se akart újabb könnycseppeket.

Közlemény...

Sziasztok!!!

Nos hát elérkeztem egy kisebb krízishez,miszerint érdemes-e nekem folytatni ezt a blogozást!!! Lehet ez most csak azért jött mert elkenődtem a hétvégi futamtól...nem tudom,de időt kérek,hogy átgondolhassam.
Köszönöm azoknak akik eddig lelkesen olvasták, és komiztak..nagyon jól esett :D Sokszor ezek a komik adtak új lendületet!
Hamarosan jelentekezm!
Puszilok mindenkit!!!:)

18.rész

Halihó!!!
Hát elsősorban Évinek ajánlom ezt a részt!!! Remélem tetszik..és most minden kiderült,mármint az ajándék és a gonosztevő is.Nem hiszem,hogy hozok még frisst a héten,csak ha sok komit kapok vagy ha nyer Seb!!!(L) Sok sikert neki!!! :) GO SEBI BABA!!!

Ekkor, akit annyira vártam, az én egyetlen gyémántszemű kis hercegem lépett be az ajtón egy fehér dobozzal a kezében, amihez egy óriási szív alakú lufi volt csatolva.
Mikor meglátott azt a boldog arcot rögtön fájdalom borította el. Letette a dobozt és dühtől tajtékozva becsapta az ajtót maga mögött. Andrew erre a hangra kapta fel a fejét és abban a pillanatban leugrott rólam. Nem érdekelt,hogy csak egy kis babydoll van rajtam rohantam Seb után, de nem értem utol. A szobája elé érve zárt ajtóval találtam szembe magam.
-Seb, kérlek beszéljük meg. Ez nem az aminek látszik.-elkezdtem dörömbölni az ajtón, amire persze valaki felfigyelt és kíváncsiskodva lépett ki a szobájából.Valószínűleg tetszett neki a látványom, mert jó ideig méregetett, de ez most a legkisebb problémám volt. -Sebatian nyisd ki kérlek!
-Tia ez olcsó duma. Mintha csak egy filmben lennénk. "Ez nem az aminek látszik."-ismételte utánam a szavakat mérhetetlen gúnnyal a hangjában.
-De édesem.legalább hallgass meg!
-Ne édesemez nekem itt. Húzz vissza inkább a kis Andykédhez.
-Kérlek ne mondj ilyet. Félreértetted.
-Hm....nincs mit félreérteni Átvertél, és jobb ha most elmész. Szeretnék lefeküdni aludni.
-Rendben, ha te így akarod.- mondtam ki zokogó hanggal.
Visszamentem a szobámba,ami már üres volt.Egész éjjel sírtam,míg nagyjából fél4 körül kiapadtak a könnyeim.
Undorodtam magamtól.Undorodtam a tudattól,hogy Sebinek fájdalmat okoztam. Ütöttem magam,hogy ébredjek fel,de rá kellett jönnöm,hogy ez nem álom. 5óra körül aludhattam el és fél9kor a telefonom csörgésére keltem Üzenetem érkezett.
"Gondolkoztam a tegnap történteken és kérlek futam után üljünk le utoljára beszélni. Viszont addig, ha kérhetem amennyire csak lehet kerülj el!
Kösz: Seb"
Az sms elolvasása után újra sírtam volna, de még mindig nem voltak könnyeim. Jobbnak láttam elkezdeni készülődni. Nagyjából 2óra elég volt arra, hogy összekaparjam magam. Negyed12 körül a pályára értem.Megpróbálkoztam a reggelivel,de alig tudtam pár falatot lenyomni a torkomon. Szerencsére nem szenvedtem sokáig, mert Christiantól megkaptam mai napi feladatom. Jaime Alguersuarival lenni. Egy jó volt ebbe a feladatba, Seb biztos örül,mert így tuti nem futunk össze.
Mikor megláttam Jameit ledöbbentem és láthatólag ő is megilletődött.
-Cyntia Scheimia.
-Jaime Alguersuari.-ráztunk kezet.
-Én most akkor itt hagylak titeket. Jó szórakozást.-mondta Eva a Torosok egyik sajtómenedzsere.
Nem tudtam,hogy kezdjek el vele kommunikálni.Ezzel általában nincs problémám,a nagy számnak köszönhetően,de most bajban voltam.

17.rész

Sziasztok!!!Húúú hát nagyon keveset aludtam...és fárasztó napon vagyok tól,de itt a folytatás!!!Remélem nem fogok utálni érte! Még mindig tartom a szavam...komik=gyorsabb friss! Pusziii :)

Ez is csak akkor tűnt fel, mikor meg akart csókolni. Rögtön elléptem tőle és reméltem, hogy senki nem vette észre. Mivel Sebit a sajtószobába vitték, ahol az első három helyezett nyilatkozik, nem volt rám szükség. Megpróbáltam eltűnni azért elővettem a laptopom és beültem vele Vetti szobájába.
Gondoltam megvárom őt ott és majd együtt visszamegyünk a hotelba. Kellemetlenül éreztem magam, mert megígértem neki, hogy ma én leszek vele az interjúknál, a sajtószoba után iportokra mégis Katy kísérte. De ami igazán nyomasztott az Andrew… Elmondjam Sebnek, vagy megint túlreagálom a dolgokat?! Úgy döntöttem jobb, ha nem említem meg. Lehet, hogy ezzel elkövetek egy hibát, de nem akartam elrontani a kedvét.
Félig elfeküdtem a kanapén a laptop az ölemben és épp telefonon egyeztettem egy Talk Show-ban való szereplést, mikor Sebastian lépett be az ajtón. A szemei csillogtak a boldogságtól. Pár pillanatig még az ajtóban állt. Figyeltem, ahogy hátratett kézzel bezárja az ajtót. Kattant a zár, és mintha a fejében is kattant volna valami… csibészes mosollyal megindult felém. Az ágyhoz ért, de én még telefonáltam. Kivette az ölemből a laptopot lejjebb húzott az ágyon és fölém hasalt. A nyelvét már az ajkaimon éreztem. Nem bírtam tovább, kinyomtam a beszélgetést, és bűntudat nélkül kapcsoltam ki a telefont.

-Lehet most úszott egy Talk Show-s szereplésed.
-Nem érdekel. Ez megéri. - csókolt meg végre rendesen. A szemében a boldogságon kívül már féktelen vágyat véltem felfedezni, amit a nadrágja is mutatott.
-Ennyit érdemlek? - mutattam körbe a szobán, de csak játékból.
-Igazad van. – húzódott el tőlem. Meglepődtem. – Majd este a meglepi után megmutatom milyen jó az állóképességem. – felnevettem ezen a 2értelmű mondaton, de valószínűleg direkt használta ezeket, a szavakat.
-De Katlyn. – kezdtem ellenkezni.
-Nincs Katlyn. Ma este a homeba alszik, nem akar utazgatni. Pihenni akar.
-Ajajj. Kezdek félni. – mondtam nevetve.
-Bizony ajajj. Ma nem menekülsz. – hajolt felém egy újabb csókért. Pont elhúzódtunk egymástól, mikor meghallottuk Tommi hangját, hogy menjünk az értekezletre.
Mivel a megbeszélés inkább a versenyzőknek szólt, illetve a holnapi futamra hegyeződött ki, én 10 perc után leléphettem.
Visszamentem a szállodába, vettem egy gyors zuhanyt. Felfrissítettem a sminkem, felvettem egy szexi fehér-arany kis hálóruhát, és már csak a Szépszeműre vártam. Nagyjából fél óra elteltével kopogtak az ajtómon. Boldogan rohantam ajtót nyitni, de talán mégse kellett volna ennyire sietni.
-Szia.
-Szia. –semmit nem kérdezett, már bent is volt a szobámba, felkapott és letepert az ágyra. Próbáltam ellenkezni, de jóval erősebb volt, mint én, ezért semmit nem tudtam tenni. Teljesen kiszolgáltatott állapotban feküdtem alatta.
-Kérlek ne! – mondtam már a könnyeimtől elcsukló hangon, és megpróbáltam újra eltolni magamtól, de minden hiába.
-Ne mond, hogy te nem kívánsz. Én mióta megláttalak csak rád tudok gondolni.
-De én nem akarom!!! – kezdtem el hisztérikusan csapkodni.
-Hát nekem ez a pályán nem úgy jött le. – kiabálni kezdtem, mert észrevettem, hogy nyitva maradt az ajtó, de erre ő csak befogta a szám és elkezdett nyalogatni. Undorító volt.

16/b rész

Itt a várva várt rész! Továbbra is azt mondom,hogy gyorsabban hozom a következő részt ha kapok vélemyényt!!!

- Szóval, le akarjuk cserélni az egyik pilótánkat.

- Hogy mi? Ugye nem Sebastianra gondolsz?

- Na tudtam,hogy közbe fogsz szólni. Nem bírnád ki, ha egyszer végig hallgatnál és utána kérdeznél,igaz? - csóválta meg a fejét. Látszott, hogy direkt játszik velem. - Nem a Toro Rosson belül akarnak váltani. Nem 100% még a döntés,de már meg van kit ültetnénk Sebastien helyére.

- Bourdais? - kérdeztem megkönnyebbülten.

- Igen! Nem úgy teljesít, ahogy kéne. Ráadásul itt az a fiatal spanyol srác, aki kész befektetésnek tűnik. Na de ez még a jövő zenéje. Viszont most itt van Istanbulban és szeretném, ha odafigyelnél rá. Szórakoztasd őt.

- Héé Christian! Tudod, hogy én…- belém fojtotta a szót.

- Tudom, de én nem azt kértem, hogy gyere össze vele, sőt! Én azt mondom, illetve kérem, hogy érezze jól magát a csapatban. Ja és arra is figyelni kéne, hogy ne jelenjen meg nyilvánosság előtt amíg nem biztos a döntés.

- Rendben, vállalom. Ígérem, jól fogja magát érezni.

- Kösz. A mai interjúkat ne felejtsd el elküldeni Sarahnak!

- Nem fogom. - mondtam gúnyosan és elindultam az ajtó irányába. - Még valami?- kérdeztem vissza.

- Nem. Nincs más.

- Rendben, akkor megyek. Éhes vagyok.

- Te mikor nem?- nevetett fel. –De mégiscsak van valami.

- Ki vele!

- Alakultok már Sebbel? Láttam kicsattan a boldogságtól, ha a közeledben lehet. És azt a puszit is láttam ám. - kacsintott rám.

- Na de Christian… –háborodtam fel, de közben nevettem.

- Mi van?

- Nem fogom az orrodra kötni a magánéletem.

- Akkor nem tagadod.

- Nincs mit tagadni.

- Persze! Mindegy akkor megkérdezem Sebet.

- Ahogy neked jól esik. Bár kétlem, hogy ő többet mond. - kiléptem az „irodából”. Szia. - csuktam be az ajtót.

Hallottam, hogy felnevet, majd elkezd telefonálni. A home felé tartva összefutottam Sarahval aki már kérte a riportokat és az összefoglalókat,így el kellet kezdenem gépelni. Lemondhattam az evésről. Még jó, hogy „reggeliztem”. Az időmérő előtt végeztem is a feladattal. Gondoltam megkeresem a kis lökött németet, de mikor találkoztunk ő már az qvalifikációra koncentrált, így nem zavartam meg. Mikor észrevett csak egymásra mosolyogtunk, aztán beszélt tovább a mérnökével.

Elkezdődött az időmérő, Kat kedves volt és hagyta, hogy nézzem..ő mindent megcsinált,amiért én nagyon hálás voltam.

Végig izgultam az egészet, de a végén eszméletlen boldogság öntött el, mert Sebi megszerezte a pole-t.

A szerelők őrjöngtek, nagy volt az öröm a csapatnál.

Észre se vettem, de már Andrew karjaiban ugráltam.

16/a rész

Sziasztok!

Újra jelentkezem.....kérek véleményeket és akkor ma hozom a folytatást! :)

Az edzés után újabb interjúk következtek.Egész jól ment minden,leszámítva,hogy Seb kiverte a kezemből a diktafont. Egy pillanatra lefagytam...zavaromban csak egy "Hupsz" szót tudtam kinyögni. Vetti abban a pillanatban,ahogy a földetért a kis kütyü már hajolt is le érte. Mikor befejeztük a riportokat a home-ba indultunk vissza.

-Bocs,túl hevesen gesztikuláltam.-kért elnézést Sebi.

-Ááá,ne is hozd fel,mert csak zavarba jövök.Ennyit arról,hogy itt mindenki profi.-mondtam egy kis keserűséggel.

-Ne túlozd már el. Nem te tehetsz róla,hogy pont a te kezedből vertem ki.-adott a fejemre egy puszit.-Nyugi!

Annyira nyugodt volt,hogy már kezdett rám is átragadni ez az érzés és kezdtem azt hinni,hogy túlreagáltam a szituációt. De hát valjuk be erre hajlamos vagyok, Épp elértünk a Home-ig mikor csörögni kezdett az egyik mobilom.

-Igen!

-Gyere a boxba! Sebet meg küld el kajálni. Siess!

Még válaszolni se tudtam,mert már süket volt a telefon.

-Na mi van? Ki volt az?-kíváncsiskodott a kis szöszi.

-Christian.-válaszoltam néhány pillanat múlva.Megijesztett ez a hidegség Chris hangjában.-Látni akar,azt mondta siessek,téged meg zavarjalak el enni.

-Akkor mégse tartasz velem.Vagy szeretnéd,hogy megvárjalak?

-Nem.menj csak nyugodtan.Nem tudom mennyi ideig fog tartani.

-Okés,akkor később találkozunk.

-Később!-intettem és már a box felé vettem az irányt.Elképzelni se tudtam miért engem hivat.Míg ezen rágódtam oda is értem. Azonnal Christian felé vettem az utam. A gyomrom görcsbe rándult,bár nem tudtam mitől félek ennyire. MEGÉRZÉS...

-Szia!-üdvözölt kedvesen.Gondolom látszott rajtam,hogy tartok tőle. De ezzel csak még inkább összezavart.

-Szia.Na mond, mi volt olyan sürgős?-próbáltam magabiztosnak mutatkozni.

-Gyere velem!-húzott egy iroda szerű szoba felé.-Ne mindenki előtt beszéljünk.-szó nélkül követtem és egyre nagyobb görcs volt a hasamba.

-Na mond már mi rosszat csináltam?-ahogy egyre többet gondolkoztam az futott át az agyamon,hogy rájött a Sebastiannal való kapcsolatomra és ki akar rúgni. De hát ő boronált minket össze,akkor nem lehet.Vagy lehet csak én értelmeztem félre...Nem gondolkozhattam tovább mert Chris elég furcsán nézett rám.

-Tia, jól vagy? Hallottad amit az előbb mondtam?

-Jajj,ne hargudj,csak az előbbi interjún járt még a fejem.-mosolyogtam rá zavartan.

-Rendben,akkor elmondom újra. Szóval....

Díj! = )

Kiváló szerkesztő díj!

Vic lepett meg vele, ez úton is köszönöm neki! :)

És akkor jöjjön az a hét dolog, amit úgy gondoltam, hogy elárulhatok magamról.

1. Desszert és fagyimániás vagyok! :) (L)

2. Herótom van már a fogyási mániákusoktól...Próbáljátok magatok,úgy elfogadni ahogy vagytok! Ha nem megy akkor mozogjatok többet,de egyetek...ne éheztessétek magatok!

3. Szinte minden sportot imádok!!! Ezért is szeretnék sportriporter lenni,és valószínűleg ezért bukom leginkább a sportolókra!!!

4. 2008-as Olimpia alatt naponta körülbelül 3-4 órát aludtam...ennyire fanatikus vagyok! XD

5. Imádom Michael Phelpset!!! Lenyűgőző amit nyujt a medencébe!!!

6. Az Eclipset 1nap alatt olvastam ki és sírtam a végén,hogy mért lett ilyen hamar vége...

7. Imádok utazni,partyzni,folyton pörgök... és egy nagyon határozott személyiség vagyok! Néha nehéz elviselni...erről beszélhetnének a barátaim...akik nagyon fontosak nekem! (L)

Továbbküldöm:

Alofun, Szabus, Icu, Mystic, Noncsi, Nikíí, Adrienn, Gooffy, Cica, Kathy, Ani,

Díj : )

Sziasztok! : )

Kaptam egy Szimpatikus Blogger Díjat Alofun-tól és Fikusz-éktól. :D

5 dolgot kell írnod magadról, és 5 embernek kell továbbküldened, kezdjünk is bele!

1. 2007 óta vagyok Forma 1 fanatikus...

2. Seb és Kimi a kedvencem (L)

3. Imádom a nyarat és a meleget!!!: )

4. Folyton jár a szám..ha épp nem beszélek az azért van mert röhögök vagy mosolygok :)

5. Sokszor bizonytalanodom el a bloggal kapcsolatban,de mindig van aki továbblendít ezeken a holtpontokon...és ezúton is köszönöm nekik!!! :) (L)

Továbbküldöm:

Vic Nikíí Adrienn Gooffy Icu Mystic Cica Szabus Noncsi Tanya Heni Monshe Fikusz Hooli Gina

Kicsit több mint 5... :) de mindenki megérdemli! Nah meg persze Alofun is :D

Pusziii

15.rész

Hát muszáj voltam már írni...Ez egy laza kis rész lett!Jó olvasást:)


-Akkor mi az a jó hír?
-Hát ma szinte az egész napot együtt töltjük,mert én foglak az interjúkra is kísérni.
-Valóban? Akkor mi lenne,ha kihagynánk néhány interjút és inkább megünnepelnénk a névnapod.Van pár ötletem.-húzta mosolyra a száját majd egy érzéki csókkal próbált rávezetni a lényegre.
-Hatodika van?-kérdeztem meglepetten mikor kijózanodtam a csókból.
-Bizony hatodika. Mit szeretnél névnapodra?
-Mondjuk,egy pole pozíciónak nagyon örülnék. De kérlek ne verd nagy dobra,hogy névnapom van.
-De ezt meg kell ünnepelni.-kezdett ellenkezni velem.
-Az ünneplés várhat vasárnapig. Nem örülnék,ha megszólnának. Különben is ez egy újabb lebukás veszély,jobb lenne ha fékeznénk magunkat. Mi lesz a "védjük a kapcsolatunkat" dologgal?-kérdeztem egy kicsit gúnyolódva.
-Hiába gúnyolódsz,én tényleg úgy gondolom,hogy ez jót tesz nekünk. Amúgy meg miért szólnának meg? Ez a Red Bull...itt minden a bulikról szól.
-Na azért ez túlzás. Én itt egy alkalmazott vagyok és dolgozni jöttem ide nem szórakozni.-keltem ki az ágyból.
-Tudom,de én is egy alkalmazott vagyok.
-Az egészen más.
Ma nagyon kötekedős kedvében van.-jegyeztem meg magamban. -Jobb ha most elkezdünk készülődni.-zártam le a vitát.
-Rendben.-lépett oda hozzám.-De az ajándékodat este odaadom.-súgta a fülembe.
-Akkor te most nem a pole-ra gondolsz.-állapítottam meg.
-Nem! De este megtudod. 8-kor találkozzunk a szobád előtt és akkor együtt tudunk menni a pályára.
-Okés.-adott még egy puszit és elhagyta a szobám. A gondolataim az ajándék körül forogtak...Mintha csak tudta volna,hogy ezen fogok rágódni és ezért mondta volna.
Már alig volt 45percem elkészülni. Talán pont kész lettem volna ha nem csábulok el a török "reggelinek".Mivel sminkelni már nem volt időm,azt a kocsiba pótoltam be. A fiúk jót nevettek rajtam, hogy a rázkódó autóban próbáltam kihúzni a szemem. Úgy látszik ebbe a nagy cirkuszba ma én kaptam a bohóc szerepét.
Mikor a pályára értünk megijedtem. Rémisztő volt azt látni,hogy több 100 sikítozó rajongó indul meg felénk. Tommiék ismét jót mulattak az ijedtségtől eltorzult arcomon. Szerencsére épségben beértünk a kordonok mögé ahol már a "megszokott" nyüzsgés fogadott.
Sebit rögtön letámadták a német RTL riporterei ő pedig készségesen nyilatkozott nekik.
-Nagyon profi vagy.-szólaltam meg az interjú végén.
-Itt mindenki profi.-mosolygott rám és észrevétlenül megsimogatta a kezem,amitől az én szám is mosolyra szaladt.
Besétáltunk a boxba,egyeztettem Katyvel,majd kikísértem Basit még 2 interjúra. Gyorsan lementek,ahogy a 3. edzés is.

14.rész

G-portálos csajoknak ajánlom a részt!Remélem tetszik!:) Na meg persze neked Trixikém!!:)

Reggel édesség illatára és még annál is édesebb csókokra ébredtem.Elmosolyodtam,mikor elfogott ez a tudat.

-Jó reggelt, Szépség!-szólalt meg Basi mikor észrevette, hogy ébredezem.

-Mit kapok?-ültem fel egy pusziért.

-Hoztam neked baklavát és melange-ot.-simított ki néhány tincset az arcomból

-Hm...mivel érdemeltem ezt ki?

-Mivel beléd zúgtam!-húzott magához egy gyengéd csókra.

-Azt hiszem meg tudnám szokni,ha minden napom így kezdődne.

-Hát, ha ezt szeretnéd...megoldhatjuk! Bár egyszerűbb lett volna minden,ha velem alszol.-elém tolta a melange-ot,amibe én rögtön bele is kortyoltam.

-Tényleg,hogy jutottál be?Hol van Katlyn?Ő engedett be?Á nem azt kétlem.-válaszoltam a saját kérdésemre.Mennyi az idő?

-Látom beindult az agyad.-nevetett fel.

-Te hibád...koffein.-emeltem meg a poharat és nevettem vele.-Na de válaszolj!

-Titok.Katlyn már elment és 6:35.

-Miért titkolózol?-bújtam a mellkasához mint egy kiscica.-Egyetlen szabály érvényesül a közelemben.

-Mégpedig?-húzta fel érdeklődve a szemöldökét.

-Légy mindig őszinte!-mondtam ki határozottan.

-Én nem hazudtam! Csak nem mondtam el.

-Hát az tényleg sokkal jobb.-durciztam be.

Letettem a poharat az éjjeli szekrényre és kikeltem az ágyból.

-Héé!!-húzott vissza az ölébe az én Hercegem.

-Elmondod?-néztem rá boci szemekkel.

-Nem.-nyújtott nyelvet.

-Akkor szia!-elindultam a fürdő irányába. Hirtelen felkapott, a vállára vett és elindult velem vissza az ágyba.-Áááá..tegyél le!-sikítoztam nevetve. Ekkor az ágyra kerültem Sebi pedig rám. -Nem ér kihasználni a testi adottságok okozta előnyt!-suttogtam,mert elvesztem a szemében.

-Ez egy újabb elkésett játékszabály?-kérdezte miközben elkezdett simogatni. Eddig eszembe se jutott,hogy egy kis fekete selyem hálóingbe vagyok ami épp hogy leér a fenekem közepéig meg egy bugyiba.Valamiért nem voltam zavarban..Jól esett minden mozdulata,ahogy a keze végigszánkázott a testemen.

-Sok ilyet fogsz még hallani,ha úgy érzem vesztésre állok.-hajoltam közelebb egy csókért.

-És most úgy érzed?-hajolt ő is közelebb.Kihasználva az alkalmat,hogy a csókra koncentrál,gyorsan fölé kerekedtem. Ráültem a csípőjére és így forrtunk össze egy szenvedélyes csókban.

-Nem.-szólaltam meg a csók után. Felnevetett majd újra maga alá gyűrt.

-És most?-kérdezte huncutan.

-Na jó..most már igen. De ez nem ér!Igaza volt a nővéremnek!

-Miben?-kérdezte majd kis puszikkal kezdett el halmozni.

-Azt mondta idézem: Vigyázz a kanos szőkékkel!"

-Ohh..pedig tegnap még nem is voltam a leg...őőő merevebb állapotomba.

-Valóban?

-Hidd el akkor nem szabadulsz!-közben folyamatosan puszilgatott,mikor megszólalt az ébresztőm.

-7óra.-mondtam ki egy nagy sóhajjal. Vége a játéknak.-bigyeztettem le a szám. Nem hagyta abba a kényeztetést.-Ha nem fejezzük be a főnököm nagyon mérges lesz.-mondtam nevetve.

-Ilyen gonosz lenne a főnököd?-nézett azokkal a gyönyörű szemekkel a szemembe.

-De még milyen.-húztam magamhoz egy csókra.Nem akartam elválni tőle.Meg akartam állítani az időt.-Amúgy van egy jó hírem.-mondtam mikor beláttam,hogy ha nem engedem el akkor itt fulladunk meg mindketten.

-Igen?És mi az? Csak nem velem alszol ma?

-Nem,ma még biztos nem.

-Szóval ma MÉG nem...ezek szerint máskor igen!-felcsillantak a szemei...És holnap?

-Talán.-mondtam sejtelmesen mosolyogva.-De ki tudja mi lesz még addig.

13.rész

Kíváncsi leszek a vélemyénekre. Ez a fejezet nem lett a kedvencem, igazából elég gáznak érzem, de remélem nektek tetszik! :)

-Várj egy kicsit Regi,valaki be akarja törni az ajtóm.

-Okés tartom, szólj ha vagy!

Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Sebastian állt előttem.

-Igen?Miért akartad rám törni az ajtót?Máris ennyire hiányoztam?

-Ugye nem képzelted,hogy egy "Jó Éjszakát mindenkinek"-kel megúszod?-futott ördögi vigyor az arcán.Felkapott a lábával berúgta az ajtót és elindult velem az ágy felé.

-Hugii..minden rendben?Ugye nem bántanak mi ez a zaj?-aggodalmaskodott a nővérem a telefonba miközben Seb ledöntött az ágyra.

-Igen.-lihegtem a telefonba.-10per múlva visszahívlak.-mondtam,majd lettem.

-Megőrülök érted!-már póló nélkül volt.

-Héé....Kis Bika,leállnál!-Toltam el magamtól.-Állj!-mondtam újra.Próbáltam lenyugodni és fékezni magam,de nehezen ment,

-Mi a baj?-nézett rám csodálkozva.-Te..te nem...

-De igen akarom.

-Csak nem most.-fejezte be a gondolatom.

Túl gyors ez még nekem.-felkeltem és elindultam a bejárati ajtó felé.-Ráadásul most én nem értelek.Egyszer letámadsz,hogy akarsz..máskor meg eltolsz nehogy észre vegyenek.-mondtam ki keserűen.-Ez így nekem nem megy.

-Megértelek,de hidd el én kettőnkért tettem.Én csak szeretném még óvni a kapcsolatunkat,míg megerősödik.El tudod ezt fogadni?-kérdezte egy édes mosoly kíséretében.

-Persze.-hát tudok én vele ellenkezni.-De most menj!Katlyn bármelyik percben itt lehet,és nem mondanám,hogy ő örülne a kettőn közti...vonzalomnak?!

-Ezt hogy érted?

-Hát ez egyetlen tanácsa az volt,hogy óvakodjak tőled és a Forma1-esektől.-már az ajtónál álltunk.

-Hm...eldobom az agyam!

-Ami nincs az nem tudod eldobni!-mondtam egy angyali mosollyal az arcomon.

-Öhh..Kösz!-felsóhajtott és tartotta az arcát egy pusziért.-Jó éjt puszi!-nézett rám kérlelőn.Mintha egy kisfiút láttam volna.

-Utolsó!-adtam egy puszit az arcára.

-Előtti!-húzott magához immár egy csókra.

-Bolond vagy!-mondtam nevetve.

-Te teszel bolonddá.-kezébe adtam a pólóját és már értette a célzást.

-Na kifelé!-toltam ki az ajtón.

Mikor ismét egyedül voltam csak azokra a vágytól fűtött gyönyörű szemekre arra ez édes mosolyra és arra az izmos kis felsőtestre gondoltam.A merengésemből újabb telfoncsörgés szakított ki.Már kezdtem megszokni mai nap után.Rápillantottam a kijelzőre és Regi számát véltem felfedezni...-A francba elfelejtettem visszahívni.Kinyomtam és tárcsáztam.

-Ne haragudj,elfelejtettem!

-Nem haragszom,de ajánlom a cavinton-t.

-Hehehe.Nagyon vicces. Akarod hallani,hogy mi történt vagy nem?

-Persze,hogy akarom.

Elmondtam neki mindent,szóról szóra.Persze ő végig röhögte az egészet.

-Komolyan letepert?-kérdezte röhögve.

-Komolyan,és tudod milyen nehéz volt ellenállni!? Majd bele pusztultam.

-Hát nem kispályás a csávó.Pedig milyen kis édes kisfiúnak látszik.

-A látszat néha csal. Éhes vagyok.-nyöszörögtem a telefonba.

-Enni se kapsz?-nevetett újra.

-Látom jól szórakozol. De csak,hogy letörjem a kedved;elárulom,hogy baklavát fogok enni.Igazi TÖRÖK BAKLAVÁT.

-Na neee! Ez nem ér!-számítottam a reakciójára,hisz az volt a kettőnk közös sütije.Egyszerűen megbolondultunk érte.

-De-de.Majd gondolok közbe rád!-húztam tovább az agyát.

-Remélem megfulladsz tőle.-hadarta el nevetve.

-Ne reménykedj! Megyek. Szeretlek!

-Én is szeretlek!Jó éjt! VIGYÁZZ MAGADRA! Óvakodj a kanos szőkéktől.

-Nem ígérek semmit! Te is aludj jól! Puszilok mindenkit

Mire letettük Katy is visszaért a szobánkba. Szegény hulla fáradt volt,ráadásul holnap reggelre betettek neki még egy találkozót,amit sehogy nem tudott lemondani. Sajnáltam őt,mert így még korábban kellett kelnie.Ha jobban belegondolok magamat is sajnáltam,mivel ha ő elmegy ez mind az én nyakamba fog szakadni.Hagytam had menjen ő előbb fürdeni,addig én begyűrtem a "vacsit".

Lezuhanyoztam, beállítottam az ébresztőt és amíg el nem aludtam Kat egyetlen tanácsa járt a fejembe,amit én sikeresen megszegtem.

De ha ez volt a sorsom, találkozni Sebivel.Én nem akartam szerelembe esni...az az irányításom nélkül zajlott. Én nem akartam tőle semmit.Na jó, ezzel nem álltathatom magam,amint belenéztem azokba a gyémánt szemekbe..rögtön elvesztem!

12.rész

Hát...tegnap nyertek a németek így harmadikok lettek a vb-n,aminek nagyon örültem főleg,hogy Seb megszerezte a pole-t!:) Aztán eljött a mai nap és egy katasztrófális futam...nagyon le vagyok törve,de azért hoztam frisst. Remélem aki olyan csalódott most mint én azt sikerül feldobnom vele.

Várom a vélemyéneket...

-Hát tudod,az újságok meg a riporterek,és....-elakadt a hangja.Látta az arcomon,hogy megbántott.Nem értettem a helyzetet,eddig nem zavarta,hogy bárki is megláthat bennünket.-Ne haragudj,de amíg lehet védeni fogom a kapcsolatunkat.

-Megértem.-mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.Igazából egy cseppet sem értettem őt.Hogy akarja megakadályozni azt,hogy kiderüljön a kettőnk közti viszony? Látni fogják rajtunk és úgyse titkolhatjuk.Vagy ő úgy gondolja nem fogják észrevenni?

-Ilyenkor utálom,hogy Forma1es pilóta vagyok!-csapott a kezével a levegőbe.

-Ne mondj ilyet!-kérleltem őt.

-De-de,ez így van.Ha mondjuk egy pék lennék,most nem kéne...

-Pszt...tettem az ujjam a szájára,ezzel belé folytva a szót.-Kérlek ne rontsuk el azt ami ma kettőnk közt történt.

-Igazad van.

Még mindig az "amíg lehet"járt a fejembe.Ez vajon mit jelent nála?

A recepción elkértük a szobánk "kulcsait" majd elindultunk lifttel a 6. emeletre. Még 22 perc volt a megbeszélés kezdetéig.A liftben nem szóltunk egymáshoz mert rajtunk kívül még ketten voltak bent. Kinyílt az ajtó,először az én szobámhoz értünk. Szerencsére senki nem volt a folyosón,így magához húzott egy gyengéd csókra. Meg is lepődtem milyen gyengéd tud lenni a parton történt szenvedélyes csókjaink után.

-Nálam alszol?-suttogta a kérdést a fülembe,miközben nekidőltem a falnak.

-Mi lesz azzal,hogy védjük a kapcsolatunkat?

-Nem a csapat előtt kell védeni és majd óvatosak leszünk.Na?

-Nem lehet.-súgtam vissza nem túl meggyőzően.

-De miért nem?

-Katlyn.-nyögtem fel mikor belecsókolt a nyakamba.-Ezt ne csináld!-szóltam rá minden erőmet összeszedve,de még így sem tűnt őszintének.

-Miért ne?-csókolt ismét a nyakamba,amitől kirázott a hideg.

-Mert..mert..-nem tudtam befejezni a mondatot mert a leheletét ismét a nyakamon éreztem.

-Hoppá-hoppá úgy látom találtam egy "gyenge pontot".-mondta ki önelégült arccal.

-Nem ér kihasználni mások gyengéit.-toltam el magamtól nem sok sikerrel,de legalább a szemébe nézhettem.Először jó ötletnek tűnt,de azok a gyönyörű szemek...

-Megígérem nem használom ki,ha velem alszol.

-Nem ér zsarolni.-nevettem el magam.

-Későn fekteted le a játékszabályokat,nem gondolod?-húzta egy féloldalas imádnivaló mosolyra a száját.

-Nem.-öltöttem nyelvet rá,majd gyorsan vissza is húztam.

-Ezt nem mered mégegyszer megcsinálni!-kacérkodott velem.

-Dehogynem.-azzal újra kinyújtottam ő pedig abban a pillanatban rátapadt a számra.

-Te kis csaló.-színleltem felháborodást,mikor újra meg tudtam szólalni.

-Nem csaló,csak leleményes.-javított ki.

-Jól van kis lökött.A megbeszélésen találkozunk,nagyjából 13perc múlva.-mondtam és közben a kis kártyával kinyitottam a szoba ajtaját.

-Tia te vagy az?-kiabált ki Katlyn.

-Igen én.-kiabáltam vissza majd beléptem az ajtón.

Pont csak átöltözni volt időm és mentünk is a tárgyalóba.Az értekezlet ránk eső része nem volt több 40percnél,amit én végig jegyzeteltem. Seb,Mark és én na meg persze még néhányan távozhattunk,így mindenki elindult a szobájába,Katynek még maradnia kellett,ezért eldöntöttem,hogy holnap amennyi terhet csak lehet leveszek a válláról. Felértünk a lifttel,de mivel most nem voltunk kettesben csak "Jó éjszakát" kívántam mindenkinek és eltűntem a szobámba.Épp Regivel a nővéremmel telefonáltam,ecseteltem neki az elmúlt 3nap történéseit,mikor dörömböltek az ajtómon.

11.rész

Hát, ma kikaptak a NÉMETEK...Seb biztos csalódott,ahogy én is!!!:( De azért hozok frisst...és kérek vélemyént!!!:) Kösziii


Pár perc múlva felállt,aztán felhúzott engem is a homokból. Összeszedtük a cuccunk és kézenfogva sétáltunk át a napágyakhoz.Leültem az egyikre,ő pedig odaült mellém. A lábaimat az ölébe tettem,amit rögtön elkezdett simogatni. Én hol az arcát cirógattam,hol a haját birizgáltam,míg ő ismét a távolba meredt.
-Elárulod min gondolkodsz?-beleültem az ölébe,a lábaimmal átkulcsoltam a derekát így kényszerítve arra,hogy a szemembe nézzen.
-Észrevettem milyen jól kijössz a csapat férfi tagjaival.-elkerekedett a szemem,nem tudtam mit fog ebből kihozni.-Különösen Andrew-val.-enyhe gúnyt éreztem a hangjában.
-Hát,jól érzem magam a csapatban. Andrew pedig igazán kedves srác.
-És...tetszik neked?-a szavai kemények voltak,nagyon kimértek. Meglepődtem a kérdésen.Kicsit úgy éreztem,mintha most vádolt volna meg azzal,hogy megcsalom őt.Pedig még össze se jöttünk...Vicces.
-Andrew!-egy oktávval mintha feljebb csúszott volna a hangom.-Komolyan kérdezed?-bólintott.-Szerinted ha nekem Andrew bejönne akkor veled ülnék itt?-húztam fel a szemöldököm.
-Jó,igaz!De annyira nem tudok kiigazodni rajtad.
-Nincs de,és még a feltételezés is rosszul esett!Mit nem értesz?Hogy jutott egyáltalán ilyen az eszedbe?Én meg Andrew...-na jó kicsit túlzásba vittem a felháborodást,de talán még belefért.
-Jó,ne haragudj! Mielőtt eljöttem a pályáról hallottam,ahogy azt hajtogatja a többieknek, hogy: "Még a hétvégén megleszel neki!"-ahogy elismételte a szavakat undor futott végig az arcán.
-Aztán még odajött hozzám, megveregette a vállam és megköszönte,hogy milyen jó csajt hoztam neki.-ledöbbentem,de nem akartam,hogy ezen tovább rágódjon.
-Jajj, ne foglalkozz vele!-bújtam közelebb hozzá.-Foglalkozz inkább velem!-súgtam a fülébe. Elvigyorodott. Egy apró csókot adtam a szájára, ami neki kevésnek bizonyult és egy szenvedélyes csókot harcolt ki.
-Nah ha ezt látná Andrew!-húzta ördögi vigyorra a száját.
-Hülye!-egy újabb csókban forrtunk össze.-7-től megbeszélés.-toltam el magamtól,mikor már alig kaptam levegőt.
-Ühüm.-nyöszögte vissza,majd újra csókolózni kezdtünk.
-Édes...komolyan el....fogsz késni.-mondtam ki a csókok közt. Nem hagyta abba,egyáltalán nem érdekelte őt semmi,csak én.Ennek részben örültem,de ha belegondolok,hogy mekkora letolást fogok kapni ha elkésik...-Na elég!-szóltam most már rá.-Indulás!-felállt és szó nélkül elindult velem a hotel felé.-Állj!-már nem tudtam mit csinálni nevetnem kellett.
-Eldöntenéd mit szeretnél?-megállt velem,de még véletlen se eresztett volna el.
-Mondjuk először tegyél le!-újra nevettem.Fejcsóválva ugyan,de óvatosan letett.
-Imádom mikor nevetsz!Olyan édes a hangod mint egy angyalnak,ahogy meghallom boldog leszek!-egy újabb csókra húzott magához mikor én "elrontottam" a pillanatot.
-Másodszor,fel kéne öltözni,így mégse állíthatok be egy 5*-os szállodába.-mutattam végig magamon.-Ahogy Te sem.-hívtam fel a figyelmét a hiányos öltözékünkre.
-Tévedtem.-forgatta körbe a szemét.
-Miben?
-Te nem angyal vagy, te ördög!-nevetett fel.
-Kösz.-csaptam meg játékosan a felsőmmel.-Fogsz te még örülni annak,hogy rossz vagyok!-öltöttem rá nyelvet. Hirtelen felcsillant a szeme.
-Na abban biztos vagyok.-egy lélegzet elállító mosoly ült ki az arcára.-Egyébként miért ne mehetnénk vissza így?Legalább emelnél még egyet a szálloda minősítésén.
-Nem hiszem,hogy díjaznák.-belebújtam a felsőmbe.
-Én igen.-húzott oda magához.
-Kérlek.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Oké.-belebújt a pólójába. Összekulcsolt ujjakkal mentünk egészen a szállóig,de ott elengedte a kezem.
-Most mi van?-meglepődtem.

10.rész

SZÁMOMRA EGY NAGYON KEDVES RÉSZHEZ ÉRKEZTÜNK,REMÉLEM ELNYERI A TI TETSZÉSETEKET IS,ÉS MEGÖRVENDEZTETTEK NÉHÁNY VÉLEMYÉNNEL.=)KICSIT RÖVID RÉSZ LETT...DE AZT HISZEM,HA ELOLVASSÁTOK MI TÖRTÉNIK BENNE,AKKOR MEGBOCSÁJTJÁTOK NEKEM.


Egyre közelebb mentem és láttam,hogy a szépszemű az;csak ül és a tengert kémleli.Leültem szorosan mellé,de nem szólt semmit,csak a tengert nézte.
-Jól mutatsz a tengerparton.-törtem meg végül én a csendet. Nem mondott semmit,még csak rám se nézett. -A szemed pont olyan szép,mint a tenger.-tettem még hozzá.
-Kösz.-elmosolyodott.Végre egy életjel az arcán. Nem értettem mi lehet a baja,hisz jól ment az edzésen.Valahogy fel kell őt dobnom.-mondtam magamnak. Felálltam,játékosan odaléptem elé majd megkérdeztem:
-Tetszik a felsőm?-végre rám nézett.
-Hm...igen.Nagyon jól áll.-majd ismét a semmibe meredt.
-Ha ennyire tetszik,akkor neked adom.-kibújtam a felsőből.Egy fekete melltartó és egy egyszerű fekete franciabugyi maradt rajtam,a ruhát odadobtam Sebinek és elindultam be a vízbe.Néhány perc múlva két erős kart éreztem meg a derekam körül valamint egy meztelen felsőtestet a hátamon.
-Na végre!Azt hittem soha nem mozdulsz meg.-hajtottam a fejem a vállára és súgtam a fülébe.
-Itt vagyok.-suttogta.-El tudnám viselni,hogy minden nap így lássalak.Tegnap is és ma is....-végre egy igazi mosoly volt az arcán.
-Szóval tegnap is?!-fordultam meg a karjaiban.
-Hát,tudod...,amikor öltöztél.
-Szóval,rossz voltál és leskelődtél!?-hátrébb léptem és lefröcsköltem,majd elkezdtem szaladni ki a vízből,mert tudtam,hogy ez bosszút kíván.
-Na megállj!-indult meg utánam.Hiába futsz,úgyis elkaplak!-kiabálta. És tényleg...2másodperc múlva már a karjaiban vitt ki a vízből.Nem néztünk semerre,csak egymás szemébe.Óvatosan tett le a homokba, a lábunk épphogy beleért a vízbe.A bal keze a fejem alatt,a másikkal pedig az alkarján támaszkodott mellettem.Rajtam feküdt,de a testsúlyát nem helyezte rám. A mellkasa a mellkasomnak feszült egyre közelebb hajolt és egy forró csókban forrtunk össze.VÉGRE!Az ajkai még annál is édesebbek voltak,mint képzeltem. A úgy játszottak egymással,mintha régi cimborák lennének.Egészen addig nem is éreztem,hogy egy kicsit fázom míg ki nem szállt a számból.Csak mosolyogtunk egymásra és a szeme úgy csillogott,mint a gyémánt.

Happy Bday!

1987.JÚLIUS 3-ÁN EGY FÉNYES CSILLAG SZÜLETETT,NA NEM AZ ÉGEN...ITT KÖZTÜNK! ENNEK A FÉNYES CSILLAGNAK A SEBASTIAN VETTEL NEVET ADTÁK. REMÉLEM EZ A CSILLAG SOHA NEM FOGJA ELVESZÍTENI A RAGYOGÁSÁT.
NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT EGYETLEN KIS SZÉPSZEMŰ!!!=)


AZT HISZEM MINDENKI TUDJA MIT KÍVÁNOK NEKI...EZÉRT NEM ÍROM LE,HÁTHA TELJESÜL! FURCSA VISSZAGONDOLNI, HOGY EZALATT A 3ÉV ALATT, AMIÓTA ISMERJÜK, MENNYIT VÁLTOZOTT...A "KISFIÚ" AKI FÉRFIVÁ ÉRETT...ÉS ENNEK MI SZEMTANÚI LEHETTÜNK. DE AZÉRT REMÉLEM AZ A KISFIÚS MOSOLY SOHA NEM TŰNIK EL AZ ARCÁRÓL!=)

9.rész

-Őszintén, miért jöttél?
-Őszintén szólva...reménykedtem,hogy elaludtál és én ébreszthetlek,de ez a szituáció még annál is jobb volt.-kacsintott rám.
-Komolyan azt hitted,hogy Katy hagy elaludni?
-Hát...reménykedtem. Bár Katlynen nem járt az agyam...őt kihagytam a számításaimból. Külön szobát kell neked kivenni...-elmélkedett Seb.
-Hm...félnék egyedül. Kitennél ilyen szörnyűségnek?-nagyon kíváncsi voltam a reakciójára... erre mit mond.
-Hát,ha nincs más opció...akár velem is aludhatnál.
-Lehet ott méginkább félnék.-nyújtottam rá nyelvet.
-Bátraké a szerencse.-húzta mosolyra a száját.
-Akkor talán egyszer kipróbálom.-húztam egy féloldalas mosolyra a szám.Közbe megérkeztünk az asztalhoz ahol már Tommi és Kat helyet foglalt.
-Szavadon foglak.
-Vigyázz mit ígérsz ennek a lököttnek.-szólalt meg Tommi.-Szia Tommi Parmakoski.-kihúzta a székem,hogy leülhessek.
-Szia,Cyntia Scheimia.De szólíts Tiának vagy Tiinek.-leültem.
Jó hangulatban telt a reggeli,végre megismertem Tommit,aki egy nagyon jófej srác.Kellemes a társasága.
A nap hátralévő része szokásosan telt, egy átlagos csütörtöki nap... sajtó megjelenések, autogramm osztás, bájolgás, pályabejáró...Sebastiannak. De nekem! Én azt se tudtam mikor melyik telefonon beszéljek,hova futkározzak a rengeteg papírmunka mellett;beledobtak a mély vízbe.Élveztem a helyzetet,de azért jó volt az este bedőlni az ágyba.Másnap reggel hulla fáradtan keltem fel. 6:42 volt...örültem,hogy még van 3perc az óra csörgéséig,mert utáltam azt a hangot. Örömmel észleltem,hogy sokkal jobb idő van,mint tegnap.Felvettem egy rövid sötétkék farmer szoknyát valamint egy RB-s csapatinget.Mégiscsak dolgozni megyek... Nem vacakoltam sokat a sminkkel,szerencsére nem volt problémás a bőröm,így egy kis szemcerka és spirál ki is tette a sminkelést. Katyvel már fél9-kor a pályán voltunk,ahol ismét őrültekháza uralkodott. Viszont Katlynnek volt egy jó híre számomra, du. 4-től szabad leszek. Repestem az örömtől mikor megtudtam,bár volt egy kis bűntudatom,hogy ő még marad egy kicsit.
A szabadedzések jól sikerültek;Seb a másodikat meg is nyerte.Én pedig egyre több embert ismertem meg,köztük Andrew-t,aki Sebastian egyik szerelője.Nagyon kedves srác.Egész nap nyomult,de nekem egyáltalán nem az esetem.
Eljött a 4óra és én boldogan indultam vissza a hotelbe.Örültem,hogy végre levehetem az RB-s kötelező ruhadarabokat,még ha csak néhány órára is. Egész nap nem beszéltem Sebivel, ezért megpróbáltam felhívni őt,persze sikertelenül.Lezuhanyoztam,felvettem a egy szürke tunikát amin egy óriási S betű díszelgett és hirtelen ötlettől vezérelve kimentem a tengerpartra.Levettem a papucsom és mezítláb sétáltam a homokba.Gyönyörű volt...a naplemente, a tenger...pont mint a mesékben.
Nem sokkal később észre vettem valakit fehér halásznadrágban és egy szürke felsőben ücsörögni a homokban.Háttal ült nekem,nem értettem mért a homokban ül a fehér gatyóban,hisz 5 méterre voltak a napozó ágyak.