51.rész

Sziasztok! : )


Visszatértem :) Elindul újra a történet.... tulajdonképpen ez még egy átvezető rész, de remélem tetszik.
Nem döntöttem még el, hogy Happy Endes véget írok vagy sem, de idővel majd eldől... : )
Köszönöm a komikat és üzeneteket, tartsátok meg jó szokásotokat! Puszií <3 

Két nap telt el mióta megtudtam a fájdalmas hírt. Nem beszéltem a csapatból senkivel, Christianon kívül, vele is csak azért, hogy a szerződésemet minél hamarabb felbontsuk illetve, hogy a cuccaimat visszakapjam. Tudtam, hogyha haza megyek, Seb meg fog találni, ezért egy barátnőmhöz „menekültem”. Egyedül akartam lenni, hogy tisztázni tudjam magamban a dolgokat és szerencsére ezt Catalina megértette.

Az ágyamon ültem és a telefonomat bámultam, amit ahogy elhagytam a szállodát kikapcsoltam. Nem mertem bekapcsolni, féltem, ha elolvasom vagy meghallgatom, az üzeneteket rögtön meggondolom magam. Nem akartam önző lenni, tudtam mennyire fáj az egy gyereknek, ha a szülei nincsenek vele. A saját bőrömön tapasztaltam meg és megfogattam, hogy én soha nem kerülök ilyen helyzetbe.
- Kész vagy? –lépett be Cata a szobába.
- Igen. –pattantam fel az ágyból és megtöröltem a gondolatoktól fátyolossá vált szemem.
- Jajj Tius, borzalmas téged így látni. Szedd össze magad, szivem. – simogatta meg a hátam.
- Megpróbálom, csak nagyon nehéz.
- Tudom.
- Folyton rá gondolok és az emlékeinkre, a terveinkre. – pityeregtem el magam.
- Miért nem hívod fel? Vagyis, tudom miért, de legyél most egy kicsit önző. –megráztam a fejem.
- Nem lehetek, Cata. Talán ha nem ilyen lenne a múltam, akkor most ott lennék mellette, de így nem tudok. Valaki ott fent nem akarta, hogy mi együtt legyünk boldogok…- sóhajtottam fel. –Induljunk, jó?
- Persze. Gergő a reptéren fog várni minket.
- Az jó. Biztos nem leszek a terhetekre?
- Tia, ne butáskodj már! Amúgy meg szerintem az amerikai lovagod is alig várja, hogy ott legyél mellette.
- Ő részemről csak egy nagyon kedves barát.
- És, te mi vagy neki?
- Nem tudom. Most nincs szükségem senkire, csak barátokra. Remélem, ezt ő is elfogadja.
A taxink megérkezett, így a társalgást félbe szakítottuk, a repülőn kezdtünk újra beszélgetni.
- Mit mondott Mike mikor beszéltetek?
- Hm… hogy sajnálja, de…
- De?
- De azért az ő lelke megkönnyebbült, hogy így talán lesz nálam esélye.
- Erre te?
- Semmi. Nem mondom, hogy nem vonzódom hozzá, mert kezdettől fogva vonz benne valami, de szerelmes egyetlen férfibe vagyok, és nem hiszem, hogy valaha is tudok majd úgy szeretni mást, mint Sebet.
- Biztos nem akarsz vele beszélni?
- Sebivel? – úgy ejtettem ki a nevét mintha a legféltettebb kincsemről beszélnék és úgy is éreztem. Ő volt, lesz a szívem legféltettebb, legkedvesebb kincse. Az első szerelmem és talán az egyetlen…
- Igen. Talán segítene.
- Kétlem, hogy, ha még egyszer látom őt, ha még egyszer a közelembe kerül, akkor leszek olyan erős, hogy azt mondjam neki, amit 2 napja mondtam.
- Te tudod, de…
- Nincs semmi de! Tovább kell lépnem. –zártam le a témát.
- Akkor most, hogyan tovább? Vannak már tervek?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs. Tegnap Miketól kaptam egy ajánlatot, de nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Elárulod?
- Azt mondta, a vb után menjek vele Amerikába és valósítsam meg az álmaimat, hogy azok ne csak álmok legyenek.
-  Ez egy remek ötlet. Éld meg az álmaidat, ki tudja mikor lesz ilyen lehetőséged újra. Talán azért történt mindez, hogy visszatérj az eredeti terveidhez.
- Igen, talán. De akkor se vagyok biztos benne, hogy ehhez pont Mike segítségét kéne kérnem.
- Azt mondtad, csak egy barátod. A barátok pedig támogatják egymást. Jó tenne neked, ha új közegbe kerülnél.
- És meglátogathatnám Mayát és Hayleyt.
- Bizony. –mosolygott bíztatóan.
- Beszélek vele erről az egészről, de elmondom neki, hogy én nem akarok tőle úgy semmit.
- Rendben, de ha az érzelmeid változnak vele kapcsolatban, ígérd meg, nem fog elzárkózni előle. –fáradtan pillantottam rá… - Jó, nem szóltam.

Az út hátralévő részében aludtam, csak a leszállásnál ébredtem fel. Nem is csoda, hiszen mióta eljöttem a hotelből egy-két órát aludtam csupán.

- Halihó, kis hercegnő! Ébredj! –keltegetett drága barátnőm.
- Mennyi az idő? Mennyi aludtam?
- Miután leszálltunk a gépről a szállodáig vezető úton aludtál, vacsi után, ahogy vízszintesbe kerültél ismét elszenderültél… Most reggel fél nyolc van, ha akarsz a bajnokkal találkozni a verseny előtt, akkor fel kellene kelni.
- Persze. –ültem fel az ágyba. Egy kicsit megszédültem.
- Minden rendben? –nézett rám furcsán Catalina.
- Igen. Gergő? –tereltem el a témát.
- Most reggelizik, aztán megy a tárgyalásra.
- Akkor csak ketten leszünk ma is?
- Hát, igazából találkozóm lenne egy leendő ügyféllel. Óriási esküvőt szeretne és egyeztetnünk kell. De 2-3 óránál nem hiszem, hogy több lesz és eljöhetsz velem.
- Azt hiszem, inkább kihagyom. Talán Mikenak lesz egy kis ideje rám, vagy maximum visszajövök ide és lazítok.
- Ahogy gondolod. Mit kérsz reggelire?
- Nem vagyok éhes. –húztam oldalra a számat.
- Alig ettél a napokban…
- Nem tehetek róla, nem kívánok semmit. Ha kajára gondolok hányingerem lesz.
- Jajj te lány! Azért a telefon itt van az ágyad mellett, bátran használd. Visszamegyek Gergőhöz, ha kellenék, ott keress.
- Okés. Veszek egy fürdőt. –bólintott majd elhagyta a szobám.
A telefonomat még mindig nem kapcsoltam be, az emailjeimet nem mertem megnézni, de eldöntöttem, hogy ezen változtatni fogok. Küzdenem kell, be kell bizonyítanom magamnak, hogy harcos vagyok. Hogy talpra tudok állni ebből is. A fürdőbe vonultam a kis készülékkel, engedtem egy kád jó forró vizet, belehelyezkedtem és megnyomtam a bekapcsoló gombot...