47.rész

Helló! :D

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem már minden második gondolatom a hétvégi évadzáró/mindent eldöntő futam körül forog...
Nehogy "bezazuljatok" (by: Chelsea), itt a folytatás : )
Puszií és köszi a komikat...

- Te meg mit csinálsz? –mentem oda nevetve a páromhoz.
- Ááá. Most rontottál el mindent. –tette le a pudingos tálat a pultra.
- Neked is jó reggelt, drágám. –nyomtam puszit a csokis arcára. –Ez mi? –emeltem meg egy tányért.
- Gofri. Hát nem látod?
- Én mondtam neki, hogy segítek, de egyedül akarta csinálni. – lopakodott mellém Heike.
- Miattam? –néztem nagy szemekkel Sebre.
- Ühüm. –hajtotta le a fejét. –Meg akartalak lepni, mert tudom, hogy nagyon szereted.
- Jajj de édes vagy. –csókoltam meg. – Enyém a világ legfigyelmesebb pasija. Nagyon jól nevelted a fiad. –mondtam Heikének.
- Ha újra szép tiszta lesz a konyhám, elhiszem. –körbenéztem és egy kisebb csatatérré változott a helység.
- Együnk, utána segítek neked összepakolni. Jó?
- Rendben. –vigyorgott a szőkém.
A közös reggelit valamint takarítást egy közös zuhany követte, majd Vetti edzeni ment, én pedig kiültem a nappaliba dolgozni. Váltottam néhány telefont Chrissel, Katlynnel és Sarahval. Időközben Fabi ült le velem szembe.
- Hogy vagy? – egy ideje már figyelt, de nem szólt hozzám, így elkezdtem én a beszélgetést.
- Jól, csak unatkozom kicsit. –rántotta meg a vállát.
- Miért nem hívod át valamelyik barátod játszani?
- Teo a nagyijánál van.
- Teo a legjobb barátod?
- Igen.
- Értem. És esetleg valaki más?
- Anyu nem nagyon szereti, ha ilyenkor más átjön.
- Milyenkor?
- Hát, ha Seb itthon van. Meg különben is… gondolom, most mindenki a cirkuszban vagy a vásárban van. – mondta csalódottan. Szóval itt van kutya elásva. –morfondíroztam magamban.
- Te nem szerettél volna cirkuszba menni?
- De igen. –habozott a válasszal. – Apu azt mondta majd Sebastian talán elvisz. De mindegy, nem fontos.
- Aha… Mennyi most az idő?
- Négy óra huszonkettő. –pillantott gyorsan az órájára, ekkor Sebi kiáltott be a házba.
- Megjöttem. –rúgta le magáról a cipőt.
- Szia. –kiabáltam vissza. - És nem tudod, véletlen mikor van a következő előadás?
- Fél ötkor, aztán meg fél nyolckor. A vásár pedig éjfélig tart.
- Na, majd meglátjuk, mit tehetek. –mosolyogtam rá biztatóan.
- Szia, Kicsim. –hajolt le hozzám egy csókért. – Hello, öcsi. –pacsizott vele. – Mi a helyzet?
- Semmi. Felmegyek játszani.
- Jól van.
- Mi ez a felettébb jókedv? –kérdeztem mikor a kis lurkó már eltűnt.
- Jó volt végre edzeni.
- Ennyi? –bólintott.
- És te mivel ütötted el az időt?
- Szerveztem a hétvégéd.
- Már várom. Hazai közönség… biztos fantasztikus hangulat lesz, meg programok. –lelkesült fel.
- Ja, biztos. És a ma esti program?
- Először is, lezuhanyozom. –állt fel a kanapéról. – Aztán valakinek egy kis szórakozást ígértem…
- Remek. –örültem, hogy nem felejtette el Fabit.
Míg ő pancsolt, én beszóltam a kis srácnak, hogy a fél nyolcas előadásra megyünk. Majd kiugrott a bőréből. A szekrény előtt álltam, farmert és hozzá egy pólót kerestem, mikor megszólalt Seb telefonja. Rápillantottam a kijelzőre, ami Hanna képét, illetve nevét mutatta. Pár másodperc múlva Sebi kicsattogott a fürdőből, egy szál törölközőben.
- Csörögtél. –fordultam vissza a polcok felé.
- Mindjárt visszahívom. –lépett mögém. Végig simított a karomon és egy puszit lehelt a fülem alá, majd kihalászott néhány ruhadarabot és öltözni indult.
- Hanna volt az. –jegyeztem meg, miután ő már menetre készen állt.
- Húú, akkor igyekezz. – a mobiljával a kezében kiviharzott a szobából. Nem értettem, mi köze van hozzám Hannának, de nem is akartam megtudni.
Mire leértem a földszintre az említett személyt is ott találtam. Megtorpantam, mikor megláttam, majdnem visszafordultam, de Seb előbb vett észre.
- Na, látod? Mondtam, hogy nem kell már sokat várni. Már itt is van. –mondta Hannának. –Mehetünk? –kérdezte már tőlem.
- Hova?
- Biliárdozni a haverokkal.
- Nekem erről valahogy elfelejtettél szólni.
- Na kezdődik a hiszti…- sóhajtott fel, az utálatom tárgya. – Vegyél fel egy rohadt magas sarkút és induljunk már. –szólt oda.
- Hogy mi bajod van?
- Nekem semmi, de tudom, hogy a cipellőid nélkül úgyse mozdulsz.
- Te csak ne dumálj nekem, mert a magas sarkúm a seggedbe fog kikötni.
- Lányok, elég már. –csitított minket Vetti. – Megígértem Ericanak, hogy mind ott leszünk, úgyhogy kérlek, viselkedjetek.
- És az öcséddel mi lesz? Neki véletlen nem lett ígérve semmi? –kezdtem egyre mérgesebb lenni.
- Ma van a cirkusz? –esett le neki a dolog.
- Hm… Igen.
- Legközelebb elviszem. –futó lépteket hallottunk meg a lépcső irányából, majd egy hatalmas puffanást. Feltételezem az ajtó volt.
- Most jó? –néztem rájuk.
- Majd megbékél. –húzta el a száját Sebas.
- Gyerek, el fogja felejteni. Hamar túlteszi magát rajta. –szúrósan néztünk rá mindketten. - Jó, én kimentem. – közölte erre az ex-ek gyöngye.
- Jobb is. –egy kis kanál vízben meg tudtam volna fojtani. – Veled akar lenni. Érted? Alig találkoztok és mikor itthon vagy, akkor se vagy vele…
- Holnap azt játszok vele, amit csak akar, de most menjünk, mert el fogunk késni.
- Te mehetsz… én biztos nem megyek veletek sehova.
- Jönnétek? – naná, hogy nem bírta ki odakint.
- Kicsim, kérlek.
- Nem Szivem, nem. Én elviszem őt a vásárba és jól fogja magát érezni. Te meg remélem nagyon szégyelled magad.
- Nem baj, Seb. Legalább olyan jól érezzük majd magunkat, mint csütörtökön.
- Mi? –emeltem a tekintetem Sebastianra. – Ugye ez most nem az aminek elsőre látszik?