48.rész

A következő részt, talán holnap hozom, de nem ígérek semmit!
Azért a komik segítenek! :D Puszií

- Tudod mit, nem is érdekel. El fogtok késni –mondtam gúnyosan. –Ahogy mi is. –indultam fel az emeletre.

- Kicsim, beszéljük meg. Félre érted.

- Majd este beszélünk… feltéve, hogy időben hazaérsz. –otthagytam őket és egyből Melaniehoz siettem, hogy elhívjam magunkkal a cirkuszba. Kopogtam az ajtón, majd lenyomtam a kilincset.

- Szia. Nincs kedved véletlen Fabival és velem cirkuszba menni?

- De van. –kikapcsolta a tv-t. – Seb?

- Van jobb programja.

- Mi történt már megint?

- Biliárdozni akart a barátaival, én viszont nem óhajtok Hannával egy légtérbe lenni. Ráadásul Fabinak meg lett ígérve a cirkusz…

- Majd én elviszem őt. Te meg menj Sebivel és érezzétek jól magatokat. Hannát meg nézd levegőnek.

- Egy, nem te ígérted meg neki. Kettő, nem tudom levegőnek nézni, mert féltékeny vagyok. Három, nélkülem is jól fog szórakozni. Csütörtökön is jót mulatott, míg én itt bőgtem.

- Lemaradtam… Hogy jön ide a csütörtök? Honnan veszed, hogy bulizni volt?

- Hanna elárulta őt.

- Tia, - mosolygott rám kedvesen. – Adamék bulizni voltak és Seb is benézett, de kb. 5 perc múlva a három fiú lelépett, mert Kenny és Adam nem bírta hallgatni Seb rinyálását. Mivel Sebi nem akart még hazajönni, átment Kennyhez. Ha nem hiszel nekem, hívd fel a srácokat. –egy kicsit megnyugtattak a szavai.

- Utálhatom Hannát?

- Azt hiszem igen. –kacagott fel.

- Na, hagyjuk. Inkább induljunk, mert nem lesz helyünk.

- Oké. Gyorsan összekapom magam.

- Addig én szólok Fabinak.

A kis srác szobájából hangos nevetés szűrődött ki. Benyitottam és elmosolyodtam a látványon…

Sebas, épp Fabit csikizte, aki már szinte sírt a nevetéstől.

- Áááá… elég… ELÉG!!!! –kiáltozta a legkisebb Vettel.

- Na, akkor eljössz velem cirkuszba?

- Persze, hogy el.

- És, szerinted Tia még hajlandó lesz eljönni?

- Nem tudom. –húzta fel a vállát. – De kérdezd meg tőle. –mutatott rám.

Sebastian felém fordult és mielőtt feltehette volna a kérdést, válaszoltam.

- Igen.

- Igazad volt, van. Nagyon haragszol? –kelt fel az ágyról.

- Most mit mondjak…

- Azt, hogy nem és menjünk már. –lépett közénk Fabian, majd a kezünknél fogva kihúzott az ő kis birodalmából.

- Ezek szerint négyed megyünk… - csatlakozott hozzánk Mel is.

- Bizony. Rettegjenek a bohócok. –nevetett fel a lökött szőkém, majd a vállára kapta az öccsét és kirohant az autóhoz.

- Ki mondta, hogy te fogsz vezetni? – kekeckedtem vele.

- Csak nem te akarsz?

- A-a. Akkor én gyalog megyek. Seb vezessen.

- Áruló. –vigyorogtam Fabira.

- Én ülök előre. –rohant az anyós üléshez.

- Na csajok, akkor tiétek a hátsó sor. – nyitotta ki nekünk az ajtót, a kedvesem.

- Ennyi Tia, le vagyunk szavazva.

Nagyjából 10 perc alatt odaértünk, viszont üres parkolóhelyet nehéz volt találni, így Melanie és Fabi kiszálltak, hogy beálljanak a jegypénztárhoz, mi pedig keresgéltünk tovább.

- Kösz, hogy emlékeztettél mi is fontos igazán nekem. –állította le a motort,

- Féltem, hogy nem jössz rá.

- Ti vagytok nekem a legfontosabbak, –nézett mélyen a szemembe. - Csak nem akartam megbántani Ericát és csalódást se akartam okozni a társaságnak.

- És helyette könnyebb lett volna bántani az öcsédet? –húztam fel a szemöldököm.

- Ha könnyebb lenne, nem lennék itt. Szeretném, ha tudnád, hogy én csütörtökön csak összefutottam Hannával… kb. 3percet voltunk együtt és utána otthagytam őt. Nem értettem miért akar közénk kavarni, de mostmár látom, hogy ő még nem lépett túl. –húzta el a száját. –Sajnálom, hogy nem vettem észre előbb.

- Örülök, hogy mostmár látod. –eresztettem felé egy apró mosolyt.

- Nagyon szeretlek. –suttogta a sötétbe, a gyönyörű pillanatot a telefonja szakította meg. –Kenny az. –mondta miután előhalászta a zsebéből.

- Hello… Ja… Cirkuszba. .. Mel, Fabi, Tia meg én. … Várj, megkérdezem.

- Na mi van?

- Kennyék azt kérdik, hogy az előadás után maradunk még a vásárba vagy megyünk haza? És, hogy zavarna, ha ők is ide jönnének?

- Kik azok a Kennyék?

- Kenny, Adam és Erica.

- Hanna?

- Hanna nincs velük. Miután én elküldtem, nem ment biliárdozni… Szerintem haza ment.

- Akkor maradunk.

- Azt mondja, megvárunk titeket itt… Oké. Szia

- Menjünk, mert nem fognak beengedni. –szálltam ki a kocsiból.

- Még van húsz percünk.

- De én még vattacukrot szeretnék. –sétáltam át az ő oldalára, majd kézen fogva Meliék után eredtünk.

- Szent a béke? –kérdezte Melanie, mikor lemaradtunk kicsit a fiúktól.

- Amíg Hannácska nincs a közelünkben biztos.

- Ti is kértek fagyit? –futott vissza hozzánk Fabi.

- Naná. –vágtuk rá egyből.

Mikor kijöttünk a másfél órás előadásról, már a többiek is odaértek. Ahogy láttam mindenki nagyon jól érezte magát. A fiúk rengeteget ökörködtek és köztük Fabi is „nagyfiúnak” érezte magát.

Hazafelé már ülhettem előre, mivel az úrfi rettentően álmos volt. El is aludt a „hosszú” út alatt, és mivel egyikünknek se volt szíve felébreszteni, a bátyus kézbe vitte fel őt a szobájába.

A mi esténk még nem ért véget, ugyanis végül csak elmentünk biliárdozni is.

- Fiúk a lányok ellen? – vetette fel Kenny.

- Persze már… Akkor úgyis ti nyertek. –sápítozott előre Erica.

- Azért mondtam. –tette a golyókat a helyére a „nagyágyú”.

- Erica, aki velem van, nem veszthet. –nyugtatgattam a lányt.

- Kennyt majd minden héten itt eszi a fene. –adta a tudtomra aggodalmát, Mel.

- Ettől meg kéne ijednem?

- De meg ám. – vigyorgott ördögien Kenny.

- Na csak vigyázz, lerombolom én a nagy egódat.

- Sok sikert hozzá. –adta a kezembe a dákót. Még váltottam egy rövid csókot Sebbel, majd felkészültem a kezdő lökésre.

A játékban végig fej-fej mellett haladtunk, ami meg is lepte a srácokat, majd az első menetet sikeresen megnyertük.

- Mondtam én, hogy nem veszítünk. –kortyoltam bele a poharamba.

- Csak szerencsétek volt. Még egyet? –nézett rám kihívóan. A többiek jót nevettek a mi kis „párharcunkon”, de a 3. játék után már kezdtem fáradni.

- A csúcson kell abbahagyni.  –ásítottam nagyot és letettem a botom..

- Látod haver, ezt neked is meg kéne tanulnod. –veregette hátba Adam, Kennyt.

- Menjünk? – lépett elém a Hercegem.

- Nem muszáj.

- Látom, hogy mindjárt elalszol.

- Na, jó. –adtam be a derekam.

- Srácok mi megyünk.  Melanie te jössz vagy maradsz? –nézett a nővérére Sebi.

- Ha akarsz, aludhatsz nálam. –ajánlotta fel Ken. –Mindenki aludhat nálam.

- Akkor maradok.

Mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, így a búcsúzkodás után, utunk haza vezetett, ott pedig egyenesen az ágyba.