62.rész

Sziasztok! : )

Itt az új rész! Remélem örülni fogtok! :D Komikat köszönöm nagyon-nagyon!!! Puszií

( Seb szemszög )

Svájc, helyi idő szerint Aug. 14 este, a Mayával folytatott telefonbeszélgetés után

Elegem van már abból, hogy mindenki meg akarja mondani, mit csináljak. Maya is kitalálhatna jobb dumát, mint ezt a nem emlékszik rád hülyeséget… Vettem egy mély levegőt és döntöttem. Pakolni kezdtem, nem is néztem mit hajigálok a táskámba, de pakoltam és ez valahogy jó érzéssel töltött el. Észre se vettem, mikor Adam besétált a szobámba. Most épp ő volt a felvigyázóm. Borzalmasan idegesített, hogy úgy kezeltek, mint egy tinédzsert. Mióta Tia otthagyott Magyarországon folyton valaki a sarkamban van… Egy ideig jó volt, hogy nem hagytak magamra, de most, hogy mindenki csak a tanácsokat adja… már kimondottan frusztrált, ezért van most itt Adam és nem más. Őt legalább még el tudom viselni.
- Hova készülsz?
- Amerikába. Ne is próbálj meg lebeszélni róla!
- Veled megyek. – jelentette ki ellentmondás nem tűrően.
- Nem kell. Fogjátok fel, nem vagyok már gyerek. –vettem az ölembe a laptopom, hogy jegyet foglalhassak.
- Nem is azért megyek veled. –kérdőn néztem rá. – Hanem mert még nem jártam Amerikában. – viccelte el a dolgot. Pontosan tudtam, hogy azért akar ott lenni, hogy támogatni tudjon. Jó érzéssel töltött el, hogy ilyen barátaim vannak.
- Kösz. – módosítottam a jegyfoglalást két főre, míg ő is összekapta magát. Sajnos közvetlen járat nem indult azért át kell majd szállnunk, de ha minden jól megy, holnap már ott éjszakázunk.
- Te, Seb! Mit mondasz a csapatnak, hova tűntél? – kiabált át.
- Nem tudom. Kitalálom útközben, de ha minden úgy megy, ahogy szeretném, 2-3 napnál többet nem töltünk el ott.
- És hárman jövünk vissza. - tette hozzá, amit én nem mertem.
- Remélem. – sóhajtottam fel.

( Hayley szemszög )

Baltimore, egy hotelszoba, helyi idő szerint Aug. 15. este

Nagyon oda kell most figyelnem Tiára, mert Mike könnyen manipulálhatja. Fogalmam sincs, mi lenne jobb… elmondani neki mindent, ami az elmúlt egy-másfél évben történt vele vagy hagyni új életet kezdeni… Az orvos szerint vissza fognak térni az emlékei, kérdés mikor. És ha addig rengeteg olyan dolgot csinál, amit amúgy nem tenne? Hogy akadályozzam meg? Hogy tudnék neki segíteni? Egyáltalán meg kell akadályoznom?

- Hayley, el kell mesélnem valamit. –zökkentett ki Maya a gondolatmenetemből.
- Hallgatlak.
- Beszéltem Sebbel. – bökte ki, ami a szívét nyomta.
- Mi? – lepődtem meg a híren.
- Kétszer. – hajtotta le a fejét.
- Te jó ég… De mikor? Hogyan? Miért?
- Először augusztus 12-én aztán tegnap, mikor megtudta, hogy Tiának balesete volt újra hívott.
- Honnan tudja a számod?
- Gondolom kinyomozta. Azért az én számomat megszerezni nem olyan nehéz.
- És mit mondott?
- Hogy szereti Tiust, vele akar lenni és a segítségemet kérte.
- Erre te?
- Megmondtam neki, hogy felejtse el őt és ne hívogasson, de lehet rosszul tettem. – nézett rám bűntudattal teli szemekkel.
- Te csak meg akartad védeni Tiát.
- Igen, de valahogy rossz érzésem van Mikekal kapcsolatban.
- Nekem se tetszik, hogy kitalál olyan emlékeket Tiunak, amik meg se történtek vele.
- Vigyáznunk kell rá.
- Ugyanez fogalmazódott meg bennem is.
- Mi lenne, ha felhívnánk Sebastiant? – kérdezte pár perc csend után.
- Maya, ez még korai. Az orvos azt mondta, hogy ne zaklassuk fel semmivel, mert az nagyobb károkat okozhat.
- Akkor mégis mit tegyünk? Sebbel közölte a csaj, hogy fizessen neki 3 millió eurót és akkor elveteti a gyereket.
- Mekkora egy szemét ribanc. – húztam fel magam.
- Az, de Seb meg nem fog ilyen döntést meghozni egyedül. Nincs szíve megölni a magzatot… szüksége van Tia támogatására.
- Mindketten tudjuk, hogy Tius ilyen állapotban végképp nem fog mellé állni, ráadásul ezzel tuti sokkolva lenne szegénykém és most nyugalomra van szüksége.
- Holnap reggel kiengedik. El kéne érnünk, hogy velünk jöjjön New Yorkba.
- Nehéz menet lesz. Tia nem épp a meggyőzhetőségéről híres.

( Seb szemszög )

Washington, helyi idő szerint Aug. 15. 23:40

Kibírhatatlanul hosszúnak éreztem az utat, de végre landolt a gépünk. Legszívesebben rögtön a kórházba mennék, de ilyen későn úgyse engednének be, így marad a reggel…

Aug. 16. 8:00-10:35

Izgatottan keltem fel. Nem sokat aludtam az éjjel, lezuhanyoztam és boldogság töltött el, hogy a kezeimbe vettem az irányítást. Alig vártam, hogy újra láthassam Őt. Egy órás autóút várt még ránk, amiből a dugó miatt két óra lett. Reggelizni se álltunk meg sehol. Leparkoltam, talán még a kocsit is elfelejtettem bezárni úgy rohantam be a kórházba.

( Tia szemszög )

Aug.16. 10:30

Hál’ istennek már csak a papírokra várunk és mehetünk haza. Jól esik, hogy Mike és a csajok is itt vannak velem. Dr. Shepherd sok pihenést írt, úgyhogy Mike már egy Hawaii nyaralást el is kezdett szervezni. Remélem, a fejemen lévő púp hamar eltűnik.
- Nos, kisasszony! Ezeket aláírja és távozhat is. – elém tolt néhány papírt, amit gyorsan aláfirkáltam.
- Kész. Köszönök mindent…
- Derek. –nyújtott kezet. – Ha bármi változás történik, keressen fel.
- Rendben. Viszlát. –hagytam el a kórtermet. Michael az egyik kezével átkarolt a másikban pedig a táskámat hozta. Vidáman, beszélgetve ballagtunk a kijárat felé….