58.rész

Sziasztok! ♥

Húú, hát örülök, hogy ilyen érzelmeket egyeseknél felháborodást váltottam ki! Van, aki Sebit gumiszobába küldi…xD érdekes, abba mindenki egyetért, hogy Tia meghülyült, de ez csak a változás szele:D Nagyon-nagyon köszönöm a komikat, és ahogy ígértem itt a friss megpróbálok a hétvégén még egyet írni :D !
Puszi mindenkinek!!! ♥

A mérkőzés végén még lementünk az öltözőkbe, Mikeot a fiúk régi cimboraként fogadták velem pedig igazán kedvesek voltak… Bemutatott egy sportműsor főszerkesztőjének is, akivel megbeszéltünk egy találkozót… A végén tényleg megvalósul minden régi álmom?!

- Jól éreztem magam. Köszönöm. – mosolyogtam rá halványan már az autóban.
- Örülök neki. –tette a kezét a kezemre. –Ezek szerint hajlandó vagy máskor is eljönni velem?!  - mosolygott rám huncutul.
- Tudod, csak úgy egyedül New Yorkból nem kocsikáztam volna át Baltimore-ba egy kosármeccs miatt… de örülök, hogy eljöttem veled.
- Akkor jó, mert sűrűn fogunk meccsekre járni, ha csak ott csókolhatlak meg… - állított le a motort egy nagy ház előtt.
- Nagyon vicces vagy… - szálltam ki az autóból.
- Nem így van? –sétált át az én oldalamra, a huncut mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról.
- Szeretnéd, hogy így legyen?
- Tudod te, hogy én mit szeretnék. –invitált be az otthonába.
- Nem tudom. Áruld el? – épp csak kibújtam a cipőmből, felkapott és a nappali bőr kanapéján kötöttünk ki.
- Téged. Boldogan. –suttogta.
- Az még egy kis idő.
- Várok, amíg kell, de kipróbálhatnánk valamit, hátha nem is kell olyan sok idő…
- Mire gondolsz? –húztam fel a szemöldököm.
- Megmutatom. – lágy csókba kezdett és mivel viszonoztam egyre szenvedélyesebbé vált.
- Mike. –köszörültem meg a torkom.
- Túl sok volt mára?
- Mindig tudod, mire gondolok, de csak azért is feszegeted a határokat…
- Sportoló vagyok, mindig mindenhol a határokat keresem. –kelt fel rólam. – Gyere, megmutatom hol fogunk aludni.
- Na, ilyen könnyen nem esel át a körbevezetésen… Rögtön a hálóval kezdesz, ahelyett, hogy például az üvegfal mögötti hatalmas medencéről beszélnél.
- Ja, szólj, hogy te a medencébe szereted. –kaján vigyorral megindult az említett hely felé. Követtem őt.
- Mit szeretek én a medencében?
- Az igazak álmát aludni.  –mondta nevetve.
- Aha. Szerintem is. Viselkedj, mert… – pár pillanat alatt elvesztettem a talajt a lábam alól és már csak azt éreztem, hogy repülök és csobbanok.  – Michael Fred Phelps, kinyírlak!!! – kiabáltam utána, mert ő már menekülőre fogta. Kiugrottam a medencéből és futni kezdtem az emeletre. A csigalépcsőn majdnem elhasaltam, ami Mikeból hatalmas kacagást váltott ki…
- Kegyelmezz! – próbálta visszafojtani a feltörő nevetést nem sok sikerrel.
- Levettem a zoknim és hozzávágtam.
- Kegyelmezz! –térdelt le elém bűnbánó arccal. – Meg fogsz fázni.
- Előbb kellett volna gondolkozni. – lekaptam a pólóm a vizet a fejére csavartam belőle, majd az arcába nyomtam. Elkapta a derekam és a földön kötöttünk ki.
- Úgy látom turbó fokozatba kapcsoltál.
- Miért?
- Egy szál melltartóba fekszel alattam, nedvesen a hálószobámba. - világított rá a tényekre. - Ezt minek nevezed? –vigyorgott teliszájjal.
- Felhívnám a figyelmedet, hogy küzdősport múlttal rendelkezem, szóval, ha nem viselkedsz, szétrúgom a segged! – mondtam könnyedén.
- És ha vállalom a kockázatot? –simított végig az oldalamon.
- Ne húzd ki a gyufát!
- Te provokálsz!
- Aha, magamtól estem bele a medencébe… - meglöktem a vállánál és magam alá fordítottam. Ráültem a csípőjére és komoly arcot vettem fel. – Ha nem leszel jó fiú, itt hagylak!
- De nehéz, ha ilyen szép látvány tárul elém. –húzta tovább az agyam.
- Csitt. –tettem az ujjam a szájára. – Én most lezuhanyozok. .szóra nyitotta a száját, de közbe vágtam. – Jól gondold meg, mit mondasz…

- Mit értettél azon, hogy küzdősportoltam. –kérdezte az ágyba fekve.
- Több mint 5 évig kick-boxoltam.
- Te? Ez komoly? – nevette ki, cserébe egy párnával fejbe csaptam. – Jól van, csak olyan hihetetlen. Ezen túl, ha megtámadnak, te védesz meg engem nem én téged. –kacarászott tovább.
- Mi ütött beléd? Mintha ma megszállt volna az ördög. –könyököltem fel.
- Hát, ha te vagy az ördög, akkor lehet.
- Angyal vagyok, kikérem magamnak.
- Nem is sejtettem, hogy az angyalok verekednek és ilyen…
- Milyen?
- Elárulom holnap, mert azt mondtad sok voltam mára.
- Ne forgasd ki a szavaimat! – vackoltam be magam a hófehér takaróba
- Holnap eljössz velem anyuhoz?
- Holnap Washingtonba kell mennem, mert Mayát elkísérem egy fotózásra, Hayley meg én fodrászhoz megyünk, meg ilyen csajos dolgok…
- Azt hittem itt maradsz néhány napig.
- Washington csak egy órára van innen.
- Hm… Tudom. –sóhajtott fel.
- Odaadom a Roverem és akkor nem függtük majd taxitól és talán hamarabb visszaérsz.
- Mit? Van egy Range Rovered?
- Igen. Csak nem szereted a Range Rovereket?
- Szerelmes vagyok beléjük.
- Na, ha ezt tudom…
- Ne kezd! –fenyegettem meg.
- Eszem ágában sincs. Aludj Jól Gyönyörűm! –puszilta meg a szám.