61.rész

Sziasztok!

Hát remélem kielégítő részt kaptok, és nem csalódtok bennem. :D Köszönöm a véleményeket az előző részhez ehhez is nagyon várom! :D Puszi mindenkinek!

( Telefonbeszélgetés Maya és Seb aug. 12-én )

-  Maya Koyzina. Igen?
- Szia. Nem ismerjük egymást, de van egy közös pont az életünkben, akit mindketten nagyon szeretünk, és a segítségedet szeretném kérni.
- Seb, te vagy az?
- Igen. Kérlek hallgass meg. A lány, aki terhes tőlem tett nekem egy ajánlatot, de Tia nélkül nem tudok dönteni.
- Seb, Tiu ebbe nem fog beleszólni. Sajnálom. Szia.
- Ne tedd le. Azt mondta a lány, fizessek neki 3 millió eurót és ő elveteti a babát. Nem akar anya lenni, én pedig nem akarok az ő gyermekének az apja lenni, de ha Tia nem áll mellettem én ilyet nem tudok senkitől kérni.
- Seb értsd meg Tiát. Tudod mik az elvei és ő akkor lesz boldog, ha te maximálisan a gyermeked mögött fogsz állni, mindig. Hidd el neki sem könnyű, de talán már kezd túllépni a történteken és én nem akarom őt most felkavarni. Ne keresd és engem se hívj többet. Sajnálom. – bontotta Maya a vonalat.

(Tia szemszög)

Egy monoton csipogást hallottam, mikor újra magamhoz tértem. Borzalmasan fájt a fejem és nehezen nyitottam ki a szemem. Fel akartam ülni, hogy rendesen körbe tudjak nézni, de éles fájdalom hasított bele a bordáimba, így inkább nyugton maradtam. Abban biztos voltam, hogy kórházban vagyok, de nem emlékeztem semmire.
- Felébredt? – kérdezte egy nővérke az ágyam mellett állva.
- Mi történt? – alig bírtam megszólalni, úgy kaparta a torkom és a rajtam lévő nyakmerevítő is idegesített.
- Balesete volt. Mindjárt szólok a doktor úrnak és megvizsgálják.
- Kérem, hozna nekem egy pohár vizet! – kérleltem őt elcsukló hangon. Bólintott majd elhagyta a kórtermet.
- Hogy van? – jött közelebb egy jóképű fehérköpenyes és a szemembe világított. – Dr. Shepherd vagyok. Fáj valamije?
- A fejem és baloldalon a bordáim. – az ágyamat teljesen vízszintes helyzetbe állította, a párnát kivette a fejem alól.
- Nos, két bordája komolyan zúzódott a fejét pedig sikerült jól bevernie. – megszabadított a merevítőtől és óvatosan átmozgatta a nyakam. - Emlékszik valamire a balesetből vagy az előtte történtekre esetleg?
- Vacsorázni voltunk Mikekal. Ugye ő jól van? –aggodalmaskodtam.
- Nem sérült meg és a másik hölgy sem. De kérem, próbálja meg felidézni mi történt.
- Vacsora után haza indultunk aztán emlékszem, hogy egy férfi kivesz az autóból és a nevemet kérdezi meg, hogy ne aludjak el, de én rettentően nehéznek éreztem a szemeimet és utána itt keltem fel.
- Értem. Tudja, mi a neve,hogy melyik városban van és milyen évet írunk?
- Cyntia Scheimia Baltimore-ban és 2009-ben.
- És arra emlékszik, hogy került Baltimore-ba? Mit dolgozik?
- Hát… hát… én nem. Én csak… én nem emlékszem. – kezdtem el pánikolni.
- Nyugodjon meg kérem. Valószínűleg az agyrázkódás miatt nem emlékszik dolgokra, de vissza fog térni minden. Ez teljesen normális. A barátja kint vár a folyosón, szeretné, hogy beküldjem egy rövid időre?
- Igen, köszönöm.
- Mindjárt küldök fel egy nővért és kap némi fájdalomcsillapítót, hogy tudjon majd aludni.
- Rendben. Viszlát, doktor úr.

( Kint a folyosón Mike és a doki )

- Bemehetek hozzá? Ugye jól van?
- Néhány percre bemehet hozzá, de tudnia kell, hogy a balesetet megelőző dolgokra nem emlékszik.
- Ezt hogy érti?
- Furcsa, mert magára a balesetre emlékszik, de arra, hogy mi történt vele mondjuk az elmúlt fél évben arra nem. Valami gátolja őt a visszaemlékezésben, talán a múltban történt vele valami, amire nem kar emlékezni és az agy így védekezik vagy az is lehet, hogy a fejsérülés egyik következménye. De nem kell kétségbe esni idővel vissza fog térni a memória. Viszont ne erőltessék nála.
- Akkor rám emlékszik?
- Határozottan. Kérem, ne zaklassa őt fel semmivel.
- Köszönök mindent. –ráztak kezet.

- Szia. – köszönt az ajtóból Mike majd pár lépéssel átszelte a helységet. – Jól vagy? – fogta meg a kezem.
- Szia drágám. Megvagyok csak sok mindenre nem emlékszem, de a doki szerint ez normális és idővel minden be fog ugrani. Nagyon rád ijesztettem? –húztam le magamhoz.
- Annyira sajnálom. Jobban kellett volna figyelnem. Ne haragudj. – puszilta meg a homlokom.
- Te jól vagy? –bólintott.
- Hozzak neked valamit? – hajolt egészen közel.
- Nem. – lágyan megcsókolt.
- Nem maradhatok sokáig, de később visszajövök.
- Ígéred?
- Ígérem.
- Szivem?
- Tessék. –fordul vissza.
- Elárulod, hol dolgozom?
- Riporter vagy. – suttogta.
- Köszi. Várni foglak.
- Aludj jól, szerelmem

( Maya és Sebi telefonbeszélgetés aug. 14-én )

- Ugye nem esett baja? Maya mond, hogy minden rendben!
- Seb, most beszélek veled utoljára. Ne nyomozz utánunk, hagyd őt békén.
- Láttam, hogy balesete volt és…
- Igen, balesetük volt és nem emlékszik rád, nem emlékszik semmire a Forma1-es múltjából és valószínűleg az nem véletlen. Most jól érzi magát, fizikálisan nincs komoly sérülése és mivel ismétlem nem emlékszik rád, a lelke is jobban van.
- De…
- Nincs de! Mike és ő boldogok lesznek együtt, és ha a jó isten mégis úgy akarja, hogy ti egy pár legyetek, akkor tenni fog érte. Próbálj meg te is tovább lépni. Sok sikert az életbe. Szia.

Tia orvosa: