75.rész

Hi! :D

Először is ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :D Első nagydíj, első győzelem! :) Na így kezdi egy bajnok az évet! :D Vetti erősebb, mint valaha :) Alig várom a következő futamot! :D Szép volt Seb, szép volt Kinky Kylie! :D
Másodszor: 23-án volt a blog 9hónapos és készítettem egy kis összegzést erről.
75 rész, 523 megjegyzés, 58 regisztrált és kitudja mennyi nem regisztrált rendszeres olvasó, 39495 látogató. Köszönöm ezt a 9hónapot! :) És köszönöm, hogy annyian érdeklődtetek, mikor bezárt a blog. Sokat jelentett nekem. Jó olvasást! ;) Puszií

-  Hello, Széphölgy! –sétált felém Seb. Mikor mellém ért adott két puszit, majd megölelt.
- Szia! – köszöntem ledöbbenten. - Hát te mit keresel itt? – toltam el magamtól.
- Húú, látom nagyon örülsz nekem. – húzta fanyar mosolyra a száját.
- Örülök, csak nem értem, hogy kerülsz ide. –mondtam zavartan. - Megleptél. –próbáltam nem mutatni, hogy feszélyez a jelenléte.
- Akkor, hol egy mosoly? Vagy azt Amerikába hagytad, mikor megkérték a kezed? – kérdezte cinikus mosollyal.
- Így jó? – vágtam be egy művigyort. Nem készültem fel arra, hogy ő is itt lesz. Nem akartam vele az eljegyzésről beszélni… Mióta ismerem őt először fordult elő, hogy nem akartam a társaságában lenni. – Szóval, miért vagy itt?
- Gondoltam szörfözök egyet.
- Tényleg?
- Persze. Én öltönyben szoktam. – mondta halál komoly arccal, majd elnevette magát. –Természetesen az esküvőre jöttem.
- Nem is tudtam, hogy ismered őket. – nem reagált, egyszerűen vállat rántott. Éreztem, hogy rezegni kezd a mobil a kabátzsebembe. – Bocs. –fordultam el, hogy felvegyem. – Mennem kell. Akadt egy kis probléma.– mondtam, miután megszakítottam a hívást. – Találkozunk a szertartáson. –sietős léptekkel hagytam ott. Nem volt semmi probléma, simán elkészült a személyzet mindennel, de ezt Sebnek nem kellett tudnia. A hívás volt az egyetlen menekülési út, és én ki is használtam.
- Segítsek? – kiabált utánam.
- Miben? – fordultam vissza.
- Ami miatt ennyire sietsz.
- Nem kell. Megoldom. Érezd jól magad.

Az elkövetkező órákban mindent úgy alakítottam magam körül, hogy a legkevesebb esélyt adjak a vele való kommunikációra. Magamat sem értettem miért csináltam ezt…
A vacsora után még az asztalnál ültem. Figyeltem, ahogy az ifjú pár az első közös táncukat járja, majd egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Egy, az asztalon heverő cigis dobozból kivettem egy szálat illetve az öngyújtót és lesétáltam a partra. Kabát nélkül a 3, 4 fok eléggé csípte a bőröm, de a tenger halk morajlása annyira megnyugtatott, hogy még a tüdőgyulladás esélye sem tudott rávenni arra, hogy visszamenjek legalább a kabátomért. A számba vettem a cigarettát és vacilláltam, mikor egy vastag, meleg anyag simult a meztelen vállamra, majd egy ismerős kéz eltulajdonította a bagót.
- Hm… Tudhattam volna, hogy te észreveszed, hogy megszöktem. - a mellkasa a hátamnak feszült, a kezeivel dörzsölni kezdte a felkarom.
- Én azt hittem a menyasszonyt kell megszöktetni. – felnevettem. – Vagy már gyakorolsz? – a nevetés egy pillanat alatt abbamaradt.
- Úgy érzem, neheztelsz rám. –szólaltam meg halkan egy kis idő múlva.
- Érdekes. Én is hasonlót érzek. –érdeklődve fordultam felé. – Egész nap kerültél.
- Ez nem igaz. Csak az esküvő miatt nem volt időm…
- Mindketten tudjuk, hogy az. – szakította meg fáradtan a magyarázkodásom.
- Sajnálom. – néztem a szemébe.
- Mit? Hogy kerültél egész nap, mert Phelps megkérte a kezed… Vagy, hogy elmentél, otthagytad a csapatot… és engem. – halkult el. Lehajtottam a fejem. Egészen közel lépett, fel akarta emelni az állam, de nem engedtem. Nem tudtam a szemébe nézni. Egyre biztosabb lettem benne, hogy én szerettem Sebet, talán szerelmes is voltam belé, és lehet, még mindig az vagyok?! De neki ott volt Selena és én ezt nem tudtam elviselni, így Mikeot kihasználva Amerikába mentem.  
- Kár, hogy mindig rosszkor vagyok rossz helyen. – hátráltam egy lépést. A kabátját visszaadtam, majd lassú léptekkel kikerültem, hogy visszatérhessek az ünneplők közé.
- Ne haragudj! – kapott a kezem után. – Nem akartalak megbántani.
- A véleményedet fejezted ki, számomra elég érthetően. – vettem egy mély levegőt. - További szép estét. - búcsúztam el mosolyt erőltetve az arcomra.
- Tia, ne menj el. Félreérted az egészet. –túrt idegesen a hajába.
- Mit lehet ezen félreérteni?
- Nem… nem mondhatom el. Emlékezz. Kérlek, próbálj meg emlékezni. – nézett rám meggyötörten.
- Tudod, kezdem azt érezni, nem véletlen nem emlékszem rád. – láttam a fájdalmat átsuhanni az arcán. Világos volt, hogy neheztel rám, mert nem voltam mellette mikor elvesztette Selit. Az eljegyzésem pedig valószínűleg azért zavarja, mert arra emlékezteti, hogy mit veszített el. Pedig ha tudná, hogy én nem vagyok szerelmes Mike-ba… Boldog lennék, ha csak fele annyira szeretném Michael, mint amennyire Ő szerette Selenát.
- Ne mond ezt! – kérlelt.
- Sajnálom. A teszteken találkozunk.

Másnap hazautaztam. A lányok nem faggatóztak, valószínűleg Adamnek köszönhetően tudtak mindenről, ami Seb és köztem lejátszódott. Mikenak meg azt mondtam, hogy hiányzott ezért jöttem hamarabb.

Ismét belevetettem magam a munkába. Két hét múlva megkönnyebbülten utaztam Valenciába, mert tudtam a Red Bull még nem vesz részt az első teszten. Gyorsan telt el a három nap benzingőz és a lóerők között. Visszautazva a „lehetőségek országába” kikönyörögtem Nicktől, aki az állandó munkatársam lesz a futam hétvégéken, hogy vállalja egyedül az elkövetkezendő két tesztet, mondván én az olimpián szeretnék tudósítani, de az igazság az volt, hogy nem akartam Sebbel összefutni. Szerencsémre elvállalta…

Február 10-én utaztunk Vancouverbe, a sajtó csapat, beleértve engem illetve Mike.
Összesen 82 nemzet, 2536 versenyző, 7sportág, 15szakág, 86 versenyszám nem kevés munkát biztosított nekünk. Március 2-án hagytuk el Kanadát. Az Egyesült Államok a maga 37érmével a legeredményesebb országként végzett. Harmadikán még pihentünk, de negyedikén ismét munkába álltunk. Nickkel átrágtuk a jövő héten kezdődő Formula 1-es szezonterveket. Előkészítettünk mindent, hogy minden a lehető legsimábban alakuljon, majd Március 9-én célba vettük a napfényes Bahreint. Majdnem két hónap telt el Catalináék esküvője óta… Majdnem két hónapja nem adtam semmilyen életjelet magamról Sebastiannak. És nem sokkal több, mint két hónap múlva férjhez megyek…