74.rész

Sziasztok! :)

Nos, itt az új rész. Köszönöm az előzőhöz a komikat. Az utóbbi időben több díjat is kapott a történet ezt szeretném nagyon megköszönni azoknak, aki úgy gondolták, hogy megérdemli a blog. Nem fecsegek tovább, csak még annyi, hogy mindenkit bátorítok a komi írásra,mert a rész extra hosszú és nekem fontos lenne! Puszií

Happy Bday Hannus! :D <3

Mike szemszög

Kinyitottam a dobozkát, de még mindig nem szólalt meg. A szeme a gyűrűk és az arcom között ingázott, majd kibámult az ablakon. Tudtam, hogy mondanom kell valamit… meg kell győznöm, hogy mindkettőnknek ez a legjobb.
- Kicsim, szeretlek és szeretném, ha örökre velem maradnál. Ha hozzám jössz, nem kell attól tartanunk, hogy kitoloncolnak, mert lejár a vízumod… Azt akarom, hogy boldogok legyünk. Együtt. –hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
- Együtt. – nézett újra a szemembe.
- Hozzám jössz? –kérdeztem meg ismét.
- Igen. – mosolygott halványan, belőlem pedig felszakadt egy megkönnyebbült sóhaj. Ráhúztam a gyűrűt az ujjára majd röviden megcsókoltam.

Tia szemszög

Kinéztem az ablakon majd újra Mikera. Nem tudtam, mi a helyes döntés. Tétováztam… Eszembe jutott a múlthét… a szerda este, mikor utoljára láttam Sebet. Ott akkor be kellett látnom magamnak, hogy vonzódom hozzá, de ő mást szeret. Viszont szeretem Mikeot és ő is engem. Boldog vagyok mellette, mióta megismertem az életem sínen van.  Akkor mi hiányzik?
- Kicsim, szeretlek és szeretném, ha örökre velem maradnál. Ha hozzám jössz, nem kell attól tartanunk, hogy kitoloncolnak, mert lejár a vízumod… Azt akarom, hogy boldogok legyünk. Együtt.
- Együtt. – néztem a szemembe, és akkor döntöttem, igaz nem voltam túl magabiztos.
- Hozzám jössz? –kérdezte meg ismét.
- Igen. – mosolyogtam halványan, majd az ujjamra húzta a gyűrűt és megcsókolt. Én is megragadtam a gyűrűm párját és felhelyeztem a párom megfelelő ujjára.
Nem éreztem felhőtlen boldogságot, sőt inkább feszengtem. Fogalmam sem volt, most mi jön…

A gyűrű: Az alsó Michael a felső pedig Tiájé

:

                                       ღ°•.♥.•°ღ

Mike szemszög másnap este

- Szia tesó, Ryan vagyok.
- Hello. Na, mi van veled? Vége a mai edzésnek?
- Vége, szerencsére. Hulla vagyok, de inkább azt mond vőlegény vagy, vagy volt esze a kiscsajnak és lapátra tett? – viccelődött Lochte.
- Nem vagy vicces… remélem, tudod.
- Szerintem az vagyok.
- Jah, röhög a vakbelem. Egyébként, igent mondott.
- Komolyan?
- Viccelnék ilyesmivel?
- És elmondtad neki, hogy Ann Arbor-ba kell költöznötök nem is olyan sokára?
- Hát, azt még nem… de a nehezén már túl vagyok.
- Nehogy azt hidd. Megfeledkezel az átok barátnőiről, akik miatt ennyire sietned kell a lagzival.
- Szerinted akkor, mit kéne tennem?
- Nem tudom, talán csinálj neki gyereket. – röhögött Ryan a telefonba.
- Annyira nem rossz ötlet. – gondolkoztam el rajta.
- Michael te megőrültél. Én nem komolyan mondtam.
- De én igen.
- Sürgősen keress fel egy orvost.
- De most mért? Tegyük fel hozzám jön, és egy év múlva eszébe jut minden… Akkor szimplán csak elválik és visszamegy ahhoz a törpéhez. Viszont, ha már gyerekünk is lenne, akkor biztos velem maradna.
- Mi van abban a csajban, ami ennyire megfogott?
- Isten tudja, de remélem nemsokára a közös gyerekünk lesz benne…

Seb szemszög

- Mit tettem, hogy így büntetnek odafent? Oda a vb cím, a szívem darabokban… minden, ami, vagy aki fontos elveszítettem.
- Francokat.
- Mindegy. Már kezdem megszokni.
- Nehogy most add fel kölyök. – nézett szúrósan Kimi a szemembe.
- De nem érted, hogy elbuktam?
- Emlékezz csak vissza édes barátom. Néhány hónappal ezelőtt mit mondtál?
- Mit mondtam?
- Hogy elveszítetted őt, hogy nem emlékszik semmire, hogy már soha nem lehetsz vele.
- És?
- És kivel töltötted Abu Dhabiban az időd?
- Vele.
- És ki lesz a Forma 1 amerikai tudósítója az SS-nél?
- Ő.
- Akkor?
- És kinek van gyűrű az ujján nem tőlem?
- Ugyan már. Azt hiszed, egy rohadt karika olyan sokat számít, mikor a vak is látja, hogy titeket egymásnak teremtettek?
- De…
- Jennit se akadályozta meg abban, hogy lefeküdjön mással.
- De…
- Engem sem. És még sorolhatnám. – szóra nyitottam a szám, de inkább meggondoltam magam.
- Azt mondod, van esélyem? – hevesen bólogatni kezdett. – És ha Phelps kitalál valamit, ami miatt Tius lemond a munkáról.
- Hagyjuk már azt a pancsert… Az, hogy megkérte két hete Tia kezét csak menekülés, mert tudja pontosan, hogy nem nyerhet. Egyébként, hogy derült ki a lánykérés?
- Hát, igazából Tia nem mondta volna el senkinek, de mivel elég látványos a Niagara vízesésnél megkérni egy lány kezét, úgy meg pláne, hogy tizennégyszeres olimpiai bajnok vagy persze, hogy az újságok címlapján kötöttek ki.
- Akkor gondolom jól indult a reggel, mikor elolvastad.
- Nem akartam hinni az újságoknak, mivel ott csak a találgatást írták… Bizonyíték nem volt az eljegyzésre.
- Rákérdeztél?
- Nem. Mert legalább öt napig el se értem telefonon.
- Akkor?
- Maya felhívott és megerősítette a „remek” hírt. Tius eleinte tagadta még előttük is majd pár nap után megmutatta a gyűrűt nekik. Oda akartam utazni és legszívesebben szétvertem volna annak a majomnak a fejét, de végül nem tettem. De lehet az lett volna a jobb. Már elegem van a titkolózásból, szerintem jobb lenne neki is, ha megtudná az igazat, még mielőtt tényleg hozzá menne ahhoz a gorillához.

Tia szemszög

Napok óta alig alszom. Pontosabban mióta elmondtam Sebastiannak, hogy Mike eljegyzett. Nem sokan tudják még biztosan, de mégis a fél ország nyitott tényként kezelte a dolgot. Gyűrűt az ujjunkon nem láthattak, így idővel kezdett csillapodni az érdeklődés irántunk.

                                   ღ°•.♥.•°ღ

Január 13

Az újév rengeteg munkát hozott. Elkezdtem titokban szervezni az esküvőt, amit Júniusban szeretnénk megtartani, a Forma1-es tudósításra is készülgettem már, illetve a nyakunkon volt a Vancouver-i Olimpia is… Ezért az utóbbi időben egyre kevesebb időm volt a lányokra. Épp jókor jött egy régi ismerősöm Gergő és Catalina házassága, így lett néhány nap szabadságom, a hajrá előtt, amit csak velük tölthettem mivel Mike nem tartott velem. Maya, Hayley és én együtt kezdtünk el készülni a menyegzőre, amit Január 16-án tartottak Barcelonában. Mikor már minden táska bekerült az autóba a repteret vettük célba.

Január 16

Gyorsan elérkezett a szombat reggel. Izgatottan keltem fel, pedig nem én készültem oltár elé állni.
Cata is feszült volt, főleg, hogy az egész esküvőt egyedül szervezte a drágám. Senkinek nem hagyta, hogy belekontárkodjon. Hayl, Mayo és én már délben menetre készen álltunk, a lányok el is indultak a templomhoz én viszont, mint koszorús lány Lina mellett maradtam.
- Hogy vagy?- kérdeztem, mikor felhelyeztem a fátylát.
- Ideges vagyok. De ha túl leszünk az igeneken, akkor azt hiszem hihetetlenül boldog leszek. – elmosolyodtam. Örültem, hogy megtalálták az igaz szerelmet egymásban.
- Gyönyörű vagy. –dicsértem meg.
- Köszönöm. Azt hiszem, szólhatsz apának, hogy kész vagyok.
- Rendben. Egy perc és itt vagyok.

A templomi esküvő megható volt. Többünknek hullottak a könnyei a szertartás alatt… Kilépve a templomból mindenki magára kapott egy kabátot, mert tudtuk, hogy a tengerparton folytatódik a nap. Gergő és Catalina lassan beszálltak egy meseszép hintóba, integettek, fotózkodtak miközben én rohanni kezdtem a következő helyszínre. Elő kellett készíteni mindent az érkezésükig, ám mikor odaértem, a vér is megfagyott bennem, annyira meglepődtem.

Catalina és Gergő a templomnál:

A gyűrűk:

A torta:

Hayley ruhája

Maya ruhája 

Tia a tengerparton