79.rész

Sziasztok! :D

Először is szeretnék a nyáron csinálni egy blog találkozót, mivel a Füligszáj Szerelmespár lassan egy éves lesz. Szóval, ha van kedved és érdekelne ez a program, akkor mindenképpen jelezz valahogy. Az időpontot meg majd úgy találjuk ki, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen. Ami biztos, hogy a találkozó Pesten lesz… További info az érdeklődéstől függően. Minél többen vagyunk annál jobb, úgyhogy ne vacillálj, megbánni nem fogod, ha eljössz. :)

 Na és akkor itt az új rész…
Sorry, hogy ennyit kellett rá várnotok! :/ Ha van kedvetek, komizzatok! :) Puszii <3

A szállodába visszaérve megtartottuk a szokásos megbeszélést…
- Nos, akkor holnap reggel korán megyünk a pályára, mivel már szabadedzések lesznek, 10-től. Előtte illetve közben megpróbálunk minél több interjút csinálni. Tia megy a sajtótájékoztatóra, mi pedig elkezdjük összetenni az aznapi anyagot. – vázolta a holnapi terveket Nick.
- Rendben. Hánytól lesz a sajtótájékoztató?
- Négytől. Lucas di Grassi (Virgin), Nico Hülkenberg (Williams), Heikki Kovalainen (Lotus), Robert Kubica (Renault) és Sebastian Vettel (Red Bull) áll majd a rendelkezésedre. – ahogy meghallottam az utolsó nevet eszembe jutott, hogy miért is akartam elkerülni a pénteki sajtótájékoztatót. – Valami gond van? – nézett rám Nick.
- Nem, nincs. –ráztam meg a fejem.

Este csendben befejeztem a megmaradt munkát. Nem beszéltem senkivel, próbáltam nem arra gondolni, hogy muszáj lesz találkoznunk.
 Lezuhanyoztam még felhívtam néhány percre Mikeot és le is feküdtem aludni. Szerencsére már annyira fáradt voltam, hogy ahogy vízszintesbe helyeztem magam, már aludtam is.

Reggel ismét borzalmas hányingerem volt.
- Ettél valami olyat, ami miatt rosszul lehetsz? –aggodalmaskodott Nickolas a kocsiba ülve.
- Mióta itt vagyunk én még nem igazán láttam enni, úgyhogy nem hiszem, hogy ez a baja. –mondta mindent tudóan Matti.
- Igazad van, este se vacsorázott.
- Az a szerencsém, mert valószínűleg az már kijött volna belőlem.
A pályára vezető út hátralévő részében megpróbáltak a srácok rábeszélni,hogy menjek el egy dokihoz és nézessem meg magam, de sikertelenek voltak.

Túl voltunk az első edzésen, sőt a másodikból is már csak néhány perc volt. A kérdéseimet olvasgattam, Nick mikor dühösen mellém telepedett.
- Mi van? Miért vagy ilyen feldúlt?
- Utálom, hogy a pilóták ilyen hülye kis sajtósokat kapnak, akik az istennek se akarnak együttműködni velünk.
- Most kiről beszélsz?
- Britta Roeske, Vettel új sajtósa. Egyszerűen kiborító.
- Miért mit tett?
- Ez az, hogy semmit. Nem lehet vele időpontot egyeztetni… Nem kértem többet csak tíz percet a pilótájuk életéből, de mindig elhajt.
- Ne izgulj, hosszú a szezon… Biztos meg van az oka, hogy most nem tud megegyezni veled.
- Vagy nincs. Ha lehet, próbálkozz be nála te is… Te mégiscsak ott dolgoztál, talán téged nem hajt el olyan könnyen.
- Rendben, de nem ígérek semmit. Nem ismerem a nőt.
- Akkor kérj magától Sebastiantól. Úgyis ott lesz a sajtótájékoztatón. Kapd el utána pár percre és kérdezz rá. – lelkesült fel.
- Jól van. –mondtam fáradtan és mielőtt újabb remek ötletekkel traktálna az interjúkra hivatkozva távoztam.

Félve léptem be a terembe ahol már rengetek kollega tartózkodott. Kiválasztottam egy széket valahol a hátsó sorok egyikében. Sorban érkeztek meg a pilóták, már csak egy valaki hiányzott, és amikor ő is megjelent egy pillanatra bennakadt a levegő a tüdőmben. Vigyorogva üdvözölt mindenkit, majd elfoglalta a számára kijelölt helyet.

Egy óra múlva véget ért a számomra oly kínos feladat. Komótosan szedtem össze a cuccom, utolsóként léptem ki a teremből, hogy még véletlen se találkozhassak össze Sebbel. Lehajtott fejjel sétáltam kifelé, mikor egy hang a frászt hozta rám.
- Szia!
- Hello. – köszöntem zavartan.
- Hogy vagy?
- Bökd ki, mit akarsz Tommi, ne kertelj!
- Rendben. – mellém lépett és egy borítékot nyújtott át, majd szó nélkül magamra hagyott. Remegő kezekkel nyitottam ki és félve olvastam el a levél tartalmát.

„Ne menekülj! Beszélnünk kell.”

A gondolataim össze-vissza cikáztak a fejembe. Nem tudtam mit kéne tennem. Bátortalanul vettem elő a telefonom és tárcsáztam Sebastian számát, de mint oly sokszor most se volt elérhető. Hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam felhívni Tommit. Kicsöngött…
- Tommi Pärmakoshki. – hadarta el a nevét.
- Tia vagyok. – mondtam bizonytalanul.
- Tia? – hallottam a meglepettséget a hangján.
- Seb veled van? – kérdeztem fojtott hangon.
- Most ment el épp egy megbeszélésre.
- Értem.
- De mindjárt utána megyek.
- Nem szükséged. Csak mond meg neki, hogy kerestem.
- Rendben, de talán ha a mobilján most felhívod, akkor még eléred.
- Valamiért egy ideje nem tudom vele felvenni telefonon a kapcsolatot ezért hívtalak most is téged.
- Ez érdekes, mert ő is ugyanezt mondta.
- Tényleg?
- Igen.
- Én azt hittem nem akar velem beszélni.
- Erről szó sincs. Sőt! Hol vagy most?
- Sétálok ki a sajtóközpontból.
- Várj meg ott, mindjárt viszek neked valamit. Sietek.

Körülbelül öt percet várhattam a finnre, mikor futólépésben láttam közeledni felém.

- Na itt van egy telefon ezen eltudjátok majd érni egymást. –nyomott a kezembe egy készüléket.
- De…
- Valószínűleg le lett tiltva a szám a telefonodba és ezért nem tudsz hívást kezdeményezni illetve fogadni Sebtől.
- De, én nem tiltottam le.
- Ha te nem, akkor vajon ki?
- Michae?! - mondtam elhűlve. Nem akartam elhinni, hogy ezt tette… - Miért?
- Erre csak tőle kaphatsz választ.
- Igazad van. Fel is hívom. Ne haragudj, de most mennem kell.