81.rész

Hello mindenki! : )

Nah nagy unszolásra leültem és megalkottam a következő részt! :) Remélem örültök neki!
Szóval ajánlom a chaten zaklatóknak valamint Lindának, aki nemrég talált rá a blogomra és olyan aranyos kis komit írt nekem (30. részhez észre se vettem csak később) illetve Csillusnak és Adélnak! : )
Szép nyarat mindenkinek!

Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem, mikor már majdnem kész voltam leszóltam a recepcióra, hogy hívjanak egy taxit nekem. Faggattak a srácok, hogy hová készülök, de nem árultam el egyiknek sem.

Idegesen léptem be a Hotelbe ahol Sebastian megszállt. Átfutott az agyamon, hogy megfordulok és elmegyek, hogy elhagyom ezt a helyet, ezt az országot, de akkor megcsörrent a mobil amit Tommitól kaptam. Ijedtemben majdnem kiejtettem a kezemből, de szerencsére még időben nyúltam a készülék után.

- Hallgatlak. – vettem fel néhány mély lélegzet után.
- Én pedig már látlak. –suttogott a telefonba a német. – Vágj át az előcsarnokon és a liftnél foglak várni. – még fel se fogtam teljesen mit mondott, de a lábaim már felé vették az irányt. - Na, látsz már?
- Nem. –feleltem én is suttogva.
- Itt állok Tommival valami zöld növény mellett. – kuncogott fel.
- Seb?
- Igen?
- Miért suttogunk?
- Nem tudom, így izgibbnek tűnik. – ezen nekem kellett mosolyognom. Már a lifteknél voltam, de a két jómadarat még mindig nem szúrtam ki.
- Látsz?
- Nem.
- Akkor fordulj meg. - lassan követtem az utasítását, egy pillanatra lehunytam a szemem, s mikor kinyitottam a tekintetem rögtön azokon a gyönyörű szemeken akadt meg.
- Látlak. –suttogtam megilletődve. A két fiú gyorsan elköszönt egymástól, majd Seb megindult felém.
- Szia. – köszönt még mindig suttogva, mire én ösztönösen megöleltem. Vagy egy percen keresztül csak szorítottam magamhoz, közben mélyeket lélegeztem, nehogy elsírjam magam. Fogalmam sincs mi üthetett belém, de teljesen össze voltam zavarodva. –Minden rendben? – simította meg az arcom.
- Persze. – mosolyogtam rá. – Milyen hosszú már a hajad. –állapította meg egy tincsen végighúzva az ujjam.
- Rég voltam otthon. – rántott vállat. - Felmenjünk vagy szeretnél inkább vacsorázni?
- Már túl vagyok rajta. Megbeszélés közben mindig eszünk. –magyaráztam neki.
- Akkor a negyedikre. – szálltunk be a felvonóba.
Némán sétáltam mellette a folyósón egészen a szobájáig. Kinyitotta az ajtót és maga elé engedve léptünk be.
- Kérsz inni? Nagyon meleg van.
- Igen. Köszönöm. – kivett a hűtőből egy üveg citromos teát majd kibontva a kezembe adta. Elmosolyodtam azon, hogy tudta, hogy a citromosat szeretem.
Leültem az ágyára, ő pedig velem szembe nekitámaszkodott az asztalnak. Egy ideig csendben figyeltük egymást.

- Mi történt? – tört ki belőle egy kérdés, amire felkaptam a fejem.
- Mikor? –értetlenkedtem.
- Mi történt… közöttünk? Miért löktél el magadtól?
- Én nem… csak… én… - kerestem a szavakat, a magyarázatot a kérdésére, de teljesen leblokkoltam. – Féltem.
- De mitől? Pont tőlem?
- Féltem az érzéseimtől és az emlékeimtől…- szedtem össze magam. – Féltem, hogy kiborulok és összeomlik az addigi életem.
- Miattam?
- Amiatt, amit irántad éreztem. –álltam fel az ágyról.
- Már nem érzed? – lépett elém és a két kezével megfogta az én kezem.
- Már nem érezhetem. –néztem rá könnyes szemekkel.
- Phelps miatt?- nem válaszoltam. - Szereted őt?
- Igen.
- Szerelmes vagy belé? – kérdezte keményen. Elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem. – Tia, szerelmes vagy belé? – fordította vissza az arcom, ami már nedvessé vált a könnyektől. – Az vagy? – nézett már ő is fátyolos szemekkel rám. – Válaszolj! Kérlek. – nemlegesen megráztam a fejem. – És én? Irántam mit érzel? –ütötte tovább a vasat.
- Ne kérdezz ilyet. – kikaptam a kezeim az övé közül és a bejárat felé indultam.
- Mit érzel irántam?- jött utánam.
- Seb. Kérlek, ne. – dőltem az ajtónak.
- De tudnom kell. Én szeretlek téged, mindennél jobban és ha tényleg szeretnéd őt akkor elfogadnám, hogy hozzámész, de te NEM szereted őt. – fakadt ki.
- Miért most? Miért akkor döbbensz rá erre, amikor már késő. - Soha nem késő. – rázta a fejét majd hirtelen megcsókolt. 

Tia ruhája

Hotel

Folyosó

Seb szobája