78.rész

- Tudod mit? Inkább hagyjuk ezt a témát.
- Ahogy akarod, de lehet jobb lenne, ha elmondanád valakinek.
- Majd magamban lerendezem, de azért köszi. - felültem az ágyban és megtöröltem a könnyektől nedves arcom.
- Van egy ötletem.
- Előre félek.
- Maradj már! Szóval az ötlet az, hogy menjünk és ússzunk egyet a medencében.
- Biztos, hogy nem megyek most le.
- Akkor biliárd?
- Matt, nézz már rám. Szerinted ilyen kisírt szemekkel van kedvem bárhová is menni? Most csak egy cigit szeretnék, valami zenét és ennyi.
- Rendben. Óhajod számomra parancs. - felvette az ágy mellett lévő telefont és beszélni kezdett.
- Jó estét! 2 üveg vodkát kérnék, egy doboz és még egy doboz fagyit. Igen, az is jó lesz. Köszönöm.
- Pia és fagyi? Te mit tervezel?
- Felvidítalak. - mosolygott magabiztosan.
- Így?
- Hidd el, tök jó lesz. - kikelt az ágyból és az ajtó felé indult. - Segítenél? - szólt vissza néhány másodperc elteltével.
Odasétáltam hozzá és egy üveget, valamint a fagyit kivettem a kezéből.
- Holnap melózunk, és Nick szét fog minket szedni.
- Látod, ezzel a tudattal még kellemesebb inni. - kibontotta a vodkát, és felém nyújtotta. - Na, húzd meg! - a szemem az arca és az üveg között ingázott. - Áá, egy vadmacska nem gondolkozik ennyit ezen. - Kivettem a kezéből és egy jókorát kortyoltam az italból. Borzasztóan égette a torkom, de csak azért is tovább ittam.
Egy idő után éreztem, hogy a fejem egy csöppet zsibbadni kezd. - Jó-jó, elég lesz. Nem kell rögtön meginni az egészet. - nevetett fel Matt.
Ahogy elemeltem a számtól, akkor vettem észre, hogy már az üveg tartalmának majdnem a fele hiányzik. Tudtam, hogy baj lesz, mert nem ettem egész nap szinte semmit, de nem érdekelt. Kivettem egy szál cigarettát és egy jó idő után újra rágyújtottam.
-A szobában nem lehet dohányozni.
- Ohh, bocs. - kisétáltam az erkélyre és próbáltam minél jobban kiüríteni a fejem, ezzel együtt a vodkás üveget. Leültem egy fotelbe, hallottam, hogy halkan valami zene is szólni kezdett, majd megjelent mellettem Matthew.
- Na, jobb?
- Átmenetileg. - rántottam vállat.
- Visszaszoksz?- bökött a cigis doboz felé, amiből már a harmadik szálat szedtem ki.
- Azt se tudom, miért szoktam le.
- Azt hittem Michael miatt. - húzta meg ő is a piát.
- Őt nem zavarta soha, csak volt valaki a múltamban, akinek a véleménye fontos volt, és ő ellenezte. Szerinte nincs szükségem ilyesmikre. - néztem körbe.
- És már nem fontos?
- Már nem szabad, hogy az legyen. Mindenkinek úgy a legjobb.
- Ismerem őt?
Felnevettem. - Hát, biztos hallottál már róla. És véleményem szerint, holnap találkozunk is vele.
- Hmm...- mormogott valamit az orra alatt, de semmit nem értettem belőle, mert visszamentem a szobába, és táncolni kezdtem...

ღ°•.♥.•°ღ

- Mi a franc ez? Nick halkítsd le a zenét, mert orrba váglak! - húztam a takarót a fejemre.
- Még mindig Matt vagyok, és a telefonod csöng, drága kicsi szívem.
- Hogy mi? - ültem fel hirtelen, amitől borzalmasan fájni kezdett a fejem, de legalább a ricsaj abbamaradt. - Mi történt? Hogy kerültem ide?
- Nem emlékszel semmire?- rötyögött mellettem a szépfiú.
- Mire kéne? - a mobilom újra életre kelt. Úgy éreztem, mintha direkt az idegeimmel szórakozna valaki. Keresni kezdtem... Mint valami félőrült, " rohangáltam " a szobában, de nem találtam. Már nem csak a kobakom fájt piszkosul, a hasam is égett, viszont a fájdalom kezdett emlékeztetni a tegnap estére.
- Tia, most már tényleg lődd ki a telefonod, mert ha felkelek innen, széttöröm!
- Azon vagyok, de nem tudom, hol van.
- Nézd meg a fürdőben, vagy az erkélyen.
- Nincs sehol! - négykézlábra ereszkedtem, mert a szoba veszélyesen forogni kezdett velem. Már a sírás határán voltam... Elfeküdtem a padlón, és ahogy oldalra fordítottam a fejem, ráleltem a kis készülékre.  - Megvan!- értesítettem Mattet, amint kihalásztam a szekrény alól. - Igen? - vettem fel.
- Hol vagy? Már reggelizel?
- Ki az?
- Nick. Hol vagy? - ismételte meg a kérdést.
- Mattinél.
- Akkor mindjárt átmegyek én is.
- Ne, ne, Nick nem kell! Én már megyek vissza.
- Furcsa a hangod, baj van?
- Nem, dehogy. Szia! - nyomtam ki.
- Miért ülsz a földön? - lépett elém a bajba keverő munkatársam.
- Miattad... - néztem rá szúrósan. - Soha többé nem iszok.
- Jujj... Vigyázz! Rád ne szakadjon a plafon. Egyébként én mondtam neked a második üveg után, hogy hagyd abba. 
Ahogy eszembe juttatta a bevitt alkohol mennyiségét a mosdóba siettem. Hiába gyötört a hányinger, nem jött ki belőlem semmi. Tudtam magamról, hogy nem vagyok egy hányós típus, de borzalmasan éreztem magam azért kénytelen voltam ledugni valamit a torkomon...
Már az arcomat mostam, mikor beszélgetés hangfoszlányai szűrődtek be kintről. Pár másodperc múlva kopogtak.
- Gyere! - szóltam ki erőtlenül.
- Basszus... - szörnyülködött Nickolas amint meglátott. - Mennyit ittál?
- Sokat. - válaszolt helyettem Matt.
- Te meg hagytad? - "ha tudná, hogy egyenesen ő biztatott"- gondoltam magamba. - Hogy lehetsz ekkora idióta? - tajtékzott a dühtől Nick.
- Ne üvölts már! - dorgáltam meg. - Kérlek! - tettem hozzá valamivel később. - Jól vagyok. - kételkedve néztek rám mindketten. - Tényleg! - bizonygattam. - Lezuhanyozom, reggelizek és észre se lehet majd rajtam venni. Na meg a smink is csodákra képes.
- Azért kezdésnek itt egy fájdalomcsillapító. - hálásan néztem Mattire.
- Nem köszönöm meg, mert nem hat.

ღ°•.♥.•°ღ

Áldottam az eget, hogy még csak csütörtök volt és nem kellett a kocsik zúgását hallgatnom. A fejem egész nap fájt és a hányingerem is megmaradt ráadásul, ahogy a pályára értünk mintha még inkább felerősödött volna. Viszont, aki nem ismert közelebbről szinte biztos nem mondja meg, hogy csúnyán másnapos vagyok és, hogy körülbelül 2 és fél óra alvás van mögöttem. A pilóták sajtótájékoztatójára Mattew ült be én pedig Nickkel interjúkat szerveztem illetve bonyolítottam le kisebb nagyobb sikerrel. Akkor még fel sem fogtam, hogy a lerészegedésem következménye nem szimplán a rossz közérzet lesz...