77.rész

Másnap, mikor felébredtem Nick már nem volt mellettem. A hajszárító hangjából arra következtettem, hogy ő már régóta készülődik. Felültem az ágyban és körbenéztem, a nap sugarai a sötétítő miatt csak halvány fényt nyújtottak, de épp elég volt ahhoz, hogy a fekhelyet elhagyva ne essek el semmiben. Azt hiszem még így félig alvó állapotban is meg tudtam állapítani, hogy Nickolas számára fontosabb a rend, mint nekem, mert az összes cuccom szépen el volt pakolva. Egész reggel csendben készülődtünk egymás mellett. Láttam rajta, hogy nagyon izgul és én is ugyanezt éreztem. Rengetek kérdés kavargott bennem. Féltem a kudarcoktól. Féltem az újbóli találkozástól. De leginkább a saját érzéseimtől Sebastian és a múltam iránt. Még a reggelit is kihagytam, mert borzasztó hányingerem volt, szédültem és a gyomrom mérete is egyre inkább hasonlított egy apró üveggolyóhoz. Az étkezést befejezve a szobánkba indultunk, hogy véglegesítsük a mai napra kijelölt feladatainkat.
- Most van 10:12. Szerintem másfél óra múlva induljunk el a pályára. Egytől sajtótájékoztató kettőig, oda elég, ha az egyikünk megy. Aztán a többiek meg szétnézhetnek a paddock- ba hátha találnak valami izgalmas témát, egy pilótát vagy valakit. –miközben beszéltem Matt a cuccaim közt kezdett kotorászni.
- Oké. Ez jó ötlet, így legalább több anyagot tudunk gyűjteni. Már csak azt kell eldönteni ki, hol legyen.
- Matt letennéd a szempillaspirálom!
- Aha. – visszatette a helyére majd elővett a kis neszesszeres táskámból egy másik számára ismeretlen kelléket. Kíváncsian forgatta a szemhéjfesték dobozát, majd mikor megunta, hogy nem tudja kinyitni visszadobta a helyére.
- Nekem mindegy hová tesztek. Osszátok el ti magatok közt, ami marad, én oda megyek. – néztem Nickre, de a fél szemem még mindig Mattin tartottam.
- Matt, sajtótájékoztató vagy paddock?
- Ezeket a gyöngyöket hova kenitek? – rázta meg a barnítós tégelyt, mint aki meg sem hallotta, hogy Nick feltett egy kérdést.
- A lábujjamra. – vettem el tőle ingerülten az egész sminkes táskát.
- Most mért vagy ilyen? Én csak szeretném megfejteni a női nemet.
- Én is sok mindent szeretnék.
- Egyben tudok segíteni. – vigyorgott rám csibészesen.
- Matthew ne kezd! Most ne!
- Jól van. –adta meg magát. – Mondjuk Nick, te menj a konferenciára, és akkor nekünk meg maradnak a boxok.
- Ezt jól elosztottad. – csóváltam meg a fejem.
- De most, miért? Te jártas vagy a csapatvezetők meg a pilóták között… Mármint, nem úgy, hanem téged már ismernek.
- Értjük.
- Nick amúgy is elvezi ezeket a bezárt konferenciákat, mi meg majd vadászunk.
- Ne éld bele ennyire magad! Ők is emberek és te sem vagy oroszlán. –romboltam szét az álmait.
- Én tigris vagyok. Hrrr… - mordult fel.
- Egy majom bőrébe bújva. – csapta le a magas labdát Nicko, amin én jót röhögtem.
- Na menj, a tudod hova. – vágott hozzá egy kispárnát.

Fél egykor Nick elfoglalta a helyét, így Mattel az oldalamon „vadászni” indultunk.
- Verseny? – nézett kihívóan rám.
- Milyen verseny?
- Ki tud több interjút leszervezni a hétvégére, illetve ki készít több riportot.
- És mit kap, aki nyer?
- Kérhet egy dolgot a másiktól.
- Mitől vagy ilyen magabiztos?
- Tigris vagyok. Te pedig csak egy kis macska.
- Na, majd meglátjuk! Sírni fogsz, hogy egy vadmacskát le kismacskáztál.

Élveztem a kettőnk közti versenyzést, végre elterelődtek a gondolataim Sebről. Tudtam, hogy holnap már elkerülhetetlen a találkozás, de azért én megpróbáltam mindent elkövetni ellene.

Délután fél öt körül szabadultunk be a városba, ahol leginkább az arab kultúrára jellemző üzletek vártak, de azért akadt egy két ízlésünknek megfelelő butik is.
- Azért én, el tudlak képzelni egy ilyen hastáncos ruhában. –lengetett meg előttem egy piros szerelést.
- Te csak ne képzelgess. – tettem vissza a helyére a ruhát.
- Kitaláltam mit kérek, ha én nyerek.
- És kibököd?
- Majd vasárnap. - vigyorgott diadalittasan.
- Ebbe se éld bele nagyon magad.

Nyolckor már a szállodában csomagoltam, mivel szobát cseréltünk. Elvégre mi ketten vagyunk, Matti szobájában pedig két ágy volt.
- Ricardo vacsi kilenckor? – kopogtam át.
- Milyen Ricardo? – tárta ki előttem az ajtót.
- Ha éhes vagy gyere az étterembe kilencre, ha nem akkor, tízkor a szobánkba.
- És mit csinálunk?- kacérkodott.
- Elosztjuk a holnapi munkát.
- Mindig csak a munka… - sóhajtozott.
- Mikor voltál utoljára nővel?
- Négy napja. Már szenvedek.
- Istenem Matti, várom a pillanatot, mikor benő a fejed.

Fél tizenkettőkor bújtam a paplan alá, de aludni nem tudtam. Egy óra múlva Nick is végzett a fürdéssel meg a nála még kitudja mivel járó esti tevékenységekkel.
- Még nem alszol?
- Nem.
- Izgulsz?
- Kicsit.
- Én is. – helyezte kényelembe magát.
- Nick! Fent vagy még? – kérdeztem kb. negyven perc forgolódás után, de választ nem kaptam.
Pötyögni kezdtem egy sms-t de mikor rájöttem kinek is írom kitöröltem az egészet és egy újba kezdtem.
„Matt, ha fent vagy csörgess meg.” –pár másodperc múlva rezegni kezdett a telefonom, így útnak indultam a szemközti szobához. Kopogtam.
- Na mi van cica, rájöttél, hogy nem bírod nélkülem? – lépett elém egy egyszerű fekete boxerben. Abban a pillanatban túl fáradt voltam az efféle megjegyzésekhez, így csalódottan visszafordultam. – Jó. Befejeztem. – kapta el a kezem. – Gyere, ne ácsorogj, ilyen szexi göncökben a folyosón aztán meséld el mi bánt! – húzott magához.
- Ígéred?
- Mit?
- Hogy nincs több szexista és szurkálódó megjegyzésed…
- Azt nem ígérem, hogy soha többé nem lesz, de reggelig megígérem.
- Hm… ez is több mint a semmi. - ahogy bezárult az ajtó a könnyeim potyogni kezdtek.
- Csss… Mi történt? – ölelt szorosabban.
- Semmi. –szipogtam.
- Ne mond, hogy semmi. A semmi miatt nem sírunk. – emelt meg és az óriási francia ágyhoz sétált velem. Óvatosan letett, majd mellém telepedett. – Nem akarod elmondani?
- Ü-üm. –csóváltam meg a fejem.
- Ha meggondolod magad, én szívesen meghallgatlak. – takart be mindkettőnket.
- Köszi. –emelkedtem meg, majd visszahajtottam a fejem a vállára. Kis idő múlva éreztem, hogy a sírás elálmosított. – Matti?
- Ha?
- Azt hiszem szerelmes vagyok. –felnevetett.
- És ezért sírnak a csajok?
- Nem. De ha rossz emberbe vagy szerelmes, ha olyan emberbe, aki nem érzi irántad ugyanazt, amit te akkor előfordul, hogy kibukunk.
- Szerintem Mike szeret téged.
- Tudom. De én nem Michaelről beszéltem.