78.rész

- Tudod mit? Inkább hagyjuk ezt a témát.
- Ahogy akarod, de lehet jobb lenne, ha elmondanád valakinek.
- Majd magamban lerendezem, de azért köszi. - felültem az ágyban és megtöröltem a könnyektől nedves arcom.
- Van egy ötletem.
- Előre félek.
- Maradj már! Szóval az ötlet az, hogy menjünk és ússzunk egyet a medencében.
- Biztos, hogy nem megyek most le.
- Akkor biliárd?
- Matt, nézz már rám. Szerinted ilyen kisírt szemekkel van kedvem bárhová is menni? Most csak egy cigit szeretnék, valami zenét és ennyi.
- Rendben. Óhajod számomra parancs. - felvette az ágy mellett lévő telefont és beszélni kezdett.
- Jó estét! 2 üveg vodkát kérnék, egy doboz és még egy doboz fagyit. Igen, az is jó lesz. Köszönöm.
- Pia és fagyi? Te mit tervezel?
- Felvidítalak. - mosolygott magabiztosan.
- Így?
- Hidd el, tök jó lesz. - kikelt az ágyból és az ajtó felé indult. - Segítenél? - szólt vissza néhány másodperc elteltével.
Odasétáltam hozzá és egy üveget, valamint a fagyit kivettem a kezéből.
- Holnap melózunk, és Nick szét fog minket szedni.
- Látod, ezzel a tudattal még kellemesebb inni. - kibontotta a vodkát, és felém nyújtotta. - Na, húzd meg! - a szemem az arca és az üveg között ingázott. - Áá, egy vadmacska nem gondolkozik ennyit ezen. - Kivettem a kezéből és egy jókorát kortyoltam az italból. Borzasztóan égette a torkom, de csak azért is tovább ittam.
Egy idő után éreztem, hogy a fejem egy csöppet zsibbadni kezd. - Jó-jó, elég lesz. Nem kell rögtön meginni az egészet. - nevetett fel Matt.
Ahogy elemeltem a számtól, akkor vettem észre, hogy már az üveg tartalmának majdnem a fele hiányzik. Tudtam, hogy baj lesz, mert nem ettem egész nap szinte semmit, de nem érdekelt. Kivettem egy szál cigarettát és egy jó idő után újra rágyújtottam.
-A szobában nem lehet dohányozni.
- Ohh, bocs. - kisétáltam az erkélyre és próbáltam minél jobban kiüríteni a fejem, ezzel együtt a vodkás üveget. Leültem egy fotelbe, hallottam, hogy halkan valami zene is szólni kezdett, majd megjelent mellettem Matthew.
- Na, jobb?
- Átmenetileg. - rántottam vállat.
- Visszaszoksz?- bökött a cigis doboz felé, amiből már a harmadik szálat szedtem ki.
- Azt se tudom, miért szoktam le.
- Azt hittem Michael miatt. - húzta meg ő is a piát.
- Őt nem zavarta soha, csak volt valaki a múltamban, akinek a véleménye fontos volt, és ő ellenezte. Szerinte nincs szükségem ilyesmikre. - néztem körbe.
- És már nem fontos?
- Már nem szabad, hogy az legyen. Mindenkinek úgy a legjobb.
- Ismerem őt?
Felnevettem. - Hát, biztos hallottál már róla. És véleményem szerint, holnap találkozunk is vele.
- Hmm...- mormogott valamit az orra alatt, de semmit nem értettem belőle, mert visszamentem a szobába, és táncolni kezdtem...

ღ°•.♥.•°ღ

- Mi a franc ez? Nick halkítsd le a zenét, mert orrba váglak! - húztam a takarót a fejemre.
- Még mindig Matt vagyok, és a telefonod csöng, drága kicsi szívem.
- Hogy mi? - ültem fel hirtelen, amitől borzalmasan fájni kezdett a fejem, de legalább a ricsaj abbamaradt. - Mi történt? Hogy kerültem ide?
- Nem emlékszel semmire?- rötyögött mellettem a szépfiú.
- Mire kéne? - a mobilom újra életre kelt. Úgy éreztem, mintha direkt az idegeimmel szórakozna valaki. Keresni kezdtem... Mint valami félőrült, " rohangáltam " a szobában, de nem találtam. Már nem csak a kobakom fájt piszkosul, a hasam is égett, viszont a fájdalom kezdett emlékeztetni a tegnap estére.
- Tia, most már tényleg lődd ki a telefonod, mert ha felkelek innen, széttöröm!
- Azon vagyok, de nem tudom, hol van.
- Nézd meg a fürdőben, vagy az erkélyen.
- Nincs sehol! - négykézlábra ereszkedtem, mert a szoba veszélyesen forogni kezdett velem. Már a sírás határán voltam... Elfeküdtem a padlón, és ahogy oldalra fordítottam a fejem, ráleltem a kis készülékre.  - Megvan!- értesítettem Mattet, amint kihalásztam a szekrény alól. - Igen? - vettem fel.
- Hol vagy? Már reggelizel?
- Ki az?
- Nick. Hol vagy? - ismételte meg a kérdést.
- Mattinél.
- Akkor mindjárt átmegyek én is.
- Ne, ne, Nick nem kell! Én már megyek vissza.
- Furcsa a hangod, baj van?
- Nem, dehogy. Szia! - nyomtam ki.
- Miért ülsz a földön? - lépett elém a bajba keverő munkatársam.
- Miattad... - néztem rá szúrósan. - Soha többé nem iszok.
- Jujj... Vigyázz! Rád ne szakadjon a plafon. Egyébként én mondtam neked a második üveg után, hogy hagyd abba. 
Ahogy eszembe juttatta a bevitt alkohol mennyiségét a mosdóba siettem. Hiába gyötört a hányinger, nem jött ki belőlem semmi. Tudtam magamról, hogy nem vagyok egy hányós típus, de borzalmasan éreztem magam azért kénytelen voltam ledugni valamit a torkomon...
Már az arcomat mostam, mikor beszélgetés hangfoszlányai szűrődtek be kintről. Pár másodperc múlva kopogtak.
- Gyere! - szóltam ki erőtlenül.
- Basszus... - szörnyülködött Nickolas amint meglátott. - Mennyit ittál?
- Sokat. - válaszolt helyettem Matt.
- Te meg hagytad? - "ha tudná, hogy egyenesen ő biztatott"- gondoltam magamba. - Hogy lehetsz ekkora idióta? - tajtékzott a dühtől Nick.
- Ne üvölts már! - dorgáltam meg. - Kérlek! - tettem hozzá valamivel később. - Jól vagyok. - kételkedve néztek rám mindketten. - Tényleg! - bizonygattam. - Lezuhanyozom, reggelizek és észre se lehet majd rajtam venni. Na meg a smink is csodákra képes.
- Azért kezdésnek itt egy fájdalomcsillapító. - hálásan néztem Mattire.
- Nem köszönöm meg, mert nem hat.

ღ°•.♥.•°ღ

Áldottam az eget, hogy még csak csütörtök volt és nem kellett a kocsik zúgását hallgatnom. A fejem egész nap fájt és a hányingerem is megmaradt ráadásul, ahogy a pályára értünk mintha még inkább felerősödött volna. Viszont, aki nem ismert közelebbről szinte biztos nem mondja meg, hogy csúnyán másnapos vagyok és, hogy körülbelül 2 és fél óra alvás van mögöttem. A pilóták sajtótájékoztatójára Mattew ült be én pedig Nickkel interjúkat szerveztem illetve bonyolítottam le kisebb nagyobb sikerrel. Akkor még fel sem fogtam, hogy a lerészegedésem következménye nem szimplán a rossz közérzet lesz...

77.rész

Másnap, mikor felébredtem Nick már nem volt mellettem. A hajszárító hangjából arra következtettem, hogy ő már régóta készülődik. Felültem az ágyban és körbenéztem, a nap sugarai a sötétítő miatt csak halvány fényt nyújtottak, de épp elég volt ahhoz, hogy a fekhelyet elhagyva ne essek el semmiben. Azt hiszem még így félig alvó állapotban is meg tudtam állapítani, hogy Nickolas számára fontosabb a rend, mint nekem, mert az összes cuccom szépen el volt pakolva. Egész reggel csendben készülődtünk egymás mellett. Láttam rajta, hogy nagyon izgul és én is ugyanezt éreztem. Rengetek kérdés kavargott bennem. Féltem a kudarcoktól. Féltem az újbóli találkozástól. De leginkább a saját érzéseimtől Sebastian és a múltam iránt. Még a reggelit is kihagytam, mert borzasztó hányingerem volt, szédültem és a gyomrom mérete is egyre inkább hasonlított egy apró üveggolyóhoz. Az étkezést befejezve a szobánkba indultunk, hogy véglegesítsük a mai napra kijelölt feladatainkat.
- Most van 10:12. Szerintem másfél óra múlva induljunk el a pályára. Egytől sajtótájékoztató kettőig, oda elég, ha az egyikünk megy. Aztán a többiek meg szétnézhetnek a paddock- ba hátha találnak valami izgalmas témát, egy pilótát vagy valakit. –miközben beszéltem Matt a cuccaim közt kezdett kotorászni.
- Oké. Ez jó ötlet, így legalább több anyagot tudunk gyűjteni. Már csak azt kell eldönteni ki, hol legyen.
- Matt letennéd a szempillaspirálom!
- Aha. – visszatette a helyére majd elővett a kis neszesszeres táskámból egy másik számára ismeretlen kelléket. Kíváncsian forgatta a szemhéjfesték dobozát, majd mikor megunta, hogy nem tudja kinyitni visszadobta a helyére.
- Nekem mindegy hová tesztek. Osszátok el ti magatok közt, ami marad, én oda megyek. – néztem Nickre, de a fél szemem még mindig Mattin tartottam.
- Matt, sajtótájékoztató vagy paddock?
- Ezeket a gyöngyöket hova kenitek? – rázta meg a barnítós tégelyt, mint aki meg sem hallotta, hogy Nick feltett egy kérdést.
- A lábujjamra. – vettem el tőle ingerülten az egész sminkes táskát.
- Most mért vagy ilyen? Én csak szeretném megfejteni a női nemet.
- Én is sok mindent szeretnék.
- Egyben tudok segíteni. – vigyorgott rám csibészesen.
- Matthew ne kezd! Most ne!
- Jól van. –adta meg magát. – Mondjuk Nick, te menj a konferenciára, és akkor nekünk meg maradnak a boxok.
- Ezt jól elosztottad. – csóváltam meg a fejem.
- De most, miért? Te jártas vagy a csapatvezetők meg a pilóták között… Mármint, nem úgy, hanem téged már ismernek.
- Értjük.
- Nick amúgy is elvezi ezeket a bezárt konferenciákat, mi meg majd vadászunk.
- Ne éld bele ennyire magad! Ők is emberek és te sem vagy oroszlán. –romboltam szét az álmait.
- Én tigris vagyok. Hrrr… - mordult fel.
- Egy majom bőrébe bújva. – csapta le a magas labdát Nicko, amin én jót röhögtem.
- Na menj, a tudod hova. – vágott hozzá egy kispárnát.

Fél egykor Nick elfoglalta a helyét, így Mattel az oldalamon „vadászni” indultunk.
- Verseny? – nézett kihívóan rám.
- Milyen verseny?
- Ki tud több interjút leszervezni a hétvégére, illetve ki készít több riportot.
- És mit kap, aki nyer?
- Kérhet egy dolgot a másiktól.
- Mitől vagy ilyen magabiztos?
- Tigris vagyok. Te pedig csak egy kis macska.
- Na, majd meglátjuk! Sírni fogsz, hogy egy vadmacskát le kismacskáztál.

Élveztem a kettőnk közti versenyzést, végre elterelődtek a gondolataim Sebről. Tudtam, hogy holnap már elkerülhetetlen a találkozás, de azért én megpróbáltam mindent elkövetni ellene.

Délután fél öt körül szabadultunk be a városba, ahol leginkább az arab kultúrára jellemző üzletek vártak, de azért akadt egy két ízlésünknek megfelelő butik is.
- Azért én, el tudlak képzelni egy ilyen hastáncos ruhában. –lengetett meg előttem egy piros szerelést.
- Te csak ne képzelgess. – tettem vissza a helyére a ruhát.
- Kitaláltam mit kérek, ha én nyerek.
- És kibököd?
- Majd vasárnap. - vigyorgott diadalittasan.
- Ebbe se éld bele nagyon magad.

Nyolckor már a szállodában csomagoltam, mivel szobát cseréltünk. Elvégre mi ketten vagyunk, Matti szobájában pedig két ágy volt.
- Ricardo vacsi kilenckor? – kopogtam át.
- Milyen Ricardo? – tárta ki előttem az ajtót.
- Ha éhes vagy gyere az étterembe kilencre, ha nem akkor, tízkor a szobánkba.
- És mit csinálunk?- kacérkodott.
- Elosztjuk a holnapi munkát.
- Mindig csak a munka… - sóhajtozott.
- Mikor voltál utoljára nővel?
- Négy napja. Már szenvedek.
- Istenem Matti, várom a pillanatot, mikor benő a fejed.

Fél tizenkettőkor bújtam a paplan alá, de aludni nem tudtam. Egy óra múlva Nick is végzett a fürdéssel meg a nála még kitudja mivel járó esti tevékenységekkel.
- Még nem alszol?
- Nem.
- Izgulsz?
- Kicsit.
- Én is. – helyezte kényelembe magát.
- Nick! Fent vagy még? – kérdeztem kb. negyven perc forgolódás után, de választ nem kaptam.
Pötyögni kezdtem egy sms-t de mikor rájöttem kinek is írom kitöröltem az egészet és egy újba kezdtem.
„Matt, ha fent vagy csörgess meg.” –pár másodperc múlva rezegni kezdett a telefonom, így útnak indultam a szemközti szobához. Kopogtam.
- Na mi van cica, rájöttél, hogy nem bírod nélkülem? – lépett elém egy egyszerű fekete boxerben. Abban a pillanatban túl fáradt voltam az efféle megjegyzésekhez, így csalódottan visszafordultam. – Jó. Befejeztem. – kapta el a kezem. – Gyere, ne ácsorogj, ilyen szexi göncökben a folyosón aztán meséld el mi bánt! – húzott magához.
- Ígéred?
- Mit?
- Hogy nincs több szexista és szurkálódó megjegyzésed…
- Azt nem ígérem, hogy soha többé nem lesz, de reggelig megígérem.
- Hm… ez is több mint a semmi. - ahogy bezárult az ajtó a könnyeim potyogni kezdtek.
- Csss… Mi történt? – ölelt szorosabban.
- Semmi. –szipogtam.
- Ne mond, hogy semmi. A semmi miatt nem sírunk. – emelt meg és az óriási francia ágyhoz sétált velem. Óvatosan letett, majd mellém telepedett. – Nem akarod elmondani?
- Ü-üm. –csóváltam meg a fejem.
- Ha meggondolod magad, én szívesen meghallgatlak. – takart be mindkettőnket.
- Köszi. –emelkedtem meg, majd visszahajtottam a fejem a vállára. Kis idő múlva éreztem, hogy a sírás elálmosított. – Matti?
- Ha?
- Azt hiszem szerelmes vagyok. –felnevetett.
- És ezért sírnak a csajok?
- Nem. De ha rossz emberbe vagy szerelmes, ha olyan emberbe, aki nem érzi irántad ugyanazt, amit te akkor előfordul, hogy kibukunk.
- Szerintem Mike szeret téged.
- Tudom. De én nem Michaelről beszéltem.

:D

SZIASZTOOOK! :D

2/2 :)

Húúú én nagyon boldog vagyok! Fülig ér a szám!!! :D 
Először is grat Sebnek és Kinky Kylie-nak és grat a RB-nak is!
Ígértem nektek új részt,de kicsit máshogy jött össze a hétvége, mint amit gondoltam, de majd holnap felteszem az új részt! :D Maya barátnőm nagyon gyorsan gyógyuljon meg,mert szegénykém 40fokos lázzal fekszik otthon... Gyógypuszi drágám!!!


Viszont kárpótlásnak meghoztam előre képeket a szereplőkről:

Tia és Matt a vásárláskor

Nick és Tia a reggelinél

76.rész

Hali! :)

Boocsi,hogy már nagyon rég írtam, csak más dolgok kötötték le a gondolataimat! Remélem azért ennek örültök most! A héten hozok még új részt! Puszií

A repülőtérről kilépve száraz forróság fogadott.

- Hűű, marha meleg van. –állapította meg Nick.

- Az. –értett egyet vele Matt, a másik riportertársam, aki egyben az operatőri szerepet is ellátta.

- Végre D-vitamin. –mosolyogtam rájuk. –Már ezért megérte ide jönni. - feltettem a napszemüvegem és egy taxit próbáltam leinteni.  A szállodába érve egy kisebb gond akadt a szobafoglalásainkkal, így amíg rendeződött a helyzet a fiúk elvonultak vacsorázni. Naná, hogy nekem kellet megoldanom mindent. Mikor megtaláltam őket az étterem részen, épp a desszertjüket fogyasztották.

- Tessék, itt a kulcsotok. – tettem le az említett tárgyat az asztalra.

- Leülsz? – húzott ki nekem egy széket Nick.

- Nem, inkább lefekszem. Holnap sajtótájékoztató.

- Nem tudod, mit hagysz ki… – vigyorgott csibészesen Matti. Érdeklődően néztem rá. – Jó társaság. –húzta ki magát, én persze csak a szemem forgattam a túlzott önbizalmán. – Finom koktélok. – kacsintott rám. – És ez a fagyi se rossz. – nyalt nagyot a csoki gombócából.

- Na, ezt elhiszem. Ha nem ízlene, nem nyalogatnád ki ilyen gondosan azt a tálat.

- Én mindenhol ilyen gondosan nyalok. – villantott felém egy pajzán mosolyt, amitől én egy csöppet zavarba jöttem.

- Töröld le ezt a vigyort a képedről. Nick, ügyelj rá, hogy ez a perverz időben ágyba kerüljön, mert holnap már tényleg dolgozunk.

- Igyekszem majd.

- Jobban örülnék, ha te figyelnél rám. Hidd el, akkor nem is lenne olyan nehéz időben ágyba dugnod.

- Téged nem kérdeztelek. Reggel, mondjuk kilenckor, találkozzunk itt.  – megvártam míg Nicko bólint, majd otthagytam őket. - Jó éjt! – szóltam még vissza. Felérve a szobámba már a csomagjaim vártak. Kikaptam az egyik bőröndből a hálóingem és a fürdőbe vonultam. Egy hosszú zuhanyzás után, a hajmosástól nedves hajjal „ájultam” az ágyba. Valamivel később kopogásra ébredtem.

- Szia! Felkeltettelek? –állt a munkatársam az ajtómban.

- Ilyenkor azt kéne mondanom, hogy nem? –engedtem be.

- Bocs. – visszadőltem az ágyra és vártam, hogy elmondja miért jött.

- Befejeznéd a fel-alá járkálást? –ültem fel, lassan ő is követte a példám. Kíváncsian néztem rá. Mély levegőt vett, szóra nyitotta a száját, de gyorsan meggondolta magát. –Mond már! –szólítottam fel.

- Jól van, de nem olyan könnyű erről beszélni. Először ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.

- Erre kérned se kellett volna.

- Szóval… én más vagyok. –hirtelen le se esett mire akar célozni. Az értetlen arcomat látva rájött, hogy máshogy kell fogalmaznia. – Homoszexuális vagyok. – hadarta el.

- Hogy mi? Hülyéskedsz? Vagy részeg vagy?

- Látod, ezért nehéz elmondani.

- De… - teljesen ledöbbentem a hír hallatán.

- Már tudod a titkom és talán megérted, hogy miért nem szeretnék Mattel egy szobában maradni.

- Hm, szóval ezért mondtad most el?!

- Hát, nem könnyű egy szobába aludni egy ilyen pasival.

- Megértem, de nem fogsz szobát kapni a szállóban. Ezeket is nagynehezen intéztem el.

- És ha átmennék egy másik hotelbe?

- Nem tartom jó ötletnek. Így is sok dolgunk lesz a hétvégén és ez csak megnehezítene mindent.

- Igazad van, de ha Mattel maradok biztos rá fog jönni…

- Miért jönne?

- Kellett már együtt élned egy meleggel?

- Hát… Még nem adatott meg.

- Elég, ha csak annyit mondok, hogy szerintem reggelente többet készülődöm, mint te. Na és valószínűleg az is feltűnne neki, hogy kicsit sem érdekelnek az általa annyira kedvelt pincérlányok, meg úgy általánosan a nők.

- Költözz át hozzám. – mondtam ki hirtelen.

- Á, akkor elkezdődne a kombinálás. –rázta ellentmondóan a fejét.

- Kit érdekel?!

- Hát, Mikeot biztos érdekelné.

- Jó, akkor azt mondjuk Mattinek, hogy mindkettőnknek van párkapcsolata és mi tényleg a munkánk miatt vagyunk itt, viszont tudjuk róla, hogy mekkora nőcsábász és megkapja a szobát feltéve, ha fel fog tudni kelni, dolgozni. Mikenak meg nem szólunk róla.

- Te egy zseni vagy.

- Nem, csak nő. – vigyorogtam rá. – Matthew drága alszik már?
- Mikor eljöttem épp zuhanyozni indult.
- Akkor menjünk át, mondjuk el neki, amit kitaláltunk, aztán meg aludjunk.
- Oké.

Mivel a srácok szobája közvetlenül az enyémmel szembe volt belebújtam egy papucsba és Nickkel az oldalamon gyorsan átosontunk hozzájuk.
Az ő szobájuk valamivel nagyobb volt, de berendezésileg hasonlított az enyémhez. Nick kiviharzott az erkélyre telefonálni, így én bátorkodtam leülni az egyik ágyra és vártam, hogy Matt befejezze a fürdőben való tollászkodást. Hallottam, hogy folyik a víz és, hogy énekel… hozzáteszem meglehetősen hamisan. Egyszer csak nyílt a fürdő ajtaja és kisétált rajta a várva várt srác. Mikor meglátott döbbenten nézett rám, majd sunyin elvigyorodott.

- Azt hittem még az első hétvégét kibírod nélkülem.
- Hogy mi? – értetlenkedtem, közben csatlakozott hozzánk a hármasunk utolsó „darabja” is.
- Na, elmondtad már neki?- kérdezett rá rögtön.
- Nem. Épp most jött ki és gondoltam majd együtt vázoljuk a dolgot.
- Elárulnátok miről beszéltek? – kíváncsiskodott a szépfiú.
- Azon vagyunk…

Néhány perc alatt amilyen meggyőzően csak tudtam, előadtam a kis tervünk, addig Nickolas elkezdett összepakolni.  

- De csak akkor, ha ez a munkában nem fog hátráltatni. – emeltem meg figyelmeztetésnek a mutató ujjam. - Na, benne vagy?
- Naná, hogy benne. De van egy sokkal jobb ötletem.
- Éspedig?
- Nick szépen itt marad, én meg átköltözöm hozzád. Mit szólsz?
- Ezt meg se hallottam. –forgattam meg látványosan a szemeimet.
- Miért? Természetesen csak azért mennék, hogy vigyázzak rád.
- Természetesen. –ismételtem meg ironikusan. – Na te Don Huan, inkább feküdjünk le és holnap meg kísérj el vásárolni. – vigyorogtam rá.
- Rendben. –egyezett bele azonnal. – Jó éjt haver!- köszönt a barátomnak, mialatt átvágta a szobát és mellém lépett. Csodálkozva néztem fel rá, majd hirtelen menyasszonyfogásba felemelt. – Ne nézz így. Te mondtad!
- Rick Matthew Malambri! – kiabáltam a nevét.
- Te mondtad, hogy feküdjünk le. –védekezett.
- Tegyél le, de marha gyorsan! – csaptam a meztelen mellkasára.
- Az ágyig kibírod?
- Oda majd a két lábamon megyek. – néztem rá szúrósan.
- Jól van, na. – állított a talpamra. Több se kellett nekem sietősléptekkel távoztam a szobából.
- Csini a hálóinged! Nagyon szexi vagy benne! – kiabált utánam. Nem szóltam vissza semmit, egyszerűen bevágtam a szobám ajtaját.

Nevetve terültem el az ágyon. Igazából cseppet sem voltam mérges rá… Imádtam, hogy ilyen lökött. Alig vártam, hogy holnap elraboljam és kifosszak vele néhány butikot. Szegényt előre sajnáltam…