2011. december 10., szombat

82.rész


Sziasztok! :D

Húúú milyen régen tettem fel új részt…
Na mindegy, a lényeg, hogy most itt van a 82. és ezentúl igyekezni fogok sűrűbben feltenni részeket, ha még kíváncsiak vagytok rájuk.
Mindenkitől elnézést, ha a minőség gyengébb lesz, de régóta nem írtam és most újra bele kell rázódnom.
Szép estét! Puszií

Seb

Ahogy megéreztem a puha, ismerősen édes ajkait az enyémeken, a szívem nagyot dobbant, a gyomromban ismét előjött az a kellemes bizsergés, amit csak Ő tudott kiváltani belőlem. Abban a pillanatban, amikor rájöttem, hogy nem fog ellenkezni, sőt, egyre szenvedélyesebben csókol, hihetetlenül boldog voltam, úgy éreztem hosszú idő után, hogy megnyugodhatok. Végre lezárhatjuk ezeket a borzalmas hónapokat. Egy pillanatra elhúzódtam tőle, de a kezeim a derekát még szorosabban ölelték. Egyetlen csókjával irtózatos vágyat keltett bennem, s ez egy letörölhetetlen vigyort csalt az arcomra.

Tia

Néhány másodpercig még lehunyt szemekkel álltam a karjaiban. Annyi érzés kavarodott fel bennem, hogy talán, ha nem tart olyan szorosan, összeesek. Vágyakoztam egy újabb csókjára, de közben tudtam, hogy nem lenne helyes. Mély levegőt vettem, aztán megpróbáltam hátrébb lépni, hogy az agyamnak legyen lehetősége tisztán gondolkozni, de Sebastian nem eresztett.
- Nyisd ki a szemed. – kért lágyan, s én meg is tettem, de nem néztem rá. Az egyik kezével megemelte a fejem, s maga felé irányította a tekintetem. – Tudom, hogy össze vagy zavarodva és azt is, hogy félsz… Hidd el, én is, de nem tudok nélküled boldogan élni. Én sze…
- Ne, Seb! Kérlek, ne mondd ki.
- De, így érzek.
- Te vagy összezavarodva, nem én. – csattantam fel. - Megértem, hogy még zaklatott vagy a barátnőd miatt és tudom, hogy az életed nem könnyű, de te nem rám vágysz. Nem engem szeretsz.
- De igen, csak te nem akarod, hogy ezt érezzem… - emelte meg a hangját. Nézz rám! – kért szelíden. - Szerinted bárki ki tud váltani belőlem ilyen érzéseket? – bökött vigyorogva az alfelére.
- Akkor sem lehet közöttünk már semmi. – emeltem fel a bal kezem, amin a jegygyűrű díszelgett.
- Te is tudod, hogy ettől még nem hozzá tartozol.
- Hát? Talán hozzád? – tettem fel a költői kérdést, majd az ajtóhoz léptem.
- Úr isten, Tia! Még mindig nem állt össze a kép? – kérdezte ingerülten, majd felkapta a táskáját és valamit nagyon keresni kezdett benne.

Seb

Nem bírtam már tovább titkolózni, ezért az első közös képünket kezdetem el keresni, amit mindig magamnál tartottam. Aztán hirtelen ajtócsukódásra kaptam fel a fejem. Elment… Összeroskadva ültem az ágyon. Nem tudtam mit kellene tennem, kezdtem elveszíteni a hitem, hogy újra együtt leszünk és ez borzasztó érzés volt.

Tia

Lesiettem a földszintre majd amilyen gyorsan csak tudtam bepattantam egy taxiba és meg sem álltam a szállodai szobámig. A gondolataim folyton Seben jártak, a csókunkon és azon a furcsa érzésen, ami mindig elfog, ha a közelében vagyok. Egész éjjel forgolódtam az ágyban és azon rágódtam mit kellene tennem. A szívem azt súgta Sebastiannal kell lennem, az eszem viszont egyértelműen Michael részesítette előnyben. Reggel úgy éreztem magam, mintha másnapos lennék, pedig egy kortyot sem ittam. Forgott velem a világ és hányingerem is volt, ismét. Kezdtem elhinni, hogy tényleg összeszedtem valami betegséget, de nem sok időm volt ezen rágódni, mivel az időmérő miatt az egész napom be volt táblázva.

Tommi

Szombaton izgatottan mentem le reggelizni. Seb nem hívott az éjjel és ezt jó jelnek vettem. Talán Tiával töltötte az egész éjszakát és végre sikerült rendezniük a kapcsolatuk. Beléptem az étkezőbe és meglepetten tapasztaltam, hogy Seb már eszik. Nem tudtam mit gondoljak, így sürgős léptekkel sétáltam az asztalához.
- Ne ácsorogj, ülj le! – szólt oda egykedvűen.
- Tia? –kérdeztem rá kertelés nélkül a történtekre, miközben helyet foglaltam.
- Gondolom lassan a pályán, tudod a riporterek még nálunk is előbb érkeznek. – válaszolt úgy, mintha az időjárásról beszéltünk volna.
- De itt aludt?
- Nem. –kortyolt bele az italába. – Este elment. – ette tovább a tojásrántottáját.
- És megbeszéltétek a dolgot?- faggattam tovább.
- Én… Megcsókoltam.
- Erre ő?
- Visszacsókolt.
- Végre szent a béke? – mosolyogtam rá.
- Nem.
- Akkor most mi van? Nem értem… - letette az evőeszközöket és fáradtan nézett rám.
- Megcsókoltam, majd én hülye egy kis időre elhittem, hogy újra együtt leszünk, hogy emlékezni fog mindenre és, hogy kidobja azt az agyonszteroidozott mutáns halat, de ismét a bilibe lógott a kezem. –sóhajtott nagyot a végén.
- Sajnálom. – mondtam őszintén.
- Én is. –nevetett fel keserűen, majd újra a poharáért nyúlt. – De tudod mi a leg dühítőbb? –csapta le hirtelen a csészét. – Az, hogy még mindig engem szeret, nem azt a gorillát, hanem engem. Csak nem akarja elfogadni, hogy velem lehetne igazán boldog… és mivel nőből van, és úgy érzi, tartozik Phelpsnek feláldozza a saját boldogságát, csak abba nem gondol bele, hogy ezzel a döntésével az én életemet is boldogtalanná teszi.– lett egyre idegesebb.
- Seb most ezt verd ki a fejedből. Nem szabad, hogy a pályán is ez járjon a fejedbe.
- Tudom. Amúgy is muszáj ma nyernem, különben biztosra veszem, hogy nem fogom őt látni. Megpróbál majd elkerülni, ahogy csak lehet, de most én fogok irányítani és vagy ő csinál velem riportot a csapatából vagy senki. – húzta ki magát büszkén a kis terve előadása közben. 

15 megjegyzés:

  1. Szia, hát igen valóüban elég régen írtál már, de én nagyon örülök az új résznek, szerintem nagyon jó rész lett gratulálok, és csak így tovább én továbbra is követni fogom a blogod....

    VálaszTörlés
  2. :)) végre ismét írsz :)) nagyon jó rész lett,ügyes vagy! várom a folytatást, és drukolok Sebinek :D

    VálaszTörlés
  3. nagyon jóó lett :D remélem minél hamarabb hozod az új részt :)
    Stefi

    VálaszTörlés
  4. Alig vártam már a folytit, de erre a fordulatra nem nagyon számítottam, azt hittem én is végre békülnek :)
    (Azért a "mutáns hal" erős volt, ő inkább delfin, az meg emlős :D De ez csak egy agyszösszenet Tőlem :))
    Szuper, hogy visszatérsz hallass magadról gyorsan :)
    Puszi: Timcsy

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Tegnap este találtam rá a blogodra és egyből beleszerettem. Nagyon gyorsan végigolvastam és most elszomorodva tapasztaltam, hogy nincs több rész. Remélem minél előbb teszel fel új részt, mert nagyon fúrja a kíváncsiság az oldalamat. Csak így tovább! Puszi

    VálaszTörlés
  6. :))))))))))))
    FENOMENÁLIS!!!!
    A várva várt új rész végre a helyén!!:))) Az első felében jött a katarzis-élmény, hogy végre együtt újra, végre megcsókolták egymást, végre összesimulnak, végre tisztázódik minden.....aztán jött a hideg-zuhany...már megint...ilyen nincs!!!!! Most már együtt kell lenniük!!!! Mindig a szívre kell hallgatni, csak az hoz igazi boldogságot!!!:)
    Sok puszi: Vevy

    VálaszTörlés
  7. Szia!!! Nagyon jó kis történeteket írsz :))) Remélem hamar jön a kövi feji!!! :))) Üdv Adél :)

    VálaszTörlés
  8. Most látom csak, hogy lett újabb rész. :) Nagyon jó lett, bár úgy látom, megint nem nagyon van friss. :(

    Azért remélem, hogy minél hamarabb lesz új fejezet!

    VálaszTörlés
  9. Sziaa!
    Kaptál tőlem egy díjat! :D Ha van időd nézz be!:))

    VálaszTörlés
  10. Szia!!
    Én még nem írtam egyszer sem a fejezetekhez...viszont nagyon tetszik! És remélem, hogy lesz még folytatása.. :D

    VálaszTörlés
  11. Remélem, hogy egyszer még jelentkezni fogsz! :)

    VálaszTörlés
  12. Hát ez kurvajó..bocsanat:)
    Imaadom a blogot,kiolvastam vegig..de nincs folytatas..Istenem :'( szeretnek folytatast♡ kerlek:') imaaadom az egesz tortenetet..volt amikot bőgtem volt amikor nevettem..nagyon joo:3 mast nem tudok mondani♡ (irni)

    VálaszTörlés
  13. En is kiolvastam es imadom......de hol a folytatas????:-(:-(

    VálaszTörlés
  14. Légyszi folytasd! Ma kezdtem el, de imádom! Nem lehet így vége! :-)

    VálaszTörlés
  15. Szia! Imádom a blogod és nagyon remélem hogy Tia emléjezni fog Seb-re. Mivel láttam hogy 2011 ben irtál utóljára ezért bátorkodtam irni ide hátha észe veszed és folytadod a történetet.Am Eszméletlen a történet! Igy tovább!! ❤❤

    VálaszTörlés