27.rész

Sziasztok!
Itt az új,bocsi,hogy ilyen későn...
HAJRÁ SEBASTIAN SZÉPSZEMŰ VETTEL!!!
Ennyi... jah és kérek szépen komit! 8)

- Mióta vagy fent? - kérdeztem rekedt, álmos hangon.
- Már egy ideje.
- Mond, hogy nem én keltettelek fel. Ugye nem rugdostalak meg vagy ilyesmi?
- Nem, dehogy. Egyszerűen nem tudtam aludni. - mosolygott rám szelíden.
- És mit csináltál addig, miért nem keltettél fel?
- Néztem, ahogy alszol. – simított végig a törött ujjamon.
- Úr isten! Ugye nem csináltam semmi égőt?
- Azt leszámítva, hogy horkolsz… Nem, nem csináltál semmit. - Húzott magához egy puszira.
- Horkolok? Én nem horkolok! - bontakoztam ki az ölelésből. - Most csak hazudsz! - néztem rá szúrósan.
- Jól van, tényleg nem horkoltál. - emelte fel a kezeit, ezzel jelezve, hogy megadja magát.
- Na azért! Ilyennel nem tudsz átverni. - hajoltam vissza egy apró csókra. –Mennyi az idő?
- Mindjárt 7:30, rendeljek reggelit?
- Ühüm. Sonkás-sajtos omlettet kérek. – felvette a telefont és már tolmácsolta is a kérésem.
- Inni mit szeretnél?
- Fekete teát. –odabújtam hozzá, puszikkal hintettem be a nyakát és a meztelen felsőtestét, míg le nem tett a telefont. Megszólalt az ébresztő. Kinyomtam aztán kicsúsztam az ágy szélére majd ki is keltem belőle. Két lépés után éreztem, hogy a lábaim nem bírnak el, megkapaszkodtam az ágy végébe, hogy mégse a földre essek. Néhány másodperc múlva már Seb ÁLLT előttem.
- Minden oké?
- Persze, csak megszédültem. –egyenesedtem ki majd újra összecsuklott a lábam.
- Nem úgy tűnik, hogy tudsz egyenesen állni.
- Ha nem is olyan jól, mint te, –néztem a szürke boxerre. – de menni fog egyedül is. Három lépés múlva már nem érzetem talajt a lábam alatt. A karjaiban voltam útban az ágy felé. – Hékás… Tegyél le!
- Amint visszadugtalak az ágyba. –felnevettem. A következő másodpercben már újra vízszintesben voltam rajtam pedig a hercegem. Épp elmerültünk egymásban, mikor kopogtak az ajtón. – Itt a reggeli, megyek, kinyitom az ajtót. Te addig ne mozdulj.
- Rendben. –együtt elfogyasztottuk a reggelit először én mentem zuhanyozni, addig ő TV-t nézett, majd mikor végeztem ő következett. Mikor kiért még mindig köntösben álltam.
- Azt hittem már felöltöztél. –mosolygott rám huncutul.
- Nem akarok megint Red Bull cuccba menni. Herótom van tőle, a környezetemben lévő embereken mind kék felsők nadrágok...
- Nem igaz, rajtam nem mindig kék van. Szoktam fehéret, feketét és szürkét is hordani.
- Jól van, viccelődj csak. Én akkor is kihasználom azt az időt, amíg nem kell RB felszerelésben festenem. –váltottam egy csatornát a TV-n.
- Akkor vegyél fel valami mást. – sétált be a készülék elé egy szál törcsiben.
- Komolyan? –lelkesültem be. –És nem fognak megszólni?
- Hát, amikor kint vagyunk a pályán, akkor maradj inkább a csapat öltözetnél, de egy értekezlet miatt nem hinném. –felugrottam az ágyról és sietős léptekkel a nyakába vetettem magam. Egy csók és már rohantam a ruháimhoz.
- Akkor talán ezt veszem fel. –dobtam ez ágyra egy piros kisruhát. Felnevetett.
- Szerintem inkább hanyagold a pirosat.
- Jó igaz, az talán túlzás lenne. Akkor ez?
- Búj bele és eldöntöm.
- Oké. Rohamléptekkel elfoglaltam a fürdőt belebújtam a kis ruhába és mentem a „bíró” elé. –Nos? Megfelel?
- Meg. Nagyon szép vagy. –ölelt magához.
- Csak ennyi? Csókot nem kapok?
- Dehogy is nem. –egy picit lábujjhegyre álltam átkulcsoltam a nyakát és egy édes csókot váltottunk.
- Na azért. –mosolyogtam rá. Néhány perc múlva indultunk a megbeszélésre.
- Felészültél, hogy valószínűleg a csapatból mindenki tud már rólunk?. -megtorpantam. Nem tudtam mit válaszolni, csak most jöttem rá mennyire félek.

Tia ruhája: